2009. október 25., vasárnap

Albérlet

Nem igazán szokásom a lelki bánatomat kibeszélni itt a blogon, de most mégis az fog következni. Akit zavar, lehet továbblapozni.

Az alaptörténet annyi, hogy én egy éve leköltöztem a páromhoz Kecskemétre, és anyám hasonlóan tett, ő Jászfényszarura tette át a székhelyét Pestről. Fent egy kétszintes családi házban laktunk, ami a sajátunk. Gondolkodtunk az eladásán, mivel úgy sincs visszaút, de egy kisebb jogi huza-vona miatt erre egyelőre nincs módunk. Hogy ne álljon kihasználatlanul a nagymamám halálát követően üresen maradt alsó szint, kiadtuk albérlkőknek. Két nő vette ki, akikkel eleinte nem volt semmi gond, de az évvégi rezsielszámolásnál át akartak minket verni, aztán leléptek fizetés nélkül, plusz magukkal vittek egy alkatrészt a gázcirkóból, amit állítólag ők javíttattak meg. Ebben csak az volt az érdekes, hogy nekünk csak a javítás elvégzése után szóltak és számlát nem tudtak mutatni róla...

Mivel az áram- gáz és egyéb szolgáltatók nagy ívből leszarják azt, hogy ki nem fizette ki a számlákat, így villámgyorsan pénzre volt szükségünk, hogy megmaradjon a közmű a házban. A pénzt ismét albérlő odavételéből kívántuk előteremteni és itt nagyon melléhúztunk. Én már az előzőeknél is így éreztem, de ők kismiskák sem voltak az új albérlőkhöz képest. Eleinte nem volt különösebben nagy gáz, leszámítva, hogy néhány napot mindig késtek a bérleti díjjal, meg volt, hogy egy-másfél hetet is  rezsivel. Már ez sem tetszett, de a jelen pénzügyi helyzetben az ilyesmit azért megérti az ember. Az igazán nagy gáz akkor kezdődött, mikor az albérlő úr kezdte túlságosan otthon érezni magát. Először még csak pár aranyeső bokrot vágott ki a kertből a megkérdezésünk nélkül. Ezért kapott egy kisebb lecseszést, én már itt kirúgtam volna, anyám még a várakozás mellett döntött. Pár hónapig ezután csönd volt, viszont legközelebb arra mentünk fel, hogy a ház elől a pasi önhatalmúlag kivágatott két gyönyörű hatalmas cseresznyefát, a kertben található két tízméteres ezüstfenyőt pedig három méteres magasságig felnyíratta, mert neki zavarta a kilátást. Ez már több volt a soknál, meg lett neki mondva, hogy mostantól tipli el a házból, megkapja a felmondólevelet postán, onnantól egy hónapja van a távozásra. A levelet persze nem vette át, így később szóban tanúk előtt is fel lett neki mondva. Az augusztust még ott tölthették, de csak és kizárólag azt. Addigra már a kéthavi kauciót úgy ahogy van lelakták a milliónyi dolog hazavágásával a telken, így még a gázátalány és a tényleges gázóra állás közötti különbözetet is ki kellett fizetniük. Erre azonban már soha nem került sor. Anyámék felmentek Pestre szeptember elején, hogy na akkor most aztán tipli el a lakásból, de igen furcsa fogadtatásban volt részük. Először is a gázóra lényegesen kevesebbet mutatott, mint egy hónapja, olyan meg nincs, hogy a Főgáz hozzánk visszafelé járó gázórát szereltetett be. Az albérlő persze mindent tagadott, így anyámék felmentek a nagybátyámékhoz segítségért az albérlő kirakásához. A nagybátyámék nem voltak otthon, viszont mire visszatértek a lakáshoz, négy kétajtós szekrény méretű figura várta őket a kapuban, akik NEM ENGEDTÉK BE ŐKET A TELEKRE!!! Rendőrség kihív, épp csak az az egy gond volt, hogy a kiérkező rendőr jó ismerőse volt az albérlőnek, így a végén még anyámat igazoltatta a zsaru, miután az albérlő azt állította, hogy anyámat körözik. Ebben annyi igazság volt, hogy kapott értesítést még évekkel korábban egy be nem fizetett gyorshajtásról, amit azóta rendezett. Viszont az albérlő erről csak úgy tudhatott, ha behatolt az általa nem is bérelt felső lakrészbe! Mivel a zsaru tehetetlen volt távozott, így anyáméknak szinte menekülniük kellett a saját utcánkból az elbérlők és kéttonás barátaik elől. Megtették a feljelentést az Árpád-híd melletti rendőrszékházban, valamint értesítették a gázműveket, hogy az albérlő valahogyan visszapörgette a gázórát.

Próbáltunk mindenben a hivatalos úton eljárni, de az bizony lófasz, hogy Magyarország jogállam. Közben utánajártunk és megtudtuk, hogy ha mi megyünk oda kigyúrt baromarcokkal kipakolni az úriembert és kedves pereputtyát, akkor még minket vesznek őrizetbe önbíráskodásért! Milyen ország az, hogy a nem fizető és egyértelműen rosszhiszemű albérlőt az ember nem dobhatja ki az utcára? A hivatalos út közben zajlott és ezalatt olyan jelentéseket kaptunk a fenti szomszédainktól, hogy a fenti lakásban is minden este ég a villany, három-négy autó is folyamatosan a ház előtt, illetve a kertben parkol és egy figura rendszeresen jön-megy egy pitbullal a ház előtt az utcán. Közben anyám kézhez kapott egy levelet a rendőrségtől, mely szerint az albérlő azzal vádolt meg minket, hogy fel akartuk robbantatni a kocsiját mikor a kislánya is benne volt!

Ezzel el is érkeztünk ehhez a héthez. Hét közepén az egyik fenti ismerősünk jelezte, hogy az albérlő eltakarodott a lakásból. Egyrészről örültünk, másrészről gyanús volt a dolog. És meg is volt rá az okunk. Anyámék tegnap este felmentek szemrevételezni a lakást és elképesztő látvány fogadta őket. Az alsó lakást kompletten kipakolták, még a WC csészét is elvitték. Na nem az volt a legnagyobb érték, mert vitték vele együtt a gázcirkót is, az ottmaradt gázcsöveket pedig szétverték. A falakról a tapétákat leszaggatták, a csempét szétverték, a bútorokat az alsó lakásból a virágokkal együtt ellopták. A felső lakásból épp csak a hűtőszekrényt és a mosógépet vitték el, na meg a VILLANYÓRÁT, a bútorokat meghagyták, épp csak kihajigálva az udvarra úgy, hogy ripityára tört mind. Mindent megtettek, hogy a lehető legnagyobb kárt okozzák és a lakás kiadhatatlan legyen még jó hosszú időre. Pontos összeget ugyan nem tudok mondani, de ha csak a cirkót, villanyórát, hűtőt, mosógépet és a nyakunkon maradt horribilisen nagy gázszámlát (a lakást állandóan 24-25 fokig fűtötték, még tavasszal is folyamatosan ment a fűtés, mint kiderült) veszem, már az több mint félmillió és akkor még nem számoltam bele a lakásban okozott károkat, meg az ellopott és tönkretett amúgy nem túl nagy értékű bútorokat. A rendőrök helyszíneltek és félhivatalosan csak annyit voltak hajlandók mondani, hogy nem ismeretlen számukra az úriember... És még mielőtt valaki a Magyar Gárdáért kiáltana, nem cigányról van szó...

Az igazán nagy gáz az, hogy ha a saját lakásunkba be nem engedéssel talán meg is lehet majd fogni ezt a mocskot, azt erősen kétlem, hogy valaha bizonyítani tudjuk, hogy ezt a rombolást valaha is rá lehet majd bizonyítani. Biztosításunk nem volt, így úgy ahogy van nyelhetjük be az egész kárt és ha valami csoda folytán el is ítélik ezt a tetvet, kétlem, hogy be lehetne rajta hajtani a dolgot.

Sajnos a történetnek csak annyi a tanulsága, hogy nagyon vigyázni kell azzal, hogy kinek adja ki az ember az ingatlanát. Ha megtörtént a baj, akkor a törvény töketlen barom módjára képtelen segíteni. Az albérlőt kitenni képtelenség, a rendes jogi utat bejárva akár négy hónapba is beletelhet a dolog, de kettőnél semmikép sem kevesebbe, addig pedig élheti világát. Később ha a bíróság meg is állapítja, hogy törlesztenie kell az elmaradt lakbért, azt is csak nevetségesen alacsony havi részletekkel kell tennie. Itt persze ennél lényegesen komolyabbról van szó, de erősen kétséges, hogy valaha is sikerül rábizonyítani, hogy ő volt a tettes. Márpedig ha nem sikerül, akkor a millióhoz közeli kárt nekünk kell majd lenyelnünk. Hát ilyen országban élünk mi...
Share/Bookmark

4 megjegyzés:

kevice írta...

Azt a hidrobbantó hétszentségit! Ez nagyon duurva! Basszus... Szavakat sem találok! Ezek nagyon mocskok voltak! Uh, nagyon sajnálom!
Tudtatok esetleg valami jogásszal vagy valakivel tárgyalni arról, hogy milyen lehetőségeitek vannak? Az albérleti szerződés alapján sem tudnak esetleg valami körözést kiadni ellenük vagy valami? (Nem igazán tudom, hogy az ilyesmi hogy működik :( ). Mindenesetre nagyon remélem, hogy kézre kerítik ezeket a mocskokat és sikerül belőlük kiszedni azt amivel tartoznak!
Tudom, hogy elég szerény dolog, de szólj, ha esetleg tudok valamiben segíteni!

Spawn írta...

Durva dolog, én erre röviden csak annyit mondok, hogy Magyarország 2009. Én itt már semmin nem lepődök meg.

Giggsy írta...

Köszi a hozzászólásokat. Tényleg nagyon durva. Körözést adtak ki ellenük, de nem tudom mi lesz belőle. Egyelőre azt sem tudjuk, hogy hova lettek. Nagyon remélem, hogy meglesznek...
A segítség felajánlását nagyon köszönöm. Bár hasznosítani nem tudom, de attól még nagyon jól esett.

TyLe írta...

Sorry, Bro.

Megjegyzés küldése