2009. október 22., csütörtök

Tom Clancy's H.A.W.X.

Már hosszú-hosszú évek óta, egészen pontosan a Lock On megjelenésétől kezdve a számítógépes vadászrepülő-szimulátor élet úgy ahogy van meghalt. Adtak ki jónéhányat persze, de kizárólag második világháborús, vagy annál régebbi témájúakat, MIG 29-esekről, Tomcat-ekről, vagy Raptor-okról számítógépes játékban álmodni sem lehetett, maradt csak az ezeréves Lock On és a rajongók által toldozott-foltozott grafikája valamint kiegészítői, amik persze minőségben lazán verték az eredeti játék tartalmát. Félreértés ne essék, a Lock On természetesen a jelenleg elérhető legteljesebb, legkiforrottabb és legvalóságosabb vadászrepülőgép-szimulátor, de a nagyközönség számára ezen erényei inkább a hátrányának számítanak. Ha valakinek nincs affinitása megtanulni egyszerre százegynéhány gomb kezelését és nem vesz professzionális botkormányt a játékhoz, akkor nincs is értelme belefognia. Az kőkeményen a hardcore szimulátor fanok játéka. Na de mi van azokkal, akik csak egy kis felhőtlen légi csihi-puhira vágynak? Ők azok akik számára a játékkonzol nélküliség eddig nagy pofára esés volt, azonban ennek most vége, mert megérkezett az Ace Combat széria számítógépes megfelelője a H.A.W.X.


És hogy miért az Ace Combat hasonlat? Egyszerű. Ez a játék egy az egyben ugyanaz. Semmi szimulátoros komolyság, egyszerű röpködés, lövöldözés a levegőben, és a küldetéseket érdekes(nek szánt) sztori köti össze. Az alaptörténet annyi lenne, hogy mi az amcsi hadsereg egyik vadászpilótáját alakítjuk, aki épp frissen szerelt le, és belépett egy újonnan alakuló legális magánhadsereg kötelékébe. Ez egy cég, amely különböző kormányok megbízatásait fogadja el, olyan kormányokét akiknek nincs elég pénzük megfelelő saját hadseregre, vagy csak sajnálják rá az erőforrásokat (esetleg erkölcsileg szürke zónába kéne menni, amit a saját seregükre nem igazán bíznának). A cég pár év alatt nagyon kinövi magát és az általunk alakított pilótának, valamint az ő csapatának egyre inkább kezdenek gyanúsak lenni a küldetések, ami végül 2021-ben ott csúcsosodik ki, hogy a vállalat amerikai hadihajók elpusztítására ad nekik parancsot. Ez már több a soknál, így a HAWX pilótái munkaadójuk ellen fordulnak, aki nem sokkal később már a teljes USA-val hadban áll. Nagy vonalakban ennyi a sztori és ha őszinték akarunk lenni, egy Tom Clancy nevével fémjelzett játéktól ennél többet várnánk. Ha viszont azt vesszük, hogy egy vadászgépes játékban a történet sokadrangú, akkor nincs is vele baj. A küldetések kellőképp változatosak, van földi csapatok védelmezése, légijármű útjának biztosítása, földi célpontok elpusztítása, légi harc, lopakodás a radar alatt és szinte minden, amire a vadászgépeket a valóságban is használják. Az új gépeket és fegyverrendszereket egyébként nem csak a küldetések végigtolásáért kaphatjuk meg, hanem bizonyos számú tapasztalati pont megszerzése esetén is, érdemes tehát minden ellenfelet kicsinálni és figyelni az instrukciókat, hogy miért jár igazán magas pontszám. (megsúgom, nem egy földi légvédelmi-ágyú kilövéséért)

Akkor lássuk az erényeket: a játék grafikája gyönyörű. Tényleg minden apró részletet kidolgoztak, amire még rá is tesznek egy lapáttal azzal, hogy olyan gyönyörű helyszínek felett repülhetünk, mint pl Rio de Janeiro, de láthatjuk még a Fehér házat, vagy a Pentagon-t is. A gépek kidolgozottsága is csodálatos, tényleg minden részletre odafigyeltek a készítők. Külön pacsi jár nekik azért, hogy a játékélményért nem kell igazán brutális vas, a gépigény mai szemmel nézve nagyon is barátságos. P4 1 Giga RAM-mal és 128 Megás videókártyával már bőven elég neki az élvezető sebességhez. Az irányítás egyszerű, mint a faék, gyakorlatilag egy nyolcgombos joy-ra ki lehet osztani minden funkciót, nem kell félpercenként a billentyűzet után kapkodni minden apróságért. A választható gépek mennyisége is igen bő. Szinte minden az elmúlt két évtizedben (vagy még akár annál picit régebben is) hadrendben lévő vadászgépet irányíthatunk, legyen az akár orosz, akár nyugati. Ahhoz képest, hogy nem szimulátor, még a repülés fizikája is egész korrekten lett megoldva (persze vannak benne érdekes húzások), de ebbe azért a Lock On fanatikusok biztosan belekötnének. A játék megtanulása igazán egyszerű, gyakorlatilag az első küldetés során el is lehet sajátítani a fontosabb fogásokat, de az újabb lehetőségek megjelenésével kapunk oktatóküldetéseket is, amik kizárólag a tanulásra szolgálnak. Minden küldetés előtt választhatunk nehézségi szintet, ami úgy néz ki, hogy a teljesen gyakorlatlanok bizony még a legkönnyebb szinten is meg fognak izzadni a játékkal, az igazán profik számára viszont a legnehezebb sem lesz igazán legyőzhetetlen kihívás és ezt tessék úgy érteni, hogy egyetlen vasárnap délután alatt végig lehet tolni az egészet. Bár ennek sokadrangúnak kellene lennie, sajnos nem az: a menürendszer fényévekkel szebb és átláthatóbb, mint a Lock On esetében. Gyönyörű animációk és csilli-villi képek akármerre lépünk a menürendszerben, tényleg nem találkozunk játék közben sehol olyannal, ami nem esne jól a szemünknek.

Vannak azért negatívumok is. Elsősorban a játék egyszerűségére vonatkozólag. Gondolok itt arra, hogy minden gépnek ötfajta tulajdonsága van, és nagyon nem is érezzük a különbségeket. Persze a sebesség, vagy fordulékonyság meghatározó a légiharcban, de ennél több eltérés egyszerűen nem tapasztalható a gépek között. Az irányítás túl van biztosítva. Oké, hogy van automatika ami nem engedi túlságosan visszavenni a tempót, de azért ami a HAWX-ban van, az nettó köcsögség. Az automatika kikapcsolható, de olyankor külső nézetre vált a játék, méghozzá nem a gép mögül nézzük típusú külső nézetre, hanem a kétszáz méter távolságról oldalról nézzük, hogy mi történik fajtájúra. Olyan mintha egy távirányítós gépet irányítanánk, nem pedig egy vadászgép pilótaülésében ülnénk. Ez rettenetesen idegesítő és bár nem szimulátorélményre vágyik akik a HAWX-ot választja a Lock On helyett, azért mégiscsak illúzióromboló. Bár biztos vannak akit nem idegesít, de én pl hiányoltam a fel és leszállást. Azt valamiért teljesen kihagyták a játékból. Itt sem azt várná el az ember, hogy olyan összetett legyen a dolog, mint a valóságban, sőt én még azt sem várnám el, hogy kötelező érvényű legyen, de választható funkcióként igazán belerakhatták volna, hogy aki fel- és leszállni is szeretne a géppel, az megtehesse. A mesterséges intelligenciától sem vagyok olyan nagyon elájulva. A saját társaink gyakran nem kezdenek neki egy feladat végrehajtásának, csak ha mi utasítjuk őket, márpedig sokféle parancsot nem tudunk kiadni nekik (támadja meg az éppen célbavett ellenséget, vagy védjen minket meg tőle) Ugyanúgy elég buták az ellenség gépei is, akiket a célpontjuktól (legyen az akár nehézbombázó, akár a Légierő Egy) egyszerűen el lehet csalni, ha nincsenek még lőtávolban tőle. Az ilyesmi persze online multiplayer módban fel sem tűnne az embernek, azonban sajnos jelenleg az online háttér még igencsak kiforratlan a HAWX-hoz, pedig azzal lehetne igazán feldobni a játékélményt.

Nem igazán tudom, hogy hova írjak olyanokat, amik a szimuláció teljes hiányát érintik. Van akinek ez jó, van akit zavar, de én nem merném őket egyértelműen egyik kategóriába sem sorolni. Ilyen például az, hogy (bár ez nehézségi szint szerint változó, de) a gépünk több rakétatalálatot is kibír, valamint, hogy az ellenfél gépeit is gyakran kétszer kell seggbe durrantani, hogy egyszer meghaljanak. Persze ez óriási köcsögség lenne a valóságban ahol egy vadászgép csak véges számú rakétát bír magával cipelni, itt azonban normál rakétából olyan 150-et kapunk minden küldetéshez, és ezekhez jönnek még a kiegészítő fegyverek amikhez szintén akad úgy 40-50 skuló, hogy a kifogyhatatlan gépágyúról már ne is beszéljünk. A játékba megannyi segítség is be van építve, ilyen például az ERS ami egy folyosót rajzol elénk, amelyben repülve könnyebben célba vehetjük az ellent. Ilyen ugyebár a valóságban nincs, de persze itt sem kötelező használni (kivéve ahol igen). A korábban már említett automatika kikapcsolása (ami a gép túlzott visszalassításától véd) szintén igen érdekes helyzetet állít elő, hisz a játék onnantól kezdve kissé rugalmasan értelmezi a fizika törvényeit és olyanokat is enged megtenni, ami a valóságban képtelenség.

Igazából lehet csűrni-csavarni a szót, de a lényeg az, hogy a HAWX egy igazán élvezetes repülős-lövöldözős játék, lélegzetelállító grafikával és kellőképp érdekes sztorival, amit akár figyelmen kívül is lehet hagyni, ha valakit nem érdekel. Én mindenkinek ajánlom aki szereti a vadászgépeket, még a keményvonalas Lock On rajongóknak is, hisz egy-két kellemes délutánt nekik is biztosan szerezhet ez a játék.
Share/Bookmark

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése