tag:blogger.com,1999:blog-40500128125980496242024-02-19T12:46:30.660+01:00Giggsy szerint a világAnonymoushttp://www.blogger.com/profile/03914800604000216753noreply@blogger.comBlogger337125tag:blogger.com,1999:blog-4050012812598049624.post-82085477107048668332014-05-16T21:14:00.001+02:002014-05-16T21:14:22.545+02:00Bound by Flame - vagy helyesebben - Bound by Fail?<div style="text-align: justify;">A jó iparosmunkának tartott Of Orcs and Men és a Mars: War Logs után a Spiders Games belevágott egy grandiózusabb és eredetibb tervbe, de sajnos a kivitelezésre már elfogyott a lelkesedés.</div><br />
<div>
<div style="text-align: center;">
<img alt="" src="http://www.rpgnuke.ru/content/images/!NEWS_NEW/BOUND_BY_FLAME_LOGO_123321.png" height="190" style="margin: 0px; padding: 0px;" width="668" /></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
A Bound by Flame alapötlete - és nagyjából a játék végigjátszásra egyedül okot adó erénye – az, hogy egy olyan karakter irányítását kapjunk a kezeink közé, akit megszállt egy tűzdémon. A karakter a játék során folyamatosan viaskodik a benne lakozó lény által felkínált hatalom, és az emberi mivoltának megtartása között. Az, hogy mennyire áll nyerésre ebben a csatában, a külső jegyein is megmutatkozik: értelemszerűen minél jobban adja át magát a lénynek, annál ördögibbé válik a külseje.</div>
<div style="padding: 0px 10px 10px !important;">
<div style="text-align: center;">
<img alt="" src="http://uk.playstation.com/media/5cp5S1mK/162/bound-by-flame-ps4-featured-image.jpg" height="350" style="margin: 0px; padding: 0px;" width="600" /></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
A viaskodást egyébként egy sablonosnak mondható, ámde temérdek lehetőséget magában őrző környezetbe helyezték az alkotók. Egy hatalmas varázslókból, a hét Ice Lordból álló csoport valamilyen oknál fogva a játék Vertiel nevű világának elpusztítására tör. Felállítják holtakból álló seregüket, a Deadwalker (walking dead – deadwalker: valaki?) armyt, amellyel szép lassan az egész világot kiirtják, mire már csak alig egy maréknyi túlélő marad. Ezek közé tartoznak a Red Scribes máguscsoport, valamint a védelmükre felfogadott Freeborn Blades nevű zsoldoscsapat. A mágusok egy ősi templomban valami olyan rituálét végeznek, amely reményeik szerint megfordíthatná a háború menetét, mikor a holtakból álló sereg megzavarja őket. Karakterünk, aki a Freeborn Blades egyik zsoldosa, az ostrom során visszaszorul a társaival a rituális kamrába, ahol a szertartás pont a végéhez ér. Bár látszólag senki sem tudta, hogy ez lesz az eredmény, a rituálé során egy tűzdémon átlépett a világunkba, és valamely érthetetlen okból pont a mi karakterünket szállja meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ezt követően a démon erejének hála a holtak seregének támadását sikerül annyira visszaverni, hogy a túlélők elmenekülhessenek és menedéket kereshessenek egy szörnyekkel teli mocsár szívében található faluban, amely talán az utolsó emberlakta település. A játék lényegi része tulajdonképp itt veszi kezdetét, az eddigiek inkább csak a tutorialhoz tartoztak.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ennyiből is látszik tehát, hogy a Bound by Flame egy viszonylag már ismerős alaphelyzetbe teszi az eseményeket, amely rengeteg lehetőséget őriz magában egy jó dark fantasyhoz. Sajnos azonban a próbálkozásba temérdek hiba csúszott. Ezek egyike meglepő módon nem a grafika, ami a kisköltségvetésű játékok esetében az első áldozat szokott lenni a pénzspórolás oltárán. A Bound by Flame egész tetszetősen fest. Bár nem egy Crysis, de a textúrák és a környezet igényesre sikerültek, és a karakterek külseje is megüti a ma elvárható mércét. Nem ennyire rózsás a helyzet azonban már az animációkkal sem. A szereplők mozgása egytől egyig teljesen megegyezik. Nincs külön animáció a férfi és a női karakterekhez, így Sybilnek, a varázslótanonc (szerűség) társunknak a lenge szövetruhájában pontosan olyan otromba suta járása van, mint a százhúsz kilós, páncélt viselő tanknak, Randhalnak. Vicces, vagy inkább szánalmas látni, ahogy az egyébként egész csinosra modellezett, érzékeny lány, a helyes popsijával úgy trappol, akár egy barbár. A karakterek szája beszéd közben alig mozog, és a beszélgetések mindegyike tétlenül ácsorgó emberek közt zajlik, akik nagyritkán gesztikulálnak valamit a kezükkel.</div>
<div style="text-align: justify;">
A játék igen érdekes karakterfejlesztési, és személyreszabási modellt kapott. Már ha ezt annak lehet nevezni. Egyrészt első lépésként kiválaszthatjuk, hogy férfi, avagy női karaktert szeretnénk irányítani, de ezzel a külsőt illető módosítási lehetőségeink nagyjából véget is értek. Van 5-6 előre összeállított arcforma, amelyek közt túl nagy különbség nincs, szintén 5-6 hajforma, és kész. De sebaj, láttunk már ennél rosszabbat is. Ugyan emberünket elnevezhetjük, ahogy akarjuk, a játékban akkor is mindenki Vulcannak fogja szólítani, így az alapnak beállított néven változtatni nincs sok értelme. Továbblépve tapasztaljuk, hogy karakterünknek nincs osztálya, amolyan mindenes, akit bármely irányba lehet akármennyit fejleszteni. Két különböző skillfa van (nagyjából a tanknak, és a rougenak megfelelők), amelyhez a démon megjelenésekor csatlakozik a harmadik (pyromanta). Szintlépésenként kapunk két elkölthető skillpontot, valamint egy perk pontot, amelyeket oda teszünk, ahova akarjuk. Egyetlen ágon elindulva a 19. szintre érve tudjuk magunkat kimaxolni, és ehhez nem is kell olyan nagyon sok időt a játékba ölni (eleinte két-három harconként lépünk szintet, aztán a játék közepe felé ez fokozatosan visszalassul) Apró szépséghiba, hogy a Bound by Flame nem igazán támogatja azt, hogy valaki egyvalamire specializálódjon. Ellenfelenként változó, hogy mely harcmodor a legmegfelelőbb, és ha nem azt választjuk, akkor a küzdelem kínosan hosszan képes elnyúlni. Az egyértelműen kitűnik, hogy a készítők elsősorban a tank játékstílust preferálták, mert a található és vásárolható fegyverek nagyjából kétharmada, de talán a háromnegyede ehhez való, az átvezető animációk során karakterünk a másfélméteres kétkezes kardját lóbálja, akármi is volt nála korábban (ráadásul egy kézzel, de az ilyesmin egy RPG-ben vagy Hack ’n Slashben nem akadunk fenn), és nincs rogue jellegű öltözék. Elég vicces látványt nyújt, mikor az ember egy klémorral a hátán lopakodik, megszabadulni ugyanis nem lehet egyik típusú fegyvertől sem, csak másik ugyanolyanra cserélni. A rogue harcmodorhoz két tőr jár, amelyeket használva karakterünk gyorsabb, és képes a lopakodásra, valamint a támadások elől való félreugrásra is. Pyromantaként pedig természetesen szórhatjuk a lángokat a szerencsétlenekre, akik úgy döntöttek, hogy az utunkba állnak. Apró szépséghiba, hogy igazán csak a fegyverünk lángolóvá tétele, és a tűzlabda ér valamit alacsonyabb szinten.</div>
<div style="text-align: justify;">
Harcmodortól függetlenül használhatunk csapdákat (akár a legforróbb harc kellős közepén is) valamint egy íjpuskának csúfolt inkább pisztolynak kinéző valamit.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ennyiből is látszik, hogy a fejlődési rendszer alapjaiban nem lenne rossz, azonban a készítők elrontják azzal, hogy bármit teszünk, az emberünk akkor is egy öszvér mindenes marad, ami semmihez sem jó eléggé. Mivel a játék minden harcmodort elvár, és ha kimaxoljuk az egyik skillfát akkor sem válunk specialistává, így értelemszerűen olyan pluszokat sem kapunk meg, mint hogy egy tanknak nagyobb életerő járna, egy pyromantának meg több mana. Ezzel a két értékkel amúgy is mostohán bánik a játék. A perkpontokkal és bizonyos extra dolgokkal (mint a démonnak való engedés, vagy társaktól kapott tárgyak) lehet őket növelni, de 100 pontról indulva a maximum az valahol 150 környékén lehet, míg a mezei röpködő szírszarok is olyan 250-ről indulnak, a bossokról már nem is beszélve.</div>
<div style="text-align: justify;">
És ha azt gondolná valaki, hogy esetleg mondjuk egy robosztusabb páncéllal, amely lassítja a karaktert, lehet kompenzálni az egy tank számára alacsony életerőt, azt ki kell ábrándítsam. A legnagyobb védettséget adó ruhák sem védenek túlságosan, ellenben nem is lassítanak egy cseppet sem, így magától értetődően nincs is értelme mást használni, mint a legdurvább erejű páncélt. De nyugi, ahhoz, hogy azt megtaláljuk, nem kell túl sokat turkálnunk, mert választék az aztán szinte nincs is.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mint mondtam, a harcrendszer az alacsony életerő ellenére is, elsősorban a tankokat preferálja, azon egyszerű oknál fogva, hogy taktikázásra nem ad túl sok lehetőséget, cserébe totálisan scriptelt az egész. Hogy ez alatt mit is értek? A karakternek kiadott támadási utasításokat nincs módunkban visszavonni. Megnyomjuk kétszer a támadás gombot, és ha azonnal meg is nyomjuk a védekezést, még akár az előtt, hogy bármi történt volna, a karakterünk akkor is le fog csapni kétszer. Nem ritka az a látvány, hogy az ellenfél már rég elhullott, emberünk viszont még csap vagy kettőt a levegőbe. A játékban ezáltal akárhány ellenféllel nézünk szembe, a következő taktika mindig sikerre vezet: először lecsapjuk az íjászokat, vagy azokat akik távoli támadásra képesek, majd tankként szépen leszedjük a fennmaradókat. Támad-támad-véd-támad-támad. Roguegal ugyanez: támad-támad-elugrik-támad-támad. A rogue képes riposztra, ami a leghatékonyabb támadási formája (már a lopakodásból való gyilkolás után) amely úgy néz ki, hogy amikor az ellenség támadási animációja megindul, ha pontosan egy adott pontján nyomjuk meg a kitérés gombot, karakterünk két (a megfelelő skill megszerzése után három) gyors döfést visz be neki. Igazából a harc kizárólag türelem kérdése, se taktika, se ügyesség nem igazán kell hozzá.</div>
<div style="text-align: justify;">
A küldetésekre mindig magunkkal vihetjük egy társunkat, ami elsőre kicsit gyérnek tűnik, de gyakorlatban kiderül, hogy még annál is kevesebb értelme van. Elméletben utasíthatnánk is őket arra, hogy milyen harcmodort válasszanak, de azt például már nem mondhatjuk meg nekik, hogy kit támadjanak, ezt illetően mennek a saját fejük után. Jellemző esemény, hogy valahol összeakadunk ellenségek egy kisebb csoportjával, és már mindenkit lekaszaboltunk, mikor a társunk még mindig az elsővel viaskodik. Az egyedüli ok, ami miatt mégis megéri őket magunkkal vinni, hogy egy-két ellenséget lefognak, amíg meg nem halnak, így nekünk nem néggyel kell egyszerre szembenéznünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
A Bound by Flame harcrendszerében a legnagyobb hiba talán mégis az ellenségek nevetségesen magas életereje. A készítők szemmel láthatóan ezzel pótolták a mesterséges intelligencia hiányosságait. Még a mocsár egyszerű röpködő pókjait is másodperceken keresztül kell abálni, mire elpusztulnak, mi viszont nagyjából két bekapott találat után ihatjuk is a health potiont. Nem is lenne ezzel baj, csak mint említettem, a megfelelő taktika megtalálása után a harc nem izgalmas, hanem iszonyatosan elnyújtott és repetitív.</div>
<div style="text-align: justify;">
A kraftolás viszont legalább egész jó lett, bár a Spidersnek itt is sikerült kapufát rúgnia. Minden fegyver, páncél, ami találunk, megvásárlunk feljavítható, vagy akár szétszedhető darabjaira, hogy aztán azokat felhasználva tegyük jobbá más felszereléseinket. A játékban gyakorlatilag minden alapanyagot előállíthatunk mi magunk a talált dolgokból. Fémet, bőrt, mana és health potiont (ha szeretünk varázsolni, akkor előbbiből RENGETEG fog kelleni) És hogy hol van a kapufa? Ott, hogy ezek után nem lett volna rossz, ha esetleg az alapanyagokból kraftolhatunk magunknak páncélt vagy fegyvert olyan módon elosztott értékekkel, ahogy mi akarjuk. Ilyesmire nincs mód, sőt, a felszerelésünk feljavítása is úgy megy, hogy bizonyos páncélokra csak bizonyos plusz tulajdonságokat lehet pakolni. Tehát hiába vannak meg az alapanyagaink hozzá, két páncél soha nem lesz képes fogadni ugyanazokat a kiegészítőket (pedig mint mondtam, azokat magunk gyártjuk, nem készen kapjuk) Sajnos a kiegészítők felaggatását már nem igazán gondolták át a grafikai megvalósításért felelős részlegen, így amíg a páncélok valóban illeszkednek a karakterünk testéhez, a különböző plusz dolgok csak lebegnek felette.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ha már a repetitívség szóba jött az imént, a játék sajnos más téren sem áll jól ezt illetően. Igaz, hogy a bejárható területek látványvilágát viszonylag tisztességesen sikerült a készítőknek megvalósítani, viszont cserébe borzasztóan szűk lett az egész, ami ráadásul nevetségesen sok töltéssel is párosul. Az első színben található mocsár például ha jól emlékszem négy részre van bontva (lehet, hogy csak három), és még így is kicsi. Ráadásul, még ez az apró terület sem teljesen bejárható, hanem csak hol szélesebb, hol keskenyebb csövekből áll, amelyeket néhol egy nagyobb tisztás szakít meg, ahol harcolni lehet. Megtalálható itt az olcsó pályatervezés összes trükkje. Láthatatlan fal, átléphetetlen eldőlt fa, fejmagasságban lévő akadály miatt áthatolhatatlan rés. Az külön vicc, hogy máshol, ahol azt a script megkívánja, az ilyeneken természetesen simán túl lehet jutni. A falu, illetve tábor sem áll sokkal jobban. Ott ugyan láthatatlan fal nincs, ellenben kihaltak és élettelenek. A faluban például alig-alig futni össze emberrel, de a második szín ostrom előtti táborában is ahhoz képest, hogy állítólag az egész elf sereg ott van, szinte csak a saját embereinkkel találkozunk.</div>
<div style="text-align: justify;">
A pályatervezés szűkösségét, természetesen be lehet tudni annak, hogy a Spiders egy kis fejlesztő, erősen korlátozott erőforrásokkal. Azonban a küldetések egyhangúságánál már nem lehetünk ennyire elnézőek velük. Ez egy single-player, nem open world RPG, tehát elfogadhatatlan, hogy a küldetések (egy-két melléküldetést leszámítva) egytől egyig a menj A pontból B pontba és hozz el onnan valamit, vagy ölj meg ott valakit kategóriába esnek. Az alig 12-15 órás (melléküldetésekkel együtt) játékmenet nagyrésze abból áll, hogy az ember rohangál a falu (a második színtől tábor) és a külső területek egyik távoli pontja között, és az út során gyilkolássza a mindig ugyanoda, ugyanolyan számban és összetételben spawnoló ellenségeket.</div>
<div style="text-align: justify;">
A játékidőből persze ki lehet hozni többet is, amennyiben emeljük a nehézségi szintet, ami azzal jár, hogy az ellenségek se ügyesebbek, se okosabbak nem lesznek, csak nagyobbakat sebeznek és nő az életerejük. Ergo nehezebb nem igazán lesz őket legyőzni, csak tovább tart. A játékidő növelésének másik módja, hogy az összes beszélgetést végighallgatjuk, az viszont egy kínzással ér fel. A karaktereket az átvezetővideókon kívül nem animálták, így a beszélgetések abból állnak, hogy két ember áll egymással szemben (már amikor egy bug miatt nem teljesen másfelé néznek) és hol az egyik mond faarccal és alig mozgó szájjal valamit, hol a másik. A párbeszédek érdektelenek és hosszúak, miközben a történethez hozzáadott infót alig tartalmaznak. A mennyiség brutálisan dominálja a minőséget. A szövegkönyv rémes, és azzal próbáltak bele némi felnőttséget belecsempészni, hogy csak úgy röpködnek a szükségtelen helyen elhelyezett fuck-ok. Ez, azzal kombinálva, hogy a karakterünkben rejlő démon, valamint az egyik társunk is Shakespear eredetikből tanulta az angolt, nagyon vegyes hatást kelt. A szinkronszínészek munkája egyébként nagy általánosságban – egy-két kivétellel – nem üti meg az elfogadható szintet. A gyenge szövegkönyvből persze nem lehetett volna csodákat kihozni, de az az érzelemmentes előadás, amit itt kapunk, még a gyenge színvonalon is képes volt tovább rontani.</div>
<div style="padding: 0px 10px 10px !important;">
<div style="text-align: center;">
<img alt="" src="http://www.destructoid.com/ul/272200-bound-by-flame/bound_by_flame-12-620x.jpg" height="349" style="margin: 0px; padding: 0px;" width="620" /></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
A Bound by Flame sajnos a karakterek terén sem tudott semmi emlékezetest alkotni. A két varázslónő társunk (az alapszituációhoz hasonlóan) szinte egy az egyben a Dragon Age-ből lett átemelve. Kapunk egy naiv, tudásra éhes gyógyító lányt, és egy minden hájjal megkent, boszorkányt, akinek a szándékai soha nem világosak. Mellettük van még egy retardált katona, aki harmadik számban beszél… nem, nem csak magáról, hanem mindenkiről, még arról is, akivel épp társalog. Aztán van még egy tipikus, tenyérbemászóan idegesítő elf, aki meglepő módon íjászkodik, és egyedüli eredeti karakterként nem szabad megfeledkeznünk a 6000 éves élőholtnak tűnő figuráról. Azok, akiket nem vihetünk magunkkal a harcokba, még kevésbé kidolgozottak. A Freeborn Blades kapitánya egy tipikus bölcs katona, akad pár keménylegény, egy túlzottan ambiciózus királyfi, alkoholista őrparancsnok, bajban lévő gyógyítónő, inkompetens polgármester… Gyakorlatilag a legkisebb próbálkozást sem látni a készítőkön, hogy valami eredeti karaktert is alkotni akartak volna a démonon, és a már említett 6000 éves élőholton kívül. A boszorkány még a sablonossága mellett is érdekes tud lenni, de tulajdonképp hármukon kívül papírmasé mindenki. A főellenségekről pedig azon kívül, hogy velejéig gonoszak, egyáltalán nem tudni, hogy miért teszik amit tesznek, miért jó nekik az, ha nem marad élő a világon. Tündérmesékben elférnek az olyan karakterek, akik azért gonoszak, mert csak, de egy dark fantasyben valami mélyebbség elvárható lenne.</div>
<div style="text-align: justify;">
A legnagyobb bűn azonban, amit a Spiders elkövetett, hogy a főszereplőt totálisan kedvelhetetlenné tették. Egyszerűen egy pillanatig sem érezni, hogy a démon nélkül miért lenne több, mint bármely huszadrangú katona. Meggondolatlan, nem túl eszes, minden megnyilvánulásából csak úgy sugárzik a bárdolatlanság. A párbeszédek során néha ugyan van beleszólásunk, hogy merre vigye a csevegést, de jelentősen alakítani a karaktert ezáltal nem lehet, akármit mondatunk vele, az úgy hangzik, mint mikor egy tizenéves gyakorolja a megfelelő káromkodás elsajátítását. A viccesnek szánt egysorosai nem illenek a játék hangulatába, és igazából még nagyon humorosnak sem mondanám őket.</div>
<div style="text-align: justify;">
Sajnos a történet vezetése is illeszkedik a fenti írói hibák közé. A szituációból a sablonossága, és a karakterek kétdimenzióssága ellenére is ki lehetett volna hozni valami maradandót, azonban mégsem sikerült valódi történésekkel megtölteni azt a három színt. Nem elég, hogy a küldetések mind a menj A pontból B pontba és csinálj ott valamit jellegűek, még a mögéjük tett okok sem érdekesek. A játék teljes narratívájából csak úgy süt a lelketlenség, és koncepció nélküliség. Néha még olyasmit is megtesznek a készítők, hogy bizonyos események előtt (mint például Randhal próbája a Freeborn Bladesbe lépéshez) a képernyő elsötétül, és már csak azt látjuk, hogy mi történik utána.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ugyan növelni akarták az újrajátszási faktort olyasmivel, mint hogy a démoni befolyásoltság mértéke, valamint a társainkhoz fűződő viszony, és néhány döntésünk befolyással van a játék végkimenetelére, de minden mást annyira elrontottak, hogy az embernek egyszerűen nincs kedve újra nekifutni, hogy lássa, mi lett volna, ha. A démoni befolyás mértékének működése egyébként számomra nem egészen világos. Azt mondták, hogy csak a döntéseink vannak rá hatással, de én a játék során soha nem kedveztem a démonnak, egyetlen pontot sem költöttem a pyromanta skillfán, a végére még is úgy nézett ki a karakterem, mint aki egyenesen a pokolból érkezett. Mivel a fegyverünk elvarázsolás nélkül nagyon gyengének tűnik, használtam az alap pyromanta képességeket, így gyanítom az is elég a démoni befolyás fokozódásához.</div>
<div style="text-align: justify;">
Elméletben románcot is lehet kezdeményezni bizonyos karakterekkel, de bevallom, ennyire nem ástam bele magam a társakkal való csevegésbe, mivel – mint mondtam – a társalgás hosszú, tele iszonyattal.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hogy az összegzés előtti soraimat valami dicsérővel zárjam, a zene legalább jó lett. Mindig kellően illeszkedik az események tempójához, és még hosszabb időszakok után sem különösebben válik repetitívvé.</div>
<div style="text-align: justify;">
A Bound by Flame sajnos ahelyett, hogy a Dragon Age, vagy Witcher kistesója lett volna (ami szemmel láthatóan a szándék volt mögötte), képtelen volt megvalósítani a saját ígéreteit. Ötvözték az open world és a történetorientált RPG-k tulajdonságait, de sajnos pont a rossz végén megfogva a dolgot. A főszál és a narratíva annyira tartalmatlan, mint mondjuk az Oblivionban volt, ellenben az open world RPG szabadságából semmit sem kapunk cserébe. Igazából még annyi szabadságot sem, mint egy átlag történetorientált RPG-ben.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ehhez jön még az, hogy a játék pofátlanul drága, mintegy 40 Dollár, amellyel alig tízzel olcsóbb, mint az elmúlt idők nagy slágere, a Dark Souls 2, és kétszer annyi, mint az a Dragon Age, ahonnan gyakorlatilag szinte a játék legtöbb elemét nyúlták. Igaz, ez utóbbi már az ötödik életévét tölti idén, de még így is minden elemében a Bound by Flame fölé tud nőni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nekem ez a játék max 4/10, de azt is csak az alapötlet, a zene, és amiatt kapja, hogy grafikailag nagyjából naprakésznek mondható.</div>
<br />
<div style="padding: 0px 10px 10px !important;">
</div>
<div class="fc-panel">
<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="420" src="//www.youtube.com/embed/-niu1jpXNM8" width="632"></iframe>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/03914800604000216753noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4050012812598049624.post-58646461765475921692014-03-13T17:41:00.002+01:002014-05-16T21:14:44.893+02:00Remember MeA Remember Me talán a legellentmondásosabb játék, amivel valaha játszottam. Egyrészt az alapkoncepció egészen újszerű, a világa zseniális, a látvány gyönyörű, a története a képernyő elé szegez, és mégis... Mégis a játék olyan sok bosszantó dologgal van tele, hogy lehetetlen csak a pozitív oldalait nézni.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEggUynOULpxSymnUfOaQC14aY7-lQVcdFpmIbaz28u4m8JpVuRAThShufYDjYSHxoG0UxGQmUMjti9kIRnLlvCZ-55NFWcHOttF7yIp_5zN1oznZqLEz7VznLImcRUOSOIn7-8tAtVV3G4/s1600/remember-me-cover.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEggUynOULpxSymnUfOaQC14aY7-lQVcdFpmIbaz28u4m8JpVuRAThShufYDjYSHxoG0UxGQmUMjti9kIRnLlvCZ-55NFWcHOttF7yIp_5zN1oznZqLEz7VznLImcRUOSOIn7-8tAtVV3G4/s1600/remember-me-cover.jpg" height="320" width="272" /></a></div>
<span id="goog_1838037326"></span><span id="goog_1838037327"></span><br />
A történet szerint a jövőben az emberek digitalizálhatják az emlékeiket, és megoszthatják a szeretteikkel, hogy együtt éljék át őket újra. Az elképzelés szép és nemes, de természetesen túl jól fest, hogy a maga tündérmesésen hibátlan valójában működhessen. Az emlékek digitalizálásának monopóliumát a kezében tudó cég, a Memorize gátlástalanul tapos át mindenkin, aki az útjában van, kiürített fejű, gondolkodásra képtelen mutánsokkal töltve meg Neo-Párizs csatornáit. A történetben Nilin, az emlékvadász karakterét irányítjuk, bár azzal, hogy ő emlékvadász, vagy hogy az mit is jelent, jó ideig ő maga sincs tisztában. Egy nagyszerű ötlettel abban a pillanatban kapjuk meg az irányítást, mikor az emlékeit a Bastille szigorúan őrzött börtönében éppen tisztára pucolják, így az eseményeket, és a játék világát teljesen vele együtt ismerjük meg. A feladat természetesen nem is lehet más, mint visszaszerezni az emlékeit, és leszámolni a gátlástalan rendszerrel, ami emberi roncsok testén átmászva juttatja el az örömöt az arra érdemeseknek. Ezt erősen megnehezíti, hogy Nilin gyakorlatilag a város első számú közellensége, és bárki, aki csak él és mozog a Neo-Párizs utcáin, az ő vérére szomjazik. A történet során segítségünkre van Edge, az Errorists nevű szervezet feje, aki egy rádión keresztül irányít minket a Bastilleból való szökéstől kezdve, illetve Headache Tommy, egy alvilági bár tulaja, és egy Bad Request nevű kölyök, aki Nilin emlékvadász munkásságának hatalmas rajongója.<br />
Főhősnőnk, mint bármely más emlékvadász el tudja lopni bárki emlékeit, de van emellett egy olyan képessége is, amivel senki más nem bír: ha szükséges, át tudja variálni egy ember emlékeit, hogy azok számára kedvező tartalommal bírjanak.<br />
<br />
A koncepció tehát több egészen újszerű, játékban még soha nem látott ötletet felvonultat, elénk tár egy nagyszerű disztópiás cyberpunk világot, egy szerethető főszereplőt, tehát minden adott, hogy a végeredmény kimagasló legyen, aztán valahol a dolog mégis félresiklott. Sajnos nem is egy helyen, és nem is csak apróságokat tekintve.<br />
Ezek egyike meglepő módon nem a játék igen nagy részében használt harcrendszer, ugyanis abba is tudtak eredetiséget csempészni a készítők. Érdekes módon a cyberpunk világ ellenére nem is próbáltak fegyveres harcot csempészni a lehetőségeink közé, így az ellenfeleinkkel egytől egyig mind meg kell verekednünk. Furcsa mód ez eleinte még igen élvezetes is. Más játékokkal ellentétben, itt a kombókat magunk állíthatjuk össze a rendelkezésünkre álló különböző rúgásokból és ütésekből. További érdekesség, hogy ezek nem kizárólag az ellenfél aprítására jók. Egyes ütések nagy erejűek, mások életerőt töltenek vissza, akad ami a képességek cooldownját rövidíti le, és a negyedik fajta pedig megduplázza a kombóban előtte álló ütés, vagy rúgás hatását. Ezek igen széles taktikai tárházat nyújtanak a különböző ellenségek ellen. Minden hatásfajtájú támadási forma fokozatosan a történetben előrehaladva oldódik fel, és a játék korrekt módon el is magyarázza, hogy mi mire jó. Az egyik első mellberúgás itt érhet minket, tekintve, hogy erősen megkötik a kezünket a használható kombók számát tekintve. Mindössze négyet válogathatunk össze, de ez nem is meglepő, tekintve, hogy a végigjátszás során mindenhol durva korlátozásokba ütközünk.<br />
Kapunk különböző speciális képességeket is, amelyek használata megkönnyíti az egyes ellenfelek leverését, illetve némelyiket ezek nélkül nem is lehet legyőzni.<br />
Tehát a harcrendszer ötletes és élvezetes is, csakhogy a dolog egyensúlyát erősen eltolták a rossz irányba. Bár a történetből más következne, a játék az idő túlnyomó részében nem tud túlnőni egy szimpla beat 'em up szintjén. Haladunk egy keveset, van egy kis ügyességi rész, egy videóbejátszás, aztán kapunk két vagy három hullámban ellenségeket (a földalatti szörnyszülöttek esetében ez hullámonként van, hogy nyolc-tíz leverni való figurát jelent) Se kikerülni nem lehet őket, se lopakodással megoldani a helyzetet, sem elfutni előlük, márpedig így a játék fele tájkán már halálosan unalmassá válik a szűnni nem akaró csetepaté.<br />
Szerencsére azért a sok verekedést időnként megtörik egyéb feladatok is, amelyek közül a logikai feladványok különösen jól sikerültek, és némelyikük bőven túlnő, a "kapcsolj át egy kapcsolót" szinten. Sajnálatos módon ezekből nagyon-nagyon kevés van, és azok is inkább csak a játék második felében.<br />
A Remember Me messze legeredetibb része mások emlékeinek megkavarása, ami jelen állapotában is jó móka, viszont még így is csak egy hatalmas kimarad helyzet. Egyrészt az egész játék során összesen négy alkalmunk adódik rá, és akkor is durván megkötik a kezünk. Megkapjuk a feladatot, hogy mit kell kihoznunk az emlékből, és addig nem enged tovább a játék, amíg az nem sikerül. Így is szórakoztató a különböző dolgok kombinálása (bár az irányítást itt erősen elrontották) de sokkal jobb lenne, ha több végeredményt is ki lehetne hozni az ilyen kalandokból. Így csak olyasmit tehetünk, ami pontosan az előre megírtak szerint viszi előre a játékot.<br />
A Remember Me világa művészileg nagyszerűen van kivitelezve, de ezért sajnos olyan árat kellett fizetni, ami szerintem nem érte meg. A Call of Duty hozzá képest egy igazi sandbox széria. Egyszerűen sehol nincsenek alternatív útvonalak, interaktív NPC-k, vagy többféleképp megoldható helyzetek. Semmi, ami a játék főszálán kívül bármi másról szólna. Ha nyíltabbnak tűnő terepekre tévedünk is néha, ott is kiderül, hogy ez csak látszat, mert félméteres dobozok és kerítések állják az utunkat mindenfelé, amiket a játék más részeiben simán átugorhatnánk. Neo-Párizst az alvilágán kívül szinte egyáltalán nem ismerjük meg, a városban talán kétszer fordulunk meg olyan helyen, ahol az NPC-k nem rontanak ránk zsigerből.<br />
Az ügyességi részek leginkább a Tomb Raider-Prince of Persia-Assassin's Creed vonalon mozognak, csak azokhoz képest kissé lebutítva, és érthetetlenné téve. A különböző ugrásokat szinte lehetetlen elvéteni, és a haladási irányt folyamatosan jelzi nekünk a játék, amire itt sajnos szükség is van. Nem, nem arról van szó, hogy a falakon mászva eltévedne az ember, vagy olyan bonyolultak lennének a játék útvesztői. Egyszerűen csak annyi történt, hogy a pályatervezők nem gondolták át a designt, így az esetek többségében az egyedüli, ami megkülönböztet egy megmászható ereszcsatornát, párkányt, peremet a nem megmászhatótól, a jelzés, ami világítva mutatja nekünk, hogy ezt használni lehet. Nem viccelek, ránézésből a jelzés nélkül csak nagyon ritkán lehet megkülönböztetni az aktív pályaelemeket a nem aktívaktól, mert látható, vagy logikusan megmagyarázható különbség nincs a kettő között. Ehhez jön még az, hogy Nilin néhol sértetlenül kibír három-négyméteres zuhanásokat is, ellenben ha valahol nem szabad a földhöz érni, ott még egy egyméteresbe is belehal, hiába teljesen szilárd, mások által éppen használt talaj kerül a lába alá.<br />
<br />
A Remember Me a temérdek megkötésével együtt is tökéletesen alkalmas lenne egy The Longest Journey jellegű interaktív filmnek, ellenben a játék nagyjából kétharmadát kitevő beat 'em up részek ezt lehetetlenné teszik. A sztori, a megteremtett világ, és az a néhány valóban eredeti ötlet elviszi a hátán az egész játékot, de naggyá nem képes tenni. A Remember Me-nek szüksége lett volna még legalább egyévnyi fejlesztésre, hogy igazán kiteljesedhessen, mert így a felvezetett grandiózus terveket teljesen megfojtja a végletekig lekorlátozott játékmenet. Így az elmúlt évek legeredetibb játékának esélyese helyett, az elmúlt évek legnagyobb kihagyott ziccerének címére lehetne csak esélyes, arra viszont igazi kihívók nélkül.Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/03914800604000216753noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4050012812598049624.post-60777309006685838142013-02-08T20:28:00.001+01:002013-02-08T20:28:51.206+01:00NBA 2k13<br />
<div style="color: #2e2e2e; font-family: 'Helvetica Neue', Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 18px; padding: 0px 10px 10px !important;">
Ahogy minden szezonra, a TakeTwo az ideire is megjelentette az NBA2k széria legújabb darabját. És ahogy minden évben, úgy most is ez a legjobb, legteljesebb sportjáték, amit szintén már a hagyományokhoz megfelelően rettenetesen bosszantó apró hibák húznak le, hogy épp csak egy fokkal legyen jobb, mint a FIFA széria aktuális darabja.</div>
<div style="color: #2e2e2e; font-family: 'Helvetica Neue', Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 18px; padding: 0px 10px 10px !important; text-align: center;">
<img alt="" src="http://www.gamechannel.hu/pictures/kifuto/nba_2k13_1.jpg" style="margin: 0px; padding: 0px;" width="400" /></div>
<div style="color: #2e2e2e; font-family: 'Helvetica Neue', Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 18px; padding: 0px 10px 10px !important;">
Azt már előre le kell szögeznem, hogy az igazi újítások az idei évben elmaradtak, inkább csak apróbb finomítgatások történtek az eddigiekhez képest. A játékmódok a már ismertek,</div>
<ul style="color: #2e2e2e; font-family: 'Helvetica Neue', Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 18px; list-style: none; margin: 0px; padding: 0px 10px;">
<li style="background-image: url(http://www.gamekapocs.hu/media/img/grey_square.gif); background-position: 0px 6px; background-repeat: no-repeat no-repeat; line-height: 1.3; margin: 0px 0px 5px; padding: 0px 0px 0px 13px;">NBA szezon ahol végigjátszhatjuk a bajnokságot minden különösebb összetett menedzselési feladatok nélkül,</li>
<li style="background-image: url(http://www.gamekapocs.hu/media/img/grey_square.gif); background-position: 0px 6px; background-repeat: no-repeat no-repeat; line-height: 1.3; margin: 5px 0px; padding: 0px 0px 0px 13px;">NBA bajnokság mód, ahol minden részletbe menően irányíthatjuk a saját csapatunk sorsát (ennek van online változata is)</li>
<li style="background-image: url(http://www.gamekapocs.hu/media/img/grey_square.gif); background-position: 0px 6px; background-repeat: no-repeat no-repeat; line-height: 1.3; margin: 5px 0px; padding: 0px 0px 0px 13px;">karrier mód, ahol csillogó szemű újonc játékosként indulva tornázhatjuk fel magunkat LeBron James szintű szupersztárrá (ennek párja, ahol egy már létező NBA sztár – akár maga King James – bőrébe bújhatunk),</li>
<li style="background-image: url(http://www.gamekapocs.hu/media/img/grey_square.gif); background-position: 0px 6px; background-repeat: no-repeat no-repeat; line-height: 1.3; margin: 5px 0px; padding: 0px 0px 0px 13px;">streetball mód, ahol meccseket játszhatunk, zsákoló bajnokságon vehetünk részt, ilyesmi,</li>
<li style="background-image: url(http://www.gamekapocs.hu/media/img/grey_square.gif); background-position: 0px 6px; background-repeat: no-repeat no-repeat; line-height: 1.3; margin: 5px 0px; padding: 0px 0px 0px 13px;">és a legendák mód ahol az NBA nagyjainak legnagyobb pillanatait élhetjük újra (az igazán régi meccseket fekete-fehérben!).</li>
</ul>
<div style="color: #2e2e2e; font-family: 'Helvetica Neue', Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 18px; padding: 0px 10px 10px !important;">
Ezekben tehát semmi új nincs, ide nem is lehetett volna nagy újdonságokat hozni. A változást az apróságokban kereshetjük, amik miatt viszont nem éri meg újra beruházni a játékra, ha valakinek a tavalyi megvolt. A játékmenetbe került néhány olyan változás, ami közelebb hozza a valódi kosárlabdát a számítógép monitorára, az egyik ilyen például a jobb analóg kar, cselezésbe történő bevonása. Ez sokaknak nem fog tetszeni, mert bármilyen intuitívnek hangzik is a dolog, valójában a megvalósítás miatt apróbb visszalépés a korábbi évekhez képest. Új cselmozdulat nem került be, viszont legalább kivettek pár korábbit. Az az érdekes helyzet állt elő, hogy könnyebb előhívni a cseleket, de teljesen kikerültek például az ún. size-up mozdulatok (mikor a labdát kezelő játékos látványos trükköket csinál a védővel szemben a valós kosárra törés szándéka nélkül) amiket még lehet magyarázni, viszont olyan alap dolgoknak is búcsút inthetünk, mint a labdafelhozatal közbeni láb közti labdavezetés, amit pedig rengeteg irányító előszeretettel csinál a valóságban. A játékosoknak innentől kezdve vannak speciális képességeik is, amiket nem lehetett kifejezni puszta számadatokkal. Olyasmikről beszélek mint az, hogy vannak játékosok akik „jobbá teszik” a társaikat, vagy a passzaiknak szeme van, esetleg zsigerből mániájuk poszterre tenni az ellenfeleiket. Ez csak pár példa volt, de a lényeg, hogy ez sokat hozzátesz a játék hangulatához és még valóságszerűbbé teszi a mérkőzéseket. A passz rendszer is egy fokkal átgondoltabb lett, de még mindig nem tart ott, hogy minden helyzetben kitalálja a gondolatainkat. Ha nem használjuk az ikon passz módot, továbbra is könnyedén a túlsó sarokba átlőtt passz lehet, az üres embernek szánt centerezés helyett. Az hatalmas előrelépés, hogy végre passzolhatunk pattintva (eddig is létezett, csak az AI döntötte el, hogy löbbölés legyen, melső passz, vagy pattintott), illetve adhatunk vezető passzt is, amivel nehezebbé tehetjük a labdáink elcsípését (magyarán szinte teljesen megszűnt az olyan eladott labda, mikor a centernek szánt passzból felesleges löbbölés lesz, amit a védők röhögve csípnek el). Ezek a játékmenetet érintő komolyabb változások, ezeknél csak lényegtelenebb újítások történtek: saját cipő tervezése, bővebb szociális média integráció, egyedi játékos animációk, illetve a karrier módban, edzői visszajelzések a meccs közben, a rajongói tweetek olvasása és beszélgetés a csapat GM-jével.</div>
<div style="color: #2e2e2e; font-family: 'Helvetica Neue', Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 18px; padding: 0px 10px 10px !important;">
A beszédesebb az, amin sajnos továbbra sem hajlandóak változtatni. A mérkőzések körítése legjobb esetben is silány (hogy mást ne mondjak, a bemutatásnál már hosszú évek óta olyan arcképeket láthatunk a játékosokról, amik még 640x480-ban is pixelesnek tűnnének) a TV-s animációk csúnyák. A menürendszer unalmas, ingerszegény, a zenei felhozatal pedig az idei évben minden eddigit sikeresen alulmúl, néhány szám már kifejezetten irritáló. Némely textúra ijesztően csúnya (pl a játékoskészítési módban látható tetoválások) és a generált újoncok mind ugyanúgy néznek ki. A játékmenetben évek óta nem képesek megoldani, hogy egy palánk alatti kontaktot követően a Tyson Chandler, vagy Joel Anthony típusú centerek ne kezdjenek double-clutch mozdulatokba. Azt sem, hogy ne legyenek olyan furcsaságok, mikor a palánk alatt balról nincs védő, a center mégis jobbról próbálkozik dobással (egyenesen bele a blokkba).</div>
<div style="color: #2e2e2e; font-family: 'Helvetica Neue', Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 18px; padding: 0px 10px 10px !important;">
A karrier mód finomítása is már évek óta elmarad és az idei évben ráadásul minden parasztvakítás ellenére még erősen vissza is léptek ebből a szempontból. A meccs közben értékelést kapunk a csapattársaktól, ami alapján osztják ki részünkre a különböző képességekre elkölthető skillpontokat. Ugyebár minden jelentős cselekedetünk azzal jár, hogy a társaink megítélése javul, vagy romlik rólunk. A gond csak az, hogy ez a rendszer még évek után sem képes korrektül működni. Még mindig semmi mérlegelés nincs beiktatva. Hogy miről beszélek? Ha az emberünk azért dob kosarat, mert ráváltunk egy palánk felé üresen törő ellenfélre, és így a sajátunkat már nem tudjuk védeni, a csapattársak csak azt látják benne, hogy nem védtük azt, akit ránk bíztak (ergo jobban tesszük, ha hagyjuk simán kosarat dobni azt, aki megverte egy-egyben a társunkat...). Hasonló a helyzet, ha egy csapattársunk áll az emberünk előtt, és csak ezért nem tudjuk mi védeni, mégis ránk verik, ha így kosarat szerez. Ha adunk egy gólpasszt, amibe valahogyan a kisujja körmének egy molekulájával bele tudott érni egy védő (harminc szögből visszajátszva sem látszik, hogy valóban sikerült neki) akkor nem elég, hogy nem dicsérnek meg az assziszt miatt, hanem még le is tolnak a „rossz passzért”. Ennek párjaként lehet venni, hogy ha ziccerhelyzetbe hozunk valakit, de mégsem lesz kosár, mert elbénázza, semmi pluszpont nem jár érte (már a sima good pass-on kívül, amit nagyjából minden okosan megválasztott átadás után megkapunk) Az is érthetetlen, hogy a rossz bírói ítéletek után is kapjuk a mínuszolást (pl nem kapunk meg egy teljesen nyilvánvaló kiharcolt támadófaultot, mégis szidnak a rossz kísérletért)</div>
<div style="color: #2e2e2e; font-family: 'Helvetica Neue', Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 18px; padding: 0px 10px 10px !important;">
Az edzőtől meccs közben kapott visszajelzések ugyan jól hangzanak első hallásra, de valójában borzasztóan semmitmondóak. Mikor a karrier mód megjelent, még kaptunk a meccsek után tippeket, hogy miben kellene fejlődni, és mi az ami jó. Most három évvel később, ott tartunk, hogy ilyen visszajelzés nincs, az edző csak annyit reagál, hogy dühös ránk, elégedetlen, elégedett, nagyon elégedett (többféleképp megfogalmazva, de nagyjából az első szezon felére már az összeset láttuk is). És akkor azt még nem is mondtam, hogy idén a rotáció kialakítása konkrétan a botrányos szintre süllyedt. Hogy miről beszélek? Stabil, kimagaslóan teljesítő kezdőként (úgy, hogy legalább 15 ponttal gyengébb minden azonos poszton játszó csapattárs) alig egy-két hiba miatt a cserepadon találhatja magát az ember hosszú mérkőzésekre. És most tényleg apró hibákról beszélek. Egy egyébként A+ értékelésű meccsen, ahol a legjobbnak választanak, ha csak egyszer a kispadra parancsol az edző (mondjuk két egymás utáni eladott labda, buta fault, vagy rossz(nak talált) dobásválasztás miatt) akkor a következő meccsen már készülni is lehet a kispadozásra. Ez csak akkor nem történik meg, ha már legalább 40 percre feltornáztuk a rotáció szerint kapott perceinket, akkor két egymáshoz közeli meccsen elkövetett hiba kell, de úgy is megy a padra szorulás még 30-as körüli PER statisztikával is. A játékban tettek már hatodik emberré, olyan hónap végén, mikor 25 pont, 14 assziszt, 4 lepattanó, 3,5 labdaszerzés, (2,5 eladott labda) 54% mezőny, 47% tripla (folyamatosan legalább A- értékeléssel) volt az átlagom.</div>
<div style="color: #2e2e2e; font-family: 'Helvetica Neue', Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 18px; padding: 0px 10px 10px !important;">
A mérkőzés utáni interjúk is elsőre érdekesnek tűnnek, de már évek óta nem változott bennük semmi és néhol még irritálók is. Gondolok olyasmikre, hogy totál figyelmen kívül hagynak benne minden korábbi eseményt. Az ember kezdő a szezon 70 mérkőzésén, padozik egy találkozót, a következőn megint a pályán van a feldobásnál, és mit kérdez ezek után a riporter? Milyen érzés a kezdőbe kerülni? Figyelmen kívül lehetne hagyni, hogy volt egy meccs csereként, lehetne kérdezni, hogy milyen VISSZAkerülni a kezdőbe, de nem, a riporter úgy kérdez, mintha az ember először kezdene az aktuális csapat színeiben (ráadásul még mindig nincs igazán beszólogatós reagálási lehetőség, mondjuk szidni a bírókat, vagy ilyesmi. Leragadtunk a szerény-önfényező köcsög-csapatember-viccesfiú lehetőségeknél).</div>
<div style="color: #2e2e2e; font-family: 'Helvetica Neue', Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 18px; padding: 0px 10px 10px !important;">
A twitter üzenetek is jó ötletnek tűntek elsőre, de sajnos a kidolgozatlanságot itt is erősen érezni. Az, hogy az üzenetek egy idő után ismétlődnek, még nem meglepő, az már annál inkább, hogy néhol semmi értelmük. Például mikor irányítóként egy 30 pont, 18 assziszt, 6 labdaszerzéses meccs után valamely rajongó azt emeli ki, hogy csak 2 lepattanót sikerült összeszedni… Az is érthetetlen, hogy kaphatjuk a zrikát az ellenfelek játékosaitól meccsek előtt, de nekünk esélyünk sincs reagálni (nem konkrtét beszélgetésre gondoltam, de igazán lehetett volna olyan lehetőség, hogy minden meccs után lehessen valami előre megfogalmazott üzenetet kitenni). Tehát az ötlet jó volt, viszont a megvalósítás legjobb esetben is csak közepes.</div>
<div style="color: #2e2e2e; font-family: 'Helvetica Neue', Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 18px; padding: 0px 10px 10px !important;">
Új lehetőségként beszélgethetünk a csapat GM-jével, de sok értelme nincs, mert semmi érezhető ráhatása a megítélésünkre, vagy csapatban betöltött szerepünkre (már azt leszámítva, ha tényleg paraszt módjára kezdünk hisztizni, hogy elcseréljenek) További érdekesség, hogy amíg az Association módban nagyszerűen szimulálják az off-season-t, a karriernél gyakorlatilag semmi ilyesmi nincs. Kimaradtak például az olyasmik, hogy korlátozott szabadügynökként meg lehet hallgatni más csapatok ajánlatait. Érthető lenne, ha az Association-ben sem lenne, de oda bekerült, így viszont itt már csak szimpla hanyagság. Ennél durvább pofátlanság, hogy a GM-mel lehet tárgyalni a hosszabításról, de az nem igazi tárgyalás, csak tesz egy pofátlan ajánlatot (az én esetemben két év alatt, két bajnoki cím, két Finals MVP trófea, év újonca, All NBA First Team, All NBA Defense First Team, kétszeres ligaelsőség asszisztban és labdaszerzésben, egy szezonra vonatkozó triplarekord… ehhez képest az ajánlat megegyezett az újoncszerződésemmel) amit vagy elfogadunk, vagy nem, de ellenajánlatra esély sincs.</div>
<div style="color: #2e2e2e; font-family: 'Helvetica Neue', Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 18px; padding: 0px 10px 10px !important;">
És ott vannak még a bugok, amik egy része már-már botrányos kidolgozatlanságról tesz tanúbizonyságot. Ilyen például az úgy nevezett home court adventage bug, aminek értelmében a döntőt LEHETETLEN hazai pálya előnnyel játszani (és ez már a tavalyi játékban is megvolt…) Ligaelsőként a másik konferencia negyedik helyezettje ellen játszva is az ellenfélé az előny. Hasonló idegesítő dolog, a fantom zsákolás. Az ember zsákol, a labda ÁTJUT a gyűrűn, mégsem jár pont érte! A szerződéshosszabbítás sem működik, ha az ember megpróbálja aláírni az új kontraktust, a játék egyszerűen kilép. Szintén karrier módhoz tartozó hiba, hogy a szezon első meccsét csak az első évben játszhatjuk le, onnantól kezdve ha a fejünk tetejére állunk, akkor is szimulálni fogja az október végi meccset a gép. Igaz, hogy nem bug, de véleményem szerint az is idegesítő, hogy mikor játszani akarunk, alapértelmezésben a következő kulcsmérkőzés lejátszása van kiválasztva, magyarán egy figyelmetlen félrenyomás, és a gép (megerősítés kérése nélkül) akaratunkon kívül le is játszott nekünk akár egy hónapra való mérkőzést, és aztán automatikusan el is menti (mert mindenképp autosave van, azt nem lehet kikapcsolni), hogy esély se legyen a korábbi mentésre visszaállni. </div>
<div style="color: #2e2e2e; font-family: 'Helvetica Neue', Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 18px; padding: 0px 10px 10px !important;">
Jó játék lett az NBA 2k13? Igen, minden vitán felül a jelenlegi legjobb sportjáték. De a tavalyival rendelkezőknek nem ajánlanám a megvásárlását. Túl kevés benne az igazi újdonság, (bár ez a FIFA-nál és CoD-nál sem zavarja a kutyát sem) és egy részük ráadásul kiforratlan, nem működik, vagy egyértelműen visszalépés a tavalyi részhez képest. Jövőre mindenképp elvárnám a jelentősebb változásokat, mert ez így nagyon kevés. Apró ráncfelvarrás egy nagyszerű játékon, de nem több. Tudom első olvasásra negatívnak tűnt a kritika, pedig komolyan nagyszerűnek gondolom a játékot, csak az az idegesítő, hogy fontos (és kevésbé fontos) apróságokban szörnyen hanyagok voltak a készítők, így nem igazán teljesedhet ki a játékban rejlő zsenialitás.</div>
<div style="color: #2e2e2e; font-family: 'Helvetica Neue', Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 18px; padding: 0px 10px 10px !important;">
<object data="http://www.youtube.com/v/NTL4wv2nL1Q" height="350" style="margin: 0px; padding: 0px;" type="application/x-shockwave-flash" width="425"></object></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/03914800604000216753noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4050012812598049624.post-41172078788031740122012-10-18T11:45:00.001+02:002012-10-18T11:46:47.790+02:00Amatőr írói közösségek - kiegészítésA minap írtam egy bejegyzést néhány oldalról, amelyeken amatőr írók tehetik közzé a műveiket. Akkor még megfelelő ismeretek helyhiányában az egyik ilyen lemaradt, most ezt pótlom.<br />
<br />
<span style="font-size: large;">Amatőr írók klubja:</span><br />
Az Amatőr írók klubja valójában nem is egy igazi weboldal, hanem egy Network.hu-s közösség, amit a <a href="http://amatorirokklubja.network.hu/">http://amatorirokklubja.network.hu</a> címen érhettek el. Az első pillantás után az ember hajlamos lenne bezárni az ablakot és örökre távozni erről az oldalról, de azzal igen nagy hibát követne el.<br />
Műfaji megkötések nincsenek náluk, de ennek ellenére nincs úgy szétaprózva mint az Íróklub, ide kizárólag prózai művek és versek kerülnek fel. Megjelenését tekintve az oldal - mint említettem - elsőre felettébb rémítő. Az egész egy óriási nagy katyvasz, amiben rettenetesen nehéz eligazodni. Teljességgel érződik a kivitelezésen, hogy a Network.hu-t nem egy ilyen oldal megalkotására találták ki. A designnal magával még nem is lenne baj, de az elrendezés kissé ésszerűtlen és emellett nincs egy olyan menüpont, ahol a saját írásainkat egy helyre gyűjtve megtalálhatnánk. Arra azért szerencsére van lehetőségünk, hogy szerkesszük, amit feltettünk, de ahhoz ki kell keresnünk a többiek művei között. Ami a különböző szövegformázási lehetőségeket illeti, az Amatőr írók klubjával csak a Karcolat versenyezhet, gyakorlatilag minden fontos szerkesztési funkció bekerült. Az írások megjelenésére épp ezért nem is igazán lehet panasz, ha mégsem szép valaminek a formája, az kizárólag a feltöltő hibája, mert egyetlen másik oldalon sincs ennyire az ember kezébe adva a művének formázása.<br />
Az oldalnak több sajátossága is van, amelyeket igazán sem a pozitív, sem a negatív kategóriába nem lehetne sorolni. Az első - és névtelen odalátogatóként a legszembetűnőbb -, hogy az írások nem láthatóak olyanoknak, akik nem tagjai a klubnak. Az részletkérdés, hogy klubtagként is kicsit logikátlannak tűnik a beküldött írások helye, de névtelen látogatóként egyáltalán nem látszanak a tagok művei. A regisztráció egyébként nem zárt, bárki tag lehet, így ez nem egy nagy akadály. Egy másik sajátosság, hogy NINCS szerkesztői jóváhagyás az oldalon, a beküldött írások azonnal meg is jelennek. Ezt követően az ember hajlamos lenne azt hinni, hogy a klubot elárasztják az olvashatatlan hulladékok, de ilyesmiről még csak véletlenül sincs szó, én még egyetlen kritikán aluli írással sem találkoztam ott. A harmadik érdekesség az oldal klubjellegéből adódik, elvárnak bizonyos aktivitást. Ez egyelőre inkább csak amolyan szokásjog alapján működik, tehát ha valaki feltölt egy írást, akkor illik véleményeznie is másokét (szvsz ez egy nagyon korrekt dolog) További érdekesség, hogy a művünk olvasottság számáról nem kapunk visszajelzést. Ezt valaki veheti negatívnak is akár, de mivel visszajelzések vannak, így szerintem nincs jelentősége.<br />
A klub mérete egyébként alapvetően elég kicsi, mindössze párszázan vannak, de a jelenlegi formájában nagyszerűen működik így. Miről is beszélek? Igaz, hogy olvasottsági statisztikát nem kapunk, ellenben reakciókat az írásunkra igen. Négyet-ötöt minimum, de inkább többet. Mindezeket udvarias kulturált formában. Eddig nem láttam igazán parázs vitát kritika kapcsán, bár a fórum alapján volt már rá példa.<br />
Az Amatőr írók klubja a határozottan ajánlott kategória. Ha valaki képes megfelelni annak az elvárásnak, hogy ne csak a saját írásainál legyen aktív, és nem zavarja, hogy itt valószínűleg kevesebb emberhez jut el a szerzeménye (viszont több visszajelzést kap), mint a többi oldalon, akkor mindenképp megér egy próbát.Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/03914800604000216753noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4050012812598049624.post-34840419187387413352012-10-06T19:18:00.000+02:002012-10-06T19:25:13.594+02:00Amatőr írói közösségekMár jóideje nem vetemedtem valódi blogbejegyzés írására, de most mégis megteszem, hogy megosszam a tapasztalataim azokkal, akiket esetleg az ilyesmi érdekel.<br />
A dolog apropója annyi lenne, hogy nagyjából egy hónapja úgy döntöttem, hogy a fordításaim mellett, a teljesen saját kútfőből írt szerzeményeimet is közzé kellene tenni, hogy leteszteljem, milyen fogadtatásban részesülnek az olyanok körében, akik nem hoztak világra, vagy nem alszanak velem egy ágyban majd minden nap. Az eredmény egy kissé lehangoló, de nem elsősorban a kapott vélemények, hanem az amatőr írásokkal foglalkozó közösségek miatt.<br />
Az bejegyzésemben most három nagyobb ilyen témájú oldalt fogok kivesézni, egy negyedik (az Amatőr írók klubja) most még kimarad, mivel arra csak a minap találtam rá és így még semmilyen tapasztalatom nincs vele kapcsolatban.<br />
Általános érvényű igazság mindhárommal kapcsolatban a belterjesség, a megfelelő szerkesztési lehetőségek hiánya, illetve a látogatók már-már fóbiaszerű ódzkodása az egy A/4-es oldalnál hosszabb írásoktól. A fenti problémák hol jobban, hol kevésbé jönnek elő, de mindegyiken találkozhatunk velük.<br />
<br />
Akkor nézzük egyenként a delikvenseket:<br />
<span style="font-size: large;"><br /></span>
<span style="font-size: large;">Karcolat:</span><br />
A <a href="http://karcolat.hu/">karcolat.hu</a> bevallottan rövid írásokra specializálódott oldal, elsősorban sci-fi és fantasy témában várnak írásokat, de nem utasítanak vissza más hosszúságú, vagy stílusú műveket sem (az, hogy az ilyenekre mekkora az érdeklődés ott, más kérdés). Első ránézésre ez tűnik a legkorrektebbnek mind közül. A főoldalon rögtön tájékoztatnak róla, hogy itt aztán tutibiztos, hogy száz százalék, hogy kapunk majd valamilyen visszajelzést a szerzeményünkre, mert ha más nem is, valamelyik szerkesztő ír majd értékelést. Az oldal megjelenése ennek a legcsúnyább az összes közül. Unalmas, szürke és jellegtelen, mindemellett még csak nincs is ésszerűen felépítve. Az írás beküldésénél egészen korrekt kis szövegszerkesztő áll a rendelkezésünkre, még ha a kielégítő szintet itt sem éri el. A feltöltött írásokat később szerkeszteni is lehet, így az esetleges hibák korrigálására van mód.<br />
Az írások olvasásánál enyhén zavaró lehet a másfélszeres térköz a bekezdések között, így egy párbeszéd kétszer olyan hosszúnak tűnik, mint normálisan, az indulók közül azonban még így is nyeri ezeket a kategóriákat.<br />
Viszont semmi mást nem. Egyrészt ott van mindjárt, hogy belterjességben magasan veri a másik két oldalt. Ha valaki sokat kommentel, komoly társasági életet él, akkor sokan olvassák az írásait, ha nem teszi, akkor viszont a kutya nem nézi, hogy mit írt. Természetesen van az a faktor is, hogy akinek a ismert a neve és szeretik a stílusát, azt olvassák, aki pedig nem olyan jó szerző, azt ignorálják, de nem erről van szó. Stílusmeghatározástól és minden egyébtől függetlenül is, egy nulla ismertséggel először feltöltő író szerzeménye nagyjából negyedannyi olvasást produkál, mint egy törzstagé, ez pedig mindent mutat, csak a minőséget nem. A belterjesség másik nagyszerű iskolapéldája, hogy a törzstagok írásaira, legyenek azok jók, vagy rosszak, kizárólag pozitív vélemények érkeznek, a valódi kritikák azok csak az új próbálkozóknak járnak ki, náluk viszont abszolút általános a durva szőrszálhasogatás, az írás egészének értékelése helyett. Érdemes például megnézni a következő hölgy munkáit: <a href="http://karcolat.hu/tagok/elisabeth_lilian_blake" target="_blank">Elisabeth Lilian Blake</a>. Kifejezetten tehetséges 16 éves lány, aki minden feltett írásánál csak a hibáinak kihangsúlyozását kapja annak teljes figyelembevétele nélkül, hogy amúgy milyen jó a stílusa és a korából adódó gyengeségei később úgy is eltűnnek maguktól. A kritikák többsége egyébként kulturált hangnemben kerül megfogalmazásra, de attól még nem kevésbé destruktív a tartalmuk.<br />
Az oldal egyik legcsalogatóbb funkciója az új írók számára az, hogy itt a többi hasonló közösséggel ellentétben mindenképp kap az ember legalább egy visszajelzést. Na ez sem egészen úgy megy, ahogy azt az ember előzetesen elképzeli. Igen, az való igaz, hogy a szerkesztők minden mű kikerülésekor írnak VALAMIT hozzászólásként, de az esetek többségében azt kritikának nevezni nagyjából olyasmi lenne, mint Eric Moussambanira azt mondani, hogy úszó. A szerkesztők nagy része foghegyről, igen lekezelő stílusban ír, és rendszerint konstruktív kritikai megjegyzések helyett csak egy listát ad az írásban található (nem egyszer csak vélt) hibákról. Rosszabb esetben még annyit sem (Kedvenc szerkesztői reakcióm: "Hát, részlet. Nem szoksz le róluk, pedig látod, hogy alig olvassa valaki. Nem szeretem az ilyen modoros humort, ennek ellenére tetszett. Jó volt a hangulata."). Ha ettől elvonatkoztatunk, a szerkesztői munka akkor is kritikán aluli, van, hogy egy hétig nem kerül ki semmi új tartalom az oldalra, pedig nyilván szép számban vannak várakozó írások.<br />
Röviden összefoglalva én minden kezdő és/vagy önbizalomhiányos írópalántát elriasztanék a karcolat.hu használatától. Nem mondom, hogy abszolút ismeretlenül biztos a negatív visszajelzések hada, de hacsak nem rejtői tehetséggel fonja valaki a szavakat erősen valószínűek a lelombozó és/vagy semmitmondó visszajelzések.<br />
<br />
<span style="font-size: large;">Történetek:</span><br />
A <a href="http://tortenetek.hu/">tortenetek.hu</a> hivatalosan egy erotikus írásokra (novellákra, versekre) szakosodott oldal, de ez senkit ne riasszon vissza tőle. A felkerülő műveknek nagyjából az egyharmada az ami valóban kifejezetten erotikus tartalmú, akadnak itt fantasyk, romantikus művek, műfajilag nehezen behatárolható novellák is, tehát a paletta igen széles. Az oldal designjában sincs semmi ami az erotikus tartalomra utalna, így a látogatása messze nem esik bele a munkahelyen kötelezően kerülendő dolgok sorába. A site színvilága megnyugtató, az elrendezése egyszerű és átlátható. A fő profilra ránézésből kizárólag a lap tetején megjelenő Napi erotika rovat (amiben mindig egy korábban felkerült írást reklámoznak) utal. Emellett csak egy olyan dolog van, ami igazán kihangsúlyozza a site sajátosságát és ez az erotika kategória alkategóriákra bontása.<br />
A szerkesztési lehetőségeket nézve messze a sor legvégén kullog, gyakorlatilag még egy betűvastagításra, vagy dőlté tételére sincs lehetőségünk. A szöveg megjelenítése is itt a legcsúnyább, minden bekezdést egy teljes sornyi távolság választ el egymástól, épp csak a párbeszédes részeknél is ott van ez a sorkihagyás, így könyvekhez és jó minőségű e-bookokhoz szokott szemeknek kifejezetten idegesítő ez a látvány.<br />
A feltöltött írásaink utólagos módosítására szintén nincs lehetőség, ami egy újabb rossz pont.<br />
Amiért mégsem szabad leírni ezt az oldalt, az a látogatottsága. Igen, nyilván az erotikus tartalmak miatt jár oda a többség, de egyazon nem pornográf műfajú írás még így is kétszeres olvasottságos képes ott elérni, mint mondjuk a karcolat.hu-n (ami ennek a kategóriának a második helyezettje) A látogatók ódzkodása a hosszú írásoktól itt is szembeötlő, de még mindig itt a legkisebb az ellenállás ilyen szempontból. A reakciók gyűjtése szempontjából sem rossz tapasztalat a Történetek.hu, itt a friss regisztráló is kaphat könnyedén 5-10 hozzászólást is már az első próbálkozására. A mennyiség persze nem feltétlen egyenlő a minőséggel, ilyen szempontból nem áll jól az oldal. Az értékelhető reakciók újonc íróknál olyan 3-4 környékén mozognak, aktív tagoknál 5-6. Az előbbi érték jobb, mint a karcolat.hu esetében, az utóbbi rosszabb. A reakciók stílusa is itt a legrosszabb, mert nem ritkák az egyszavas hozzászólások, illetve a minősíthetetlen hangnemben írt reakciók. Pluszpont a szerkesztők oldalán, hogy ez utóbbiakat rendszerint rövid időn belül kimoderálják.<br />
Az oldal közönségének nagy része egyébként a téma ellenére nőkből/lányokból áll, így leginkább a nekik tetsző művek várhatnak pozitív fogadtatásra.<br />
A szerkesztők munkája mondjuk úgy kielégítő (rossz szóvicc, tudom) Elméletben csak olyan írásokat tesznek ki, amik megfelelnek bizonyos minőségi normáknak, gyakorlatban ezek a normák vagy nem léteznek, vagy nagyon alacsonyan van a léc, mert egyik-másik (jellemzően az erotikus kategóriába kerülő) írás még egy általános iskolai fogalmazás szintjét sem üti meg. A kikerülő írások többsége azért a tűrhetőnek mondható és akadnak kifejezetten jók is. Napi 2-3 szerzemény jelenik meg, így a beküldött írások várakozási ideje 3-10 nap közé tehető.<br />
Habár messze nem tekinthető tökéletesnek, véleményem szerint a három itt felsorolt alternatíva közül itt érdemes először nyilvánosság elé tárni a gépen őrizgetett szerzeményeket. Itt várható a legnagyobb olvasottság és a legtöbb hozzászólás is. És (ez már csak pusztán személyes vélemény) egy esetlegesen itt kapott bunkó módon megfogalmazott kritikát talán könnyebb feldolgozni (mondván, hogy aki olyat írt, az csak egy tahó, nem több) mint egy szép papírba csomagolt, de valójában színtisztán negatív reakciót. Mindemellett, itt azért mindig akadnak olyanok, akik kiemelik a pozitív pontokat is, ellentétben a karcolat.hu-val.<br />
<br />
<span style="font-size: large;">Íróklub:</span><br />
Az <a href="http://iroklub.napvilag.net/">iroklub.napvilag.net</a> a kis összehasonlításom utolsó darabja. Ha teljesen szubjektív akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy a három közül messze a legszimpatikusabb. Nincs igazán specializálódva semmire, így akadnak itt cikkek, versek, novellák, regények, még receptek is. Ezzel talán kicsit szétaprózza magát az oldal és ez a designjában is tükröződik. Barátságos, de kissé amatőr és elsőre nem egyszerű átlátni. Az site sajátos hibája, hogy a profilunkat nem csak regisztrációkor, hanem bármilyen apró módosítás végrehajtásánál ellenőrzi egy moderátor, ilyenkor az ellenőrzés megtörténtéig az oldal kidob minket és nem is tudunk belépni.<br />
Szerkesztési lehetőségekkel itt sem vagyunk igazán gazdagon ellátva, de a tortenetek.hu-val ellentétben legalább van néhány alapvető funkció, mint a betűk döntése, vagy vastagítása. Az írások megjelenése formailag itt a legszebb, nincsenek dupla térközök, alapértelmezésben minden sorkizárt, egyedül talán a betűk túl kicsit mérete lehet zavaró.<br />
Az írásainkat utólag is tudjuk módosítani, ilyenkor azonban ki kell várnunk az ismételt szerkesztői ellenőrzést.<br />
Az oldal nagy hátránya a látogatottsága, ami a legalacsonyabb a három közül. 1300 tagra jut 32.000 feltöltött írás, így gondolom magyaráznom sem kell, hogy itt a legkisebb az esély visszajelzéseket kapni. Aktív, tősgyökeres tagok esetében előfordulnak 15-20 hozzászólást is gyűjtő írások, azonban az általánosnak a 0-3 közötti reakciószám tekinthető, nem túl acélos olvasottság szám mellett. A közösség ennek ellenére jó, a hozzászólások között szinte kizárólag valódi építő jellegű kritikák vannak, szőrszálhasogató hibalista és sznob ledegradálás (Karcolat), vagy bunkó céltalan sértegetés (Történetek) ritkán fordul elő. A segítőkészség és kulturált viselkedés versenyét, tehát vitán felül az Íróklub nyeri.<br />
A szerkesztők munkáját mindenképp dicséret illeti, a három oldal közül itt dolgoznak a legjobban. Gyorsak és pontosak. A megfelelő szintet megütő írások a beküldéstől számított 24 órán belül fent vannak az oldalon, a nem kellő minőségűek pedig eltűnnek a süllyesztőben. Ez messze nem jelenti azt, hogy ne lennének középszerű, vagy gyenge írások, de olyan nincs köztük, amik olvasása fizikai fájdalommal jár.<br />
Ismételten csak azt mondhatom, szubjektív véleményem szerint az Íróklub a legszimpatikusabb oldal a három közül, de az alacsony látogatottsága és meglehetősen passzív felhasználói megakadályozzák abban, hogy valóban nyertese lehessen egy ilyen összevetésnek. Ha a reakciók várható alacsony száma nem tántorít el nagyon, akkor mindenképp ajánlom a használatát.<br />
<br />
Röviden úgy lehetne összegezni, hogy nincs olyan honi oldal, ahol az írói szárnyaikat bontogató amatőrök kiélhetik magukat és biztosak lehetnek benne, hogy korrekt elbánásban részesülnek. Mindenhol akadnak jelentős hiányosságok, amik elrontják az összképet. Személyes véleményem szerint aki az írói önkifejezésen töri a fejét és a szerzeménye nem egy filmez, sorozathoz, regényhez, képregényhez készült fanfic (amely esetben az adott "termék" rajongói oldalait, fórumait ajánlanám) az próbálja ki mindegyiket, de készüljön fel arra, hogy a kapott kritikák még szép köntösbe öltöztetve sem feltétlenül lesznek igazságosak.Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/03914800604000216753noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-4050012812598049624.post-87183236391751377562012-09-29T12:29:00.000+02:002012-09-29T12:29:00.127+02:00Alvilági játszma - Ötödik fejezet<br />
<div class="MsoNormal">
Az Alvilági játszma ötödik fejezete.</div>
<div class="MsoNormal">
</div>
<a name='more'></a><br />
<div class="MsoNormal">
Mire Carmela képes volt annyira lenyugodni, hogy újra
érzékelje az őt körülvevő világot, az orvos barát már el is tűnt. Nyilvánvalóan
nem akart belekeveredni olyasmibe, amiben fegyveres ex–évfolyamtársak
szerepeltek.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Lassan megtörölgette a szemeit, bár a sírást még képtelen
volt abbahagyni. Most mihez kezdjen? Lábra küzdötte magát és tanulmányozni
kezdte a szobát. Sem dulakodásnak, sem vérnek nem látta nyomát, és ez
mindenképp jót jelentett, <i>Alex még
életben van</i>. Azt már a saját kárán megtapasztalta, hogy mennyire nem ért a
maffiózók észjárásához, így nem mert találgatásokba bocsátkozni. <i>Vajon megkínozzák? És ha igen megölik miután
kiszedték belőle, amit akartak?</i> Fontos kérdések voltak és szinte biztosan
tudta, hogy mindkettőre „igen” a válasz. Persze nem lehetett száz százalékig
bizonyos abban, hogy Radnaiék találtak rájuk. Ha netalán Öszvér emberei voltak,
akkor Alex nincs életveszélyben, de ők igen valószínűtlen, hogy alsónadrágban
rángatták volna magukkal.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Körbejárta az apró és szemmel láthatóan egyetlen funkcióra
berendezett szobát, de semmi olyan nyomot nem talált, amin el tudott volna
indulni. A sírást lassan abbahagyta, de a kétségtelen nyomai még ott voltak az
arcán, azonban most a legkevésbé sem törődött azzal, hogy el is tüntesse őket.
Összeszedte a P90–est és a vállára akasztotta, majd megfogta a pisztoly is és
elindult lefelé a lépcsőn.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Kétsége sem volt afelől, hogy bármi erőszakos, undorító,
vagy törvénytelen történik ebben a motelben, arról a portásnak tudomása van,
vagy akár részt is vesz benne. Meg sem próbált finoman közelíteni a férfi
kikérdezéséhez, a lépcső aljára érve egy hatalmasat sózott a fejére a pisztoly
markolatával. Az megpróbált volna visszatámadni, de mire megmozdult már a Sig
Sauer jeges csövét érezte a legnemesebb szervén, így jobbnak látta nem
fickándozni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Hol van a vőlegényem te <i>pattumiera</i><a href="file:///C:/Users/Giggsy/Google%20Drive/Alvil%C3%A1gi%20j%C3%A1tszma.doc#_ftn1" name="_ftnref1" title=""><span class="Lbjegyzet-karakterek"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="Lbjegyzet-karakterek"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: ZH-CN;">[1]</span></span><!--[endif]--></span></a>?!
– üvöltötte Carmela az arcába.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Nem tudom – felelte a portás remegő hangon, de nyomban meg
is bánta, ahogy a pisztoly mennydörgése töltötte be a kicsiny előteret.
Fájdalmasan üvölteni kezdett, amint érezte, hogy valami forró és nedves csurog
le a combján.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Upsz. Azt hiszem elhibáztam – tartotta álszemérmesen a
szája elé a kezét Carmela. A portás megkönnyebbült, amint felfogta, hogy a
meleg folyadék nem vér, csak a saját vizelete. – Nem szoktam hibázni ilyen
távolságról, de biztos, hogy a következő találni fog, még ha ilyen kicsi is a
cél. Na hol a vőlegényem?!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A férfi sírásban tört ki<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Hölgyem higgye el, hogy nem tudom. Körbeküldtek egy fényképet
magáról, hogy ha meglátnánk, hívjunk fel egy számot, de semmi mást nem tudok.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Kinek a száma volt az? – szorította a pisztoly csövét a
férfi ágyékához.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Esküszöm, hogy nem tudom! Ott van a pult alatt a képre
írva. De soha nem láttam még a pasast, nem idevalósi. Azt hittem maga a
célpont. Sokszor keresnek szökevény kurvákat, azt hittem arról van szó.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Mit műveltek a vőlegényemmel?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Nem tudom – zokogta a férfi – csak azt láttam, amint az a
három lehozott egy eszméletlen negyediket a lépcsőn. Esküszöm nem tudok többet
– sírta rettegéssel teli hangon.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Carmela ujja valósággal remegett a ravaszon. Hiába tudta meg
amit lehetett, mégsem érezte úgy, hogy kisétálhat ennyivel. Amúgy is
felfokozott idegállapotban volt, amúgy is le akarta vezetni valahol a
feszültségét és ez a szemét kiváló alanynak tűnt. Ha az Alex elrablásában
játszott szerepét nem is vesszük, <i>ez a
mocsok képes lett volna egy szerencsétlen ártatlan prostit visszalökni a
kihasználóinak kezei közé!</i> Soha nem volt agresszív típus. Alex megtanította
fegyverrel bánni, ennek ellenére világ életében irtózott mindentől, amivel lőni
lehetett és most mégis azon gondolkodott, hogy golyót repít valakibe. Tudta,
nincs abban az idegállapotban, hogy tiszta fejjel tudjon döntést hozni, de nem
érdekelte, ez a szemét megérdemli a büntetést. Lejjebb eresztette a pisztolyt,
de mielőtt még a férfi megkönnyebbülhetett volna, hogy legnemesebb szerve
épségben maradt, megragadta a vállainál fogva és irdatlan erővel beletérdelt az
ágyékába. A portás felüvöltött a fájdalomtól, ahogy a földre zuhant. Próbálta
elhordani őt mindenfélének, de semmi artikulált hang nem jött ki a száján.
Carmela átlépett felette, felmarkolta a képet, majd sarkon fordult és kisétált
a motelből.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Egy picikét lehiggadt, jót tett neki, hogy levezethette a
feszültséget, de ez még nem juttatta közelebb Alex megtalálásához. Tudta, hogy
nincs sok ideje. Szerelme amúgy is rosszul van, ráadásul akik fogságba ejtették
egész biztosan addig kínozzák amíg el nem mond nekik mindent, aztán pedig
végeznek majd vele és ez mind az ő hibája. Ha nem erősködik, hogy maradjanak,
már az országhatáron túl járnának. Ha ő nincs, rá sem találtak volna, hisz
rajta keresztül bukkantak a nyomukra. Egyáltalán miért az ő képét küldték körbe
és nem Alexét? Nem volt vesztegetni való ideje, el kellett valahogy érnie
Öszvért.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Ahogy végigcipelték a díszes viktoriánus stílusban épült
budai villában, Alexnek minden erejére szüksége volt, hogy ne veszítse el az
eszméletét. Más helyzetben egész biztosan értékelte volna a folyosó falai
mentén végigfutó faragott motívumokkal díszített faberakásokat, a csodás
reneszánsz stílusútól egészen a klasszicistáig mindent felvonultató
képgalériát, vagy a masszív vastag díszfüggönyöket. Más helyzetben, mikor nem
lövéstől sokkos állapotban vonszolja két jól megtermett verőember egy olyan
helyre, ahol nyilvánvalóan a halál várja. <i>Mi
lesz Carmmal?</i> – futott át időről időre az agyán. Már jó előre elhatározta,
hogy nem fogja sokáig magában tartani, amit tud. Ha eddig még nem rabolták el a
szerelmét, el fogják, ha túl sokáig áll ellen a kihallgatásnak. Élt már át nagy
fájdalmakat, egyszer kis híján bennégett egy versenyautóban, akkor hajlandó
lett volna elárulni mindent, amit tud, hogy szűnjön a fájdalom, de abban a
helyzetben senki nem akart kiszedni belőle semmit. Most fogvatartóinak ennél
sokkal könnyebb dolga lett volna. Még csak közel akkora fájdalmat sem kellett
okozniuk, elég volt, ha megfenyegetik Carmela életét. Azt tudta, hogy neki már
annyi, csak abban reménykedett, hogy utolsó cselekedetével legalább a szerelmét
megmenti.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Az óráknak tűnő séta után végül elértek egy vastag,
párnázott, vörös színű bőrrel borított ajtóhoz így sejtette, hogy ez a
végállomás. Az öltönyös fickó benyitott majd követték őt az Alexet cipelő
keményfiúk is. A szoba úgy festett belülről, mintha egy Bond film rosszfiújának
lenne az irodája. Két falat itt is festmények uraltak, az ajtóval szemköztit
egy hatalmas, plafontól padlóig érő, a gyönyörűen karbantartott várkertre néző
ablak, a negyediken pedig egy akkor plazmatévé díszelgett, hogy kisebb mozikban
beillett volna vetítővászonnak is. Képtelenség volt olyan irányba nézni, hogy
az ember szeme ne valami annyira értékesbe akadjon bele, aminek az árából mások
házakat szoktak venni. Alex úgy saccolta, hogy már csak a szoba közepén
díszelgő íróasztal is többet ér, mint az ő autója, de az egyik falnál álló
szófa árából is lehetne venni egy kisebb lakást a Wekerle telepen. A két
rosszfiú ledobta őt az asztal innenső oldalán álló egyik aranyberakású,
bársonnyal borított székre, majd távoztak. A másik széket az öltönyös fickó foglalta
el. Az asztal túloldalán található bőrfotel, aminek eddig csak a háttámláját
lehetett látni lassan megfordult és így Alex szemben találta magát egy
kopaszodó, kissé köpcös, hatvanasnak tűnő férfival. <i>Radnai!</i><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Üdvözlöm Modori úr. Köszönöm, hogy elfogadta szívélyes
meghívásomat. – Alex hallva a férfi stílusát és látva a forgófoteles húzást, már
biztos volt benne, hogy tényleg egy Bond film főgonoszával áll szemben. –
Gondolom nyilván meg van róla győződve, hogy meg fogjuk magát kínozni. – <i>De még mennyire!</i> – Megnyugtatom arra is
sor kerülhet amennyiben igényt tart rá, de én a magam részéről nem ragaszkodom
hozzá. – Alex–et hallgatták már ki párszor, de ilyen módszerrel még nem
találkozott. Radnai lassan felemelkedett a székéből és elkezdett sétálni a
hatalmas ablak előtt, hogy úgy adjon nyomatékot a mondandójának. – Ami engem
illet, meg vagyok győződve róla, hogy a mi kis afférunk kizárólag egy ártatlan
félreértés műve. Nem hinném, hogy egy önhöz hasonlóan intelligens ember
elvállalna egy megbízást, ha tudja, hogy azzal engem károsít meg.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Alex csak habogni tudott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– N… nem… Persze, hogy nem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Jól van, én is úgy gondoltam. Tudja a kislányom oda volt
magáért, nagyon sajnálta mikor eltiltották a versenyzéstől – sztorizgatott
szórakozottan a maffiafőnök.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Alex most már biztos volt benne, hogy ilyen furcsa
kihallgatási technikával még életében nem találkozott. Kicsit kezdett
megnyugodni. Tudta, hogy Radnai kemény kézzel irányítja a szervezetét, de azt
nem tartotta valószínűnek, hogy a kihallgatásokat is maga szokta vezetni. Azzal
is tisztában volt, hogy a nagyfőnök személyesen még egyetlen erőszakos
bűncselekmény elkövetésében sem vett részt. Mindezek tudatában az, hogy ő most
itt van és nem egy dohos pince alagsorában pofozzák ki belőle a szart is,
lényegesen jobb képet festett a helyzetéről, mint azt korábban gondolta. A
padlót nem borította nejlon, a drága szőnyeget pedig nyilván nem akarják az ő
vérével bemocskolni. Reménykedni persze még nem kezdett, de mindenesetre már
nem volt biztos abban, hogy nem hagyhatja el élve a házat.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Ig… igazán köszönöm.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Nincs mit fiam. Nagy kár volt azért a butaságért, ami
miatt kirúgták, nem gondolja?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– De igen.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Ön szerint el lehet követni két ekkora nagy hibát egy
életben? – Alex válaszolni próbált, de Radnai időt sem hagyott rá. – Mint a
példája mutatja igen. De én egy olyan ember vagyok, aki hisz abban, hogy jár
egy második esély. Vagy az ön esetében: egy harmadik. Én is megkaptam, ezért
szerintem az a legkevesebb, hogy nem tagadom meg másoktól sem. Érti miről
beszélek?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Azt… azt hiszem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Helyes. Tehát ha… tételezzük fel lehetőséget adnék arra
magának, hogy javítsa egy elkövetett hibáját… megtenné, ugye? – Alex nem tudta
eldönteni, hogy csak ennyire okosan akarják elnyerni a bizalmát, vagy tényleg
kiutat kínálnak neki, de nem is érdekelte. Amíg nem kerül kilátásba Carmela
testi épségének rongálása addig úszni fog az árral.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Természetesen.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Helyes–helyes. Úgy látom, mi ketten egy hullámhosszon vagyunk,
és ennek nagyon örülök. Remélem valóban él a kínált lehetőséggel. Tehát
gondolom arra már rájött, hogy az a három ékszerüzlet, aminek a kirablásában
oly tevékenyen részt vett, az én tulajdonomat képezik. A kérdésem a következő
lenne: ki volt a megbízó?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Alexnek nagyon gyorsan kellett mérlegelnie. Mikor azzal
számolt, hogy biztosan végeznek vele, meg sem fordult a fejében, hogy hazudjon.
Most azonban, hogy látszólag volt némi esélye élve távozni, már nem is tűnt
annyira jó ötletnek az igazat mondani. Egy jól kitalált hazugság kijuttathatja
őt, az igazság azonban egészen biztosan beépített emberré teszi az épülő Radnai–park
egyik épületének alapjába. Hazudnia kellett, mégpedig olyan hitelesen, ami
Olaszországban már mentette meg a börtöntől, csakhogy itt a tét sokkal nagyobb
volt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Tudom, hogy nem fogja nekem elhinni, de fogalmam sincs.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Jaj fiam, azt hiszem mégis tévedtem az egy hullámhosszot
illetően.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Nem, kérem hallgasson végig! Volt ez az ex–zsaru Urbán
László akinek bizonyítékai voltak ellenem. Azt mondta visszatartotta őket
eddig, de most eljuttatja őket a rendőrségre, ha nem segítek neki.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– És?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Nekem nem volt kapcsolatom a megbízóval. Ha meló volt, Urbán
felhívott, mondta, hogy merre lesz a rablás én megterveztem az útvonalat és
vezettem, de ennyi – a hazugsághoz minden erejére szüksége volt, de a rettegést
nem kellett színlelnie.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Tehát azt akarja mondani, hogy nem tudja kinek a
megbízásából dolgozott?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Radnai úr, nem hiszem, hogy be kell mutatnom önnek ezt a
szakmát. Minél kevesebben tudnak valamiről, annál kisebb a lebukás esélye.
Bennem egy percig sem bíztak meg Horváthék, csak a vezetési tudásomra volt
szükségük.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Ühümm – mondta magának Radnai. Ami azt illeti tartott
attól, hogy valami ilyesmi a helyzet. Ő sem csinálta volna másképp, ezért hajlott
arra, hogy elhiggye, amit a fiú mond, pláne, hogy őszintének tűnt a számára. –
Igaz, fiam, de attól még egy olyan okos kölyöknek, mint maga, egészen biztosan
voltak sejtései, hogy ki a megbízó, nem?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Én abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán van olyan.
Azok hárman lerobbant exzsaruk voltak. Szerintem csak a pénzért csinálták –
remélte hogy ez megfelelő érv lesz, hisz miért is lett volna kötelező tudnia az
iratokról? Ő egyszer sem volt bent a rablások során.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Nem fiam, ez egészen másról szólt – Radnai várt hátha
felfedez valamit Alex arcán, de továbbra sem látta jelét hazugságnak, csak
annak, hogy a fiú még mindig retteg és a lövés okozta sokktól alig bírja
tartani magát.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Másról…? Hogy érti… mi másról?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Nos, ha nem tudja, akkor mindkettőnknek jobb, ha nem
árulom el magának… A lényeg, hogy nekem a megbízó kell.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– De mondom, hogy nem tudom ki volt a megbízó! Az életemre
esküszöm!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Akkor miért vállaltad el a megbízást? – szólt közbe a
mellette ülő férfi. Alex kizökkent egy pillanatra.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Tessék?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Azt kérdeztem miért vállaltad el a megbízást.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Talán mert megzsaroltak? – nézett sértődötten a férfire.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Na és? Meglóghattál volna. Első kézből tudom, hogy abban
jó vagy.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Amennyire Alex meg tudta ítélni, a nagyfőnök talán hitt
neki, de ez a fickó kevésbé tűnt meggyőzhetőnek.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Haza akartam költözni, elegem lett a menekülésből.
Olaszországban forró lett a talaj, én pedig szeretnék végre nyugodt életet
élni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Tehát haza jöttél, hogy végre tisztes törvénytisztelő
állampolgár legyél, aztán pár hónapon belül már ékszerüzleteket rabolsz ki?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Én nem raboltam ki semmit!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Részt vettél benne.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– De nem önszántamból! És… – torpant meg – a pénz is jól
jött. Nem olcsó játék megtartani egy olyan nőt, mint az én menyasszonyom –
nehezen bírta megállni, hogy ne nyeljen egy hatalmasat, miután az egész este
legnagyobb hazugsága hagyta el a száját. Ha Carmela megtudja, hogy ilyeneket
állított róla, semmi szükség nem lett volna a maffiózókra, ő maga személyesen
tekeri le a heréit. Ennek ellenére úgy érezte, hogy a sztori hitelesebbé
tételéhez szükség volt erre. – Nem mentegetőzni akarok… tényleg, de soha
életemben nem húztam ujjat a maffiával… – behunyta a szemét, mintha megijedt
volna, hogy ezt most kimondta – Elnézést… – ismét megtorpant, mintha azt várta
volna, hogy megtorlás következik. – Nem vagyok olyan hülye, hogy most kezdjem
el. Ha nem hisznek nekem, informáljanak le a nápolyi maffiánál. Megbízható és
jó partnerük voltam éveken át – ez valóban igaz volt és ezt már Radnai is leinformálta.
Bár nem állt szoros kapcsolatban az olasz maffiával, a Cosa Nostra–ból ismert
embereket és rajtuk keresztül a délelőtt folyamán informálódott Alexről. Többek
között ezért is hajlott arra, hogy higgyen neki. A fiú eddig tudta hol a helye,
nem valószínű, hogy harminc éves kora után kezd újat húzni a nagyhalakkal.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Jól van fiam, tegyük föl, hogy ezt elhisszük magának. Tehát
nem tudta, hogy én vagyok a célpont és kizárólag üzlet volt a rablás az ön
részéről. Rendben. De akkor is szükségem van a megbízóra. Biztosan tud valamit,
ami fontos lehet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Nézzék… Én csak annyit tudok, hogy Horváth egy Mazga nevű
külföldi orgazdának passzolta el az árut. Egyszer hallottam, ahogy telefonon
beszélt vele.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– És? – néztek mindketten kérdően rá<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Ennyi.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Na de mit beszéltek?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Valami gond volt a szajréval. Horváth azt mondta, hogy
Mazga nem a kialkudott árat fizette ki és hogy a minőséggel nem lehetett baj.
Úgy gondoltam, hogy az ékszerek biztos túl egyediek voltak ahhoz, hogy árukon
túl lehessen adni rajtuk, ezért a fickó a mi részünkön akart spórolni. Nem
ritka az ilyen. Pár nappal később már meg is kaptam az új akció adatait, szóval
úgy voltam vele, hogy Horváth biztos talált egy másik orgazdát.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Kovács és Radnai egymásra néztek. A fiú sztorija egybevágott
minden eddig ismert ténnyel. Ideges volt, és reszketett, de annak egyértelmű
oka a láz és a szituáció volt, amibe került. Amit mondott az őszintének tűnt,
ráadásul az előélete is jó okot adott rá, hogy higgyenek neki. Már amennyire ilyen
közegben az lehetséges. Ha a hazugság legkisebb jelét is felfedezik rajta, jött
volna a kínvallatás, de szükségtelenül azt egyikük sem szerette volna bevetni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Kovács bólintott, jelezvén, hogy részéről rendben van a
srác. Radnai egyetértett vele, ezért Alex felé fordult:<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Hajlok arra, hogy higgyek magának fiam. Beszéltem az olasz
barátaival és megbízható embernek tartják. Ha nem így lenne, elhiheti nekem,
hogy nem én hallgattam volna ki az irodám kényelmében.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Ezesetben igazán hálás vagyok. Akkor jól értem, hogy nem
vagyok fogoly? Csak mert ha nem és nem sértem meg vele, megtennék, hogy
eljuttatnak egy orvoshoz? Elég nehezemre esik egyenesen ülni a széken.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Természetesen gondoskodom róla, hogy megfelelő ellátásban
részesüljön. Igazán sajnálom, hogy ez a kis nézeteltérésünk, hogy is
fogalmazzak… ilyen kényelmetlen helyzetbe juttatta magát. De előbb… – sétált
vissza Radnai a hatalmas bőr foteljához és csak azután folytatta, hogy leült – még
lenne egy ajánlatom a számára.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Alex legszívesebben azonnal rávágta volna, hogy köszöni, nem
érdekli, de nem volt abban a helyzetben. Úgy érezte nem áll messze attól, hogy
sikeresen kidumálja magát élete legnagyobb kulimászából és nem akarta egyetlen
rossz mondattal elrontani az egészet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Hallgatom – mondta, de közben a feje már kóválygott.
Érezte, hogy csak pillanatok választják el az ájulástól.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Radnai észrevette, hogy mennyire elgyengült, ezért intett
Kovácsnak, hogy intézkedjen. A férfi felállt és elővette a telefonját, közben a
nagyfőnök folytatta:<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Tudom, hogy maga egy igazán tehetséges ember. Korpa közé
keveredett, de az bárkivel megeshet. Amit én ajánlok magának az egy stabil
állandó és a képességeinek megfelelő állás.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Alex azt hitte rosszul hallotta. Biztos csak a láz játszik
az elméjével. Hullajelöltként érkezett, erre állást kínálnak neki? Ilyen a
valóságban nem történhet meg.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Te… tessék? – kérdezett vissza.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Szükségem van egy megbízható sofőrre és amennyire tudom,
maga a legjobbak közé tartozik.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Nem… közéjük… a… legjobb… vagyok – egyre közelebb állt az
ájuláshoz. Amíg abban a hitben volt, hogy mindjárt meghal, a vérében szétáradó
adrenalin mozgósította az utolsó energiatartalékait, de most, hogy fél lábbal
kint volt a gödörből, a szervezete megkövetelte magának a neki kijáró pihenést.
– Kösz…önöm… az… aján… – de a mondatot befejezni már nem tudta. Lassan minden
elsötétült előtte és érezte, ahogy a valóság egyre távolabb kúszik tőle. A
szemei összezárultak és ájultan lefordult a székről.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
– Ide figyelj Öszvér! Ne merd nekem azt mondani, hogy nem
tudsz rajta segíteni – üvöltötte Carmela a telefonba – a legjobb barátod te <i>pattumiera sporco!</i><a href="file:///C:/Users/Giggsy/Google%20Drive/Alvil%C3%A1gi%20j%C3%A1tszma.doc#_ftn2" name="_ftnref2" title=""><span class="Lbjegyzet-karakterek"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="Lbjegyzet-karakterek"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: ZH-CN;">[2]</span></span><!--[endif]--></span></a>
Talán az utolsó… Nem, nem értem meg… Belerángattad ebbe a szarba, jaj bocs nem
is belerángattad, megzsaroltad, hogy kénytelen legyen beszállni… És miért is
segített volna neked önszántából? Ez egy őrült terv volt már az első perctől
fogva… <i>Non lo dico sinceramente!</i><a href="file:///C:/Users/Giggsy/Google%20Drive/Alvil%C3%A1gi%20j%C3%A1tszma.doc#_ftn3" name="_ftnref3" title=""><span class="Lbjegyzet-karakterek"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="Lbjegyzet-karakterek"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: ZH-CN;">[3]</span></span><!--[endif]--></span></a>
Akkor mégis miért van három halott a csapatodban és hogyan került Alex a
maffiózód kezébe?… Ők rontották el? A saját házad táján körülnéztél már?… Hogy
miről beszélek? Szerinted ki adta ki a raktár helyét a maffiának? A három
hulla? Alex?… Nem érdekel, hogy nem tetszik a gyanúsítgatás… Na jó, ha nem
akarsz segíteni, ne segíts! De hidd el nekem, nem akarsz a szemem elé kerülni,
ha Alexszel történik valami… Nem mentegetőzz én csak egy átkozott
helymeghatározást kértem tőled, <i>il dio
battere!</i><a href="file:///C:/Users/Giggsy/Google%20Drive/Alvil%C3%A1gi%20j%C3%A1tszma.doc#_ftn4" name="_ftnref4" title=""><span class="Lbjegyzet-karakterek"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="Lbjegyzet-karakterek"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: ZH-CN;">[4]</span></span><!--[endif]--></span></a>… Köszönöm. A szám:
0660/327–7651. Hívj, amint megtudsz valamit – legszívesebben lecsapta volna a
telefont, de ezek a rohadt érintőképernyős mobilok már azt is megvonták az
embertől, hogy nagy vehemensen kinyomhassa a hívást bontó gombot.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Remélte, hogy Öszvér gyorsan visszaszól majd a címmel, de
azon túl nem rendelkezett egyéb tervvel. Ahogy Alex nem volt egy James Bond, ő
sem volt épp Lara Croft. Még azt sem tudta, hogy egyetlen emberrel hogyan kell
elbánni, hát még egy egész csapattal és afelől kétsége sem volt, hogy többen is
vannak ott, ahol fogva tartják a szerelmét. De nem érdekelte. Egy percig sem
fordult meg a fejében, hogy ölbe tett kézzel ül, amíg azok a szemetek halálra
kínozzák Alexet. Ha nem kap segítséget, akkor is tenni fog valamit. Ha kell,
géppisztollyal ront a szemétládák közé, de nem adja fel.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Gyűlölte a tehetetlen várakozást. Már délután fél hat volt,
de az a mocsok még mindig nem hívta vissza. Hihetetlennek tűnt, hogy fél óra
nem volt elég neki kideríteni a telefon pozícióját. Le kellett nyugtatnia
magát. Soha nem volt az a típus aki képes visszafogni a temperamentumát, de
most szükség volt rá. Bár őrültségre készült, nem rohanhatott azért ész nélkül
a falnak. Tiszta fejjel kellett gondolkodnia, már amennyire ebben a helyzetben
az lehetséges volt. A kocsiban várakozás csak egyre idegesebbé tette, ezért úgy
döntött, hogy bemegy a Westend–be, inni és esetleg enni is valamit, hátha az
lenyugtatja. Az elmúlt negyven órából, talán ha hármat aludt, több mint egy
napja még csak egy falatot sem evett és ezek egyike sem javította lényegesen a
tisztánlátását, ezt tudta ő is nagyon jól. Az kizárt volt, hogy most bírna
aludni akár csak egy percet is, de enni egy keveset nem tűnt rossz ötletnek.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Máskor – mondjuk Alex oldalán – szeretett végigkorzózni a
bevásárlóközpontban, de most képtelen volt lassítani a léptein, ahogy az
üzletek sokasága között vezetett az útja. Mikor végre odaért az éttermekhez,
dühösen tapasztalta, hogy mindenhol sorba kell állni. Legszívesebben elő kapta
volna a hátizsákjában lapuló P90–est, vagy a farmerja övébe csúsztatott Sig
Sauer–t, hogy azzal törjön magának utat, de nem tette meg. Ekkor vette észre,
hogy az egyik kínai étteremnél nem kell sorban állni. Soha nem szerette a
keleti kaját, de most csak az volt a cél, hogy gyorsan kerüljön valami a
gyomrába. Vásárolt valamit, ami a legkevésbé hasonlított egy tál élő rovarra és
leült vele az egyik étkezőasztalhoz. A körülötte ülők elég furcsán néztek rá és
bár megszokta, hogy a férfiak megbámulják, ez most más volt. Nem nézett
tükörbe, mióta este aludni tért. Azóta elfeküdte a haját, a sminkje elkenődött,
a ruhája pedig az egész napos rohangálástól tele volt koszfoltokkal. Nem mert
volna megesküdni rá, de úgy gondolta, hogy az arca is, csak most a legkevésbé
sem törődött ezzel. Befalta az ételt olyan gyorsan, ahogy csak lehetett, majd
megállt tanulmányozni a bevásárlóközpont közönségét. Családok, szerelmespárok,
baráti társaságok élvezték önfeledten a kikapcsolódást, amit a napi robotból
való igen minimális kitörés jelentett számukra. Carmela mindig is úgy gondolta,
hogy sekélyes dolog, ha valakinek munka, vagy iskola után az első útja a plázába
vezet, most azonban csak irigykedni tudott ezekre az emberekre.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Ekkor végre hosszú várakozás után megcsörrent a telefonja.
Idegesen kapta fel anélkül, hogy megnézte volna ki a hívó:<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Halló!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Egy ismeretlen női hang szólt a telefonba:<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– <i>Buonasera.</i> Ööö… <i>Si vorrebbe</i>… ummm… <i>vorrebbe essere par… parlato con Carmela Moltisanti</i><a href="file:///C:/Users/Giggsy/Google%20Drive/Alvil%C3%A1gi%20j%C3%A1tszma.doc#_ftn5" name="_ftnref5" title=""><span class="Lbjegyzet-karakterek"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="Lbjegyzet-karakterek"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: ZH-CN;">[5]</span></span><!--[endif]--></span></a><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Te jó ég ki ez? Rendőr? Mentős? Megtalálták Alexet?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– <i>Sí–sí sono io!</i><a href="file:///C:/Users/Giggsy/Google%20Drive/Alvil%C3%A1gi%20j%C3%A1tszma.doc#_ftn6" name="_ftnref6" title=""><span class="Lbjegyzet-karakterek"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="Lbjegyzet-karakterek"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: ZH-CN;">[6]</span></span><!--[endif]--></span></a><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Ummm…<i> Sántha
sorella, io… io sono di Szent Margit ospedale.</i><a href="file:///C:/Users/Giggsy/Google%20Drive/Alvil%C3%A1gi%20j%C3%A1tszma.doc#_ftn7" name="_ftnref7" title=""><span class="Lbjegyzet-karakterek"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="Lbjegyzet-karakterek"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: ZH-CN;">[7]</span></span><!--[endif]--></span></a><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Carmelának nagy idegességében csak most esett le, hogy
olaszul beszél a másik nő. Vagy legalábbis próbál.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Elnézést–elnézést beszélek magyarul.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Hála Istennek! – sóhajtott fel megkönnyebbülten a nővér. –
Behoztak hozzánk egy férfit, két vadász találta a Budai hegyek között, úgy tűnik
vadászbaleset érte – <i>Úristen, Alex!</i> –
Nincs életveszélyes állapotban, de eszméletlen. Nem találtak nála iratokat,
csak a telefonját, amiben ön volt megjelölve értesítendő személyként.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Hogy néz ki?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– 185 magas, 90 kiló, sötét haj, sötét szemek. Jóképű.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Azonnal indulok. Köszönöm a hívását.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Bár a nővér válaszolt, Carmela azzal már nem törődött,
futott is a kocsijához, hogy minél hamarabb a kórházba érhessen. De végül alig
tett meg pár métert és megtorpant. Hogy került Alex kórházba? A maffiózók
biztos nem vinnék be miután megkínozták. Akkor mégis mi történt? Gyorsan
tárcsázta a tudakozót, hogy megtudja a kórház számát. Könnyen lehet ez csapda
is. Ha esetleg nem tudtak kiszedni semmit Alexből, akkor lehet, hogy őt is el
akarják rabolni, hogy zsarolhassák vele. Felhívta a kórházat és Sántha nővért
kérte a központostól. A rövid várakozató zene után ugyanaz a nő szólt bele a telefonba,
akivel az imént beszélt. Egy szó nélkül lerakta a kagylót. A történet egyik
része tehát igaz volt. Ettől még persze lehetett csapda, de egy fokkal kevésbé
tűnt annak, mint fél perccel korábban. A jogos paranoiája ennek ellenére nem
múlt el. Nem rohanhatott ész nélkül a kórházba kellő előkészületek nélkül.
Bement az első drogériába, hogy vegyen pár dolgot, amire most szüksége volt.
Elég sok kémfilmet látott már ahhoz, hogy tudja, néhány apró változtatás a
külsején is igen sokat számíthat.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Vásárolt hajfestéket, sminkkészletet, szemüveget, aztán
berohant egy műszaki boltba is, hogy vegyen egy hajegyenesítőt végül egy
ruhaboltban zárt. Meg is volt mindennel, már csak egy alkalmas helyet kellett
keresnie az átalakuláshoz. És ez volt az amit azért szeretett az ilyen
bevásárlóközpontokban. Szinte mindent megtalált, amire szüksége volt. Berohant
a fitnesz terembe, vett egy jegyet, de esze ágában sem volt tornázni menni.
Rögtön a fürdőt vette célba, ahonnan egy fél órával később már világos bőrű,
egyenes szőke hajú szemüveges nőként lépett ki.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Már semmi sem választhatta el attól, hogy siethessen újra
találkozni szerelmével.<o:p></o:p></div>
<div>
<!--[if !supportFootnotes]--><br clear="all" />
<hr align="left" size="1" width="33%" />
<!--[endif]-->
<div id="ftn1">
<div class="MsoFootnoteText">
<a href="file:///C:/Users/Giggsy/Google%20Drive/Alvil%C3%A1gi%20j%C3%A1tszma.doc#_ftnref1" name="_ftn1" title=""><span class="Lbjegyzet-karakterek"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="Lbjegyzet-karakterek"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 10.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: ZH-CN;">[1]</span></span><!--[endif]--></span></a> szemétláda<o:p></o:p></div>
</div>
<div id="ftn2">
<div class="MsoFootnoteText">
<a href="file:///C:/Users/Giggsy/Google%20Drive/Alvil%C3%A1gi%20j%C3%A1tszma.doc#_ftnref2" name="_ftn2" title=""><span class="Lbjegyzet-karakterek"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="Lbjegyzet-karakterek"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 10.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: ZH-CN;">[2]</span></span><!--[endif]--></span></a> mocskos szemétláda<o:p></o:p></div>
</div>
<div id="ftn3">
<div class="MsoFootnoteText">
<a href="file:///C:/Users/Giggsy/Google%20Drive/Alvil%C3%A1gi%20j%C3%A1tszma.doc#_ftnref3" name="_ftn3" title=""><span class="Lbjegyzet-karakterek"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="Lbjegyzet-karakterek"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 10.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: ZH-CN;">[3]</span></span><!--[endif]--></span></a> Nem mondod komolyan!<o:p></o:p></div>
</div>
<div id="ftn4">
<div class="MsoFootnoteText">
<a href="file:///C:/Users/Giggsy/Google%20Drive/Alvil%C3%A1gi%20j%C3%A1tszma.doc#_ftnref4" name="_ftn4" title=""><span class="Lbjegyzet-karakterek"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="Lbjegyzet-karakterek"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 10.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: ZH-CN;">[4]</span></span><!--[endif]--></span></a> Az Isten verjen meg<o:p></o:p></div>
</div>
<div id="ftn5">
<div class="MsoFootnoteText">
<a href="file:///C:/Users/Giggsy/Google%20Drive/Alvil%C3%A1gi%20j%C3%A1tszma.doc#_ftnref5" name="_ftn5" title=""><span class="Lbjegyzet-karakterek"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="Lbjegyzet-karakterek"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 10.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: ZH-CN;">[5]</span></span><!--[endif]--></span></a> Jó estét, Carmela Moltisanti–val szeretnék beszélni<o:p></o:p></div>
</div>
<div id="ftn6">
<div class="MsoFootnoteText">
<a href="file:///C:/Users/Giggsy/Google%20Drive/Alvil%C3%A1gi%20j%C3%A1tszma.doc#_ftnref6" name="_ftn6" title=""><span class="Lbjegyzet-karakterek"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="Lbjegyzet-karakterek"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 10.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: ZH-CN;">[6]</span></span><!--[endif]--></span></a> Igen–igen, én vagyok az!<o:p></o:p></div>
</div>
<div id="ftn7">
<div class="MsoFootnoteText">
<a href="file:///C:/Users/Giggsy/Google%20Drive/Alvil%C3%A1gi%20j%C3%A1tszma.doc#_ftnref7" name="_ftn7" title=""><span class="Lbjegyzet-karakterek"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="Lbjegyzet-karakterek"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 10.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: ZH-CN;">[7]</span></span><!--[endif]--></span></a> Sántha nővér vagyok a Szent Margit kórházból.<o:p></o:p></div>
</div>
</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/03914800604000216753noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4050012812598049624.post-86648257953760999522012-09-15T19:45:00.000+02:002012-09-15T19:48:13.397+02:00Alvilági játszma - Negyedik fejezetAz Alvilági játszma negyedik fejezete. Feltűnik egy újabb főszereplő és hőseink azonnal újabb bajba keverednek.<br />
<br />
<a name='more'></a><br />
<div class="MsoNormal">
Kovács tőle szokatlanul idegesen toporgott Radnai irodája
előtt. Nem szokott hozzá, hogy kudarcról kelljen jelentést tennie és őszintén
megvallva ez azért zavarta az önérzetét. Sok-sok víz lefolyt már a Dunán mióta
utoljára sikertelenül zárt egy megbízást és ezt a mostanit jobb híján nem
lehetett másként értékelni, mint teljes kudarcot. Modori nem tért vissza a
hotelbe, valószínűleg volt elég esze ahhoz, hogy tudja, megtalálták. Bár
hagytak ott egy megfigyelőcsapatot, de Kovács nem ringatta magát olyan
tévképzetekbe, hogy van bármi értelme az egésznek. Amint néhány húszezresért
cserébe megtudták a szállodaportástól, Modori barátnője az éjszaka folyamán elég
sietősen hagyta el a hotelt, így értelmetlen volt arra várni, hogy feltűnjenek
ott, azonban ez a szál sem maradhatott elvarratlanul.</div>
<div class="MsoNormal">
Ami az elrabolt ékszereket és papírokat illeti legalább egy
minimális sikert elkönyvelhettek. Az előző napi rablás során ellopott javakat
maradéktalanul sikerült visszaszerezni és már ez is néhány millióval
csökkentette a veszteségeiket, nem mintha ez sokat nyomott volna a latban. Ezen
kívül viszont nem volt más jó hír. A korábbi akciókból semmit nem találtak meg,
még értékelhetőnek mondható nyomokat sem. Se pénz, amit ellenértékként kaptak
volna, se nyomai annak, hogy hova rejtették az ékszereket, semmi.</div>
<div class="MsoNormal">
És ha ez még nem lett volna elég, a harmadik rabló is életét
vesztette, mielőtt kihallgathatták volna. Azt ugyan sikerült kideríteniük, hogy
kik voltak, de ezzel nem mentek sokra. Mindhárman a rendőrség bevetési
csoportjánál dolgoztak, amíg ilyen-olyan okokból ki nem rúgták őket. Még az
éjszaka folyamán elmentek a lakásaikra, de hiába dúlták fel azokat, ott sem
találtak semmit. Ékszerek, pénz, iratok, mind köddé vált. Az elég
valószínűtlennek tűnt, hogy Modori mindent el tudott volna tűntetni mielőtt
odaértek és nyílván az életét mentve kisebb gondja is nagyobb volt annál, mint
hogy maguk után takarítson, így maradt az, hogy valószínűleg mindent átadtak
már a megbízónak. Ez pedig azt jelentette, hogy a rablási sorozat, ha esetleg
egy rövidebb kihagyással is, de folytatódni fog.</div>
<div class="MsoNormal">
- Bemehet Radnai úrhoz. – hozta vissza Kovácsot a jelenbe a
vezér titkárnője.</div>
<div class="MsoNormal">
- Köszönöm Terike – felelte neki fél lábbal már az ajtón
belülről. Határozott léptekkel a főnök asztalához sétált és egy erőteljes
kézfogás után helyet foglalt a tárgyalópartnerek számára fenntartott széken.</div>
<div class="MsoNormal">
- Tehát akkor az akció tulajdonképp teljes kudarc, jól
értem? – kezdte azonnal a köszönés után Radnai. Bár kérdést tett föl, az
lényegében sokkal inkább volt kijelentés. Kovács bár felelhette volna erre,
hogy nem teljes, hisz megtudták kik voltak az elkövetők, ismerték a szökésben
lévő rabló nevét és megtaláltak néhány elrabolt ékszert, de eszében sem jutott
ilyen jelentéktelen dolgokkal védekezni.</div>
<div class="MsoNormal">
- Igen mondhatjuk – felelte szűkszavúan. Bár egyetértett a
kijelentéssel, esze ágában sem volt meghunyászkodni. Egyrészt mert biztos volt
benne, hogy ő maga személy szerint nem követett el hibát, másrészt mert meg sem
fordult a fejében, hogy gyengeséget mutasson Radnai felé.</div>
<div class="MsoNormal">
- Lehet örülnöm kellene, hogy három rabló halott, de sajnos
ezzel nem nyertünk semmit. Azt azért terjesszétek el szépen, hogy mi lett
azokkal a bolondokkal, akik packázni mertek velem. Tudnia kell minden pitiáner
kis útszéli tolvajnak, hogy így jár az, aki ki mer engem rabolni.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ez csak természetes, erről már gondoskodtam is.</div>
<div class="MsoNormal">
- Helyes. – előre dőlt a székében, hogy bizalmasabban
szólhasson Kovácshoz – Mi történt ott a raktárban Janikám?</div>
<div class="MsoNormal">
A bérgyilkos ismerte már annyira főnökét, hogy tudja, a
személyes hangnemmel csak próbál a közelébe férkőzni, szó sincs arról, hogy ez
ténylegesen baráti célú érdeklődés lett volna részéről.</div>
<div class="MsoNormal">
- Még nem állt össze egészen a kép. Rájuk törtünk mire az
egyikük pisztolyt rántott. Őt lelőttük, a többiek meg fedezékbe menekültek.
Próbáltunk velük tárgyalni, de nem voltak hajlandók megadni magukat. Kilőtték a
világítást, és a hirtelen jött sötétben kettejüknek sikerült kereket oldani.
Közülük az egyikkel Rohász végezni tudott, de a másik kocsiba pattant és
elhajtott. Üldözőbe vettük, de sikerült meglógnia – a száraz tényekre
szorítkozott, mert semmiképp sem akart abba a hibába esni, hogy a magyarázata
mentegetőzésnek tűnjön. Mentegetőzni csak gyenge emberek szoktak és ő sok
minden volt, de gyenge az nem. - Az a
gyerek egy őrült – tette azért hozzá a végén.</div>
<div class="MsoNormal">
- Gondolom fel is szívódott, különben nem beszélgetnénk itt
– tette hozzá Radnai.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nincs nyomunk a tartózkodási helyét illetően, de tudjuk,
hogy kicsoda.</div>
<div class="MsoNormal">
- Hát, az is több mint a semmi. Új játékos, vagy már
hallhattam róla?</div>
<div class="MsoNormal">
- Egész biztos hallottál róla. Pár éve tele volt vele a TV.
Modori Alex.</div>
<div class="MsoNormal">
Radnai az emlékeibe túrt. A név ismerős volt neki, de
hirtelen nem tudta hova tenni. Végül rövid gondolkodás után visszakérdezett:</div>
<div class="MsoNormal">
- Az autóversenyző?</div>
<div class="MsoNormal">
- Igen. Ahogy sikerült kiderítenem róla, miután a karrierje
zátonyra futott elég nagypályás játékos lett belőle.</div>
<div class="MsoNormal">
- Tényleg? Soha nem hallottam róla.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem itthon, Olaszországban. Elkapták párszor, de elítélni
soha nem sikerült.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ezek után adódik a kérdés: ha olyan nagypályás lett, miért
vállalt el itthon egyszerű rablásokat?</div>
<div class="MsoNormal">
- Gondolom pénzért. Ne feledd főnök, soha egy percig nem hittük,
hogy ez a rablásról szól.</div>
<div class="MsoNormal">
- Akkor tehát ő az utolsó nyomunk?</div>
<div class="MsoNormal">
- Igen, de elkapni nem lesz egyszerű. Először is meg kell
találnunk, utána pedig úgy kell lecsapnunk rá, hogy nincs autó a közelében.</div>
<div class="MsoNormal">
- Annyira jó?</div>
<div class="MsoNormal">
- Annyira. Egy nap alatt két olyan manővert is láttam tőle,
amire senki nem lenne képes, akit ismerek. A volán mögött egy kibaszott virtuóz
a kölyök… - erre várt Kovács, a pillanatra amikor képes lesz beleszőni az
ötletét a beszélgetésbe anélkül, hogy az mesterkéltnek tűnne – ami azt illeti…
szerintem alkalmaznunk kellene.</div>
<div class="MsoNormal">
- Azt hiszem nem tudlak követni. – nézett rá zavartan
Radnai.</div>
<div class="MsoNormal">
- Főnök, mindig igyekeztél a legjobbakat magad köré
gyűjteni. Egy ilyen sofőr egészen biztos a hasznunkra válhatna.</div>
<div class="MsoNormal">
- Mégis hogyan? Rablási dolgokkal rég nem foglalkozunk,
személyes sofőröm meg már van.</div>
<div class="MsoNormal">
- Hányszor is támadtak meg tavaly? – húzta fel a szemöldökét
Kovács.</div>
<div class="MsoNormal">
- Kétszer, de egyik sem jelentett igazi veszélyt. Miért?</div>
<div class="MsoNormal">
- Szerinted nem jönne jól egy ilyen sofőr a menekülésnél?</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem feltétlenül érzem szükségét, de hallgatlak.</div>
<div class="MsoNormal">
- Én azt mondom, nem árthat, ha van valaki hozzá hasonló a
csapatban. Lehet soha nem lenne szükség a képességeire, de ha egyszer mégis,
akkor nagyon. De ez csak feltételes természetesen. Először azt kell
kiderítenünk mit tud, addig ez csak spekuláció.</div>
<div class="MsoNormal">
Radnai hátra dőlt a székében és piramist formázott a
kezeivel az arca előtt. Nem ösztönös mozdulat volt ez a részéről, mélyen
legbelül egy igazi pozőr bújt meg benne, de csak néhány ilyen többé-kevésbé
szándékos felvett pozitúrája volt, amelyekről már akkor sem tudott volna
leszokni, ha akar.</div>
<div class="MsoNormal">
- Jól van – bólintott rá az ötletre egy olyan félperces
gondolkodást követően – Nézzük meg mire jutunk a sráccal. Amúgy is élve kell
elkapni, a különbség csak annyi, hogy ne kínozzátok meg, amíg nem beszéltem
vele.</div>
<div class="MsoNormal">
Kovács nem is akart ezzel vitázni. Neki is ugyanez járt a
fejében.</div>
<div class="MsoNormal">
- Akkor én megyek is, folytatom a keresését – állt fel a
székéből. Kezet ráztak majd határozott léptekkel elhagyta az irodát.</div>
<div class="MsoNormal">
A nagy baj az volt, hogy semmi elképzeléssel nem rendelkezett
azt illetően, hogy hogyan találják meg Modorit. Bár rendelkezett magánnyomozó
igazolvánnyal, valójában a nyomozás soha nem tartozott a fő feladatai közé.
Persze kellett neki már megtalálni korábban is szökevényeket, de velük könnyű
dolga volt. Rendszerint olyanokkal akadt dolga, akik meglopták Radnait. Az ő
előkerítésükhöz nem kellett mást tenni, mint a megfelelő emberek lábát eltörni,
akik azután készségesen kiadták a menekülőt. Csakhogy Modori évek óta nem élt
az országban, nem voltak ismert élő honi bűntársai, az olaszok meg, akiken
keresztül előző nap sikerült megtalálni ezúttal egészen biztos nem lesznek a
segítségére. Ha kapcsolatba lépett velük Modori, akkor azért, ha nem akkor meg
azért. Azt a hazugságot meg, hogy szükség van a fiú szolgálataira még egyszer
nem lehetett előadni, hisz úgysem hitte volna el senki az éjjel történtek után.</div>
<div class="MsoNormal">
Az amerikai filmekben mindig figyeltetik a reptereket és
pályaudvarokat, itthon azonban ez nem volt járható út. Egy Modorihoz hasonló
fickó egész biztos autóval menekülne, már ha el akarna tűnni az országból. A
határok megnyitásával az a lehetőség is megszűnt, hogy esetleg ott elcsípjék.
Körözést sem adathattak ki ellene, hisz akkor a zsaruk kapják el először és ki
tudja mi mindent csicseregne el nekik, mielőtt eljutnak hozzá. Bár megindított
a maga útján néhány folyamatot, amikből kis szerencsével visszacsöpöghetett
felé némi használható infó, de kizárólag arra nem lehetett alapozni.</div>
<div class="MsoNormal">
Amennyire meg tudta állapítani az összes lehetőséget kihúzta
a listáról, de nem olyan fából faragták, hogy egy ilyen apróság ez eltántorítsa
a céljától. Nem, különösen figyelembe véve azt, hogy a terveihez szüksége volt
Modorira. A terveihez, amikről ha Radnai tudott volna, még az irodáját sem
hagyja el élve…</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Alex élete egyik leghosszabb éjszakáján volt túl. Amint
sikerült látótávolságon kívül kerülnie az üldözőitől már hívta is Carmela-t,
hogy azonnal hagyja el a szobájukat és vissza se térjen oda. Nem tudhatta, hogy
hogyan találtak rájuk Radnai emberei, de nem kockáztathatott. Lehet már tudtak
a helyről, lehet, hogy valamelyikük vezette őket oda akaratán kívül. Bár nem
volt ott fejben az éjszakai odaút során, azt azért nem tartotta valószínűnek,
hogy ő lett volna a hibás, mindemellett nem kockáztathatott. Ha őt követték,
tudják hol szállt meg és akkor logikus lett volna, hogy Carmelát elfogva
zsarolják meg. A saját élete nem is érdekelte annyira, de soha semmilyen
körülmények között nem akarta megengedni, hogy szerelme veszélybe kerüljön. Az
persze más kérdés, hogy sikerült olyan nőt találnia, aki néha még nála is
jobban vonzotta a zűrt, de ez a „kellemetlenség” bőven megérte.</div>
<div class="MsoNormal">
Rendelkeztek vésztervvel egy ilyen esetre is, de remélték,
hogy soha nem kell alkalmazniuk. A megbeszéltek szerint pontosan délben kellett
találkozniuk a Margit sziget egy eldugottabb tisztásán. Persze mikor ezt
kitalálták, még nem volt betervezve a három napos masszív esőzés, ami
gyakorlatilag sártengerré változtatta a sziget összes zöld felületét.</div>
<div class="MsoNormal">
A Margit-sziget Budapest legismertebb és talán legnépszerűbb
parkja, amely nem kizárólag a maffia elől menekülő párok kedvelt találkahelye.
A tavaszi és nyári időszakban estétől reggelig tobzódnak ott a természet
közelségére vágyó városiak, futók és a minden szépre fogékony turisták. A
sziget maga is tükrözi a város kettősségét, hisz a gyönyörű fás ligetekkel
tarkított zöld övezetbe a legelterjedtebb bejárat Budapest leglepusztultabb és
legrondább hídján keresztül vezet, azonban amint azt maga mögött hagyja az
ember, el is felejtheti, hogy egy nyüzsgő nagyváros közepén van. Halk madárszó,
játszó gyerekek, önfeledt családok és igen, fülig szerelmes párocskák veszik
körbe az idelátogatót, amitől még a legzordabb szív is képes örömmel megtelni.
Persze a fent leírtak leginkább akkor helyt állóak, mikor az egymást érő erdők
és tisztások nincsenek annyira felázva, hogy csak bakancsban lehessen ott
közlekedni.</div>
<div class="MsoNormal">
Alex kicsit késve érkezett meg a helyszínre, mert egészen
biztos akart lenni benne, hogy nem követik. Ami azt illeti nem is zavarta a
tömeg hiánya. Bár azért választották ezt a helyet, mert itt olasz turistának
álcázva magukat senki figyelmét nem keltenék fel, de most még jó is volt, hogy
csak alig néhány ember lézengett az úton a találkahely felé tartva. A helynek
megvan a maga hangulata, ami a szokásos nyüzsgéssel ellentétben most végtelen
nyugalmat árasztott. Vizes fű illata lengte be a levegőt, lágy szellő
szaladgált a fák között és a madaraknak végre nem kellett versengeniük a
zsivajjal, lágy trillájuk így akadály nélkül tölthette be a kellemesen néptelen
ligeteket.</div>
<div class="MsoNormal">
A tisztáshoz érve Alex megkönnyebbülve pillantotta meg
szerelmét. Bár magán viselte minden jelét egy átvirrasztott éjszakának és hogy
azt követően kénytelen volt nélkülözni az olyan extra szolgáltatásokat, mint
zuhany, fésű, vagy sminkkészlet, de még így is lélegzetelállítóan festett.
Amint meglátta közeledni Alexet felcsillantak gyönyörű barna szemei és
megkönnyebbült mosolyra húzódott a szája. Carmela az a típus, akivel az első
látásra szerelem nem puszta szólam volt, gyakorlatilag nem létezett férfi, aki
bele ne esett volna amint megpillantotta. Lágy ovális arca, érzéki,
természetesen telt ajkai, kombinálva hatalmas tűzzel teli barna szemeivel és
sötét bőrtónusával már önmagukban is elegek lettek volna ehhez, hosszú sötét
hullámos haja már csak a pont volt a tökéletesség „I”-jén. Hogy a természet
egészen igazságtalan előnyhöz juttassa nőtársaival szemben, az alakja is
ötvözte azon tulajdonságok szinte mindegyikét, amit a férfiak keresnek egy
nőben: hosszú comb, formás fenék, keskeny csípő, valamint formás kebel, ami
azért az ő esetében igen messze állt a sokak által ideálisnak tartott
görögdinnye mérettől.</div>
<div class="MsoNormal">
Gondolkodás nélkül futásnak eredt, hogy Alex karjaiba vesse
magát. Olasz lévén nem állt távol tőle az ennyire teátrális érzelem kimutatás,
ráadásul még mindig az éjszaka történtek hatása alatt állt. Nem fecsérelte az
időt beszédre, hosszan és mélyen megcsókolta szerelmét, amit csak akkor hagyott
abba, mikor az felszisszent attól, hogy megsimította a karját. Sebes
mozdulatokkal ellökte magától a férfit, fölhúzta az ingének ujját és
megpillantotta a vállán éktelenkedő golyó ütötte lyukat, amelyet az szemmel
láthatóan azon kívül, hogy kimosott és lefedett egy gézlappal, teljesen kezeletlenül
hagyott. Dühösen belebokszolt a másik karjába:</div>
<div class="MsoNormal">
- <i>Tu sei normale?!</i><a href="file:///C:/Users/DELL/Google%20Drive/Alvil%C3%A1gi%20j%C3%A1tszma.doc#_ftn1" name="_ftnref1" title=""><span class="Lbjegyzet-karakterek"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="Lbjegyzet-karakterek"><span style="font-size: 12pt;">[1]</span></span><!--[endif]--></span></a> –
bár hibátlanul, szinte akcentus nélkül beszélt magyarul, igen gyakran váltott
olaszra, mikor dühös, ideges, vagy meglepett volt és jelen helyzetben bizony
mindhárom tökéletesen illett a hangulatára. - <i>Come hai fatto a crederci?</i><a href="file:///C:/Users/DELL/Google%20Drive/Alvil%C3%A1gi%20j%C3%A1tszma.doc#_ftn2" name="_ftnref2" title=""><span class="Lbjegyzet-karakterek"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="Lbjegyzet-karakterek"><span style="font-size: 12pt;">[2]</span></span><!--[endif]--></span></a>
Kezeletlen sebbel rohangászol a városban? Hogy lehetsz ennyire… ennyire… -
dühösen felszegte a fejét, ahogy nem jutott eszébe a megfelelő szó – <i>irresponsabile</i><a href="file:///C:/Users/DELL/Google%20Drive/Alvil%C3%A1gi%20j%C3%A1tszma.doc#_ftn3" name="_ftnref3" title=""><span class="Lbjegyzet-karakterek"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="Lbjegyzet-karakterek"><span style="font-size: 12pt;">[3]</span></span><!--[endif]--></span></a>.</div>
<div class="MsoNormal">
- Én is szeretlek téged. – mosolygott rá Alex</div>
<div class="MsoNormal">
- Azonnal irány az orvos. Addig egy tapodtat sem lépünk,
amíg valaki el nem látta a sebedet.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem komoly, már nem is fáj – próbálta védeni magát Alex.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem komoly? <i>Oh, mio
Dio!</i> És ha elfertőződik, vagy mit tudom én?!</div>
<div class="MsoNormal">
- De nem fog. Ne aggódj már annyit. Lehet tudják, hogy
eltaláltak és akkor az összes kórházban innen Ceglédig lesz egy emberük, hátha
felbukkanok.</div>
<div class="MsoNormal">
- Na és mi van Öszvérrel, azzal a <i>pezzo di merda</i><a href="file:///C:/Users/DELL/Google%20Drive/Alvil%C3%A1gi%20j%C3%A1tszma.doc#_ftn4" name="_ftnref4" title=""><span class="Lbjegyzet-karakterek"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="Lbjegyzet-karakterek"><span style="font-size: 12pt;">[4]</span></span><!--[endif]--></span></a><i> </i>barátoddal? Azt mondta semmi bajod nem
eshet, erre tessék. Hívd fel és szólj neki, hogy intézkedjen.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem. Az kizárt, hogy kapcsolatba lépjek most vele. Sőt,
ami azt illeti szerintem most jött el az ideje annak, hogy lelépjünk.</div>
<div class="MsoNormal">
Carmela értetlenül nézett rá</div>
<div class="MsoNormal">
- <i>Non capisco</i><a href="file:///C:/Users/DELL/Google%20Drive/Alvil%C3%A1gi%20j%C3%A1tszma.doc#_ftn5" name="_ftnref5" title=""><span class="Lbjegyzet-karakterek"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="Lbjegyzet-karakterek"><span style="font-size: 12pt;">[5]</span></span><!--[endif]--></span></a>.</div>
<div class="MsoNormal">
- Itt nem maradhatunk, mert Radnai, vagy a megbízóink ránk
találnak. Bárhol az országban.</div>
<div class="MsoNormal">
- De Olaszországba nem térhetünk vissza.</div>
<div class="MsoNormal">
- Tudom. Épp ezért azt mondom, hagyjuk el a kontinenst.</div>
<div class="MsoNormal">
Carmela megrökönyödve nézett szerelmére.</div>
<div class="MsoNormal">
- Úgy érted…?</div>
<div class="MsoNormal">
- Igen, el kell menekülnünk és nem térhetünk vissza soha
többet.</div>
<div class="MsoNormal">
A lányból szinte kirobbant a dühös szóáradat</div>
<div class="MsoNormal">
- <i>Oh da quella
direzione non ci può essere una parola successiva</i><a href="file:///C:/Users/DELL/Google%20Drive/Alvil%C3%A1gi%20j%C3%A1tszma.doc#_ftn6" name="_ftnref6" title=""><span class="Lbjegyzet-karakterek"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="Lbjegyzet-karakterek"><span style="font-size: 12pt;">[6]</span></span><!--[endif]--></span></a>.
Egy hazámat már elvesztettem, nem fogom a másodikat is. Modori Alexander ezt gyorsan
verd ki a fejedből, nem megyünk innen sehova. Nem-nem. – közben dühösen fel-alá
járkált és olyan vadul gesztikulált a kezeivel, hogy azt még Sophia Loren is
megirigyelte volna a legjobb napjaiban – Biztos van más megoldás. Nem fogunk
még egyszer így elmenekülni, ezt most rögtön felejtsd el.</div>
<div class="MsoNormal">
Alex egy pillanatra elmélázott. Ismerte, Carmela dühös arcát
és nagyon is tisztában volt vele, hogy ilyenkor annyira képes belelendülni a
beszédbe, hogy képtelenség leállítani. Ezzel együtt is hajlamos volt önmagát
ismételgetni, ami egy idő után kifejlesztette Alexben azt a képességet, hogy
spontán jelleggel ki tudja kapcsolni a fülét.</div>
<div class="MsoNormal">
Az arca előtti csettintgetés hozta vissza a valóságba.</div>
<div class="MsoNormal">
- Figyelsz te rám egyáltalán? – villantotta rá a szemét
Carmela. Kevés 60 kilós nő képes rettegést kelteni a férfiakban pusztán egy
pillantással, de ő közéjük tartozott, bár Alex immunis volt rá. Többé-kevésbé…</div>
<div class="MsoNormal">
- Figyelek hát. Csak hagyom kitombolni magad – próbálta már
korábban, hogy ilyenkor befogja a lány száját, hátha a pillanatnyi csöndben kifejtheti
a saját álláspontját, de másodpercek alatt annyi kék-zöld folt képződött a
testén, hogy ezzel azóta sem próbálkozott többet. Nem mintha Carmela hisztis
lett volna, de olasz lévén néha nagyon el tudta ragadni a hév.</div>
<div class="MsoNormal">
- Kitomb…? Láttál te már engem tombolni, ez még a közelében
sincs – ez mondjuk igaz volt – De hagyjuk is… - intett a kezével, hogy most
nincs kedve bővebben reagálni arra a megjegyzésre, amit más helyzetben
sértésnek vett volna – Nem futhatunk el állandóam. Lásd be. Örökké hálás leszek
neked, amiért hajlandó voltál mindent feladni értem, de ezt nem tehetjük meg
még egyszer. Tán nem te szoktad mondani, hogy „Nem létezik olyan, hogy nincs
megoldás, legfeljebb a gondolkodási idő túl kevés?” – ezzel olyan nagyon nem
lehetett vitázni</div>
<div class="MsoNormal">
- De igen, de…</div>
<div class="MsoNormal">
- <i>Solo non si oppone</i><a href="file:///C:/Users/DELL/Google%20Drive/Alvil%C3%A1gi%20j%C3%A1tszma.doc#_ftn7" name="_ftnref7" title=""><span class="Lbjegyzet-karakterek"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="Lbjegyzet-karakterek"><span style="font-size: 12pt;">[7]</span></span><!--[endif]--></span></a>Átvészeltünk
már ennél nagyobb bajt is és most sem lesz ezzel másképp. – azzal elhallgatott,
hogy Alexnek legyen elég ideje elgondolkodni a válaszon.</div>
<div class="MsoNormal">
Pillanatnyi csend állt be a társalgásukban, ami tőlük igen
szokatlannak számított.</div>
<div class="MsoNormal">
- Jó – bökte ki végül Alex – Rendben, ne futamodjunk meg, de
egy időre akkor is fel kell szívódnunk. Most nagyon forró lett itt a talaj.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem-nem. Nem tűnhetünk el még rövid időre sem. Szerinted
mégis hogy festene az a megbízók szemében? A társaid halottak és Radnaiék
nyilván a legutóbbi rablás zsákmányát is megtalálták már. Azt hinnék mindenkit
megöltél és leléptél a… - körözni kezdett a kezével, ahogy kereste a megfelelő
szót – szajréval. – Alex nemigen tudott erre mit felelni. Az igazat megvallva esze
ágában sem lett volna visszatérni, csak valahogy meg akarta nyerni a lány
együttműködését, ezért füllentett neki. Utálta mikor sarokba lett szorítva,
márpedig most ez volt a helyzet.</div>
<div class="MsoNormal">
- Akkor szerinted mégis mit kellene tennünk?</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem tudom – tárta szét a kezét a lány.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ezzel nem segítesz.</div>
<div class="MsoNormal">
- Tudom – futott át egy zavart mosoly az arcán. – Próbálj
meg kapcsolatba lépni Öszvérrel.</div>
<div class="MsoNormal">
- Szó sem lehet róla. Sem a többiek, sem én nem vagyunk
ismerősek az itthoni alvilágban, nem kezdtünk őrült költekezésbe, nem mutattuk
meg az arcunkat, nem személyesen passzoltuk el az árut, egyszerűen kizárt, hogy
eljuthattak volna hozzánk, hacsak nem belülről köpött nekik valaki.</div>
<div class="MsoNormal">
- És gondolod, hogy pont ő volt az áruló?</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem.</div>
<div class="MsoNormal">
- Akkor hívd fel! Nincs jobb ötletem.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nem lehet. Biztosan ráálltak a vonalára, ha felhívom, az
áruló is megtudhatja. – hatalmasat sóhajtott – Figyelj, ha nem is hagyjuk el az
országot egy időre, akkor is találnunk kell egy helyet, ahol meghúzódhatunk,
legalább amíg összeszedjük a gondolatainkat.</div>
<div class="MsoNormal">
Carmela a távolba révedt ahogy próbálta összeszedni a
gondolatait. Jártasabb volt a bűn világában, mint szerette volna, de egy ilyen
helyzetre nem volt felkészülve. Nem akart ismét menekülni, de elveszíteni sem
akarta Alexet csak azért, mert túl nagy kockázatot vállal, így végül az utóbbi
érzés játszotta a fontosabb szerepet a döntésében.</div>
<div class="MsoNormal">
- Jó. De azzal kezdjük, hogy megmutatjuk azt a sebet
valakinek. – a fiú szólásra nyitotta volna a száját, de a lány gyorsabb volt - <i>Non vi è denuncia!</i><a href="file:///C:/Users/DELL/Google%20Drive/Alvil%C3%A1gi%20j%C3%A1tszma.doc#_ftn8" name="_ftnref8" title=""><span class="Lbjegyzet-karakterek"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="Lbjegyzet-karakterek"><span style="font-size: 12pt;">[8]</span></span><!--[endif]--></span></a> –
Alex jobban ismerte szerelmét annál, mintsem hogy megpróbáljon most ellenkezni
vele.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Kovács ritkán engedte meg magának azt a luxust, elégedettség
töltse el valamelyik húzása folytán, de most mégis megtette. Rájött, hogy
Modori biztosan nem lesz olyan hülye, hogy mutatkozzon nyilvánosan, hisz az
arca közismert volt, ellenben a barátnőjéé nem. Annyi pénzt nem akart és nem is
tudott volna költeni az akcióra, hogy lefizesse a hotel biztonsági embereit a
megfigyelő felvételekért, ellenben a portástól a Modori barátnőjéről kapott leírás
egy az egyben megfelelt az olasz internetes lapban látott képen szereplő
hölgynek. Ez jó nyomnak tűnt, ezért a lány képét körbeküldette az összes olyan
szállodába, hotelbe, panzióba, ahol úgy gondolta, hogy akár a legkisebb esély
is van rá, hogy feltűnnek. Nem bízott különösebben a sikerben, de messze ez
volt a legjobb esélye megtalálni Modorit. Épp ezért is volt meglepődve, mikor
egy nyolcadik kerületi pár órára is kibérelhető szobákkal rendelkező motelből
hívást kapott. A portás a busásnak vélt jutalom fejében jelezte: feltűnt
valaki, aki hasonlít a képen szereplő nőre és kivett egy szobát egy egész napra.
Ez utóbbi már önmagában is gyanús volt arrafelé…</div>
<div class="MsoNormal">
Kovács maga ment ki ellenőrizni a fülest. Tudva, hogy
Modoriék előző szállása egy négycsillagos budai hotel volt, ez a jelenlegi
hatalmas visszalépésnek tűnt számára. Ami azt illeti jobban megfontolva még a
Keleti restijének mosdójához képest is visszalépés lett volna a hely. Bár élete
során többször is kellett dolgoznia cigányokkal, mégis undorodott tőlük, ehhez
képest most be kellett autóznia a nyolcadik kerület leglepusztultabb részébe,
ahol magyart csak elvétve látott sétálni. A motel mindezek kvintesszenciája
volt számára: mocskos málladozó falak, obszcénebbnél obszcénebb graffitik,
emberi vizelet és ürülék a járda tövében. Bár az előző napok viharainak
elvonultával hét ágra sütött a Nap, Kovács mégis úgy érezte, hogy ebbe a
negyedbe még valahogy a legnagyobb fény sem képes behatolni, mintha egy fantasy
regény örök sötétségbe burkolt városába keveredett volna.</div>
<div class="MsoNormal">
Azt mindazonáltal el kellett ismernie, hogy kevés ennél jobb
búvóhelyet lehetett volna találni. Ember fiának eszébe nem jutna itt keresni
valakit, aki az elmúlt két hétben kétszázmilliónyi értékű ékszer elrablásában
vett részt és csak az autója többet ér, mint itt egy egész háztömb.</div>
<div class="MsoNormal">
Bár magával vitte két legmegbízhatóbb emberét, mégis egyedül
ment találkozni a motel portásával. Nem tartozott a finnyás emberek közé, mégis
elő kellett vennie egy papírzsenkendőt, mert az ajtó olyan mocskos volt, hogy
puszta kézzel még akkor sem érintette volna meg, ha ez azzal jár, hogy
Modorinak sikerül kereket oldania. Belépve emberi vizelet bűze csapta meg az
orrát. Bár szerette a cipőjét, mégis elhatározta, hogy amint ennek vége, tűzre
fogja vetni már pusztán azért, mert hozzáért ehhez a padlóhoz. A hall kicsi
volt és szemmel láthatóan csak annyi időt fordítottak a takarítására, mint az
épület külső karbantartására. Az ajtóval szemközti pult mögött egy rosszarcú
fogatlan férfi állt, aki azt leszámítva, hogy magyar volt, tökéletesen illet
Kovács a helyről alkotott elképzelései közé.</div>
<div class="MsoNormal">
- A nő miatt jöttem – mondta üdvözlés helyett. Esze ágában
sem volt azt mutatni a portás felé, hogy akárcsak emberszámba nézné.</div>
<div class="MsoNormal">
- Értem – az szemmel láthatóan tudta miről van szó, és a jutalom
fejében hajlandó volt lenyelni az udvariatlanságát.</div>
<div class="MsoNormal">
Ekkor viharzott le Carmela a lépcsőn. Intett a portásnak,
hogy majd jön és azzal távozott.</div>
<div class="MsoNormal">
A férfi Kovácsra nézett és felhúzta a szemöldökét jelezvén
neki, hogy erre a nőre gondolt-e. </div>
<div class="MsoNormal">
- Hányas szoba? – kérdezte a bérgyilkos. Bár elkaphatta
volna a lányt, hogy majd vele zsarolva szedjen ki Modoriból információkat, az
nem volt az ő stílusa. Ha létezett erkölcsi korlátja, hát az a nők és gyermekek
bántalmazása volt.</div>
<div class="MsoNormal">
- Előbb az anyagiak! Mennyit fizet?</div>
<div class="MsoNormal">
- Egy húszast.</div>
<div class="MsoNormal">
- Minimum százat. Mégis a fizető vendégeink nyugalmáról van
szó.</div>
<div class="MsoNormal">
- Negyven.</div>
<div class="MsoNormal">
- Hetven.</div>
<div class="MsoNormal">
- Ötven és nem kerül egy hullazsákba a „fizető vendégével”</div>
<div class="MsoNormal">
- 211-es szoba – tartott a markát a portás. Kovács kifizette
a pénzt, majd telefonon jelzett az embereinek, hogy csatlakozzanak.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Alex a legkevésbé sem örült, hogy egyedül kellett elengednie
Carmela-t ezen a helyen, de azért fényes nappal csak nem merik megtámadni.
Igaz, odaadta neki a pisztolyát, hogy megvédje magát, ha úgy adódik, de még így
sem repesett attól, hogy egyedül indult az orvosért.</div>
<div class="MsoNormal">
Nem is lett volna erre szükség, csak sajnos már akkor lázas
volt, mikor a Margit-szigeten találkoztak, és azóta szinte csak egyre feljebb
szökött a hőmérséklete. Mire a motelbe értek, már Carmela-nak kellett támogatnia,
mert annyira szédült, hogy egyedül fel sem bírt volna menni a lépcsőn. A lány
felhívta egy főiskolai ismerősét, akiből orvos lett, de a férfi sajnos csak
délután négyre ért vissza a városba, így várniuk kellett. Bár Carmela
erősködött, hogy menjenek kórházba, Alex hajthatatlan volt. Lázcsillapítókkal
nagyjából sikerült kontrollálni a testhőjét, de így is egyértelmű volt, hogy
minél előbbi orvosi segítségre van szüksége. Mikor fél négykor megcsörrent a
telefon, hogy az orvos visszaért a városba, Carmela már indult is.</div>
<div class="MsoNormal">
Bár Alex nem volt vallásos ember, most mégis imádkozott. Nem
magáért, nem féltette az életét. A karja sajgott a fájdalomtól, de amiatt nem
aggódott volna. A golyó nem létfontosságú szervet ért és amúgy is csak keresztülrohant
rajta, nem maradt a testében, így legfeljebb arról lehetett szó, hogy elkapott
valami fertőzést, vagy csak szimplán a lövés okozta sokk miatt lázasodott be.
Nem volt orvos, így nem tudhatta biztosra, de meg volt győződve róla, hogy
ennél komolyabb baj nem lehet. Nem. Amiért imádkozott az Carmela élete volt.
Nem tudta, hogy róla mennyire van tudomása Radnaiéknak, ráadásul egy hozzá
hasonlóan csinos lány számára az őket üldöző maffiózók nélkül is veszélyes volt
ez a környék. Pisztoly vagy sem, akkor is csak egy nő volt.</div>
<div class="MsoNormal">
Annyira elgyengülve feküdt az ágyon, hogy nem is volt ereje
ellenkezni, mikor támadók törték be a szoba ajtaját. Mozdulni akart az éjjeli
szekrényen heverő P90-esért, de már a mellkasán feküdt az egyik támadó, mire a
karját felemelte volna.</div>
<div class="MsoNormal">
- Modori Alex – lépett be a két keményfiú mögött egy negyven
körüli jól szituáltnak tűnő öltönyt és nyakkendőt viselő férfi. – Végre szemtől
szemben is találkozunk.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Carmela lélekszakadva rángatta keresztül régi jó barátját a
városon. A rövid üdvözlést követően szegény orvosnak már futnia is kellett,
mert a lány olyan erősen markolta meg a karját, hogy képtelen volt kiszabadulni
a szorításából. Mikor az autóhoz értek, még nem lett vége a szenvedéseknek.
Carmela a kis Corsa-val úgy döngetett végig a Hungária körúton, hogy még
Alex-nek is becsületére vált volna. Szegény doktort a szívroham kerülgette
többször is, mikor 100-as tempóval ráhajtottak az 1-es villamos sínjeire, hogy
kikerüljenek egy hosszabb összetorlódott kocsisort, de végül mikor a Thököly
útra úgy kanyarodtak rá, hogy ott balra fordulni tilos és egyébként is zöld
volt a szemben jövő sávnak… na akkor lepergett előtte élete filmje.</div>
<div class="MsoNormal">
Ehhez képest már sétagalopp volt a parkolótól a lepusztult
motelig megtett nagyjából 60 méter, bár a doktornak valószínű az is egyéni
csúcsa lehetett ezen a távon.</div>
<div class="MsoNormal">
Amint felértek a lépcső tetejére Carmela ledermedt: a
szobájuk ajtaja tárva-nyitva állt! Azonnal előkapta a pisztolyt, amitől az
orvos futásnak eredt volna, ha a nő piciny, de mégis erős marka nem szorította
volna még mindig a karját. Óvatos, csendes léptekkel közelítették meg a szobát.
Carmela lopva bepillantott, de senkit nem látott ott. Elengedte az orvost és
belépett a pisztolyt maga előtt lövésre készen tartva. Senkit nem talált
odabent, a szoba teljesen kihaltan tátongott. Dulakodásnak nyoma sem volt, Alex
ruhái ott feküdtek a széken, ahogy hagyta őket és a P90-es is érintetlenül
hevert a szekrényen.</div>
<span style="font-size: 12pt;">Carmela leeresztette a pisztolyt a teste mellé. Hirtelen forogni kezdett
vele a világ, mintha egy szürreális álomba került volna. <i>Nem, ez nem lehet! Ez nem történhet meg!</i> A Sig Sauer kifordult
elerőtlenedett kezéből és nagyot koppant a földön. <i>Hol van Alex? Mit műveltek vele?</i> A gondolatok, mintha egy sztrádán
száguldottak volna olyan sebesen cikáztak a fejében, de aztán lassan kezdte
elveszíteni a kontrollt az érzelmei felett. Térdre rogyott és keserves
zokogásban tört ki.</span>
<br />
<div>
<!--[if !supportFootnotes]--><br clear="all" />
<hr align="left" size="1" width="33%" />
<!--[endif]-->
<br />
<div id="ftn1">
<div class="MsoFootnoteText">
<a href="file:///C:/Users/DELL/Google%20Drive/Alvil%C3%A1gi%20j%C3%A1tszma.doc#_ftnref1" name="_ftn1" title=""><span class="Lbjegyzet-karakterek"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="Lbjegyzet-karakterek"><span style="font-size: 10pt;">[1]</span></span><!--[endif]--></span></a> Te normális vagy?!</div>
</div>
<div id="ftn2">
<div class="MsoFootnoteText">
<a href="file:///C:/Users/DELL/Google%20Drive/Alvil%C3%A1gi%20j%C3%A1tszma.doc#_ftnref2" name="_ftn2" title=""><span class="Lbjegyzet-karakterek"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="Lbjegyzet-karakterek"><span style="font-size: 10pt;">[2]</span></span><!--[endif]--></span></a> Mégis hogy gondoltad te ezt?</div>
</div>
<div id="ftn3">
<div class="MsoFootnoteText">
<a href="file:///C:/Users/DELL/Google%20Drive/Alvil%C3%A1gi%20j%C3%A1tszma.doc#_ftnref3" name="_ftn3" title=""><span class="Lbjegyzet-karakterek"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="Lbjegyzet-karakterek"><span style="font-size: 10pt;">[3]</span></span><!--[endif]--></span></a> Felelőtlen</div>
</div>
<div id="ftn4">
<div class="MsoFootnoteText">
<a href="file:///C:/Users/DELL/Google%20Drive/Alvil%C3%A1gi%20j%C3%A1tszma.doc#_ftnref4" name="_ftn4" title=""><span class="Lbjegyzet-karakterek"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="Lbjegyzet-karakterek"><span style="font-size: 10pt;">[4]</span></span><!--[endif]--></span></a> rohadék</div>
</div>
<div id="ftn5">
<div class="MsoFootnoteText">
<a href="file:///C:/Users/DELL/Google%20Drive/Alvil%C3%A1gi%20j%C3%A1tszma.doc#_ftnref5" name="_ftn5" title=""><span class="Lbjegyzet-karakterek"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="Lbjegyzet-karakterek"><span style="font-size: 10pt;">[5]</span></span><!--[endif]--></span></a> Nem értem</div>
</div>
<div id="ftn6">
<div class="MsoFootnoteText">
<a href="file:///C:/Users/DELL/Google%20Drive/Alvil%C3%A1gi%20j%C3%A1tszma.doc#_ftnref6" name="_ftn6" title=""><span class="Lbjegyzet-karakterek"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="Lbjegyzet-karakterek"><span style="font-size: 10pt;">[6]</span></span><!--[endif]--></span></a> Na arról aztán szó sem lehet</div>
</div>
<div id="ftn7">
<div class="MsoFootnoteText">
<a href="file:///C:/Users/DELL/Google%20Drive/Alvil%C3%A1gi%20j%C3%A1tszma.doc#_ftnref7" name="_ftn7" title=""><span class="Lbjegyzet-karakterek"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="Lbjegyzet-karakterek"><span style="font-size: 10pt;">[7]</span></span><!--[endif]--></span></a> Csak semmi de</div>
</div>
<div id="ftn8">
<div class="MsoFootnoteText">
<a href="file:///C:/Users/DELL/Google%20Drive/Alvil%C3%A1gi%20j%C3%A1tszma.doc#_ftnref8" name="_ftn8" title=""><span class="Lbjegyzet-karakterek"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="Lbjegyzet-karakterek"><span style="font-size: 10pt;">[8]</span></span><!--[endif]--></span></a> Nincs apelláta!</div>
</div>
</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/03914800604000216753noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4050012812598049624.post-15739869403430385332012-09-12T22:02:00.000+02:002012-09-14T11:04:06.967+02:00Alvilági játszma - Harmadik fejezetAz Alvilági játszma harmadik fejezete. Ebben a bevezetéshez hasonlóan újra az akción van a hangsúly és végre közelebbről megismerni a regény főszereplőjét is.<br />
<br />
<a name='more'></a><br />
Ahogy beesteledett, az eső végre kezdett apadni, de a
csatornáknak sajnos már ez is késő volt. A masszív felhőszakadás végül sikeresen
töltötte meg őket vízzel és így az alacsonyabban fekvő területeken szinte már
csónakra volt szükség a közlekedéshez. Arról természetesen még nem volt szó,
hogy megkezdődik az árvíz elleni védekezés, de azért a helyzet nem állt messze
tőle.<br />
<div class="WordSection1">
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A körülmények jelentősen megnehezítették annak a
Duna-parthoz közeli csepeli raktártelepnek a megközelítését is, ahova Alex
tartott. A társai már jó ideje vártak ott rá, de ő nem annyira sietett
találkozni velük. Az igazat megvallva soha nem rajongott az ötletért, hogy
rablásokban segédkezzen, még úgy sem, hogy tudta, semmi baja nem származhat
belőle. Na nem mintha erkölcsi aggályai lettek volna az országosan ismert
szemétláda Radnai kirámolása miatt, egyszerűen csak nem szeretett ilyen ügyekbe
keveredni. Mikor visszatért Magyarországra az volt a terve, hogy végre
letelepszik és tisztes életbe kezd, maga mögött hagyva bűnöző múltját. A
menyasszonya igazán megérdemelte már, hogy ne kelljen nap mint nap attól
félnie, hogy hazatér-e hozzá. De amikor az embert felkeresik egy
visszautasíthatatlan ajánlattal, akkor nem igazán tud mit tenni. Legszívesebben
azon nyomban nemet mondott volna a dologra, de ez az ajánlat a szó szoros
értelmében visszautasíthatatlan volt, így végül a kevésbé rosszat választotta
és belement az alkuba.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Újdonsült társai szerettek ugyan Robin Hood szerepében
tetszelegni, de valójában sütött róluk, hogy élvezik a helyzetet. Ez még nem is
lett volna baj, ha nem dörgölték volna unos-untalan az orra alá, hogy mennyire
nincs rá szükségük. A mai akció után persze nem kis elégtételt érzett, hisz
nélküle az egész művelet a kútba esett volna. Bár erős ingere volt, hogy ezt a
képükbe vágja, végülis nem tette meg. Még… De csak az egyik merjen rá
megjegyzést tenni ezek után! Csak az egyik… Az igazat megvallva, remélte is,
hogy valamelyik megteszi és akkor lelkiismeret nélkül kiengedheti azt az énjét,
amelyet a nápolyi maffiából való távozása óta igyekezett elfojtani.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A gondolataiba merülve szinte gépiesen vezetett, önmagához
képest szokatlanul lassan. A Kikötő úton haladva egyszer csak arra eszmélt,
hogy sorra húznak el mellette az autók, akik az általa diktált hetvenes tempót
túl lassúnak találták. Nem igazán szokott vele ilyesmi történni, így egy jó
nagyot lekevert magának, hogy észhez térjen.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Soha nem értette, hogy mi szükség van egy ennyire eldugott
találkahelyre. Félreértés ne essék, ő sem úgy gondolta, hogy az üzleteiket egy
Váci utcai kávézó kirakatában kellene bonyolítaniuk, de ez a találkahely
legalább annyira gyanús volt. A raktártelephez a Csepel Művek egykori
dolgozóinak lakótelepén keresztül vezetett az út, márpedig az a telep messze a
kerület leglepusztultabb környéke volt. A többségében romák lakta környéken
meglehetősen feltűnő jelenség voltak ők négyen és ezen még csak tovább rontott
a tény, hogy legendás autótolvaj létére Alexnek egyetlen kocsija volt, mégpedig
egy Subaru Impreza, ami lényegesen jobb módú környékeken is felhívná magára a
figyelmet. Persze kölcsönkérhette volna Carmela kis Corsa-ját is, de ami azt
illeti nem érezte annyira biztosnak pozícióját a kettejük közt dúló nemek
háborújában, hogy megpróbálkozzon ilyesmivel. Meg úgy őszintén megvallva nem is
szeretett olyan autókat vezetni, amik öt másodpercnél lassabban gyorsulnak
százra…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Ahogy lekanyarodott a Rákóczi útról a hideg futkosott a
hátán. Mindig elképesztőnek találta Budapest azon tulajdonságát, hogy hogyan
képes egy tisztes környék mindössze két utca alatt nyomornegyeddé válni, ahova
gyengébb idegzetűek talán be sem merészkednének. Ő soha nem tartotta magát
gyávának, ennek ellenére ebben a városrészben még akkor sem állt volna meg, ha
egy hasbaszúrt ember könyörgött volna az út szélén a segítségéért.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Szerencsére a raktártelep viszonylag jól volt őrizve és bár
többségében helyi érdekeltségű vállalkozók tartották ott törvényes és kevésbé
törvényes úton szerzett javaikat, nem zárkóztak el attól, hogy külsősöknek is
bérbe adjanak egy épületet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A kapunál álló őr már régi ismerősként üdvözölte Alex-et, de
az igazat megvallva a Gyémántbandából egyedül vele voltak ott ilyen kedvesek, a
többiek pökhendi, lekezelő stílusuk miatt nem örvendtek túl nagy
népszerűségnek. Persze amíg az épület bérléséért rendesen fizettek, addig a
kutyát nem érdekelte, hogy mennyire bunkók.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Csá testvérem! Megint szeánszod van a céggel? – tartotta
fel az öklét az őr. Alex lekoccolta.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Az, hogy rohadna meg. Ezek a tirpákok megjöttek már?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Meg, hogy a rák egye ki a szívüket.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Higgy nekem, ha igazán jól ismernéd őket… még jobban tele
lenne velük a tököd. – az őr felnevetett. Valójában Alex eleinte nem igazán
szívlelte a srácot, csak azért bájcsevegett vele, mert szentül hitte, hogy a
ranglétra alján állókkal is megéri jó kapcsolatokat ápolni, sokszor hasznosabb
infóforrásnak bizonyulhatnak, mint bárki a legfelsőbb szintekről. Mostanra
azonban a bájcsevej már inkább őszinte haveri csipkelődés lett, amiből ugyan
Alex még semmit nem profitált, de ez nem jelentette azt, hogy ne lehetne meg a
maga haszna a későbbiekben.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Na én léptem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Csá – intett neki továbbot az őr.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Végighajtott az egykor a csepeli gyárhoz tartozó lerobbant
épületek között. Az egykor oly elpusztíthatatlannak tűnő létesítmények mostanra
nem voltak többek düledező romoknál, ahova épelméjű ember talán be sem tette
volna a lábát. Valójában már évekkel ezelőtt le kellett volna bontani őket, de
akkor a helyi vállalkozók nem húzhattak volna tovább hasznot belőlük és ezáltal
csökkent volna a helyi önkormányzati funkcionáriusok zsebébe jutó kenőpénz
mértéke is, márpedig az ilyesmit nem lehetett ám hagyni. Persze igazán jóérzésű
embert elriasztottak volna az épületeken tátongó több centis repedések, a
bármikor leválni kész négyzetméteres vakolatdarabok, de a bontási tervek
végrehajtásának felelősei még nappal sem merészkedtek a környékre, hogy lássák
mennyire rossz is ott a helyzet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Az épületek között világítás egyáltalán nem volt, így joggal
lehetett meg az embernek az a félelme, hogy valamelyik eldugott sarok mögül
mindjárt ráront egy rablóbanda, de valójában olyasmire itt semmi esély sem
volt. Ha bárki engedély nélkül bemerészkedett volna, hogy kirabolja valamelyik
raktárt, vagy bérlőt, akkor nem a rendőrséget hívták volna a helyi erők és igen
jó eséllyel még az illető hullája sem került volna elő soha. Így habár másképp
tűnt, valójában a raktártelep közbiztonsága vetekedett a Rózsadomb
villanegyedéével.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Alex-ék az egyik legtávolabbi épületet bérelték azon
egyszerű okból kifolyólag, hogy egyedül az volt olyan állapotban, hogy
viszonylagosan halálfélelem nélkül be lehessen lépni az ajtaján. Igaz nem volt
nagy, de Laci, a csapat feje így legalább elsüthette azt a viccet, hogy
legalább nem három emelet omlik majd a fejükre, hanem csak a födém. Alex ismert
vicces embereket, de Lacit még véletlenül sem sorolta volna közéjük, bármit is
gondolt magáról a nyers modorú ex-kommandós.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Leparkolt az épület előtt és sóhajtott egy nagyot.
Perpillanat lényegesen nagyobb kedvet érzett, hogy meztelen fenékkel üljön bele
egy kaktuszba, de az sajnos nem volt lehetséges opció, így leállította a
motort, kiszállt a kocsiból és belépett az épületbe.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Mióta van már bent? – kérdezte Kovács a megfigyelő
csapatának egyik tagjától.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Úgy másfél órája.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- És a csapat hogy áll?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- A rohadt dakoták jól védik a területet. Nehéz
észrevétlenül bejutni, de két egység elfoglalta a pozícióját, már csak a
főbejárat biztosítása van hátra.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Továbbra sem hagyta el egyik sem az épületet?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Fél órája az egyik kiment cigizni, de azon kívül semmi.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mit csinálnak?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ahogy a hőkamerás képekből ki lehet venni továbbra is
vitáznak. Úgy lennék légy a falon, hogy halljam min.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Az utolsó megjegyzés már elment Kovács füle mellett. Ahhoz
képest, hogy Modori felső kategóriás autótolvaj, és sofőr, meglehetősen könnyű
volt követni. És ha már szóba jött, megtalálni sem volt olyan nehéz, a rendőrök
nem próbálkozhattak olyan nagy vehemenciával. Igaz, hogy nem volt bejelentett
lakcíme, de egyáltalán nem úgy tűnt, hogy akárcsak próbálna elbújni. Azt az
amatőr hibát nem követte azért el, hogy nekiállt volna költekezni, csak
egyszerűen semmi óvintézkedést nem tett, legalábbis látszólag. Figyelve a
viselkedését mióta rátaláltak a Hotel Mercure Budában, kezdett gyanús lenni
Kovácsnak, hogy talán rossz nyomon vannak. Amikor aztán éjjel egykor útra kelt
és nem valamely ismert szórakozóhelyet vette célba, Kovács már tudta, hogy az
első megérzése volt a helyes. Amikor elértek a cigányok lakta telephez, kicsit
megijedtek, hogy nyomát vesztik majd, hisz arra már egyik követő kocsijukkal
sem tudtak észrevétlenül behajtani. De Kovács nem azzal küzdötte fel magát
idáig, hogy hagyta, hogy apróbb nehézségek az útját állják. Megállítottak egy
szemből érkező piros Ladát, és némi ellentételezésért cserébe rábírták, hogy
menjen az Impreza után és jelentse meg nekik, hogy hova megy. A válaszra nem
kellett sokáig várni, már csak az jelentett gondot, hogy hogyan jussanak be
észrevétlenül a negyedbe. Kovács csapata igen jól szervezett volt, így ezt a
problémát is hamar áthidalták, és fél órával később már el is foglaltak egy jó
megfigyelő pozíciót a komplexumon kívül, majd újabb egy óra alatt az összes
akció csapatuk észrevétlenül beszivárgott a telepre. Ezzel együtt is igen
kényes helyzetben voltak, Lakatos Orbán a cigány maffia feje és Radnai
kölcsönösen igyekeztek kerülni, hogy belefolyjanak egymás ügyeibe, márpedig
végrehajtani egy támadást Lakatos területén jócskán kimerítette ezt a
kategóriát. Még kínosabb lett volna a helyzet, ha netalán kiderül, hogy
teljesen véletlen, hogy pont négy ember találkozott ott abban a raktárban és
semmi közük sincs a reggel történt rabláshoz. Ésszerű lett volna megvárni, amíg
elhagyják a komplexumot és semleges helyen csapni le rájuk, de végül Kovács ezt
mégis elvetette. Jelenleg egy helyen voltak és nem számítottak támadásra,
ellenben ha most hagyják őket szabadon távozni és esetleg a nyomukat vesztik,
lehet, hogy már csak a következő rablásra gyűlnek majd újra össze. Mindkét
lehetőség túl kockázatos volt, Kovács így jobb híján a kevésbé kockázatos
mellett döntött.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hármas csapat is pozícióban. – törte meg pár perc után a
csendet, az egyik megfigyelő.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- A bentiek mit csinálnak most?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Még mindig veszekednek.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Akkor gyerünk!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Na és vajon mégis kinek kellett volna észrevennie azt a
kurvát? – üvöltött torka szakadtából Lajos, a legnagyobb termetű rabló.
Egyébként sem számított épp egy férfiszépségnek, de ahogy a vastag orrlyukai a
szokásosnál is jobban kitágultak az ordítástól, csak még inkább kihangsúlyozta
darabos vonásait. – Nem az én oldalam volt, vagy igen, Jocókám?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Alex a telefonjával a kezében leheveredett egy sarokba és
játszani kezdett. Számított rá, hogy balhé lesz, de ami azt illeti jelenleg
vele csak többen voltak a helyszínen, lényegileg nem tudott hozzászólni a
témához. Igaz, ha tudott volna, sem szándékozott beszállni a két
tesztoszteron-agyú vitájába. Már igencsak kezdte unni a dolgot, mert közel két
órája más sem ment, csak Lajos és Jocó egymást köpködték a kudarc miatt. Ez még
nem is lett volna baj, csakhogy a vita kettejük közt nem igazán akart A pontból
B pontba jutni, így konstruktív eszmecsere helyett csak útszéli ordibálás volt
az egész. Nem mintha ez szokatlan lett volna tőlük… Alex nagyrészt ezért is nem
szeretett az ilyen találkozókra eljárni, mert mindig ilyen farokhosszmérő
versenyben torkollottak. Na nem mintha nem szokta volna meg a vitákat amíg
Olaszországban élt, vagy akár ha hazament, hisz végeredményben csak hazahozott
magával egy olyan jó 60 kilónyi Itáliát, de a meddő ordibálás attól még a
legkevésbé sem volt ínyére.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nyugalom fiúk, ezzel nem jutunk előbbre! – próbálta
csitítani Laci a banda vezére a veszekedőket, de nem sok sikerrel. Igaz, a
korábbi kísérletei sem jártak eredménnyel, pedig próbált velük üvöltözni, a
zsákmány szétosztással kapcsolatos szankciókat kilátásba helyezni, de a két
keményfiú nem csillapodott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Már a kiképzésen láttam mekkora segg vagy, de eddig
eltűrtem a faszságaidat. Most már viszont elég. Ha még egyszer meglátlak,
golyót repítek a fejedbe. – köpte Jocó a társa arcába.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Igen? És azt mégis hogy akarod kivitelezni, mi? Egy
elefántot sem találnál el két méterről, annyira vak vagy. Máskülönben
észrevetted volna azt a büdös ribancot ott az asztal alatt!!!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Na most már elég! – üvöltött fel Jocó és egy méreteset
lekevert a társának. Azt meglepte ugyan az ütés, de volt ideje annyira
hátralépni, hogy ne teljes erőből csattanjon az arcán. Mielőtt azonban
ellentámadásba lendülhetett volna, jött a következő csapás ezúttal egy felütés
formájában, ez elől viszont már nem tudott elhajolni, így a társa ökle iszonyatos
erővel landolt az állkapcsán. A közelükben álló Laci pillanatok alatt ott
termett és igyekezett lefogni Jocót, még mielőtt az egy újabbat bevihetett
volna láthatóan megrendült ellenfelének. Lajosnak ennyi is elég volt, hogy
összeszedje magát, és épp nem volt benne annyi lovagiasság, hogy ne indítson
ellentámadást az épp lefogott Jocó ellen. Két gyors ütést vitt be, az egyiket a
gyomorszájára, a másikat a májára mielőtt Alex közbe tudott volna lépni. Ahogy
rángatta el a nálánál jó pár kiló izommal nagyobb rablót, az még a lábával bele
is rúgott párszor ellenfelébe.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Ez volt az utolsó pillanat, amikor Alex még úgy gondolta,
hogy ez az este már nem is lehet ennél rosszabb.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Egy robbanás tépte ki tőből a raktár ajtaját, ami pár
méteres repülőút után az ékszerekkel megrakott asztalon landolt. A robbanástól
csengő füllel Alex egy pillanatra még csak azt sem tudta, hogy hol van.
Elengedte Lajost, vagy az erőszakkal szabadította ki magát a karjai közül… ezt
nem tudta volna megmondani ebben a kavarodásban. A földre vetette magát és onnan figyelte
ahogy a nagydarab izomember akit az imént még igyekezett lefogni, most
előrántja a Sig Sauer-ét az övéből és a robbanástól füstölő bejáratra szegezi.
A következő pillanatban egy lövés dördült, amelynek hangja mindössze tompa
távoli puffanásnak hangzott most a fülében. Lajos a következő pillanatban
eldőlt, mint egy krumpliszsák és pont Alex mellett ért földet. A halántékán szivárgott
a vér, szemei élettelenül meredtek még mindig az ajtó felé, az már nem
tudatosulhatott benne, hogy az ablak felől is érkeznek támadók.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Alex iszonyatosan megrémült. Bár sokszor üzletelt
keményfiúkkal és sok húzós melóban vett részt ilyenekkel, de soha nem
keveredett még tűzharcba. Persze a saját jól megfontolt érdekében megtanult ő
lőni, és volt is fegyvere, de eddig szinte még elő sem vette. Akadt ugyan olyan
üzlet, ahol szüksége volt a pisztolyra, hogy nyomatékosítsa nézeteit, de semmi
több. Erre most úgy röpködtek a golyók a feje fölött, mint egy háborús filmben.
Nincs mit szépíteni rajta, egy pillanatra ledermedt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Társai azonban nem. Ők túl sok harcot megéltek már ahhoz,
hogy egy kis lövöldözés megbénítsa őket. Nekik nagyobb szerencséjük volt, mint
Lajosnak, volt elég idejük, hogy fedezékbe bújjanak, mielőtt végképp
elszabadult a pokol. A támadóik eközben teljessé tették a körgyűrűt amibe
zárták őket és a tetőablak felől is tüzet nyitottak rájuk. Hiába minden
képzettség és a rendőrség bevetési osztályán eltöltött évek, sem Laci, sem Jocó
nem volt felkészülve erre a támadásra. Gépfegyvertűz ropogott minden oldalról,
nekik pedig csak a pisztolyaik voltak kéznél. Egyikük sem készült tűzharcra
ezen az éjjelen, így a gépfegyvereiket otthon hagyták.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Két lövedék csapódott a földbe közvetlenül Alex mellett, amely
feltépve a betont törmelékzáport zúdított a fejére. Tisztában volt vele, hogy
ott nem maradhat, mert a mellette holtan fekvő Lajoson kívül semmi fedezéke nem
volt, de felállni a földről legalább olyan veszélyesnek tűnt. A legközelebbi
fedezék jó két és fél, három méterre volt tőle, márpedig az túl nagy távolság
ahhoz, hogy a túlélési esélyek a még vállalható kategóriába essenek. A másik
raktárhelyiségbe vezető ajtó jóval közelebb volt, de tudta, hogy ha beveti oda
magát, akkor csapdába kerül, onnan nincs más kijárat, még egy átkozott ablak
sem. A támadók nyilvánvalóan túlerőben voltak, így a harc teljességgel
kilátástalannak tűnt. Az egyedüli járható út a menekülés volt, de nem is ringatta
magát abba a tévhitbe, hogy nincs körbezárva az egész épület.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Eközben Laciék a fedezék mögül viszonozták a tüzet. Az egyik
ajtón berontó támadót mellkason találta egy lövés, aminek ereje hátravetette és
holtan terült el a földön.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Alex ekkor látta meg a lehetőséget. Társuk halála egy
pillanatra megtörte a támadók lendületét, ami elég időt adott neki, hogy
csatlakozzon Laciékhoz a fedezékben. Négykézlábra emelkedett és onnan lőtt ki.
Olyan laposan futott, ahogy csak bírt és az utolsó métert már vetődve tette meg,
de sikerült fedezékbe jutnia.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Most mi lesz? – üvöltötte oda Lacinak.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Tartjuk magunkat, hátha a cigók a segítségünkre sietnek.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Eszednél vagy te?! Miért érdekelnénk mi őket? Meg ha
akarnának is hol van azeknak gépfegyvere?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Azt hiszed én nem tudom? De nincs más esélyünk. A kitörés
öngyilkosság lenne. A segítség pedig túl messze van ahhoz, hogy időben ide
érjen.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Lehet, de… - ebben a pillanatban vett észre egy újabb
támadót a fejük feletti tetőablaknál. Előkapta a fegyverét és lőtt. Még soha
nem kellett fegyvert elsütnie éles helyzetben, erre most nem csak, hogy lőnie
kellett, de meg is ölt egy embert. A támadó csípőjét találta el, amitől az
elvesztette az egyensúlyát és átzuhant az ablakon kishíján Józsi fejére. Ha
Laci nem rántja félre, rá is esik. A támadó még túl is élhette volna a
zuhanást, ha az esés közben a feje nem került volna a teste alá, aminek
következtében a földetéréskor a nyaka egy rémisztő reccsenés kíséretében
kettétört.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Szép lövés volt kölyök. – kiáltotta neki Laci.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- De nem lehetne legközelebb, hogy az áldozatod nem hullik a
fejemre?! – egészítette ki Józsi.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Pofa be és vedd el a fegyverét!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A támadójuk jól fel volt szerelve. Volt nála egy AK
gépkarabély és egy P90-es géppisztoly. A két ex-zsaru osztozott ezeken,
Alex-nek maradt a saját fegyvere.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A harc egyelőre meddőnek tűnt, bár a támadóik túlerőben
voltak, nem akartak esztelenül belerohanni egy zárótűzbe. Apránként haladtak
előre fedezékről fedezékre. Egyértelmű volt, hogy előbb, vagy utóbb föléjük
fognak kerekedni. Alex-ék lőszerkészlete korlátozott volt, támadóiké nem, így
előre lehetett látni a harc végkimenetelét. A kérdést kizárólag az jelentette,
hogy mennyi idejük van, mielőtt az ellenség annyira a közelükbe kerül, hogy már
ne legyen kiút. Valamit feltétlenül ki kellett találniuk, vagy tudták mind ott
pusztulnak.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Kovács ámulva nézte a kialakult tűzharcot a monitorán.
Igazából soha nem rajongott az erőszakért, inkább a munkája kötelező
velejárójaként tekintett rá. Nem élvezte, ha másokat bántani kellett, de nem
voltak álmatlan éjszakái sem amiatt, ha valakit kivégzett, vagy megnyomorított.
Ilyen kérdésekben mindig kivételesen pragmatikus tudott lenni. Mindezek
ellenére a raktárba szorult rablók kétségbeesett harca valahogy mégis
csodálattal töltötte el. Nem lehettek annyira hülyék, hogy elhiggyék, van bármi
esélyük legyőzni a rájuk törő csapatot, de mégis egyértelmű volt, hogy az
utolsó leheletükig fognak harcolni. Ez persze felvetett egy nagy problémát. Annál
nagyobb hibát most el sem követhettek volna, mint hogy mind a négy rablóval
végeznek, márpedig jelenleg úgy festett, hogy élve nem lehet őket elfogni.
Őszintén megvallva nem számított arra, hogy ilyen ellenállást fognak
tanúsítani, így taktikát kellett váltani.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Alex egy pillanatra kipillantott a fedezékből és épp azt
látta, amint az egyik támadó egy láda mögül startolva megpróbál eljutni a legközelebbi
oszlophoz. Reflexszerűen kapta fel a fegyverét és tüzelt. Az első két lövés nem
talált, de a harmadik a támadó térdét érte. Bár nem roncsolta teljesen szét,
arra épp elég volt, hogy kiterüljön a földön és jó fél métert csússzon a
lendülettől. A kezében hurcolt P90-es Alex-től alig egy méterre ért földet. A
férfi felüvöltött a fájdalomtól, abban a pillanatban még arra sem volt ereje,
hogy a fedezékbe másszon. Ennek ellenére Alex képtelen volt beleereszteni még
egy golyót amivel örökre harcképtelenné tette volna.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Aztán egyik pillanatról a másikra az ellenség abbahagyta a
tüzelést. Halálos csend ült a raktárra. Alexben csak most tudatosult, hogy
mennyire sípol a füle a tűzharc hangorkánjától.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Van egy alkunk a maguk számára! – hallotta az egyik támadó
hangját mérföldes távolságból. – Ha együttműködnek, életben hagyjuk magukat.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Igen? És miért kéne ezt elhinnünk? – üvöltötte vissza
Laci.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nekünk nem maguk kellenek. A megbízójuk nevére van
szükségünk.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Bassza meg! Ezek Radnai emberei! – mondta Józsi.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Most mi lesz? – kérdezte aggodalmasan Alex – Akkor sem
hagynak életben, ha együttműködünk.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ez egy percig sem kérdés – értett egyet Laci – Ha megadjuk
magunkat, addig kínoznak, amíg el nem mondunk mindent amit akarnak, aztán jó
esetben azonnal végeznek velünk…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mennyi ideig tarthatunk ki?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Kettő, maximum három perc. Esély sincs rá, hogy bármilyen
segítséget kapjunk annyi idő alatt. De ha meg is adjuk magunkat… valószínű nem
itt kérdeznének ki, így mire a többiek ideérnek, már az épület közelében sem
lennénk.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Meddig várjunk a válaszra? – kiáltotta türelmetlenül a
támadók vezetője – Ha nem szólnak még fél percig, sajnos vissza kell vonnunk az
ajánlatunkat.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Laci a homlokát dörzsölte. Sokat megélt a bevetési osztály
rendőreként, de soha nem került még ilyen helyzetbe. Megszokta, hogy ő osztja
az ilyen ultimátumokat. Persze amikor elvállalta ezt a megbízást tudta, hogy
kialakulhat egy ilyen szituáció, de ő a volt kollégáival számolt, akiknek ha az
ember megadja magát, csak a szabadságát veszti el, nem az életét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Alexnek sem a megadás járt a fejében. Nem meghalni tért
haza. A tudat, hogy nem láthatja többé Carm gyönyörű arcát rémülettel töltötte
el. Szegény azt sem tudná, hogy mi lett vele, egyszer csak nem térne haza, örök
kétségek közt hagyva a lányt. Ezt nem tehette meg vele, túl kellett élnie a
helyzetet. Gyakorlatból tudta, hogy nem létezik olyan, hogy nincs megoldás,
legfeljebb a gondolkodási idő túl kevés. Körbejáratta a szemét a
raktárépületen. A támadók elzárták az ajtót, az ablakokat, így bármilyen kiút a
testükön keresztül vezetett. Bár pontos számítást nem tudott végezni, úgy
saccolta, hogy legalább tízen lehetnek még, lényegesen jobban felszerelve, mint
ők. Igaz, hogy itt volt mellette két sokat megélt exkommandós, de ő maga csak
annyit konyított a fegyveres harc taktikájához, amit a Battlefield-ből meg
lehetett tanulni és gyanította, hogy azzal itt nem sokra megy.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
És abban a pillanatban meglátta az egyetlen szóbajöhető
lehetőséget a szabadulásra. Egy vastag kábel futott a mennyezet felé a
világításig. Igaz, hogy ha megpróbálnak kitörni, lekaszabolják őket, de
koromsötétben egész biztosan nem lesznek képesek célzott lövéseket leadni
rájuk, vagy jobb esetben nem is kezdenek tüzelni egyáltalán, nehogy egy
társukat találják el. Megbökte Lacit és a fejével a lámpák felé intett, majd
egyenesen a falon elhelyezett kapcsolószekrényre.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Remek ötlet Alex. – veregette vállon az exzsaru. - Más
esélyünk úgy sincs.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hogy mi? Miről van szó – értetlenkedett Józsi, mivel a
beszélgetés elejéről lemaradt. Laci először a lámpára, majd a
kapcsolószekrényre mutatott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Oké vettem. Csináljuk.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Laci vett egy nagy levegőt, hogy energiát gyűjtsön.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Készüljetek fel, háromra indulunk. Egy…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Alex behunyta a szemét, hogy minél gyorsabban hozzászokjon a
hamarosan beálló sötétséghez. Igaz ez nem volt nagy előny a támadók ellen, de
nagyon is jól tudta, hogy az a pár pillanat is számíthat, amivel azok tovább
lesznek teljesen vakok.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Kettő…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A szíve a torkában dobogott, a szája szinte porzott a
szárazságtól. Úgy helyezkedett, hogy amint kialszanak a fények, rögtön ki
tudjon lőni a fedezékből.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Három! – Laci kihajolt és leadott egy sorozatot a
kapcsolószekrényre. Hirtelen feneketlen sötétség telepedett a raktárra.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Alex felpattant és futásnak eredt, de közben még felkapta a
földről a kiterített támadó P90-esét. Igaz, hogy ezzel veszített egy kicsit a
lendületéből, de a pisztolya már szinte teljesen üres volt és biztosra vette,
hogy lövöldözés nélkül nem lehet majd kijutni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A lámpák kialvása után szinte azonnal elszabadult a pokol. A
támadók vaktában tüzelni kezdtek minden irányból. Alex hallotta, ahogy Józsi
fájdalmasan felüvölt a háta mögött, de nem állhatott meg ellenőrizni, hogy
társa életben maradt-e. Futás közben felemelte a P90-est, és megeresztett egy
sorozatot az ajtó felé. Két támadó sikoltott fel, ahogy a lövedékek felszaggatták
a testüket. Hogy mennyire komolyan sérültek arról Alexnek fogalma sem volt,
csak remélni merte, hogy minimum harcképtelenné sikerült tennie őket.
Változtatott a futása irányán, mivel a lövéssel egészen biztosan elárulta a
helyzetét. Hirtelen az arca előtt egy méterrel torkolattüzet látott
felvillanni. Tudta, hogy a támadó nem vette észre, mert csak vakon lőtt abba az
irányba ahol egy másodperccel korábban még ő volt. Nem engedhette meg magának
azt a luxust, hogy egy újabb lövéssel ismét felfedje a helyzetét, ezért ahogy futva
megkerülte a támadót, géppisztolya tusával egy jókorát odasózott, ahol a férfi
tarkóját saccolta. Valamit el is talált, bár nem volt benne biztos, hogy azt,
amit akart, de nem állhatott meg ezt ellenőrizni. Az ajtó már csak alig három
méterre lehetett tőle. Ismét irányt váltott, hátha az imént megütött támadó
eléggé a tudatánál maradt ahhoz, hogy újra tüzet nyisson. Szerencséjére most
nem érkezett újabb sorozat az irányába, így gond nélkül elérte az ajtót.
Kidugta a fejét körülnézni, majd vissza is rántotta mielőtt még valamelyik
odakint lesben álló ellenség beleereszthetne egy golyót. Gyorsan átszökellt az
ajtó másik oldalára, hogy az ellenkező irányba is kikémlelhessen. Ott sem
látott senkit, aki azonnali veszélyt jelenthetett volna, így amilyen gyorsan
csak tudott megiramodott. A kocsiját a raktár Duna felöli oldalán parkolta le
és tudta, nincs más esélye a menekülésre. Ugyan nem tudhatta biztosra, hogy nem
fogják ott támadók várni, de erre azért kicsinek tűnt az esély. Valószínű úgy
számoltak, hogy a raktárból úgy sem fognak kijutni, így értelmetlen lett volna
a kocsi őrzésére embert pazarolni. Tudta, hogy jó húszméternyi sprint választja
el a saroktól és addig kiváló célpontot nyújt bárkinek, aki tartott már
életében fegyvert. A cikkcakkban futással csak növelte volna az utat, amit meg
kellett tennie, így csak sprintelt ahogy bírt. Az épület sarkhoz érve egy
pillanatra megtorpant. Kidugta a fejét és vissza is rántotta, mielőtt még
felfoghatta volna, hogy szabad az út. Vett egy nagy levegőt és sprintelt
tovább. Ahogy befordult, hirtelen léptek zaját hallotta a háta mögül. Bár a
füle még mindig csengett és a lövések is dörögtek a raktáron belülről, ezt a
hangot nem lehetett nem meghallani. Akár ha egy csapat rinocérosz csörtetett
volna utána.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Megfordult és lövésre emelte a P90-est, de szerencséjére
csak Laci tűnt fel a sarok mögül.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Futás kölyök!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Nem kellett kétszer mondani. Megpördült és ismét futásnak
eredt. Már csak néhány méterre volt a kocsijától, amikor egy hatalmas menydörgés
rengette meg a környéket. A viharfelhők már rég elvonultak, de anélkül is tudta
volna, hogy ennek most semmi köze nem volt az elmúlt napokban tomboló
zivatarokhoz. Futás közben hátra pillantott és azt látta, ahogy Laci egy
hatalmas lyukkal a mellkasán elterül a földön.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
„Mesterlövész!” villant át rögtön az agyán és szinte
reflexből azonnal irányt váltott. Egy pillanattal később egy lövedék harapott
ki egy jókora darabot tőle fél méterre az aszfaltból. Pár lépés után ismét
irányt váltott, de ezúttal egy kicsit későn. Érezte, ahogy egy újabb golyó
belehasít a vállába. Nem volt idegen számára a fájdalom, versenyzőként
szenvedett már balesetet, de ehhez hasonlót még soha nem tapasztalt. Mintha egy
késsel hasították volna fel a karját. A vér vastagon bugyogni kezdett a sebből.
Odakapott a másik kezével, hogy elszorítsa, de nem állt le, már csak pár lépést
kellett megtennie. Elérte a kocsit és szinte letépte az ajtaját, akkora
lendülettel nyitotta ki. Ahogy beugrott egy újabb lövedék szaggatta szilánkokra
a vezető oldali ajtó ablakát. Idegesen dugta a kulcsot a zárba és már indított
is. A kétliteres boxer motor felbőgött, de ezúttal nem állt meg élvezni a
gyönyörű duruzsolást. Odalépett a gáznak, amitől a Subaru katapultált a
parkolóhelyről. A mesterlövész megeresztett még egy újabb lövést de az már csak
a kocsi hátsó ülését rongálta meg.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
„Az út fele megvan, már csak meg kell lógni előlük valahogy”<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Uram, az egyiket sikerül lelőni, de a másik elért az
autóhoz. – jelentett az egyik megfigyelő.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Az Isten verje meg! – vágta falhoz a fejhallgatóját
Kovács. – Mégis melyik?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Azt nem tudjuk.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Imádkozzunk, hogy ne Modori legyen az. Merre van?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Rohász azt mondta, hogy a létesítmény főbejárata felé
vette az irányt. Megpróbálta lelőni, de nem járt sikerrel.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem is baj. Ha a raktárban megsebesített rabló meghal,
akkor ő az utolsó esélyünk, hogy eljussunk a megbízóhoz.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Nem is sikerülhetett volna rosszabbul az akció. Két rabló
meghalt, egy harmadik valószínű azt sem éri meg, hogy kikérdezzék, a negyedik
pedig szökésben van. Radnai nem tűri túl jól a kudarcokat, még akkor sem, ha az
egyik legjobb embere követi el őket. A kicsinyes bosszú, hogy a rablók
meghaltak, ezesetben semmire sem volt jó. Attól még, hogy őket kihúzták a
listáról, a rablássorozatot nem állították meg. A valódi felelősökre volt
szükségük, nem pár fizetett keményfiúra.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Főnök – törte meg a gondolatmenetét a megfigyelője – Ott
jön.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Akkor utána!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Alex meglepődött azon, hogy mennyire könnyen kijutott a
telepről. Lövésekre és üldözésre számított, ehhez képest a kapuig senki ember
fiával nem találkozott. Ezúttal eszében sem volt megállni csevegni az őrrel,
aki ugyan tett egy kósza kísérletet, hogy elzárja az útját, de hamar belátta,
hogy ezzel legfeljebb elgázoltatná magát, annyit pedig nem fizettek neki, hogy
az megérje.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A Subaru nagy tempóval vágódott ki a Rákóczi útra. Alex csak
az egyik szemével figyelte az utat, a másik folyamatosan a visszapillantót
fürkészte. Olyan tempóval hajtott, hogy biztos lehessen benne, aki nem szakad
le tőle, az rosszban sántikál. Egy percig sem kételkedett abban, hogy a
támadóknak van valahol emberük a raktáron kívül is és nem akarta
megkockáztatni, hogy követhessék. Nem is tévedett, amint kiért a főútra egy
lesötétített autó a nyomába szegődött. Bár nem volt akkora teljesítményű, mint
az övé, nagyjából képes volt vele tartani a lépést, vagy legalábbis nem elég
gyorsan szakadt le tőle. Tudta, hogy le kell ráznia, de jelenleg nem volt képes
kialakítani egy megfelelő taktikát ehhez. A szíve még mindig a torkában
dobogott és minden erejére szüksége volt ahhoz, hogy megpróbálja lelassítani,
ráadásul a vérzés sem igyekezett alábbhagyni. Nem mehetett vissza a hotelhez,
amíg a nyakában voltak a rosszfiúk, de biztonságba kellett juttatnia Carmela-t.
Jobb híján megpróbálta erőből lerázni az üldözőket, de most a szerencse ellene
dolgozott. Reggel egy villamos egy kevésbé veszélyes helyzetben segítségére
volt, most azonban amikor igazán szükség volt rá, egy másik sínen közlekedő
jármű a csepeli HÉV keresztülhúzta a számításait. Az a rohadt szolgálati járat!
Hiába volt már jó kétszáz méterre az üldözőktől, ha megáll a HÉV átjárója
előtt, egy szempillantás alatt utolérik. Sehol semmi menekülőút, keresztutca, semmi,
ami a segítségére lehetett volna. Ugyan a HÉV sínek mellett futott egy út, de
ez egyirányú volt és már messziről látszott, hogy szemből jön egy kamion, így a
legjobb esetben is csak csapdába került volna, ha arra megy.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Lassíthatott volna, hogy magára húzza az üldözőit, de
gyanította, hogy a rendőrökkel ellentétben ezek azonnal tüzet nyitnának rá,
amint alkalmat ad nekik, éppen ezért azt sem játszhatta meg, hogy szembefordul
velük faszagyereket játszani. Egy esélye maradt csak, de az ritka kockázatosnak
tűnt. Az egyetlen szerencséje az volt, hogy a HÉV szerelvény kifutott a
végállomásról, nem be, így az Alex felöli sínpár szabad volt. Csakhogy a
villamos sínekkel ellentétben ezek nincsenek leaszfaltozva, így meglehetősen
rázós útnak ígérkezett végigautózni rajtuk az egy kilométerrel arrébb található
következő állomásig, ahol az első lehajtási lehetőség volt. Más esetben eszébe
sem jutott volna ezzel próbálkozni, de nem volt abban a helyzetben, hogy
válogathasson. Lassított annyira, hogy az első síngerenda ne dobja el méterekre
a kocsit, mikor ráhajt és összeszorította a fogait ahogy a sajgó vállára
nézett. <i>Ez átkozottul fog fájni!</i><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Mit csinál ez? – kerekedtek el Kovács sofőrének szemei. A
kérdés persze fölösleges volt, mindketten látták, hogy mire készül.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem lehet ennyire őrült. Nem hiheti, hogy ott végig tud
menni azzal a kocsival.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
És abban a pillanatban megtörtént. A kék Subaru kicsit
lassított, majd a sínek és az út kereszteződésénél hirtelen enyhén balra
fordult. Amint elhagyta az aszfaltozott szakaszt, az orra szikrázva ütődött a
sínekhez, majd szinte azonnal megdobódott az egyik gerendán és egy rövid
repülőutat követően visszatért a földre. Ezt a procedúrát még eljátszotta
néhány gerendánál, de egyre kisebb és kisebb utat tett meg a levegőben, mígnem
végül a mozgása kontrollálódott és kockás hullámzássá csillapodott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Kovácsék hatalmasat fékeztek a sínekhez érve. A kamion még
másodpercekre volt attól, hogy végre elhagyja az utat, amit blokkolt előlük és
a HÉV is útjukat állta, így tehetetlenül nézték, amint úgy egy kilométerrel
később a Subaru lekanyarodik a sínekről és nagyobb sebességre kapcsolva eltűnik
a látóhatárról.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- A kurva anyját, de jó ez a kölyök! – mondta Kovács, de
inkább csak magának szánva. Még ő is meglepődött rajta, de a szája mosolyra
húzódott eközben. Távolról sem volt annyira dühös, mint amennyire érezte, hogy
lennie kéne és ettől elkezdett egy gondolat formálódni a fejében.</div>
</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/03914800604000216753noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4050012812598049624.post-40374148508682324712012-09-11T17:51:00.003+02:002012-09-14T11:02:22.651+02:00Alvilági játszma - Második fejezetEz lenne az Alvilági játszma második fejezete. Feltűnik benne két főbb szereplő is és a cselekmény is lassan kezd körvonalazódni.<br />
<a name='more'></a><br />
<div class="MsoNormal">
<br />
<div class="MsoNormal">
- Kerítsd elő nekem azt a négy rohadékot, de kurva gyorsan,
vagy fejek fognak hullani! – aki a fentieket egy főrendőrnek, ügyésznek, vagy
polgármesternek tulajdonítaná, az nem is tévedhetne nagyobbat. Az iménti mondat
Radnai Áron, a magyarországi zsidó maffia fejének szájából hangzott el. Ez
persze így pontatlan kifejezés, mert a bűnszövetkezete a legkevésbé sem
válogatott vallási alapon, de Radnai mégis szerette így emlegetni szervezetét,
már persze nem nyilvános fórumokon.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Egy bolt még lehet véletlen, kettő baszott valószínűtlen
egybeesés, de három az már kurvára hadüzenet! Mégis kinek képzelik ezek
magukat?! Nincs rá szükség, hogy valaki bekavarja itt nekünk a szart. Más se
hiányzik, mint hogy valami nagyokos biztosítós balfasz nekiálljon szaglászni az
üzleteim körül, biztosítási csalás nyomait keresve. – csapott hatalmasat az
asztalra. Általában igen távol állt tőle a káromkodás, de most úgy tajtékzott a
dühtől, hogy nem tudta türtőztetni magát. - Szóval Janikám fogd a legjobb
embereid és állítsd rá őket az ügyre. Nem érdekel, ha emiatt a török ügylet
esetleg kútba esik, most ez a prioritás. Megértetted?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Persze, hogy meg, főnök – felelte Radnai első számú
végrehajtója. Őt polgári nevén Kovács Jánosnak hívták – vagy legalábbis ez állt
a személyi igazolványában – de mindenki csak doktor Kovácsként, vagy Kovács
doktorként emlegette. Nem mintha rendelkezne bármilyen tényleges doktori
fokozattal…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem igazán érdekel, hogy élve, vagy halva kapod el őket,
de holnapra itt legyenek a szőnyegem szélén kiterítve.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Főnök, ha megjegyezhetném… szerintem okosabb lenne
legalább az egyiküket élve elfogni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mármint miért is? – kapta fel a fejét a nagyfőnök.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hogy kihallgassuk. Ha ez valóban egy jól megtervezett
művelet, és biztosan az, nem hiszem, hogy négy utcai tahó fejéből pattant ki.
Egy szimpla rabló nem foglalkozna a főkönyvek elhurcolásával.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem hát. És ez mire is jó? Csak még gyanúsabbnak tüntet
fel minket a hatóságok szemében. Mintha mi rendeztük volna meg a rablásokat.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Az első kettőnél még én is azt hittem, hogy csak a
zsarukat akarják félrevinni a főkönyvekkel, de a mai után már azt mondom más a helyzet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hallgatlak.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Az első kettő rablás profi munka volt. Gyors, precíz, jól
megtervezett. Olyan üzleteket szemeltek ki, ahol nagy értékű ékszerek, valamint
nyers gyémántok voltak és több menekülési út is szóba jöhetett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Pontosan. És?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mi volt ezek közül igaz a legutóbbira?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Radnai kezdte kapizsgálni, mire akar az embere kilyukadni. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hm… Mondasz valamit. Tehát szerinted…? – megállt, hogy
Kovács fejezhesse be a megkezdett gondolatmenetet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Igen, szerintem a szervezet könyvelésére mentek. Mégis
mekkora zsákmányra számíthattak itt? Öt-hatmillió? És milyen kockázat mellett?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Értem, de hányan tudtak arról, hogy ott vannak eldugva
ezek az iratok?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Csak a szervezet legmagasabb beosztású vezetői.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Remélem, hogy tévedsz. Én sem hittem, hogy ez a négy
hugribunkó az értelmi szerző, de ilyen messze nem merészkedtem volna… Áruló a
szervezet vezetésében… Még belegondolni is szörnyű, hogy valaki kiadott minket
Kozlovnak.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Én nem lennék annyira biztos, hogy csak rá kell
gyanakodnunk. A kínaiak is egyre erősebbek. Ráadásul velük még nem tudjuk, hogy
hányadán állunk. Nem mondom, hogy megkockáztatnának egy ilyen nyílt
hadüzenetet, de nem lehet kihagyni őket a számításból.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Radnai felállt a székéből és körbesétált a szobában. Mikor
valamit komolyan át kellett gondolni mindig ezt tette. Szerette végigjáratni a
tekintetét az intarziás bútorokon, drága eredeti festményeken és a masszív
függönyökön, amelyek eltakarták az amúgy gyönyörű rálátást a városra. Szerette
ő a látványt, de ennek ellenére is az ablakok mindig takarva voltak, mivel úgy
érezte, hogy egy akkora birodalom feje, mint az övé nem engedheti meg azt a
luxust, hogy könnyű céltáblája legyen egy orvlövésznek. Persze tisztában volt
vele, hogy bárhol lelőhetik, de azért jobbnak látta nem közszemlére tenni
magát, ha épp nem muszáj.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mondasz valamit – sóhajtott egy percnyi hallgatást
követően. – Bár jómagam is kétlem, hogy Wong-nak elég nagy a töke egy ilyen
húzáshoz, de nem lehet tudni, hogy mi jár abban a kis sunyi sárga fejében.
Próbáljátok akkor élve elkapni valamelyiket. – lassan visszasétált a székéhez
és leült – Ahhoz nem ragaszkodom, hogy sértetlen állapotban kerüljön elém, de
mindenképp legyen kihallgatható. Ha hiányzik egy-két végtagja, az még belefér.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Oké főnök. Egyéb kívánság?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Legyetek gyorsak, már így is túl sok pénzem ment rá erre a
bandára. Ha mások is szagot fognak és azt hiszik majd, hogy az öreg Radnai
elpuhult… - megállt egy pillanatra, hogy a gondolataiba révedjen, de aztán
folytatta – nem csak az üzleteimet próbálják majd kifosztani. – azzal intett
Kovácsnak, hogy távozzon. Az nem is zavartatta magát azzal, hogy köszönjön
kifelé menet, tudta, hogy úgysem kapná vissza a gesztust.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Radnai hátradőlt a székében és behunyta a szemét, hogy a
gondolataiba merülhessen. Mikor húsz éve a rendszerváltás idején nekikezdett az
apróbb stiklijeinek, még nem sejtette, hogy egykor ilyen nagy hatalma lesz majd.
Középosztálybeli zsidó családból származott, bár a családja a vallást már a
nagyapja óta nem gyakorolta. Mire a nyilasok hatalomátvétele megtörtént a
háborúban, Radnai nagypapa már hosszú évek óta Róka néven élt, úgy házasodott
meg és lett két fia, akiket a nagy szegénység ellenére is sikerült
tisztességben felnevelniük. Az idősebbik gyermeke fiatalon feleségül vette a
középiskolai szerelmét és az ő házasságuk gyümölcse lett a kis Áron. Bár nem
volt jó tanuló, de kiváló érzékkel rendelkezett, hogy bármilyen helyzetben
feltalálja magát és ez igen messze juttatta az életben. Ennek köszönhetően
kerülhetett például be egy főiskolára, mindazok ellenére, hogy a tanulmányi
eredményei ezt nem tették volna lehetővé. A felsőbb tanulmányai során
nekilátott kikutatni a családfáját és csak ekkor ismerte meg családja zsidó
eredetét. Apjára és nagyapjára annyira megharagudott ennek eltitkolása miatt,
hogy ezután csak minimális szinten tartotta velük a kapcsolatot. Vallásos ember
lett belőle, de persze csak a maga meglehetősen rugalmas módján, hisz arra már
nem fordított túl nagy energiát, hogy megismerje a zsidó kultúrát. Bár visszavette
a Radnai nevet, a jóvátételből kimaradt, hisz a családját nem érte kár a háború
alatt. Ugyan dühítette a helyzet, de ezzel együtt is csak nyert a
rendszerváltáson, mert egy főiskolai barátjának köszönhetően jó áron szerzett
meg a privatizáció során néhány apróbb céget, amiket aztán a törvényeket még
önmagához képest is igen rugalmasan értelmezve sikerült felfuttatnia. Azt
persze már ekkor is látta, hogy az igazán nagy pénz nem a legális üzletelésben
van, így belevetette magát a vadkapitalizmus kusza világába, amelyet mintha
neki találtak volna ki. Mire az első nagy hullám lement igen nagyhatalmú
emberré vált és a kétezres évek elejére sikeresen el is lehetetlenítette az
összes vetélytársát. Úgy vált a honi szervezett bűnözés fejévé, hogy ő maga személyesen
soha semmi erőszakos bűncselekményt nem követett el. Ez persze távolról sem
jelentette azt, hogy ha áttételesen is, de ne tapadna vér a kezeihez.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Ahogy öregedett, egyre gyakrabban tűnődött el az életén. Bár
még csak alig múlt ötven, mégis úgy érezte, mintha már a hatvanon is túl járna.
Ezt az érzést tükrözte a külseje is, lényegesen idősebbnek tűnt a koránál. A
haja már jóval korábban kifehéredett, és a feje tetején el is fogyott, az arca
pedig olyan barázdás volt akár az arizonai sivatag napszítta homokja. Bőre
fénnyel csak igen ritkán érintkezett, így a színe lassan már-már vetekedett a
hajáéval. Bár soha nem volt egy sportos alkat, mostanra terebélyes pocakot
eresztett, amitől még az amúgy sem szálfa termete még alacsonyabbnak tűnt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Tisztában volt vele, hogy eljárt felette az idő, így a
hosszú évek után egyre gyakrabban merült fel benne az a kérdés, hogy vajon
megérte-e ez az egész…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Kovács az irodából kilépve dühösen morogni kezdett az orra
alatt. Elég régen dolgozott már Radnainak, és elég magas pozícióba küzdötte
magát, hogy az ilyen feladatok végrehajtásával ne neki kelljen foglalkoznia.
Bár nem rendelkezett semmilyen hivatalos titulussal a szervezetben, mégis
mindenki úgy tekintett rá, mint Radnai negyedik alvezérére, épp ezért a
jelenlegi feladatot egyértelműen rangon alulinak érezte. Elmúltak már azok az
idők, hogy lábakat kellett törnie és az igazat megvallva nem is sírta vissza
azokat. Na nem azért, mert az idő során megcsömörlött volna az erőszaktól,
egyszerűen csak már az ilyesmik felett állónak gondolta magát. Mindezek
ellenére természetesen meg sem próbálta megkérdőjelezni a főnök utasításait.
Szemtől szemben nem. Vagy legalábbis egyelőre. Megvoltak neki a maga tervei a
jövőre nézve és azokban Radnai nem igazán szerepelt. Fiatalabb is volt mint az
öreg – bár a pontos koráról keveseknek volt tudomásuk, csak annyit mertek volna
megtippelni, hogy a negyvenes éveinek elején jár – ügyesebb, jártasabb a kor
alvilágában és nem utolsó sorban a többség rátermettebb vezetőnek is tartotta.
Ennek talán lehetett némi köze a megjelenéséhez is, lényegesen markánsabb alak
volt, mint Radnai. Bár nem számított épp égimeszelőnek és első ránézésre talán
kifejezetten erős fizikumúnak sem tűnt, valahogy mégis volt benne valami, ami a
többséget az első pillanattól kezdve tiszteletadásra késztette. Rövid
platinaszőke haja néhol már őszülni kezdett, de átható kék, hidegséget sugárzó
szemei miatt erre senki nem mert megjegyzést tenni. Bár félelmetesnek
tartották, valójában inkább csak végtelenül pragmatikus volt, aki bármit
megtett a kívánt cél eléréséért és ezzel olyannyira kivívta a szervezet
tagjainak megbecsülését, hogy Radnai közvetlen emberei már sokkal inkább iránta
éreztek hűséget.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A kocsijához sétálva folyamatosan a következő lépésen
dolgozott az agya. Az eddig ismertek alapján szellemekkel volt dolguk. Már az
első rablást követően kiadta az embereinek, hogy keressék a tetteseket, de sem
azok, sem a rendőrségi kapcsolatok nem jutottak semmire az ügyben. Bár minden
logika azt mutatta, hogy valamelyik rivális szervezet burkolt háborús tervei
állnak a háttérben, mégsem voltak képesek összekapcsolni a rablásokat egyikkel
sem. A rablók túlzottan profik voltak ahhoz, hogy ennyire a semmiből tűnjenek
elő. Ismerték a helyeket, tudták mit éri meg elvinni, pontos ütemterv szerint
dolgoztak és a videókból ítélve az idegesség legapróbb jele sem mutatkozott
rajtuk az akciók során. Mégis, ahogy utánajártak, egyetlen ismert rablóbanda
sem lehetett a tettes, akkor pedig honnan kerültek elő ezek? Olyan dolgokat
raboltak el, amiket nem lehet csak úgy az első zaciban elpasszolni, és abban is
egészen biztos volt, hogy az egész országban nincs orgazda, aki át merne venni
bármit, amit Radnaitól raboltak. A nagyobb baj az volt, hogy senkinek nem volt
tudomása arról, hogy feltűntek volna a piacon az ékszerek, vagy akár a nyers
gyémántok. Így tehát az összes megszokott módszer csődöt mondott. Lényegesen
több volt a kérdés, mint a válasz és Kovács soha nem szerette az ilyen
helyzeteket.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Az első útja Radnai belvárosi irodájától a legutóbbi rablás
helyszínére vezetett. Bár tisztában volt vele, hogy sok újat nem tud majd meg,
de a legutóbbi rablás felvételeit még nem látta és remélte, hogy talán talál
majd rajta valami használhatót.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A helyszínelés még távolról sem fejeződött be, de Kovácsnak
ennek ellenére sem jelentett gondot bejutni a lezárt területre. A rendőr aki
átengedte a kordonon nem titkolt undorral tekintett rá, de ő meg sem próbált
erre reagálni. Hozzá szokott az ilyen reakciókhoz az olyan zsaruktól, akiket a
szervezet nem vágott még zsebre. Bár papíron magánnyomozó volt, mindenki nagyon
is jól tudta, hogy valójában Radnai végrehajtója, de ahogy a nagyfőnököt nem
tudták elkapni, úgy ellene sem volt semmi bizonyítékuk. Ezzel együtt is irritálta
a rendőröket, mikor néhanapján feltűnt egyik-másik bűnügyi helyszínen. Persze
nem mertek szembeszállni a feletteseiket utasításával, hogy segítsék a
munkáját. Bár nyílt titok volt, hogy néhány magasabb beosztású vezető a
fizetését két helyről kapja, de szemmel láthatóan senki nem mert ez ellen tenni
valamit, így Kovács számára az ilyen ellenséges megnyilvánulások nem
jelentettek többet egyszerű kényelmetlenségnél, amit a munka velejárójaként
könyvelt el. Pechjére nem volt egyetlen olyan rendőr sem a helyszínen, akitől
számíthatott komolyabb segítségre, így nekilátott saját maga átnézni a
tetthelyet. Az már szinte azonnal nyilvánvaló volt, hogy a rablók ezúttal nem
tudtak kirámolni mindent, amit akartak.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Valaki megzavarta őket? – kérdezte meg az egyik közelben
álló rendőrt. Az csak megvonta a vállát.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ja. Az egyik eladónő a pult alatt pakolt, amikor
berontottak a rablók. Lassan elkúszott a riasztó gombjához és aktiválta. Épp
erre járt egy járőr és reagált a jelzésre – szemmel láthatóan igyekezett olyan
kimérten felelni, amennyire csak tudott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- A kamerák felvételeit elvitték már?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Nem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Kovács ezzel lezártnak is tekintette a beszélgetést, úgyhogy
egy szó nélkül visszatért a hely tanulmányozásához. Hamar rájött, hogy ezzel
semmire nem megy. A rablók megint tisztán dolgoztak. Igaz, hogy nem tudtak
mindent magukkal vinni, de az egyértelmű volt, hogy nem pánikoltak be a zsaruk
feltűnésétől.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Elhagyta az eladóteret és hátrament az irodába megnézni a
felvételeket. Az egyik rendőr épp készült elvinni a DVD-t, de annyi időre
odaadta neki, hogy felmásolja a videókat a laptopjára. Ezután, mivel
nyilvánvalóan esélytelen volt, hogy bármi újat megtudhatna, angolosan távozott
az üzletből.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Beszállt az autójába, kényelmesen elhelyezkedett és
elindította a videót. Háromszor nézte végig az összes kamera felvételét, de
azon kívül, hogy ezúttal félbe maradt a rablás, minden ugyanúgy zajlott, mint a
korábbi alkalmakkor. Dühösen csapta össze a laptopot és vágta be a hátsó
ülésre. Beindította az autót, és útra kelt, hogy felkeresse a Lali’s nevű
kocsmát, ahol az embereivel volt találkozója. Épp a hírek szóltak a rádióban.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
„Akciófilmekbe illő autósüldözés zajlott le ma kora délelőtt
Budapest belvárosában. A „Gyémántbanda” néven elhíresült rablók két héten belül
már a harmadik ékszerüzletre csaptak le, de ezúttal a helyszínre kiérkező
rendőrök megzavarták őket. Sajnos azonban a kézrekerítésük nem járt sikerrel.
Az elfogásukra tett kísérlet autós üldözésbe torkollott, aminek a végén egy
hajmeresztő manőverrel a rablóknak sikerült kereket oldaniuk. Az üldözésről
készült videókat megtekinthetik a Class FM internetes oldalán.”<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
„Videók az üldözésről?” – villant át az agyán. Bár nem volt
épp oda a számítástechnikáért, ilyenkor mégis áldotta, hogy az interaktív média
világában élünk. Persze nem tartotta valószínűnek, hogy rossz minőségű mobillal
rögzített videókból értékes információkat szerezhet a rablókról, de nem volt
abban a helyzetben, hogy figyelmen kívül hagyjon bármilyen apró esélyt is.
Félreállt az első lehető helyen, előkapta a laptopját, amely túlélte a
meglehetősen durva repülőutat. Persze nem volt ez véletlen, Kovács három gépe
lelte már hasonló feszültség-levezetésben halálát, mire rájött, hogy egy
törésbiztos gép sok kellemetlenségtől megkíméli. Beütötte a kapott címet a
böngészőbe és pár másodperccel később már nézte is az üldözésről készült
videókat. Soha nem tartozott a könnyen lenyűgözhető emberek közé, de a
felvételeket látva csak ámulni tudott. Ifjabb korában ő maga is részt vett
néhány rablásban és ismert jó sofőröket, de egy ilyen manőverre egyikük sem
lett volna képes… És ezzel formálódott is egy gondolat a fejében. Megtalálni
három profi rablót erősen hajaz a tű és a szénakazal esetére, hisz lehetnek
akárkik, ex-katonák, rendőrök, vagy egyszerűen nagy gyakorlattal rendelkező
bűnözők. Ellenben egy olyan sofőr aki képes egy ilyen mutatványra, az biztos,
hogy már korábban is hagyott maga után nyomokat. Akik ilyesmiket tudnak, azok
zsigerből képtelenek arra, hogy ne villogtassák képességeiket úton-útfélen.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Persze Kovács túlzottan komoly embernek tartotta magát
ahhoz, hogy otthonosan mozogjon az utcai versenyzők és autós fenegyerekek
világában, de miért lenne az ember zsebében a fél rendőrség, ha nem
használhatná ki az erőforrásaikat? Az első gondolata az volt, hogy felhívja a
kábítószer osztályon dolgozó emberét, de aztán ezt elvetette. Igaz, hogy az
összes korrupt zsaru közül az volt messze a legmegbízhatóbb, de Kovácsnak
valami megmagyarázhatatlan okból mindig bejelzett a hatodik érzéke a közelében.
Általában véve is lehetett mondani, hogy a zsaruknál csak a korrupt zsarukat utálta
jobban – még ha a hasznosságukat el is ismerte – de valamiért ezt még a
szokásosnál is jobban gyűlölte. Ráadásul jobban megfontolva a rablás talán
kívül is esett a hatáskörén, ezért végül egy másik rendőr mellett döntött,
akinek ez a feladat talán testhezállóbb is volt. Előkapta a telefonját és már
hívta is.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Bűnmegelőzési osztály, Horváth zászlós – szólt bele
unottan a telefonba a rendőr.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Kovács doktor.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Üdv dokikám, mi ügyben hívja fel rég elfeledett barátját?
– Kovács már el is felejtette, hogy mennyire utálja ennek a majomnak a
stílusát.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Rövid leszek: szükségem lenne egy listára az autós
suhancokról, utcai versenyzőkről és bárkiről, aki képes olyan mutatványokra,
amit mai rablás során produkáltak a
rablók.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Óh, hát már azt hittem megizzaszt dokikám. Az a lista már
kész is van.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ez gyors volt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ugyan dokikám nehogy már azt higgye, hogy maga az első,
akinek ez eszébe jutott. A lista összeállítása már akkor megkezdődött, mikor az
üldözésben részt vevő srácok bejelentették, hogy elvesztették a rablókat.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- És?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Mit és?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Átküldi nekem? – utálta, mikor valaki szándékosan játsza a
hülyét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Hát persze dokikám. Természetesen a szokásos szívesség
fejében.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Csak küldje a listát! – azzal lerakta a telefont. Bár nem
tartozott azok közé, akik ragaszkodtak az utolsó szóhoz, tisztában volt vele,
hogy az ilyen Horváth féléknek milyen fontos ez.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Alig egy perccel később már csipogott is a laptopján az
e-mail. A listán szerepeltek nevek szép számmal, többségében pitiáner visszaeső
gyorshajtók és autótolvajok, de első pillantásra egyik sem tűnt túl
valószínűnek. Akadtak a listán feltételezett és elítélt utcai versenyzők is, az
már mindjárt jobban tetszett Kovácsnak, de még így is túl sokan voltak ahhoz,
hogy mindegyiküket fel lehessen keresni egy udvarias csevely lefolytatásának
céljából. Már majdnem a végére ért az aktáknak, mikor megakadt a szeme egy
jelentésen. Igazából nem volt egy teljes akta, sokkal inkább úgy tűnt, mint egy
rossz helyre leiktatott irat. A jelentés szerint Modori Alex, akit több
rendbeli autólopással és csempészéssel gyanúsítottak, visszatért az országba.
Igaz, hogy jó pár hónappal a rablási sorozat előtt, de mégis ígéretes nyomnak
tűnt. Persze lehet, hogy csak a név miatt figyelt fel az aktára, de attól még
jó nyomnak tűnt. Bár soha nem volt igazán járatos az autóversenyzés világában
Modori Alex nevét még ő is ismerte. Ígéretes pilóta volt a kétezres évek
elején, gyakorlatilag szinte a teljes honi média a magyar Ayrton Senna-ként
emlegette, amíg aztán egy olaszországi Forma 3000 futam után össze nem verte az
istállója tulajdonosát. Örökre eltiltották a versenyzéstől és súlyos testi
sértésért még be is börtönözték az olasz hatóságok. Azóta eltűnt a média szeme
elől. Hogy a rendőrség miért szentelt külön jelentést a hazatértének, arról
semmi nyom nem volt. Bár vádolták bűncselekményekkel korábban, de nem itthon és
ráadásul mindig fel is mentették.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Fotó nem volt mellékelve az aktához, így rákeresett a nevére
az interneten. Többségében régi képeket dobott ki a kereső, amelyekről egy
csillogó szemű, tipikus tinilányok kedvence fiú mosolygott vissza rá. Ezekkel
azonban nem sokra ment, eltelt azóta közel tíz év, azalatt sokat változhat az
ember. Kicsit mélyebbre ásva talált egy olasz internetes oldalt, amelyen volt
róla egy cikk. Bár nem tudott olaszul, arra tippelt volna, hogy valamelyik
felmentését minősíthette elég fontos hírnek az egyik netes lap, hogy közöljön
róla egy rövidebb írást. Szerencsére egy fotó is volt mellékelve róla. Egy
feltűnően attraktív olasz lánnyal az oldalán sétált ki a bíróság épületéből.
Bár megmaradt szépfiúnak, de a vonásai sokat férfiasodtak az évek során, így már
kifejezetten markáns arcéllel rendelkezett, amit a kétnapos borosta csak még
jobban kiemelt. A korábbi zselézett melírozott haja a múlté volt, ahogy a
hosszából meg tudta ítélni láthatólag mostanában nem törődött sokat azzal, hogy
fodrászhoz járjon. Az Olaszországban töltött évek meglátszottak a bőrszínén,
amely immár olyan sötét volt, hogy külsőleg csak a magassága árulkodott arról,
hogy nem helybéli. Amennyire Kovács meg tudta ítélni az a típus volt, akiért
15-től, 95-ig oda vannak a nők.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Persze azzal, hogy volt egy neve még nem sokra ment, hisz
semmi egyéb használható infót nem tudott előhalászni. Egy újabb rövid, de
hasonlóan kellemetlen telefonhívás következett a zászlóssal, amely során
megtudta, hogy Modori nem rendelkezik bejelentett hazai lakcímmel és semmi
információ nincs a tartózkodási helyét illetően.<o:p></o:p></div>
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: ZH-CN;">„Túl könnyű is lett volna” – futott át Kovács agyán. Persze azért nem
volt vészes a helyzet. Igaz, hogy nem ítélték el Modorit, de az még nem
jelentette azt, hogy nem követte el azokat, amikkel gyanúsították. Márpedig
akkor nem volt más teendő, mint előkeríteni a volt bűntársait és erre a célra
bizony a szervezet olyan forrásokkal rendelkezett, amikről a rendőrség még csak
nem is álmodhatott.</span></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/03914800604000216753noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4050012812598049624.post-10759420991525883572012-09-09T15:22:00.001+02:002012-09-14T10:59:20.459+02:00Alvilági játszma - Első fejezet<div class="MsoNormal">
Ez a készülő saját regényem első fejezete. Nem mondom, hogy feltétlenül hibátlan lenne, de reményeim szerint azért a stílus feledtetni tudja a kisebb-nagyobb hiányosságokat.<br />
<a name='more'></a><br />
<div class="MsoNormal">
A tavasz végeláthatatlan viharfelhők kíséretében köszöntött
a városra. Kíméletlen utcaseprőként igyekezett tisztára mosni Budapest koszos,
szürke, szmogtól bűzlő utcáit, bevetve minden fegyverét az orkán erejű széltől,
egészen a mogyoró nagyságú esőcseppekig. A zivatar elleni több napig tartó
kilátástalan küzdelmet lassan feladni kényszerültek a város csatornái. Bár
derekasan harcoltak, mostanra eljutottak arra a szintre, hogy feltétel nélkül
megadják magukat a hömpölygő víztömegnek, amely hívatlan vendégként igyekezett
elrontani az emberek tavasz beköszönte felett érzett örömét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Az elmúlt napok időjárására nem lehetett épp mondani, hogy csalogatta
volna a népet a városközpontba, de az élet nem állhat meg, csak mert esik az
eső, így az utcán tobzódó tömeg nem volt jelentősen kisebb, mint máskor. Talán
csak annyi változást lehetett észrevenni, hogy most mindenki jobban szedte a
lábát, hogy fedél alá kerüljön mielőtt még egy zuhanyzásra elegendő víz zúdul a
nyakába.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Autó viszont látványosan kevesebb közlekedett a belvárosban,
annak egyértelmű jeleként, hogy az utcát borító víztömeg elérte azt a szintet,
ami már elijeszti a bizonytalan vezetőket. Mindezek ellenére a forgalom tempója
cseppet sem gyorsult fel. Aki akár csak a legkevésbé is ismeri Budapest utcáit,
az tudja, hogy a Nagykörúton autózni a reggeli időszakban még a
legtürelmesebbek idegrendszerét is képes próbára tenni és most sem volt jobb a
helyzet. Az a négy fiatalember sem épp jókedvéből járt arra, akik fehér
Octavia-jukkal igyekeztek átküzdeni magukat a csúcsforgalmon.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A három utas szokatlanul feszülten viselkedett, egyedül a
sofőr volt nyugodt, ő már-már sztoikusnak tűnő higgadtsággal terelgette a
kocsit az eső áztatta aszfalton. Persze nem neki kellett egyéniségétől idegen
módon öltönyben és nyakkendőben paroláznia, a társai azonban rá voltak
kényszerítve, tovább növelve ezzel a munka miatt amúgy is elég magas
stressz-szintjüket. És emellett az is igaz, hogy a munka oroszlánrésze sem rá
hárult, már amennyiben minden az előzetes tervek szerint alakult.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Már a harmadik kört tették meg a háztömb körül, mivel
cseppet sem meglepő módon megfelelő parkolóhely nem volt a környéken. Bármely
más alkalommal megfelelt volna nekik egy távolabbi is, de most nem engedhették
meg maguknak a luxust, hogy nem várnak egy legalábbis elfogadhatóra. Ettől még
persze a keresgélés nem lett kevésbé idegőrlő.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Végre! – sóhajtott fel a sofőr, mikor az újabb kör végén
megpillantott egy frissen felszabadult helyet. Igaz tökéletesnek ezt sem
lehetett nevezni, de ha arra várnak, talán még este is ott körözgettek volna. A
kocsi három utasa kicsit átmozgatta az órás autóúttól elgémberedett tagjait,
majd kipattantak a szakadó esőbe és az aktatáskáikkal védve magukat a Brunner
ékszerszalon bejáratához futottak.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A sofőr kényelembe helyezte magát, hisz tudta, hogy úgyis
van még egy kevés ideje, mielőtt az utasai visszatérnének és jobbnak látta addig
lazítani. Ugyan nem volt sok ideje, mégis igyekezett azt kihasználni, mivel az
évek során megtanulta értékelni a relaxálás áldásos hatásait. Mielőtt azonban igazán
nekiláthatott volna kiélvezni a pillanatnyi nyugalmat, amelyet izgága utasainak
távolsága nyújtott neki, az ékszerüzlet riasztója tolakodó sikoltással rángatta
vissza a jelenbe.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Óh, bassza meg! – mormolta az orra alá egy fejcsóválás
kíséretében.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
És a java csak ezután jött. Szinte még be sem fejezte a
szitkozódást, a körút szemközti oldalán is felüvöltött egy sziréna, egy
rendőrautó közeledett nagy sebességgel az ékszerbolt felé.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ez csak valami vicc lehet… – mondta, bár momentán nem volt
senki a kocsiban, akinek címezhette. Előkapott a kartámaszból egy rádiót: -
Srácok! Kurva gyorsan tünés ki onnan, társaságunk van!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A higgadtság látszatával mit sem törődött már ezután.
Beindította a motort és az agya azonnal computer üzemmódba kapcsolt, hogy
kiszámítsa az összes szóba jöhető menekülési módozatot. A rendőrök a szemközti
oldalról érkeztek, de az elválasztó sínek és a közeledő villamosok miatt
tenniük kellett egy apróbb kerülőt. Tisztában volt azzal, hogy ez csak pár
másodperc pluszt ad nekik, de remélte az is elég lesz. Már ha a társai nem
tökölnek túl sokáig… Az üzenet után alig tíz másodperccel szinte kirobbant az
ékszerüzlet ajtaja és három fegyveres rontott ki onnan, de az autóban rostokolva
még ez az idő is egy örökkévalóságnak tűnt. A rablók bevágódtak a Skodába,
amely már az ajtók becsukódása előtt ki is lőtt a forgalomba. Igaz, hogy az
akció lényegesen hosszabbra lett tervezve és nem szerepelt benne rendőrök elöli
menekülés, de szerencséjükre rendelkeztek vészforgatókönyvvel ilyen helyzetekre
is. A lassan vánszorgó forgalomban való lavírozás helyett a sofőr egyenesen a
villamossínekre kormányozta a járművét és ott próbált egérutat nyerni az
üldözők elől. Pechjükre a rendőrök sem épp most kezdték a szakmát, így a
villamost kikerülése után a nyomukba is tudtak eredni, méghozzá kínosan kis
hátránnyal.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Toljad neki Alex! Azt mondtad nagymenő vagy, hát
bizonyíts! – üvöltötte az anyósülésen ülő rabló. A sofőr legszívesebben
behúzott volna neki. A korábbi higgadtságának immár nyoma sem volt, de nem
engedhette meg magának a luxust, hogy elveszíti a fejét. Már látta a Király
utcát, ami a fő menekülési irány volt. Ahogy közeledtek hozzá, megtervezte
fejben, hogy hogyan fogja elveszejteni, a tőlük alig több mint ötven méterre
leszakadó rendőröket, a környék zegzugos, egyirányú és/vagy szűk utcáin. Persze
ez a terv több kockázati tényezőt is tartalmazott, hisz ha valahol beleakadtak volna
egy apróbb dugóba, akkor a menekülésnek lőttek is. Ellenben arra is nagy volt
az esély, hogy egy ötven méteres előnyt képesek lesznek akkorára növelni, hogy
a szűk rövid utcákban egyszerűen elveszejtik maguk mögül a rendőröket. Ez a
tervezgetés azonban okafogyottá vált, amint a kósza jobbra kanyarodási
kísérletet meghiúsította egy a körúton szabályosan közlekedő autós. A következő
terv az Andrássy út volt, amely bár lényegesen járhatóbbnak tűnt, a rendőrök
előli gyors eltűnést kevésbé segítette elő. Alex már megtanulta, hogy az ilyen
helyzetek jó improvizációs képességeket követelnek meg. Igaz, ahol ő tanult
vezetni, ott a képzés célja nem a törvény előli menekülés, hanem a többi
versenyző megelőzése volt, de ez nem jelenti azt, hogy ne használta volna ezt a
tudást a rendőrök lerázására is már számtalanszor.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Szerencsére mielőtt még rá kellett volna kanyarodni az
Andrássy útra, észrevette a szemből az oktogon-i megállóhoz közeledő villamost.
Látta, hogy közel lesz, de azzal is tisztában volt, hogy ennél nagyon jobb
lehetőséget most nem fog találni. Egy pillanatra beletaposott a fékbe, amivel a
frászt hozta az utasaira. Az anyósülésen kuporgó rabló üvöltését mely szerint „mi
a faszt csinál” könnyedén eleresztette a füle mellett, azzal a megjegyzéssel
saját magának, hogy reméli tudja mit… Pontosan kellett időzítenie, hogy ők még
átférjenek a villamos előtt, de a rendőröknek már esélyük se legyen. Ezért is
engedte közel őket, hisz ebből a távolságból már jóval kevésbé volt idejük
lereagálni az őrült húzását.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- Ugye nem arra készülsz, amire gondolom? – rémüldözött az
egyik rabló a hátsó ülésről. Ez már lehet, hogy válaszra méltó lett volna, de
Alex most csak a manőverre koncentrált. Az agya gép módjára dolgozott a helyes
ív és sebesség kiszámolásán, nem kihagyva az egyenletből az eső miatt csúszóssá
vált aszfaltot.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Amíg a kocsi három utasa ijedten csimpaszkodott a
kapaszkodóba, a megállóban álló emberek szájtátva bámulták, ahogy a fehér
Octavia a síneken elszáguld mellettük, majd akciófilmekbe illő módon a
járdasziget végénél csúszásba kezd és egy tökéletes 180 fokos fordulóval
befarol a villamos előtt a szembe jövő sávba. A villamos vezetője ekkor már
vadul fékezett, de ezzel csak azt érte el, hogy elvágta a rendőrök útját a
menekülőktől.<o:p></o:p></div>
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: ZH-CN;">Mire az üldözők megkerülték a villamost, a fehér Skoda már bőven a
látóhatáron túl járt.</span></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/03914800604000216753noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4050012812598049624.post-58078232962530418492012-05-06T14:29:00.000+02:002012-07-23T14:30:27.011+02:00Sniper Elite V2Ha egy játékban mesterlövész puskával többszáz méterre lévő ellenségre lehet lövöldözni, akkor azt én képtelen vagyok kihagyni. Van, hogy nem ártana.<br />
<br />
Igazából ez nem egy komplett kritika, csak egy amolyan első vélemény mivel csak a játék felénél járok még. Sajnos azt kell, hogy mondjam, számomra eddig elég nagy csalódás a Sniper Elite V2. A legnagyobb bajom az vele, hogy rendelkezik gyakorlatilag a Sniper Ghost Warrior összes patch előtti hibájával. Tudom, nem egy a készítő, valahogy mégis sikerült ugyanarra a banánhéjra lépniük. Hogy miről is beszélek? Egyrészt ugyebár ez egy mesterlövészes játék, ahol az elvárás a lopakodás és az ellenfelek távoli megölése lenne, ugye? Na ez az amit a készítőknek rohadtul nem sikerült eltalálniuk. A kisebbik baj, hogy igazán nagy távolságkba nem lövünk, nekem eddig alig 5-6 200 méter feletti killem volt. A nagyobbik gond, hogy a röntgenszemű ellenségek itt is megjelentek. Legnehezebb szinten játszom, így nem tudom, hogy lejjeb hogy van, de itt előfordul hogy éjjel korom sötétben a kerítés tövében árnyékban kúszva észrevesznek 50 méterről. Ugyanez áll arra, mikor fényes nappal egy sötét épületben járunk. Hiába vakít kint a fény, az ellenség meglátja, ahogy a tök sötét épületben lopakodunk. Aztán az is zavaró, hogy szuperképzett mesterlövészünknek az amerikai hadsereg valamiért stepcipőket adott a küldetéshez, hogy az ellenség jó messziről meghallja a lépteinket, hacsak nem 3 méter per óra sebességgel araszolunk. Ez különösen akkor vicces, mikor egy épületben mászkálunk, miközben odakint zajlik Berlin bombázása, de az épülettől húsz méterre álló németek még így is meghallják a lépteinket. Persze azt gondolhatnánk, hogy na jó, de hát akkor el kell őket kerülni jó messziről. Ugye? Na ez az, amit nem lehet. Merthogy a Sniper Elite V2 bizony Call of Duty szinten csőjáték. Botrányosan sok korlátozásba futunk bele, gyakorlatilag már annak is örülhetünk, ha egy célt két irányból is meg lehet közelíteni. Apró kis dombok áthatolhatatlan akadályt képeznek, ötven centi alacsonyan lévő ablakokon nem lehet bemászni (máshol két méteres falakra is enged) ahogy az egyszerű sorompókat sem lehet megkerülni. Ha már egy épületben vagyunk, akkor legalább lehet az ablakokat lőrésnek használni, de kizárólag, ha egyik ablakszárny sincs már meg! Valamiért ha az ablakszárnyok fent vannak az ablakon, már nem lehet kilőni onnan. A környezet pusztítására nem hogy BF, de még CoD szinten SINCS lehetőség, még az üveget sem lehet szétlőni!<br />
Az ellenfelek mesterséges intelligenciája abszolút kiszámíthatatlan. Pl ha a háztetőn sunyizó mesterlövész észrevesz minket és lőni kezd ránk, attól még az utcaszinten állók tudomást sem vesznek rólunk, amíg ők maguk is meg nem látnak. De viszont ha mi lövünk egyet, akkor már mindjárt tudják, hogy mesterlövész van a környéken. Ha valamelyiküket sikerül észrevétlenül kilőni (mondjuk a harangzúgás elrejtette a lövés zaját, vagy ilyesmi) akkor nyugtázzák, hogy a társuk halott, kiabálnak, hogy gond van, de fedezékbe nem kezdenek bújni, csak ha a lövésünk zaját is hallják. A fedezékbe bújás is viccesen megy náluk, mert ha egy fedezék mögött ott fekszik három bajtársuk hullája, ők akkor is vígan bevetik magukat oda, mintha fel sem fognák, hogy azt a pontot a mesterlövész elég jól belőtte magának. Szintén vicces, hogy egy adott checkpoint előtti és utáni ellenségek között semmi kommunikáció nincs. Teszem azt elindulunk az utca elejéről, hatalmas tűzpárbajban kinyírunk 8-10 német vagy orosz katonát; belépünk az épületbe ami célnak lett megadva és a bent lévőknek fogalmuk sincs arról, hogy bármi is történt odakint az utcán. Az sem igazán világos, hogy ha elvonjuk valaki figyelmét egy eldobott kővel, akkor honnét a rossebből tudja azonnal, hogy ellenség jár a környéken?<br />
Aztán ott vannak a logikátlanságok. Főhősünk behatol egy titkos német fegyvergyártó létesítménybe, de az eszébe sem jut, hogy valamely megölt német katona egyenruháját magára öltse. Nem. Neki a sima saját ruhájában kell glasszálnia, mert az úgy tökös. Az sem igazán világos előttem, hogy a következő hogyan alakulhatott ki: adva van egy feladat, fel kell robbantani egy hidat, hogy az oroszok lassabban vegyék be Berlint és így maradjon idő előttük megtalálni a tudósokat. Az utca tele van oroszokkal, a háztetőkön két oldalról mesterlövészek (orosz mindkettő) és most jön a csavar: mikor az egyik épületbe behatolunk, ott már csak németek vannak! Az egyik orosz mesterlövész egy olyan épület tetején strázsál a legnagyobb nyugalomban, ami tömve van német katonákkal! Szintén zavaró dolog, hogy az első lövés után (már ha a hangja nem lett elrejtve) az ellenség MINDIG tudja, hogy honnan lőttünk. MINDIG. Még ha egy sötét épület egyik belső szobájából, kétszáz méter távolságról, az ellenség akkor is rögtön tudja, hogy pontosan honnan lőttünk. Ne feledjük, itt elméletben Berlin lakóépületei között akciózunk, márpedig az emeletes házak között a visszhang miatt elsőre tuti senki nem tudná megállapítani a lövész pontos helyét. Továbbmegyek: vannak esetek, mikor egy telepített C4-es töltetet kell szétlőni és olyankor is hiába a robbanás, az ellenség tudja a helyzetünket.<br />
A küldetések eddig egytől-egyig ugyanúgy épülnek fel. Az elején lopakodni kell (illetve nem kell, de ildomos) aztán amint teljesítettük a feladatunkat menekülni. Ez eddig rendben is lenne, csak két probléma akad. Az egyik, hogy a küldetések többségében minden ellenséget meg kell ölni. Nem válogathatunk, alig-alig akad olyan ellen, akit igazán csendben meg lehet kerülni. Persze ki lehet őket csalogatni kövek hajigálásával, meg satöbbi, de azzal valójában csak annyit érünk el, hogy ha addig nem is sejtették, hogy ott vagyunk, immár biztosan tudják, és aktívan keresni is kezdenek, hisz egy koppanás valami távolabbi helyen csak azt jelentheti, hogy egy mesterlövész ólálkodik a környéken. A másik gond, hogy még ha valami csoda folytán olyan ügyesek is voltunk, hogy ninja módra észrevétlenül végeztük el a kijelölt célfeladatot, akkor is egy egész sereggel kell szembenéznünk, mert amint a feladatunkkal megvagyunk (még akkor is, ha az csak egy csomag megszerzése volt) az ellenség AZONNAL tudja, hogy a helyszínen vagyunk, sőt, többnyire azt is, hogy pontosan hol.<br />
Ami engem illet a mesterlövészkedős résszel sem vagyok megelégedve. Például nem értem, hogy az az átkozott puska miért imbolyog úgy az emberünk kezében, mintha részeg lenne. De most komolyan, egy száz méterre álló célon normálra lassított szívverés mellett simán kileng a lövészünk keze vagy másfél méternyit. Máshol ezt ugyebár egy légzésvisszafolytó gombbal lehet csökkenteni, csakhogy itt a légzésvisszafolytó gomb még az időt is belassítja, ami kezdő szinten nem rossz, azonban ami engem illet, már túl nagy segítségnek tartom. A lövedéknek van ballisztikája, ami szép dolog, van bullet cam, ami igen érzékletesen mutatja be a lövéseink okozta sérüléseket és ez eleinte tényleg érdekes tud lenni, de hamar zavaró plusszá válik (ki lehet kapcsolni)<br />
És akkor még ezek mellé jön, hogy én pl a szétbombázott Berlinbe azért lakosságot is képzelnék. Itt csak katonák vannak, magyarán ami mozog, azt meg lehet ölni. Itt azért egy többmilliós világvárosról beszélünk, ami a játékban abszolút mentes a civilektől.<br />
A grafika nem rossz, bár nem is a legjobb. Az emberek haja mintha műanyagból lenne, de ezt leszámítva okés. Ami viszont már nem, hogy rettenetesen optimalizálatlan a motor, így egy olyan gépen ami maxra húzva szaggatás nélkül viszi a BF: Bad Company 2-t, ez simán élvezhetetlenre lassul néha. Az ilyesmit a BF3-nak elnézi az ember, vagy a Crysis 2-nek, de itt azért közel sem olyan szép a látvány. Különösen úgy, hogy a temérdek bug miatt a textúrák néha nem töltődnek be rendesen, vagy betöltődnek, csak nem minden szögből jelennek meg, stb.<br />
Ami engem illet a Sniper Elite V2 mindenben alul marad a várakozásoknak. Egyszerűen felsorolni nem lehet, hogy mennyi hiba és ésszerűtlenség van benne. Ezek egyrésze egy patch-csel orvosolható lesz (mint tették az a Sniper Ghost Warrior-nál) de a botrányosan lineárisra tervezett pályákon már nem lehet változtatni. Ennél sokkal többre lett volna szükség, hogy a játék ne tűnjön el pillanatok alatt a süllyesztőben...Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/03914800604000216753noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4050012812598049624.post-53360397939171576442012-05-06T14:27:00.000+02:002012-07-23T14:30:34.997+02:00Act of ValorAz Act of Valor pár hónapja még a forgatása idején keltette fel a figyelmemet. Egy film, amit valódi SEALs kommandósok közreműködésével, sőt főszereplésével készítenek? Ezt látni kell!<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<img alt="" height="300" src="http://www.aceshowbiz.com/images/still/act-of-valor-poster04.jpg" width="400" /></div>
<br />
Nos, a minap végre sikerült megnéznem, ami némiképp árnyalta a képet. Az Act of Valor egy kétarcú film. Egyrészt ott vannak az akciójelenetek, amik eszméletlen profin vannak kivitelezve. Itt most senki ne Avangers szintű látványorgiára gondoljon, hanem igazi valóságszagú akciókra. A filmről csak úgy süt, hogy itt nem szimplán egy katonai tanácsadó működött közre, akit időről időre lehurrogtak, mikor egy akciójelenet látványos megkomponálásához sutba kellett dobni az életszerű megvalósítást. Itt nincsenek bénán tartott fegyverek, mint a Battle: Los Angeles-ben, itt nincsenek kifogyhatatlan tárak, mint bármely Schwarzi filmben, itt tényleges valós realizmus van. Igazán szakértőnek sem kell lenni, hogy valaki meglássa a különbséget az Act of Valor főszereplőinek mozgása, fegyverhasználata és egy találomra kiválasztott akciófilm színészeinek mozgása között. Adva van tehát egy csomó realisztikus akciójelenet, ami miatt érdemes megnézni a filmet. A gond, hogy vannak itt nem akcióval foglalkozó jelenetek is, amik hát...<br />
Egyrészt amennyire a színészek nem tudnak igazán hitelesen katonáskodni, annyira nem tudnak a katonák hitelesen színészkedni. Ez komoly. Bárki aki Seagal-t, Van Damme-ot, Statham-et, vagy Worthington-t rossz színésznek mondja, nem látta még, hogy az Act of Valor-ban miket művelnek a srácok. Komolyan rettenetes. Ezen tovább ront, hogy a párbeszédek valami csapnivalóan lettek megírva. Az akciójelenetekben semmi baj, de mikor két karakter beszélgetni kezd attól az ég óvjon meg mindenkit. Amilyen életszagú az akció, olyan hiteltelen a párbeszéd. A kommandósokon kívül mindenki színész, de ez sokat nem dob a helyzeten. Viszont Roselyn Sanchez miatt mindenképp piros pont jár a készítőknek, kár hogy olyan keveset szerepel.<br />
Az alaptörténet (és lehet, hogy igazából ezzel kellett volna kezdenem) annyi, hogy egy SEALs szakaszt egy elrabolt CIA ügynöknő kiszabadításával bíznak meg, de a szabadító akció hamar az USA-ba beszivárogni akaró öngyilkos merénylők hajszolásába torkollik. Szóval a sztori olyan mint az Orbán kormány ígért adóbevallása: egy szalvétán elfér. Attől még lehetne jó, de sajnos nem az. Egyrészt ott van az, hogy dramaturgiailag hihetetlen pocsék módon van összerakva a film. Egyszerűen nem áll össze egy kerek egésszé. Azt hogy mi a következő lépés a terroristák üldözésében, néha a pocsék párbeszédek során elejtett félmondatokból kell kiolvasni, magyarázatot a miértre (mármint hogy miből jutottak erre, vagy arra a következtetésre) van, hogy nem is kapunk. A karaktereket nem igazán ismerjük meg, bár van erre egy egyfajta törekvés, de nem túl sikeres. A készítők talán azt gondolták, hogy a film elején sebtiben név és specialitás szerint bemutatott karaktereket meg lehet jegyezni, de sajnos nem így van. A rosszfiúknak van még valami papírvastagságú mélységük, a film hőseinek a SEALs kommandósoknak azonban még annyi sem. A két főszereplőt még úgy ahogy megismerjük, az egység többi tagja azonban az akció jeleneteken kívül csak díszletnek van a sztoriban. Ez így nagyon kevés. Emiatt a drámai jelenetek sem ütnek annyira, mint kellene. Pedig mindent megtettek ezirányban is, hisz egy ilyen film nem maradhat hősi pózolás nélkül, csakhogy az előkészítettség hiánya miatt ez inkább csak émelyítően hat.<br />
Attól függetlenül, hogy játékfilmként értékelhetetlenül szar az Act of Valor, dokumentumfilmnek egyáltalán nem rossz. Ha a filmet alkotó SEALs-esek legalább csak egy embert a sztori közelébe engedtek volna aki ért a forgatóköny íráshoz (tudom én, hogy Tom Clancy neve feltűnik a film végén, de aki azt gondolja, hogy akárcsak egy sort is írt a sztorihoz, az sürgősen nézzen magába), ez egy kifejezetten jó film is lehetett volna. Szerencsére a nagyjából 100 perc több mint fele megy el akciójelenetekkel, így nagyobb részt jó, mint rossz, de a történettel foglalkozó részek még így is nagyon sokat rontanak az összképen. Olyanoknak mindenképp ajánlanám, akik kíváncsiak, hogy hogyan is néz ki a valóságban egy SEALs-es hadművelet (már amennyit nyilvánosan ebből be lehet mutatni), bárki másnak nem.Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/03914800604000216753noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4050012812598049624.post-11864343034210729152012-03-11T14:25:00.000+01:002012-07-23T14:30:27.009+02:00Mass Effect 3 gyorstesztA lezárást érintő rész DURVÁN SPOILERES lesz, addig nem.
<br />
Először is kezdeném azzal, hogy a Mass Effect 3 egy eszméletlen jó játék. Az első perctől kezdve magába ránt és nem enged. Ahol kell ott érzelmes, ahol kell adrenalinnal dús. Végig ott érezzük az egész galaxis súlyát a vállunkon, minden döntésnél érezzük, hogy milliárdok sorsa múlhat rajtunk. Végig ott lebegnek a szemünk előtt a morálisan helyes, illetve a reaper-ek legyőzését elősegítő lehetőségek.<br />
A főszál tele van egészen elképesztő epikus harcokkal és intrikákkal. Mindezt tökéletes pontossággal adagolják a készítők, hogy egy pillanatra se lankadjon a figyelmünk. A karakterek közötti interakciók is rengeteget javultak. Akár a Normandián, akár a Fellegvárban vagyunk sokkal élőbbnek érezzük a környezetet mint eddig bármikor. A Fellegvár legkülönbözőbb helyein futhatunk össze a társainkkal, akik a Normandián is csevegnek egymással, meglátogatják egymást a száláshelyeiken, stb. Minden küldetés után lehet velük beszélgetni egy-két szót, szóval nagyon élő az egész. Persze az igaz, hogy a beszélgetésnél a beavatkozási lehetőségek leszűkültek. Igen. De cserébe sokkal többet lehet velük csevegni, mint eddig. Én ezt elfogadható kompromisszumnak tartom. Szerencsére minden karakter visszatér a korábbi játékokból (már amennyiben túlélték őket) és mindegyikükhöz tartozik egy hosszabb-rövidebb sztoriszál. A legnépszerűbbek ráadásul ismét részesei lesznek a csapatunknak.<br />
A harc nem alakult át jelentősen, ami változott, az szerintem előnyére. Az ellenfelek mesterséges intelligenciája jó, a csaták pörgősek és izgalmasak, de kellőképp taktikusak is. Az RPG elemek némiképp visszatértek, így valahol az első és második rész közötti szinten állnak. Az inventory-val való szüttyögés nem tért vissza, a fegyverek tuningolása viszont igen. Az elsajátítható képességeknél is erőteljes különbségek vannak attól függően, hogy merre kívánjuk fejleszteni a karakterünket. Persze senki ne gondoljon itt keményvonalas RPG-be illő skill tree-re, de a Mass Effect-be tökéletesen megfelel ennyi. Én úgy gondolom, hogy a széria során most találták el legjobban az RPG-akció arányt. Az előrehaladásunkat kiválóan nyomon tudjuk követni egy konzolon, ahol láthatjuk, hogy eddig kiket és milyen mélyen sikerült bevonnunk a Reaper-ök elleni háborúba. Ez egyébkánt a játék legellentmondásosabb része (lenne, ha... de erre kitérek később) mivel NEM igaz a Bioware azon állítása, hogy a multi nélkül is el lehet érni minden befejezést. Kétfajta pontot kapunk ugyanis a háborúra való készültségi állapotunkról. Az egyik a teljes haderőnk, a másik pedig az effektív. Na már most az effektív az a multi nélkül fele a teljesnek. Ez még nem is lenne gond, de az összes végeredmény megismeréséhez 5000 effektív pontot kellene elérni, ami konkrétan lehetetlen. Már 3000 fölé jutni is szép teljesítmény, mert ahhoz konkrétan minden piszlicsáré mellékküldetést teljesíteni kell. A mellékküldetések többsége persze érdekes, de akad jónéhány amihez végig kell scannelgetni a naprendszereket. Ez szerencsére nem annyira unalmas, mint a második rész ásványkeresése volt, de attól még ez a játék szükséges unalmas része. A minijátékok végre teljesen eltűntek és ha őszinte akarok lenni, nekem a legkevésbé sem hiányoznak, mert mindig a játék leggyengébb részének tartottam (nem, nem úgy általában véve a minijátékokkal van bajom, csak a Mass Effect-ben nem igazán találták el őket)<br />
A játék grafikailag elfogadható. Nem mondom, hogy a legszebbek közé tartozik, de a mag szintjén bőven az elmegy kategória. Az animációkat illetően azonban vannak néhol bugok, illetve slendrián megoldások (Shepard például fegyver nélkül rettenetes idétlenül sétál illetve fut)<br />
Összességében a Mass Effect nálam 9.5/10... a játék utolsó tíz percéig.<br />
<br />
<br />
Na és akkor innentől a SPOILERÁRADAT:<br />
<br />
Bizony, sajnos a játékot külön kell értékelni a lezárástól, mert az rettenetes. Konkrétan beleszartak a három epizódon keresztül sütögetett palacsintába, méghozzá minden elképzelhető módon. Egyrészt ugyebár ott van az, hogy a lezárással anulálnak MINDEN döntést, amit valaha hoztunk a játék során. Nem túlzás, MINDET! Eltörölték bárminemű folytatás lehetőségét. Most komolyan ki az akit bármelyik verzió szerinti jövőben érdekelne egy folytatás? Aztán ott van az, hogy lerombolták a hosszú ideje épített illúziót. A Mass Effect a komolysága ellenére sem volt soha az a Mátrix féle sztori, amiről tudtuk, hogy nem lehet igazán pozitív, vagy mindent megmagyarázó vége, ennek ellenére a játék lezárása talán ahhoz hasonlít a legjobban. Nincs igazán pozitív, sem végletesen negatív lezárása a játéknak, ami óriási hiba. Ez a kettő minimális elvárás lett volna, de egyiket sem kapjuk meg. Bocsásson meg a világ, de ha végigküzdök három játékot (egy karakterrel több mint száz órát töltve), megcsinálok minden piszlicsáré küldetést, meghozom a jó (nehéz) döntéseket, szükséges áldozatokat, minimum elvárnám, hogy legyen egy olyan lezárás amiben a Reaper-ök legyőzetnek a Föld megmenekül és Shepard boldogan él amíg meg nem hal választott szerelmével. Reális? Nem. Kit érdekel, ez egy játék. Amit kapunk ezzel szemben az egy elkent semmire sem jó megoldás. A végére a kalapból előkapnak egy nyulat, miközben még a kalap létezéséről sem volt szó korábban. Ez még nem is lenne baj, hogyha az úgymond lezárás több magyarázatot adna, mint amennyi kérdést hoz magával, illetve ha koherensen illeszkedne a játékba, de nem teszi.<br />
Lássuk: a Bioware ugyebár azt állította, hogy 17 féle lezárása van a játéknak, ami egy konkrét hazugság. Valójában három befejezés van és ezek vannak variálgatva. Lényegileg különbség amúgy csak annyi, hogy a Föld megmarad-e, illetve, hogy Shepard és Anderson túléli-e az utolsó akciót, a háború mindenképp végetér és a Reaper-ök semmiképp sem győznek. Ráadásul a befejezésre KIZÁRÓLAG a harmadik epizódban összegyűjtött effektív harcerőnk van befolyással, semmi más (na jó, annyi még, hogy ha a Begyűjtő bázist átadtad a Cerberus-nak, akkor magasabb érték kell a Föld megmentéséhez, de az nem nagy különbség) A végén, ha korrekten végigvittük a játékot van ugyebár három választási lehetőségünk:<br />
1. Shepard irányítja a Reaper-öket (és meghal közben)<br />
2. Shepard elpusztítja a Reaper-öket, de ezzel együtt minden szintetikus életformát és technikai vívmányt. (ha elég magas az effektív haderő érték, akkor ezt TALÁN túléli - látunk egy N7 páncélt a végén megmozdulni)<br />
3. Shepard fizikailag egyesíti a szintetikus és organikus lényeket (és meghal közben)<br />
Bármit teszünk, a háború véget ér és a térközrelék ELPUSZTULNAK! Mind. És ez még nem elég, bármit teszünk a záró animáció nagyjából 90%-ban teljesen ugyanaz, a különbség csak annyi, hogy milyen színű energiahullám fut végig a galaxison, hogy közvetítse a döntésünket.<br />
Ráadásul a záró képsor olyan, mintha direktbe le akarták volna járatni magukat. Egyrészt a Normandia menekül valahova egy térközrelén keresztül. MIÉRT? Zajlik a csata a Föld körül, miért hagyott hátra mindenkit Joker? Hogyan kerültek a Normandia fedélzetére olyanok, akik a Földön zajló harcban vettek részt? Űrsikló nem volt, hogy felvegye őket, a Normandia pedig a Londonban erős Reaper jelenlét miatt nem szálhatott le felvenni őket.<br />
És ha ezek felett elsiklunk még mindig ott vannak a következők: a Reaper-ök irányítója mindig is a Fellegvárban volt, akkor mégis hogy működhetett a proteán vírus ami megakadályozta, hogy a Reaper-ök átvegyék az irányítást a Fellegvár fölött? Egy térközrelé pusztulása magával ránt egy egész naprendszert, akkor az ÖSSZES térközrelé pusztulása nem hozná magával, hogy az összes nagyobb civilizációs csomópont elpusztul? Na és mi a helyzet a Fellegvárral? Az maga is egy cseszett nagy térközrelé, a robbanása nem kellett volna elpusztítsa a Földet? Egyáltalán miért pusztulnak el a térközrelék?<br />
És ha ez még nem lenne elég, akármit is döntünk a végén, SEMMI, ismétlem SEMMI visszajelzést nem kapunk arról, hogy mi történt ezt követően. Száz óra feletti játékidő után azért minimum elvárnék némi infót, arról, hogy mi történt később.<br />
Komolyan el nem tudom képzelni, hogy mit gondolhattak a készítők, mikor ezt a lezárást kitalálták. Kompletten kicsinálták vele a szériát, ellehetetlenítettek bármi féle folytatást ebben az univerzumban. Ez a lezárás bár nem komplett vereség, de nagyon közel áll ahhoz. Ami engem illet 3/10-nél többet nem adnék érte. Azt is csak azért kapja, mert végülis az elképzelés nem lenne rossz, ha kicsit is illeszkedne a játék szellemiségébe, csakhogy nem teszi.<br />
Nem reprezentatív felmérés szerint a játékosok 87%-a utálja a lezárást, 10%-nak csak annyi kellene, hogy a Normandy ne tűnjön fel értelmetlenül egy másik galaxisban, és csak 3% van teljesen megelégedve ezzel a lezárással, szóval nem tudom mire olyan fene büszkék a Bioware-nél rá.<br />
Persze nem biztos, hogy lesz bármi foganatja, de indultak petíciók, hogy egy DLC keretében írják át a lezárást. Ami engem illet azért reménykedem benne, hogy a rajongói nyomásra belátják, hogy mennyire rossz ez így. Nem áll még egyik sem túl jól, de reméljük ez változni fog. Akinek nem tetszett a lezárás az annyit szerintem megtehet érte, hogy ezeket aláírja/kitölti.<br />
http://www.facebook.com/DemandABetterEndingToMassEffect3<br />
<a href="http://www.change.org/petitions/mass-effect-3-ending-dlc-we-want-a-dlc-that-changes-the-last-minutes-of-the-game">http://www.change.org/petitions/mass-effect-3-ending-dlc-we-want-a-dlc-that-changes-the-last-minutes-of-the-game</a><br />
<a href="https://docs.google.com/spreadsheet/viewform?formkey=dENPQVdqdE9LcWhNc3htRjRfZEVnQ2c6MQ">https://docs.google.com/spreadsheet/viewform?formkey=dENPQVdqdE9LcWhNc3htRjRfZEVnQ2c6MQ</a><br />
<a href="http://social.bioware.com/633606/polls/28989">http://social.bioware.com/633606/polls/28989</a>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/03914800604000216753noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4050012812598049624.post-63496084778395638182011-11-09T14:23:00.000+01:002012-07-23T14:25:21.389+02:00FPS-ek háborújaA szokásos ősz közepi-végi FPS adag megjelenése kapcsán ismét parázs viták alakultak ki a CoD és az aktuálisan ellene induló EA-s nagyágyú (most épp a BF3) hívei közt. Mivel ez már évek óta így megy, ezen sajnos semmi meglepő nincs.<br />
Épp ezért is én most nem a hosszú ideje húzódó sárdobálós vitát akarom szítani, hanem arra keresem a választ, hogy milyen lenne az a játék, ami olyan single-t tudna nyújtani, hogy komoly alternatívája lehessen a mai modern katonai FPS-eknek.<br />
Aki akárcsak egy kis fantáziával is rendelkezik, az biztos elgondolkodott már rajta, hogy mégis miket rakna egy játékba, ha valaha is olyan helyzetbe kerülne, hogy beleszólása van egy FPS fejlesztésébe. Azért csak a single-ről beszélek, mert a multi a maga nemében minden mai címnél jó, és távolról sem szorul olyan komoly fejlesztésre, mint a kampány.<br />
Vannak alapvető dolgok, amiket többé-kevésbé mindenki elvár egy mai modern címtől. Az nem is vitás, hogy az ütős, látványos, és drámákkal teletűzdelt sztori ezek közé tartozik. Ami engem illet, a mai FPS-ek kicsit talán túlságosan is nagyszabásúak akarnak lenni. Lehetne jó a sztori a harmadik VH meglebegtetése nélkül is, de végülis ezzel nincs olyan nagy baj. Ahogy egy akciófilmnél, úgy egy FPS játéknál sem a történet eredetisége a legfőbb szempont.<br />
Szerintem üdítő újítás lenne több választható játszható karakter (és nem a karakterek közötti ugrálás, ahogy azt már megszoktuk a három nagytól), akár egy karaktergenerálóval megspékelve. Igen tudom ilyesmi előfordul a némi RPG-vel megbolondított FPS-ekben, de a keményvonalas military FPS-ekben nincs. Be lehetne hozni a single-be is a különböző karakterosztályokat, így ugyanazt a sztorit több aspektusból is végig lehetne vinni. Ehhez persze úgy is kellene felépíteni a küldetéseket. Mondjuk lenne assault, recon (nem mesterlövész, hanem konkrétan felderítő), és sniper (csak egy tipp, nem kötelező pont ez a három) Az assault erőből menne neki a küldetéseknek nagyobb csapat tagjaként, a recon sunyizva próbálna behatolni kisebb egységben, a sniper meg egy spotterrel kettesben lopakodna és végezne magányos küldetéseket. A lista tetszés szerint bővíthető, senki ne ebbe kössön bele. Lennének mindegyik osztálynak olyan küldetései amiket csak velük lehetne végigcsinálni, de a többi küldetés olyan hadművelet lenne, amelyből kettő, vagy akár mindhárom kivenné a maga részét. Így akár egy 4-5 órás kampány is kitartana 12-15 órát magas újrajátszhatósági rátával (ez ami ugyebár a CoD-BF-MoH vonalon most alulról súrolja a nullát).<br />
A scrpitelt dolgokon is lehetne finomítani úgy, hogy ne feltétlen jelenjenek meg. Teszem azt a scriptben meg van írva, hogy az egyik sarok mögül ránk ugrik egy ellenség. Azonban ha valamilyen okból az adott ellenséget már meghalt korábban (mit tudom én, co-opban játszuk egy haverral, aki lesniperkedte mire mi odaértünk) akkor az egész nem történne meg. Vagy visz minket egy helikopter és mi ülünk a gépágyúnál, megjelenik az egyik háztetőn egy figura egy RPG-vel. Ha nem reagálunk elég gyorsan, lelövi a gépünket és kapunk egy látványos és drámai bevágást, ami után nehezebb helyzetből vágunk neki a küldetésnek, ha azonban sikerül végeznünk vele mielőtt tüzelne, akkor menne a játék a saját medrében. Tudom kicsit sandbox-ra hajaznak amiket írok, de igazából azért nem beszélek olyan mértékű szabadságról, szimplán csak apróságokról, amik azt érzékeltetik, hogy valóban részesei vagyunk az eseményeknek és nem egy előre megírt vonalon haladunk végig kötelező jelleggel. Ennek lehetne pl az is a része, hogy a feladatok végrehajtásában kapnánk némi szabad kezet. Pl mikor előre látszik, hogy egy helyre behatolva kereszttűzbe kerülünk, ki lehetne azt a helyzetet védeni azzal, hogy másik útvonalat választunk (ahol szintén várhatna ránk meglepetés, mondjuk random módon beépítve, hogy az újbóli végigjátszásnál se lehessünk biztosak a dolgunkban) Igazából ha a normál cső FPS megoldás helyett a játék két csőből állna, már az is nagy előrelépés lenne a mostaniakhoz képest.<br />
Az sem lenne egy rossz húzás, ha hozzánk hasonlóan a csapattársaink is halandóak lennének. Durva azért, hogy bármelyik nagy névre az elmúlt évekből jellemző az, hogy a küldetések során minket megölhetnek, de a társaink akkor sem halnak meg, ha negyven ellenség veszi tűz alá őket (kivéve persze, ha a script-ben az van megírva nekik). Sokkal eredetibb lenne, ha ők is meghalhatnának, és a helyüket a következő küldetésben valaki más venné át. Ez megintcsak azt erősítené, hogy valóban részesei vagyunk a történéseknek, nem csak nézői.<br />Az is eredeti ötlet lenne, hogy ha a fegyverválaszték nem az "amilyet csak akarsz" illetve a "használj bármit amit találsz" elve szerint működne, hanem teszem azt a játék elején ki lehetne választani, hogy mely ország katonájaként szeretnénk játszani és aszerint kapnánk meg a fegyvereket, felszereléseket. Ez megint csak nem egy olyan nehezen megvalósítható dolog, hisz szinte csak az egyenruhák textúráját kéne lecserélni országonként, de ez a kis munka sokat dobna az élményen, mert végre nem csak amerikai, illetve nagy ritkán angol katonákat irányíthatnánk. Nem beszélve arról, hogy az igazán fanatikusok számára ez megintcsak növelné az újrajátszhatóságot. A történeten nem kellene nagyon variálni, elég lenne ha olyan sztorit írnának a játékhoz, amelybe mondjuk bármely NATO ország beleilleszthető. Mondjuk a MoH példájával élve egy afganisztáni hadműveletet végig lehetne vinni bármely ország hadseregével amely jelen van a térségben. Akár a mienkkel is :) Persze ez csak vicc, hisz mi túl kis pont vagyunk egy játékkiadó vállalatnak, de mondjuk a németek már nem azok...<br />Az ellenfelek elhelyezésébe is lehetne némi fantáziát vinni. Először is meghatározni előre, hogy hány ellenség lesz az adott pályán (persze ezt nem hozni a játékos tudtára) és azzal a számmal operálni. Ne legyenek újratermelődő, vagy a semmiből előtűnő ellenségek, mert durván komolytalanná teszik a játékot. Ami pedig az elhelyezésüket illeti nem lenne az sem nagy meló, ha ahelyett, hogy minden ellenfél minden végigvitelnél ugyanott van, lennének előre meghatározott pontok ahova a játék leteheti őket és betöltésenként random módon pakolgatná őket hol az egyik, hol a másik helyre.<br />
MI. Ez megintcsak olyan dolog, amit illene jobban megcsinálni. Nem baj ha a játék easy szinten egy hentelde, de hard-on azért már gondolkodjanak is az NPC-k. Tényleg nem nagy dolgokról beszélek: fedezzék egymást, rendesen bújjanak fedezékbe, próbálkozzanak bekerítéssel, stb, szóval magyarán alkalmazkodjanak a mi tetteinkhez. Érdekes módon kismillió játékban működnek az ilyesmik, épp csak a modern katonai FPS-ekben nem látjuk nyomát sem. Persze az ArmA-ban igen, de az túlzottan komoly szimuláció, én itt a pörgős és arcade-osabb FPS-ekre gondolok. Attól még, hogy az ellenfél nem agyaggalamb, a játékmenet lehetne pörgős és izgalmas.<br />
És igen, tudom, hogy a többség a multi miatt veszi az FPS-eket, és igen tudom, hogy az általam felsorolt fícsörök rendesen megdobnák a fejlesztési időt, de attól még ötletnek nem lenne rossz az ilyen megvalósítás. Elég csak belegondolni, hogy milyen lenne végigvinni így egy kampányt co-op-ban. Nem egymás mellett haladni és ölni az ellent, hanem szélesebb összefogásban működni együtt. Mondjuk a recon csapat leszed pár kulcsfontosságú őrhelyet, és így az assault-ok dolga könnyebb az egyenes harcnál. És még sorolhatnám. Ezek olyasmik amikhez hasonló dolgok komoly multis partikban működnek, de az alkalmi játékosok ebből nem kapnak, mert vagy nem ölnek elég időt a multiba, hogy igazán jók legyenek és felvegyék őket egy komoly klánba, vagy egyáltalán nem érdekli őket az online küzdelem, mert annyira nem akarnak elmerülni a játékban.<br />
Tudom, hogy amiket leírtam kicsit talán RPG-be illő dolgok, de annyira nem komolyan, hogy ne lehetne őket gond nélkül beilleszteni egy olyan arcade lövöldébe, mint a BF, a CoD, vagy a MoH. Arra persze nem sok esélyt látok, hogy bármelyiket is viszontlátom mostanában egy kiadott játékban, hisz akkor nem lehetne ilyen rövid idővel dobálni piacra az újabb és újabb epizódokat, így anyagilag nem érné meg a kiadóknak. Egyáltalán érdekelnének a fent felsorolt dolgok mást is egy játékban, vagy csak én vagyok küllönc...?Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/03914800604000216753noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4050012812598049624.post-90200249074416632422011-10-30T14:18:00.000+01:002012-07-23T14:23:18.324+02:00Battlefield 3Másokhoz hasonlóan én is nagyon vártam a Battlefield 3 megjelenését. Igazán hangzatos ígéretek hangzottak el, amik végül csak részben teljesültek...<br />
<br />
<br />
Az elmúlt időkben az évnek ez a szakasza valamiért az FPS-ek időszaka lett. CoD, MoH, BF mind ezeken az ősz közepi borongós napokon kerültek a boltok polcaira. A minőség persze ingadozó, de az emberek rendületlenül veszik mindegyiket. Egykor ez a három cím markánsan megkülönböztethető volt, mára azonban a határok kezdenek eltűnni. Sokan azt várták, hogy az új BF ezen talán változtat, azonban ha lehet bizonyos szempontból csak rontott a helyzeten. Hogy azt állítom-e, hogy a BF3 rossz lett? Nem. Határozottan nem. A multija olyan fantasztikusan sikerült, hogy hosszú ideig lehet majd etalonként mutogatni a próbálkozóknak: lám, így kell egy mai modern háborús FPS-nek működnie, kinéznie. És mindez a Back to Karkarand csomag megjelenésével csak mégjobb lesz majd, hisz Karkarand MoH-ot, CoD-ot, BF-et véve a legjobb multis pálya amit valaha készítettek (CS-sel soha nem játszottam, ezért írtam csak a fenti hármat) Tehát a multi etalon lett. Ha csak azt pontoznám, a játék abszolút 10/10-es, még úgy is, hogy aki a Battlelog-ot kitalálta azt Chappi-vel bekent f@sszal dobnám kiéhezett koborkutyákkal teli verembe... csakhogy...<br />
Csakhogy a Battlefield 3-ba került egy egyjátékos kampány is, ami messze alulmúlta a várakozásokat. Ahelyett, hogy kicsit visszább kanyarodtak volna az útról, amin a Bad Company címekkel elindultak, egy huszáros vágással eltűntettek minden különbséget ami a BF és a CoD között valaha létezett. Aki szereti a másik szériát orgazmikus örömöket fog átélni a BF3 egyszemélyes kampányának végigvitele során, mindenki más keserű szájízzel fogja átélni, mikor a játék után megjelenik a stáblista. Van itt kérem minden, ami miatt a játékosközösség évek óta oltja a CoD aktuális részeit. Van? Az nem kifejezés! Hatványozottan került bele a kampányba. Scriptelt jelenetek? Rengeteg! Pályánként 2-3, de néhol még több. Buta AI? Naná. Sem a társaink, sem az ellenség nem gondolkodik, csak megy az előre beprogramozott úton. Ha pl mi bent állunk egy fedezékben és a társunk a script szerint oda kell rohanjon, akkor simán kilök minket a tűzvonalba. De adott esetben azt is vígan végignézi, hogy kinyírnak minket anélkül, hogy megpróbálna közbeavatkozni. Az ellenségek nagyon gyakran reagálnak lassan, vagy teljességgel értelmetlenül. Tényleg szinte csak agyaggalambnak kerültek a játékba. Nem taktikáznak, csak mennek, fedezékbe bújnak, lőnek, aztán megint mennek. És akkor még arról nem beszéltem, hogy egyéb ordas hibák is vannak a játék során, mint mikor az egyik küldetésben egy őrjárat úgy masírozik végig egy főutcán, hogy a kersztutcákba be sem pillantanak... Vannak itt még újratermelődő ellenségek, akik addig tudnak jönni, amíg az ember nem a megfelelő helyen tartózkodva öli meg őket, vagy egyéb más előírt script szerint nem cselekszik...<br />
A küldetések többsége sablonos és még arra sem alkalmas, hogy a játék legújabb lehetőségeit bemutassa. Ott van pl a letámasztható géppuska, illetve mesterlövész puska, ami így elmondva szép és jó, csakhogy fizikailag nincs olyan küldetés, ahol ezeket ki lehetne használni (jó a géppuskát egyszer lehet...) Ahhoz képest, hogy a játék mennyi taktikázási lehetőséget biztosít a multiban, a single kampány ijesztően buta lett. Checkpointról checkpointra haladunk, és közben megölünk mindenkit akin nem USMC feliratú egyenruha van. A történet FPS szinten elmegy, de amúgy faék egyszerűségű temérdek logikai buktatóval tömve.
<br />
<strong style="margin: 0px; padding: 0px;">SPOILER:</strong>
<br />
Ugyebár ott van mindjárt az F18-as fegyverzetkezelő, akit úgy hoznak be a történetbe, mintha lenne bármi szerepe, holott később még említés szinten sem tűnik fel. Ahogy annak sincs jelentősége, hogy a karakter maga nő, hisz az arcát ugyebár a játék típusából adódóan nem láthatjuk, meg meg egyszer sem szólal, ami nettó baromság, hisz a fegyverzetkezelőnek kommunikálnia KELL a pilótával. Az sem világos, hogy a főhősnek, Blackburn-nek miért kellett megölnie a saját szakszparancsnokát. Ott áll az orosz ügynökkel, aki megadta magát, ott van a halott fegyverkereskedő, erre a hadnagy úgy ront be az ajtón, mintha vészhelyzet lenne és felszólítja megadásra Blackburnt!. Mégis miért akarta volna megölni a saját emberét (amit ugye meg is tesz, ha nem avatkozunk közbe) illetve az orosz ügynököt, aki az utolsó akiből bárminemű információt esélyük lenne kiszedni? Az bár nem logikai buktató, de mégsem világos, hogy a játék miért kötelez minket munkájukat végző párizsi rendőrök lemészárlására. Ez mégis mire volt jó? Ugyanannyira értelmetlen és dramaturgiailag fölösleges dolog, mint a Modern Warfare 2 reptéri mészárlása volt. A játék vége is sántít erősen, hisz semmi normális indokot nem kapunk arra, hogy Solomon végülis miért tette amit tett.
<br />
<strong style="margin: 0px; padding: 0px;">SPOILER VÉGE</strong><br />
Az egyjátékos mód ilyen formában nagyon lapos lett, bár az tény, hogy pörgős egy adrenalinbomba. Akinek csak ennyi kell, annak biztos, hogy tetszeni fog, aki azonban egy kis mélységet is szeretett volna látni, annak hatalmas csalódás lesz.<br />
A játék grafikailag valami fantasztikus, de ahhoz, hogy ezt élvezhessük, kell alá vas rendesen. Összehasonlításképpen nálam a Bad Company 2 full HD-ben max grafikával fut (multiban is) a Battlefield 3 viszont csak mediumon, (néhány dolog high-ra húzásával) 720p-ben. A fegyverek nagyszerűen vannak lemodellezve mind külsőleg, mind működésüket tekintve. Már szemem előtt látom azt a néhány marhát aki majd siránkozik, hogy nem valós a visszarúgás, de az ilyenek pont azok akik még csak filmen láttak gépfegyvert... A hangok brutálisan jók, egyszerűen betesznek minket a harctér közepére. A rombolhatóság fejlődött némiképp a Bad Company 2-höz képest (legalábbis a multiban, a single-ben maradt ahogy volt) de az már eddig is jó volt, és ugyebár erre az ellenfél nem tud alternatívát felmutatni... A karakteranimációk szépek és gördülékenyek, ráadásul nagyszerűen kerültek lemodellezésre. Igaz, hogy az AI vezéreltek ostoba módon viseklednek, de legalább profinak tetsző mozgással teszik azt.<br />
Ahogy az várható volt, a Battlefield 3-at a multi fogja elvinni a hátán, de az viszont jó messzire. Hihetetlen, hogy milyen kontraszt van a két játékmód között, hisz amíg a multi mint már említettem abszolút 10/10, addig a single a legjobb szándékkal sem érdemel 7/10-nél többet, és azt is csak azért, mert a körítés (grafika, animációk, hangzás) miatt kapott egy pluszpontot. A sztori olyan, mintha egy tízéves írta volna, a harci szimuláció a béka seggét 80 emeletes felhőkarcolónak látja, a küldetések sablonosak akár bármely CoD-ban, az újrajátszási faktor pedig nulla. Ahelyett, hogy a DICE azt mutatta volna meg, miben lehet jobb kampányt csinálni, mint az aktuális CoD fejlesztő, lesüllyedt az ő szintjükre és ez a tendencia sajnos nagyon elkeserítő...Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/03914800604000216753noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4050012812598049624.post-43500849521369329622011-08-30T14:16:00.000+02:002012-07-23T12:27:09.459+02:00Back onlineHosszú-hosszú idő után újra jelentkezem egy bejegyzés erejéig. A dolog apropója, hogy végre sikerült tűrhető minőségű ingyenes tárhelyet találni az oldalamnak, ami az előző szolgáltatóm kedvessége miatt az elmúlt két hónapban tetszhalott állapotban volt. Ez azért szuper dolog, mert így sikerült elvesztenem a google keresések közt elért előkelő helyem, meg azt a kevés látogatót akik néhanapján még benéztek a blogomra, hátha írtam valamit. Azért is szuper, mert a nagy tétlenségben elhanyagoltam az adatbázismentéseket, így nagyjából két hónapra való bejegyzés és hozzászólás ment a levesbe. Jó ez mondjuk nem sokat takar, mert igen passzív voltam az elveszett időszakban, de akkor is...<br/><br/>A történet háttere nagyjából annyi, hogy miután a blog két éve foglalt helyet a 000webhost (bleeeeeh) szerverein, a szolgáltató egyik pillanatról a másikra úgy döntött, hogy megszegtem valamilyen szabályt a felhasználási szerződésükben, ezért egyetlen szó, vagy magyarázat nélkül törölték az oldalamat. Persze ilyenkor az ember jogorvoslatért kiállt (nem ügyvédért persze, csak szeretné megvédeni a saját igazát) amire azonban a szolgáltató SEMMILYEN lehetőséget nem nyújt. Nem figyelmeztetnek a törlés előtt, hogy szerintük szabályszegés történt, nem küldenek üzenetet a törlés tényéről, és még csak utólag sem hajlandóak semmiféle tájékoztatást nyújtani a törlés konkrét okáról. És a pofátlanság csúcsa már csak az, hogy e-mail-t nem lehet nekik írni, a szolgáltatónak üzenni csak a beépített üzenetküldőn keresztül lehet, ami viszont nem enged a regisztrált e-mail címről üzenni, mondván, hogy lépjek be a felhasználói fiókomba, csakhogy a csavar az, hogy az oldal törlésével együtt a fiókot is letiltották. A szolgáltató helpdeskje a segítőkészségnek még csak a látszatát sem próbálja fenntartani, bárminemű kérdésre egy előre megírt sablonválaszt küldenek, ami mindennek tekinthető, csak kimerítőnek nem. Ami igazán durva az egészben, hogy a felhasználási feltételeket háromszor is átolvastam és így biztosan kijelenthetem, hogy EGYETLEN pontban sem sértettem meg. Sehol egyetlen picinyke apróbetűs pont, széljegyzet vagy bármi amit az oldalammal ne tartottam volna be.<br/><br/>Szóval bár az ingyenessége hívogatónak tűnhet, én mindenkit óva intenék a 000webhost használatától. Sokat szenvedtem vele az elmúlt években (állandóan szakadozó FTP kapcsolat, fájl darabszám korlátozás, rettenetesen működő MySQL kezelés) de elnéztem ezeket, mert a szolgáltatás ingyenes volt és a hibák az oldal betöltését nem akadályozták, de ezzel a magyarázat nélküli törléssel túlmentek minden határon.Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/03914800604000216753noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-4050012812598049624.post-46049228749796599952010-05-07T13:33:00.000+02:002012-07-23T12:27:09.464+02:00Sötét angyal trailerÉéés akkor megérkezett az első hivatalos itthoni trailer a jövő héten bemutatásra kerülő Dark Angel-hez. A hangulatot talán nem adja vissza megfelelően, de akkor is! HIVATALOS MAGYAR SÖTÉT ANGYAL TRAILER!<br/><table align="center"><br/><tbody><br/><tr><br/><td><object classid="clsid:d27cdb6e-ae6d-11cf-96b8-444553540000" width="486" height="412" codebase="http://download.macromedia.com/pub/shockwave/cabs/flash/swflash.cab#version=6,0,40,0"><param name="name" value="flashObj" /><param name="bgcolor" value="#FFFFFF" /><param name="flashvars" value="videoId=82997694001&playerId=1662573015&viewerSecureGatewayURL=https://console.brightcove.com/services/amfgateway&servicesURL=http://services.brightcove.com/services&cdnURL=http://admin.brightcove.com&domain=embed&autoStart=false&" /><param name="src" value="http://c.brightcove.com/services/viewer/federated_f8/1662573015" /><embed type="application/x-shockwave-flash" width="486" height="412" src="http://c.brightcove.com/services/viewer/federated_f8/1662573015" flashvars="videoId=82997694001&playerId=1662573015&viewerSecureGatewayURL=https://console.brightcove.com/services/amfgateway&servicesURL=http://services.brightcove.com/services&cdnURL=http://admin.brightcove.com&domain=embed&autoStart=false&" bgcolor="#FFFFFF" name="flashObj"></embed></object></td><br/></tr><br/></tbody><br/></table>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/03914800604000216753noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4050012812598049624.post-68511809386372457122010-04-28T22:49:00.000+02:002012-07-23T12:27:09.483+02:00Dark Angel premier az AXN SCIFI-n<img class="aligncenter size-full wp-image-1519" title="footer-logo" src="http://giggsy.hu/blog/wp-content/uploads/2010/04/footer-logo.png" alt="" width="250" height="114" />Végre hosszas várakoztatás után az AXN kitűzte a Sötét angyal premierjét! A nagy nap május 13-a lesz, akkor fog este tízkor az AXN SCIFI-n hosszú idő után először magyarul megszólalni Max, a genetikailag tökéletesített kick ass girl. Kétlem, hogy lenne olyan a blogomon, aki ne tudná, hogy mi is volt ez a sorozat, de ha valaki abszolút fogalmatlan lenne: ez hozta meg Jessica Alba számára a világsikert, de a Tony DiNozzo-t játszó Michael Weatherly is itt szerzett magának nevet, ahogy a második évadban feltűnő Jensen Ackles is. Szóval nem kispályás sorozat, olyan, amit vétek kihagyni annak a szűk körnek, akik rendelkeznek az AXN tematikus csatornájával.Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/03914800604000216753noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-4050012812598049624.post-57310418017968652302010-04-28T17:24:00.000+02:002012-07-23T12:27:09.474+02:00Ultra-giga-mega trailerA következő trailer az idei nyár legnagyobb durranását mutatja be. Részben. Az is a bemutatottak között van. Vagy nincs. Ki tudja mi lesz az. A lényeg, hogy valaki(k) összedobta/dobták az idén nyáron várható összes blockbuster film bemutatóit (bár ahogy én nézem, mintha a Prince of Persia kimaradt volna...) és csináltak belőle egy két és fél perces trailert. Elég sűrű néznivaló, főleg ha valaki célul tűzi ki magának az összes film beazonosítását. Azért merészebbek próbálkozzanak csak :)<br/><table align="center"><br/><tbody><br/><tr><br/><td><object classid="clsid:d27cdb6e-ae6d-11cf-96b8-444553540000" width="640" height="385" codebase="http://download.macromedia.com/pub/shockwave/cabs/flash/swflash.cab#version=6,0,40,0"><param name="allowFullScreen" value="true" /><param name="allowScriptAccess" value="always" /><param name="src" value="http://www.youtube.com/v/1Cc_KMPFxqE&color1=0xb1b1b1&color2=0xcfcfcf&hl=en_US&feature=player_embedded&fs=1" /><param name="allowfullscreen" value="true" /><embed type="application/x-shockwave-flash" width="640" height="385" src="http://www.youtube.com/v/1Cc_KMPFxqE&color1=0xb1b1b1&color2=0xcfcfcf&hl=en_US&feature=player_embedded&fs=1" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true"></embed></object></td><br/></tr><br/></tbody><br/></table>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/03914800604000216753noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-4050012812598049624.post-41389480244613550082010-04-27T13:45:00.000+02:002012-07-23T12:27:09.458+02:00Venetica<p style="text-align: left;"><em>"Ki velem szembeszáll halál lánya"</em></p><br/><br/><table width="100%"><br/><tbody><br/><tr><br/><td><br/><p style="text-align: left;"><em><a href="http://giggsy.hu/blog/wp-content/uploads/2010/04/Venetica.jpg"><img class="alignright size-medium wp-image-1493" title="Venetica" src="http://giggsy.hu/blog/wp-content/uploads/2010/04/Venetica.jpg" alt="" width="213" height="300" /></a><br/></em></p><br/></td><br/></tr><br/></tbody><br/></table><br/>És tényleg... A Venetica főszereplője ugyanis magának a nagybetűs Halálnak a lánya. Bár ezzel eleinte ő maga van a legkevésbé tisztában, boldogan tengeti életét egyszerű parasztlányként egy hegyi faluban, mikor is a rosszfiúk megtámadják otthonát és igen sok emberrel végeznek, utolsóként épp Scarlett (merthogy így hívják főszereplőnket) szerelmével. Szegény srác a lány életét mentve veszti el a sajátját, de mint később kiderül teljesen feleslegesen igyekezett, főhősnőnk számára ugyanis a halál mint olyan valójában csak amolyan átmeneti állapot, amiből akkor tér vissza amikor csak akar, tehát rendszerint az elhalálozás után öt-tíz másodperccel. Persze eleinte a származásához hasonlóan ezzel sincs tisztában szegény, akinek egyetlen vágya a békés élet volt szerelme oldalán, ehelyett hamarosan a szörnyek és halhatatlan démonok gyilkolászása lesz a rendes napi rutinja. A sorsa a középkori Velencébe vezeti, ahol a korrupció és az Élőholt arkhón nevű csoport az úr. A csoport mint a neve is mutatja élőholtakból áll, öten egy kiskaput kihasználva kijátszották a Halál-t és a túlvilági dolgok ügyeiért felelős tanácsot és örökéletűként a Földön maradt zsarnokoskodni. Ezek után világos, hogy egy csak egy leány lesz talpon a vidéken aki berombol Velencébe és megmutatja, hogy élőholtnak lenni még nem azonos magával a halhatatlansággal. A legnagyobb baj persze az arkhón vezetőjével van, akit nem kisebb cél hajt, mint átvenni a Halál helyét, amihez egy nem evilági könyvre lenne szüksége, amit elméletben már elpusztítottak, de vajon valóban így van-e... Scarlett dolga ezt kideríteni, legyőzni az arkhónt, segíteni a céh feladatainak ellátásában amibe belépett és állandó jelleggel megmenteni a szellemi fogyatékos öccsét a bajból amibe keveri magát. Lám milyen nehéz volt e középkorban egy rejtélyes származású harcos parasztlány élete...<br/><br/>A Venetica egy akció RPG, amelyben inkább az akció dominál. Legjobban talán a Fable-höz lehetne hasonlítani, de azért legtöbb tekintetben elmarad tőle. Egyértelműen az ellentétek játéka. Egyrészről a sztori ugyebár igen korrektül van kitalálva, és szépen is van felépítve a történetvezetés, de apróságok tekintetében néhol mégis akkora logikai hibák vannak benne, hogy az ember sírógörcsöt kap tőle. Példa: Scarlett-nek találkája van egy fickóval aki segítene neki. Emberünk ajtaja előtt egy őr strázsál, akivel Scarlett befelé menet találkozik, csakhogy az említett őrt a tárgyalás során kinyírják a rosszfiúk és a holttestét ott hagyják az ajtó előtt. Ehhez képest főhősnőnk kifelé menet még csak meg sem rökönyödik a hullát látván, úgy sétál át fölötte, mintha tök természetes lenne, hogy a fickó torka két perc alatt spontán jelleggel elvágódott. Hasonló a helyzet a grafikával is, hisz igen tetszetősre sikerült, de... Szóval a középkori Velence és a karakterek többsége szépen lett kivitelezve a maga enyhén meseszerű karikatúrisztikus módján, a főszereplő Scarlett igazán eyecandy külsőt kapott, de és ez egy nagyon nagy DE, a grafika tele van hibákkal. És nem is kicsikről beszélek. Már az is durva, hogy az 1.02-es patch használata nélkül a grafikai megjelenítés nem 2009 végét (amikor is kiadták), hanem a 2000-es évek elejét idézi. Ehhez jön még hozzá, hogy Scarlett néhol átsétál tárgyakon (asztal, szék) néhol viszont megakad egy bokamagasságú kavicsban. Van hogy sétál! a víz felszínén, van hogy térdig érőben még úszik. És akkor még nem említettem, hogy kínosan kevés animáció került a játékba. Kínosan kevés. Például nincs külön animáció a lépcsőn sétálásra, így viszont Scarlett fokonként huppan egyet ami egy hosszú lépcsőn ideges rángatózásra kényszeríti a kamerát. Hasonlóan nincs animáció a tárgyak átadására sem, így mikor Scarlett kap valamit valakitől, halljuk hogy beszélnek az átadásról, de SEMMI nem történik, még csak egy mozdulat sem, ami imitálná az átadást, a tárgy egyszer csak ott van az inventory-ban. De ilyen dolog például a fegyver elővétele-elrakása, ami állóhelyzetben korrektül meg lett valósítva, menet közben azonban egyszerűen ott terem hősnőnk kezében, illetve az oldalán az aktuálisan használt ellenségaprító szerszám. Scarlett néhol a levegőben áll (láthatunk olyat is, hogy valaki a levegőben ül), de akad olyan hely is, ahol egy létrára felmászás helyett átmegy a falon és Velence utcái felett sétál. Akad azért egyéb bug és hiba is. Némely beszélgetéseknél Scarlett egészen mást mond, mint amire mi utasítást adunk neki, de ezzel szemben a válaszok az általunk választott lehetőségre érkeznek. A beszélgetésekkel amúgy is akadnak gondok, mert egyik-másik NPC egy vele kapcsolatosan teljesített (nem általa adott, csak olyan ami őt is érinti) küldetés után is ugyanazt magyarázza, mint előtte, mivel a készítők arra a helyzetre már nem gondoltak, hogy az ember akkor is megpróbál velük csevegni, mikor igazán már nem szükséges. De ezt leszámítva is a beszélgetős rész inkább a régebbi szerepjátékok szintjét idézi amilyen pl az Oblivion is, (leszámítva, hogy itt a főszereplő is kapott hangot, nem csak az NPC-k), nincs a BioWare műveihez hasonlóan részletesen kidolgozva. Ha a térképünkön bejelöljük az egyik küldetésünket, akkor lehetőségünk van, hogy egy holló előttünk repülve elvezessen oda minket. Ez így szép és jó... lenne, ha a holló nem repülne át mindenen. Ha egy domb van előttünk akkor lazán belerepül a dombba és a túlsó végén jelenik csak meg. Ehhez képest már csak apróság, hogy akármerre járunk a városban, az NPC-k mindenhol ugyanazt a két! mondatot ismételgetik amikor nem velük társalgunk: "Hm... don't know" és "That looks good" Ennyi. Ezt millió hangon (legalább nem ugyanazt a két mintát használták) amelyek egy része kifejezetten bántja az ember fülét. Ha bemegyünk egy kocsmába, vagy végigsétálunk a piactéren, van hogy ezt a két mondatot tízszer is halljuk. A grafika szép, de nem túl jól optimalizált, hisz annyira azért nem sikerült jól, hogy legyen mi indokolja a gépigényt. Egy 2,93-as Core2Duo-n 9800-as Geforce-szal még simán beszaggat, ha az ember ráereszti az élsimítást (anélkül azért fut szépen), holott egy lényegesen jobban kidolgozott Tomb Raider Underworld esetében ez nem jelent gondot. A környezet fizikája sem jelenthet indokot a gépigényre, hisz például simán bele lehet ütközni amúgy nem statikus dolgokba (egy függöny például azonos tömörséggel bír, mint egy kőfal) egyedül az utolsó helyszínen a palotában találkozhatunk lobogókkal amik reagálnak arra, ha nekikmegyünk. Tehát az egész játék olyan, mintha olyan béta állapot környékén került volna a boltokba, ami igazán nagy kár, mert...<br/><br/><a name='more'></a><br/><br/>Mert látszik a potenciál, hogy mi is lehetett volna ebből egy kicsit nagyobb odafigyeléssel. A harci rendszer például meglehetősen egyszerűre sikerült, ez mégsem megy a változatosság kárára. Gyakorlatilag már egyetlen gomb használatával is igazán szép kombókat lehet kivitelezni, amelyek végét a játék a látvány kedvéért még ki is lassítja nekünk erősítve a filmes hatást. De a speciális cselekedetekhez sem kell a lábujjainkkal is a billentyűzetet nyomkodni, tehát az irányítás korrekt és jól kigondolt. A felszedhető fegyverek sokrétűek, az egyedüli érthetetlen dolog, hogy távolsági nem került a játékba! Sem íj, sem íjpuska, se semmi egyéb amivel távolról lehetne csapást mérni az ellenségre, amiből szerencsére azért igen sokféle van. Az egyetlen kritikám az irányítást illetően az lenne, hogy ez tipikusan az a játék, amit az átlag RPG-ktől eltérően sokkal jobban lehetne gamepad-del játszani, mint a billentyűzet+egér kombinációval, a lehetőséget mégsem építették be, illetve igen, de kizárólagossá téve az Xbox 360 kontroller használatát, egyebet fel sem ismer. Lehet persze trükköket bevetni, de ez így ebben a formában akkor sem korrekt dolog. A karakter fejlődése is szépen lett felépítve, érdekesség, hogy nem kizárólag a küldetések teljesítéséért és az ellen gyilkolászásáért, hanem a területek felfedezéséért is kapunk tapasztalati pontokat, amiket aztán a szokott módon Scarlett erősítésére, és új képességek elsajátítására használhatunk. Ez is olyasmi amiért jár a piros pont, hisz nem úgy megy ám az, hogy bármit megtanulhatunk csak úgy magunktól, meg kell találnunk a megfelelő embereket, akik segítenek elsajátítani a képességeket. Scarlett származásának köszönhetően rendelkezik az árnyékvilágba lépés képességével, tehát nem feltétlenül kell meghalnia ahhoz, hogy eltávozzon a földi síkról. Az árnyékvilágnak több előnye is van. Megnyílnak amúgy láthatatlan portálok, simán el lehet osonni az ellenfelek mellett (vagy hátbatámadni őket), hisz nekik oda nincs betekintésük, lehet beszélni szellemekkel, a segítségüket kérni, vagy épp a földi javaikat, amiket légnemű életformájukban már úgy sem tudnak használni... szóval megannyi nyalánkság. Ehhez hasonlóra én igazából a Soul Reaver óta nem is emlékszem, de az sem volt teljesen ilyen. Az árnyékvilágba lépés azon eredeti húzások közé tartozik, amik kiemelik a Venetica-t a szürke RPG-k közül, persze enélkül is élvezhető lenne, de sokat dob rajta, az tény. Az ellenfeleknél, küldetések helyén, stb talált, illetve a házakból, kastélyokból lopott holmik értékesítése is okosan lett megoldva, hisz bármit el tudunk adni bárhol, de ha teszem azt a prémeket a prémkereskedőnek adjuk el, kétszer annyit kapunk érte, mint mondjuk a péknél. Az ilyesmi persze azért többé kevésbé elvárás egy RPG-től. A karakterfejlesztés egyedüli rákfenéje, hogy a választott út a fő szálra az égegyadta világon semmilyen kihatással nincs. Lényegesen érzékelhető hatása szinte nincs is annak, hogy bosszúszomjas kemény válaszokat adunk és aszerint cselekszünk, vagy mindent azért teszünk mert az a helyes. Ebből a szempontból igen szűk térre van beszorítva a játékos, ezen is dolgozhattak volna egy kicsit. Ami a karakter jellegét illeti a szokott módon három irányba lehet elindulni attól függően, hogy melyik céhbe lépünk be a városba érkezvén. Vannak a harcosok, tolvajok és fekete mágusok. Igazából egyik céh sem az a haj de nagyon szimpatikus társaság. A fekete mágusok mondanom sem kell miért, a tolvajok abszolút immorálisok a harcosok pedig dühöngő fanatikusok, akik legszívesebben az egyszerű zsebtolvajokat is nyakazással büntetnék. Minden céh rendelkezik a maga küldetéseivel, más képességek elsajátítását teszik lehetővé, de igazából a történetre nagy befolyással nincs, hogy melyiküket választjuk.<br/><br/>A játék igazán nagy ereje a hangulatában rejlik, hisz az ami miatt az ember hajlamos elnézni neki azokat a hibákat, amik miatt egy másik játék korongját már az ablakon hajítaná ki. A középkori Velence szép, élettel teli, nappal tele van sétáló polgárokkal, kereskedőkkel (azért a boltok az éjszaka közepén is nyitva tartanak...) éjjel javíthatjuk a közbiztonságot a ránk támadó banditák elhaláloztatásával, a napszakok dinamikusan változnak, bármelyik házba bemehetünk (betörhetünk) szóval csodás (persze a lakatok-zárak feltöréséhez kialakított minijáték elég hamar unalmassá válik, a Fallout 3-ban pl sokkal jobban lett megoldva). Scarlett karaktere csinos és élő, nem az a szokásosan eltúlzott cicababa. A küldetések kellőképp változatosak és sok van belőlük, hisz a játékon végig lehet rohanni nyolc-kilenc óra alatt is, de akár húsz-huszonöt órára is lehet ezt nyújtani a mellékküldetésekkel. Itt azonban megint csak jelentkezik a játék kidolgozatlansága. Ugyanis kizárólag a főszálon haladva nyújt kihívást, de ha valaki teljesíti az apróbb mellékszálakat is, a karakter olyan fejlett lesz, hogy gyakorlatilag a bossfight-ok elhalálozás nélkül abszolválhatóak 5-10 perc alatt, arra már nem gondoltak, hogy legalább a főellenségeket igazítani kéne a játékos szintjéhez. Hasonló a helyzet a felszedhető tárgyakkal is, hisz ha mindent teljesítünk, felveszünk, akkor a végén már akkora vagyonunk lesz amit a szó szoros értelmében nem lesz mire elkölteni. A legdrágább tárgy egy gyűrű ami 12.000-be kerül, de találni is lehet belőle többet is, ehhez képest nekem a játék végére a vagyonom 45.000 volt, úgy hogy mindenféle fegyverből, gyógyfőzetből a legerősebbel rendelkeztem. Egyszerűen nem volt mire költeni. Amit még kicsit sajnáltam, hogy a játék végigvitele után nem lehet visszatérni befejezni a félbemaradt mellékküldetéseket, sőt a főellenség legyűrését követően gyakorlatilag még egy amolyan mi történt ezután stílusú videót sem kapunk.<br/><br/>Tudom nagyon negatív kicsengésűre sikerült ez a kritika, pedig összességében nagyon tetszett a Venetica. Minden hibájával együtt igazán szerethető és hosszú órákat el lehet vele tölteni. Az ár/érték aránya is nagyszerű, hisz ennyiért (3.500 Ft-tól kezdődően) csak több éves jó, illetve új, de gyenge minőségű játékokat lehet kapni. Amennyire én tudom hazánkon kívül azért ismertebb, Németországban a fejlesztő hazájában az Év játéka díjára jelöltek között is volt több helyen, így talán reménykedhetünk egy folytatásban is, amit a sztori magában is rejt, hisz akadtak nem száz százalékosan lezárt szálak, amin el lehetne indítani egy következő részt. Az biztos, hogy én nagyon szívesen játszanék a folytatással is, csak javítsák ki az első rész gyermekbetegségeit, mert még egyszer nem biztos, hogy tudnék ilyen elnéző lenni velük.Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/03914800604000216753noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4050012812598049624.post-4663456186759845932010-04-27T10:58:00.000+02:002012-07-23T12:27:09.466+02:00Comedy blamaElkúrták. Nem kicsit, nagyon. A Comedy Central az új How I Met évad örömére teljesen megzavarodott és sikerült mindent eltolniuk, amit csak lehetett. Először nem adták le az első rész második felét, majd zokszó nélkül felcserélték a harmadik és a negyedik részt ami más helyzetben talán nem is lett volna feltűnő, de a negyedik részben elég sok visszautalás van az előzőre. Nagyjából másfél éve húzták a rajongók idegeit a folytatással, erre így térnek vissza. Gratula Comedy Central...Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/03914800604000216753noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-4050012812598049624.post-27938863583385556322010-04-26T18:45:00.000+02:002012-07-23T12:27:09.442+02:00How I Met the Comedy Central<h2 style="text-align: center;">SÜRGŐS HÍR!!!</h2><br/>Ma este 20:20 Comedy Central,<br/><h1 style="text-align: center;"><strong>Így jártam anyátokkal... NEGYEDIK ÉVAD!</strong></h1><br/>Rögtön négy résszel folytatódik Ted anya keresése. Szóval aki esetleg nem tudta volna, mert nem nézi a csatornát, esetleg nézi, csak megunta már negyvenedszerre is látni az első három évad részeit az most készüljön fel, hisz este végre folytatódik a széria!<br/><h2 style="text-align: center;">NÉZÉSRE FEL!</h2>Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/03914800604000216753noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-4050012812598049624.post-15936147322078466822010-04-25T10:37:00.000+02:002012-07-23T12:27:09.440+02:00Ta-da-tadaaa Ta-da-tadaaaBár eddig ilyen témákkal nem foglalkoztam itt, de végülis mire való egy blog, ha nem erre:<br/><br/>Eddig igen komoly élettársi kapcsolatban éltem a párommal, amit egy váratlannak tűnő, ámbár általam jó előre kitervelt manőverrel jegyben járássá alakítottam. Ehhez persze fel kellett tenni a NAGY kérdést, amire (mint az eredményből ki lehet találni) a válasz IGEN volt.<br/><br/>Érdekes helyzet volt, hisz az ember azt hinné, hogy ha együtt jár valakivel négy éve (napra pontosan) akkor már nem jöhet zavarba bármi lesz is (nem számítva egy esetleges in flagranti helyzetet, ami viszont egy önérzetes ember esetében a kapcsolat azonnali végét jelenti...) de nekem (sőt mindkettőnknek) ez sikerült. Nekem a kérdés feltétele előtt, páromnak (illetve most már menyasszonyomnak) pedig a gyűrűsdoboz megpillantásának pillanatában. Nem indult azért olyan egyszerűen az este, hisz a páromnak nem igazán volt kedve vacsorázni menni, de apró rábeszéléssel sikerült meggyőznöm az itthon maradás nem megfelelő mivoltát illetően. Ez egyrészt azért is volt jó, mert az eljegyzési gyűrűt leszámítva nem készültem neki más évfordulós ajándékkal, másrészről pedig azért, mert így az este nem lett a legendás mackónadrágos leánykérés estéje (azesetben nem tudom, hogy a válasz "nem" lett volna, vagy csak egy "ezt ugye ebben a formában nem gondoltad komolyan?", de ugyebár ez olyasmi amit épeszű ember nem tervez megkockáztatni - persze van aki már a házasság tényéről magáról is ezzel a véleménnyel van). Szóval legyen bármennyire is klisés dolog étteremben vacsoránál megkérni egy lány kezét, én mégis megtettem, épp csak a letérdelés maradt ki. Azóta már lassacskán fáj az arcunk a sok mosolygástól, fogadtuk a gratulációkat a családtól, csak egyetlen kérdés motoszkál mindenkiben: mégis hogyan voltam képes a tervemet ennyire titokban tartani mindenki előtt. Ezt már én sem tudom, de tény, hogy mikor a gyűrűvásárlás napján hazajött a párom, igen erősen kellett tartanom magam, hogy le ne rohanjam a kéréssel.<br/><br/>De persze mindez már csak történelem, amit az unokák már úgy fognak majd ismerni, hogy egy fehér lovas hintón elutaztunk Párizsba ahol az Eiffel-torony tetején egy 25 karátos gyémántgyűrűvel kértem meg a nagyi kezét, miközben a háttérmuzsikát a Bécsi Filharmonikusok biztosították és Michael Bublé a Feeling Good-ot énekelte...Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/03914800604000216753noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-4050012812598049624.post-48464762368298314042010-04-23T02:40:00.000+02:002012-07-23T12:27:09.469+02:00Mass Effect 1-2Gyakorlatilag szinte még el sem kezdődött az idei év, máris a boltokba került az a játék aminek sokan már előre odaadnák az év játéka címet: a Mass Effect 2. Annak idején az első rész nem kis rajongótábort szedett össze magának és a hibái ellenére ez bizony nem is volt véletlen. A klasszikus szerepjáték elemek Sci-Fi környezetbe ültetése ugyan nem volt teljesen új ötlet, a megvalósítás azonban egészen egyedülállóra sikerült. Most végre elérkezett az idő, hogy Shepard parancsnok újra színre lépjen és ismét megmentse a galaxist a hatalmas űrrobotok fenyegetésétől. Hogy milyen lett a Mass Effect 2? Fantasztikusan jó. Hogy ajánlom-e bárkinek is, hogy az első rész végigjátszása nélkül belevágjon? Nem. Határozottan nem. Egyrészről azért mert olyan sokat nem törődnek a készítők azzal, hogy az abszolút nulláról indulókkal megismertessék a helyzetet. Van egy enciklopédia a játékban, abból megismerhetjük az előzményeket, de semmi több. Az első rész beható ismerete nélkül eleinte csak bután fogjuk bámulni a képernyőt anélkül, hogy tudnánk mi folyik. De ez még elfogadható, sőt hozzá is lehet szokni viszonylag hamar. Ami ennél lényegesen fontosabb, az az, hogy ha valaki végigviszi az első részt, nem abszolút nulláról kezdi a másodikat. És itt ezt ne úgy tessék érteni, hogy egyszerűen fejlettebb a karakter, vagy több a készpénz az elején... Az első részben megannyi döntéssel szembesültünk és ezek a második részre is kihatással vannak, akad olyasmi is, ami igazán komoly kihatással, ami lehet pozitív, de negatív is. Épp ezért döntöttem úgy, hogy rendhagyó módon egy cikkben foglalkozom majd mind a két epizóddal és reménykedem benne, hogy a trilógia befejező része minél hamarabb a boltokba kerül. Az esetleges spoilereket próbálom kerülni, de mivel a második rész alapsztoriját is körül írom, így az első részből óhatatlanul lelövök poénokat.<a name='more'></a><br/><h2>Mass Effect 1</h2><br/>A 2100-as évek közepén az emberiség a Marson olyasmit fedezett fel, aminek segítségével pár év alatt pár évszázados fejlődésen ment keresztül. Ennek köszönhetően néhány apróbb konfliktus után az emberiség, ha nem is megbecsült, de legalább tagja a galaxis több fejlett faját tömörítő szövetségnek. A beilleszkedés nem megy zökkenőmentesen és ezt elősegítendő a galaxist vezető Tanács úgy dönt, hogy egy embert is beválaszt a világűr sheriff-jeiként működő Fantomok közé. A választás a háborús hős Shepard (keresztnevet azért nem írok, mert azt mi választhatjuk ki a játék elején, ahogy a karakter nemét is) parancsnokra esik, aki még meg sem szokta az új címét, máris egy áruló Fantomot üldöz, miközben a szemellenzős Tanács és a galaxis parlamentjében működő emberi nagykövet is inkább ellene dolgozik, mint a segítségére van, egyedüli támogatásként az ismert galaxis legmodernebb hajóját a Normandia-t kapja tőlük. Az idegen fajok segítségére nem nagyon számíthat, hisz azok óvakodnak az emberektől, az emberek pedig részint hősként tekintenek rá, de akad olyan is, aki az árulót látja benne. Szóval nem könnyű a főhősünk/főhősnőnk élete. Küldetéséhez speciális kis csapatot szed össze, ami néhány emberből és idegen fajok egészen különleges varietéjéből áll össze. Az emberi karakterek nagyrészt elég egysíkúak, de az idegenek...<br/><br/>Persze a galaxis megmentéséhez vezető rögös úton nem feltétlenül kell hatalmas léptekkel haladnunk, megállhatunk szemlélődni, körülnézni segíthetünk ember- vagy mifene társainknak megoldani az apróbb problémáikat, amelyekhez nem feltétlenül szükséges egy hadosztály lemészárlása, vannak annál sokkal változatosabbak is. A karakterünk jó RPG-hez méltón folyamatosan fejlődik, jobbnál jobb fegyverekhez jut (és juttatja csapattagjait), egyre ügyesebb lesz és persze egyre egyértelműbbé válik, hogy olyan figura-e akire mindenki hasonlítani akar, vagy az a fajta aki elvégzi a dolgát, de a társai akár egy kanál vízbe is belefojtanák. Akármelyik utat választjuk is a játék során, elérhetjük amit akarunk, bár látványosan különböző módszerekkel. Hogy mást ne mondjak, van olyan küldetés, ahol akár két társunkat is elveszíthetjük, ráadásul az egyikkel épp magunknak kell végeznünk, ha a karakterünkkel nem értünk el egy bizonyos fejlettségi szintet, szóval megéri ügyesnek és következetesnek lenni. Ha például random módon vagyunk hol jó fejek, hol bunkók, akkor a példakép és a renegát pontjaink is egyenlően nőnek, ami viszont azzal jár, hogy egyik utat sem tudjuk száz százalékosan végig járni, tehát sok helyen meg sem jelennek olyan választási lehetőségek amelyekkel (akár finom, akár durva módszerekkel) egy helyzet megoldható lenne.<br/><br/>A Mass Effect olyan játékélményt hozott, amilyet az ember korábban nem igazán tapasztalhatott. Minden RPG-ben van beszélgetés, mellék küldetések és többféle végkifejlet de ennyire komplex megvalósítással ritkán találkozni. Természetesen nem igazi RPG az, ahol nincsenek különböző kasztok, ezt itt sem hagyták ki. Van harcos kaszt, van ügyességre építő (itt beszivárgó néven találjuk), de még a varázslóknak is találtak megfelelőket, csak itt biotikusoknak hívják őket és különböző implantátumok segítségével képesek kvázi varázsolni (azért kőgólemek megidézésére, vagy gyógyító mágiára senki ne számítson) Az izgalmas és összetett történethez társult még a csodálatos grafika és az igazán élvezhető játékmenet, amin azért még akadtak foltozgatni valók. Igazából egyetlen nagyobb probléma volt csak, a Meko nevű járgány, amellyel a bolygók felszínén lehetett portyázni. Ez eleinte még érdekes volt, később azonban már a dögunalom kategóriába került át mert a bolygók felszíne kábé háromféle volt, az apró mellékküldetések teljesítéséhez pedig igen nagy területet kellett bejárni, de még a fő- illetve nagyobb mellékküldetések megtalálásához is unalmas 2-3 perces bóklászással lehetett csak eljutni, ráadásul a jármű fizikájának sem volt túl sok köze a realitáshoz. Persze akadtak azzal is izgalmasabb küldetések, de az esetek többségével csak annyi volt vele a teendő, hogy ledobták a csapatot benne a bolygófelszínre légvonalban olyan 2 kilométerre a céltól és el kellett vele kocsikázni odáig. Szóval unalmas és felesleges volt na. A teljes játékmenetből legalább egy órát az A pontból B pontba Meko-zgatás tett ki, ami azért kicsit durva. Ezzel azonban szerencsére ki is merítettük az egyetlen igazi hiányosságot, minden más téren tökéles volt a játékmenet. A harci rendszer egyszerűen kezelhető, mégis zseniális, a társaink intelligenciája fejlett, nem rohannak az ellenség karjaiba lemészároltatni magukat, kellőképp fedeznek minket, szóval nagyszerű. Az ellenfelek mesterséges intelligenciája sem nevezhető butának, főleg nehezebb szinteken.<br/><br/>Ezzel együtt is a Mass Effect legnagyobb erénye egyértelműen a zseniális történetvezetés és a rengeteg döntési lehetőség, ami egyedülálló módon nem kizárólag csak a trilógiának tervezett játéksorozat első részére volt kihatással... És itt most nem csak olyan apróságokra gondolok, mint az hogy ha a csapatunk valamely tagjával romantikus viszonyba keveredtünk, az hat a következő részre (merthogy az nem is olyan nagyon) hanem a már említett társunk-társaink halála is ilyesmi, hisz aki az első epizódban meghal, értelemszerűen nem jelenhet meg a másodikban. Márpedig ha életben marad, megjelenik... Elképesztő, hogy még a legapróbb küldetések teljesítésének is van utózöngéje a következő epizódban, még ha csak egy egyszerű köszönő e-mail formájában is, a játék végén hozott igazán nagy horderejű döntések pedig egészen komoly kihatással vannak a folytatásra.<br/><h2>Mass Effect 2</h2><br/>Na és akkor a folytatás a BioWare zseniális munkájának második része ami mint már említettem bár már január végén megjelent, mégis az év játéka díj legnagyobb várományosa. A sztori fonalát az első rész után nem sokkal vesszük fel: Sheppard parancsnok a megmaradt ellenség felszámolásának céljából portyázik egy területen, mikor megjelenik egy bazi nagy űrhajó és úgy tépi darabokra a Normandiát, hogy öröm nézni... illetve mégsem, hisz a legénység igen nagy része ott halálozik, utolsóként épp a jó öreg Sheppard parancsnok... Bizony a Mass Effect 2 elején főhősünk életét veszti, amit aztán épp egy ádáz ellensége ad neki vissza. Veszélyben az emberiség, kolóniák tűnnek el, és erre mindenki nagy ívből szarik, márpedig ezt ez a bizonyos titkos szervezet nem engedheti, úgyhogy életre keltik az emberiség legnagyobb hősét. A procedúra jó két évet vesz igénybe, ami idő alatt azért szép nagyot fordul a világ. (Hogy mekkorát, az azért a mi korábbi döntéseinken is múlik) Sheppard visszatérését nem mindenki hiszi el és aki elhiszi az sem feltétlenül örül neki annyira, így szinte megint zéróról lehet kezdeni a harcot. Az újjá épített Normandia parancsnokaként új csapatot kell összeszedni, amely segítségével egy még a korábbinál is nagyobb galaxis méretű összeesküvés nyomait kell végigkövetnünk. Illetve ez még mindig ugyanaz, csak most nagyobb képet látunk belőle. Újdonság, hogy most már aztán senki nincs biztonságban a csapatunkból, gyakorlatilag bárki életét vesztheti az ügyességünktől függően, de akár mindenki életben is maradhat. Az új belépő karakterek sokat dobnak a játékon, hisz az előző epizódból a készítők nagyon okosan csak az érdekesebbeket őrizték meg csapattagnak (leszámítva Liara-t, aki ugyan kikerült, de a harmadik részben egész biztosan fontos szerep jut majd neki) a többiekkel csak rövid találkáink vannak. Lényegesen érdekesebbre sikerültek az újak, egyedül talán egy karakter van aki személyiségét és háttértörténetét tekintve is halál unalomnak tekinthető. A csapatunk tagjainak mostanra már egymással szemben is vannak érzelmeik, amelyek egyik-másik esetben igen messze állnak a barátitól, és ha ezt nem kezeljük megfelelően az még a velünk való viszonyukra is kihatással lehet.<br/><br/>Mindenképp érdemes a játékot az első részből importált karakterrel játszani, mert ha egyből a második résszel kezdünk, akkor: a, a sztori fonala szerint az összes fontos első részes döntés hibásan lett meghozva; b, a karakterünk abszolút nulláról indul; c, bár a játék elég szép leírást ad a háttértörténetről, eleinte lövésünk nem lesz arról, hogy mi folyik körülöttünk, vagy hogy ki kicsoda.<br/><br/>Sok újdonságot az igazat megvallva nem hozott a Mass Effect 2 az első részhez képest. A grafikán csinosítottak, behoztak több várost, némiképp élőbbé tették a környezetet, végeztek apróbb alakításokat a harci rendszeren és a karakter, valamint a fegyver fejlődésen, amelyek mindegyike apróság ugyan, de méginkább pozitív irányba viszi el az összképet. Újdonság például, hogy megszűnt a magunkkal vihető tárgyak limitje, hisz az eddig egy fix szám volt, ami most nullára redukálódott. Nincsenek mindenféle spéci lőszerek, gránátok és fegyverek különböző színtű variánsai amik foglalják a helyet, a csapat csak fegyvereket visz magával és mindenki ugyanolyanokat, nincs tehát olyasmi, hogy a nagymenő fegyverekből ötöt-hatot is be kellet szerezni ahhoz, hogy mindenkinek olyan legyen. Ha egy fegyvert megtalálunk valahol, mindenki azt kapja. Ha a fegyvert fejlesztjük, mindenkinek fejlődik. A speciális lőszerek is eltűntek, mostantól a karakterek képességén múlik, hogy milyen tulajdonságokkal ruházzák fel a lövedékeiket. Az előző részben a fegyverek túlhevülésével oldották meg, hogy az űrcsúzlik ne végtelenül onthassák magukból az áldást az ellenre, ez most sokkal elegánsabban fest: hőelvezető reléket kell a fegyverekben cserélni bizonyos lövésszám után (értsd néhány lövés után kitáraz-betáraz-kibiztosít-újra lő), de nem kell aggódni, ezek a relék annyira kompatibilisek, hogy az egyszerű pisztolytól kezdve a fejlett mesterlövész puskákig mindenben azt használják, tehát amit az ellenségeink haláluk után elejtenek, azt mi hasznosítani tudjuk.<br/><br/>Az irányítás ha lehet még egyszerűbb lett, mint az első részben volt. Gyakorlatilag az egéren és az iránygombokon kívül csak a Space-t és a Shift-et kell használnunk, mégsem érezzük azt, hogy nem a mi kezünkben lenne a kontroll. A fedezékek használata egyetlen billentyűvel megvalósítható, így a harcok pörgősek mégis valamilyen szinten reálisak tudnak maradni. Nehezebb szinteken a Rambo hozzáállású játékosok számára biztos a halál.<br/><br/>Említettem, hogy az első résznek a rákfenéje a Meko nevű jármű volt, amit szerencsére a készítők a rajongói visszajelzések hatására kigyomláltak a játékból. Beraktak helyette mást... Hááát... nem lett jobb. Egy minijáték váltotta fel a Mekozást, amelynek során a megannyi naprendszer rengeteg bolygójának felszínét kell scannelnünk a játék négy alapvető ásványi anyaga után kutatva. Mivel ásványi anyagok nélkül nem lehet fejleszteni a hajót (végzetes következményekkel járhat a végső csatában) és a felszereléseket, így rá vagyunk kényszerítve a funkció használatára. Ez annyiból áll, hogy a bolygók teljes felszínén végighúzogatunk egy sugarat és ahol a sugár bejelez le kell küldenünk egy szondát. Egy bolygó átvizsgálása legkevesebb 2-3 percig eltart és az összes fejlesztés megszerzéséhez kell annyi nyersanyag, hogy legalább 40-50 bolygót végig kell kutatnunk, szóval nem rövid meló és ahhoz képest halál unalom. Ráadásul a mellékküldetések igen nagy részét is szkenneléssel lehet megtalálni, tehát alaposabb játékosok számra kihagyhatatlan a dolog.<br/><h2>A két epizódról együttesen</h2><br/>A Mass Effect jelenleg az egyik legjobban kidolgozott videójáték szenzációs háttérsztorival, gyönyörű grafikával és egyedülálló módon epizódokon átívelő történettel. Én nem találkoztam még soha olyan játékkal amelyikben az első epizódban tettek kihatással vannak a következő részre. Ez egy egyszerű, de zseniális ötlet, ami még közelebb hozza a játékoshoz a világot amiben játszik.<br/><br/>Azt persze nem lehet mondani, hogy ne lenne mit javítani, hisz például a Normandia fedélzetének igen kis része járható be és nem igazán lett megtöltve élettel. A csapattagokon kívül egy két kivételt leszámítva nem igazán beszélhetünk senkivel. Hasonló a helyzet a bejárható városokkal, amik szintén kicsit talán apróra sikerültek, ellenben legalább sok van belőlük és kellőképp változatosak.<br/><br/>A játék szinkronja (magyar sajnos? nem készült hozzá) valami szenzációs. Már az is nagy dolog, hogy a fő karakter is hangot kapott (ez még olyan nagy RPG-k esetében sem történt meg, mint a Dragon Age, vagy a The Elder Scrolls: Oblivion), hisz ezzel sokkal közelebb hozzák a játékoshoz, de az, hogy egyes NPC-knek olyan nagy nevek kölcsönzik a hangjukat mint Seth Green, Lance Herriksen, Adam Baldwin, Claudia Black, Keith David, Tricia Helfer, Yvonne Strahowski (róla konkrétan még egy karaktert is mintáztak), Carrie-Anne Moss, Martin Sheen... szóval az még mostanában sem kis dolog egy videójátéktól. Az szintén értékelendő, hogy megannyi színésszel dolgoztak, így a városok lakóinak hangja is elég változatos, nem ugyanazt a két-három hangot halljuk úton-útfélen.<br/><br/>Sajnos a magyar feliratról hasonlóan szépeket nem lehet elmondani, néhol kifejezetten rettenetes, sőt akad olyan hely is, ahol egy feladat megoldását teljesen ellehetetleníti. Következetlen és tele van félrefordításokkal, néhol ugyan szó szerint stimmel, épp csak a szövegkörnyezet miatt válik értelmetlenné, szóval látszik, hogy a feliratos változat tesztelésére nagyjából zéró percet áldoztak a magyar kiadónál. Ennek ellenére természetesen értékelni kell a lokalizált változatot, hisz anélkül bárki aki nem perfekt angolul, teljesen elveszne a sztoriban.<br/><br/>A Mass Effect jelenleg egyértelműen a legjobb sci-fi akció RPG (mondjuk nincs is vetélytársa ebben a kategóriában, szóval így nem nehéz nyerni) és igen nehéz elképzelni, hogy bárki megszorongathatná ilyetén minőségében. Kíváncsian várom, hogy a befejezőnek szánt harmadik részre mit hoznak majd össze, de az már most is borítékolható, hogy a BioWare nem fog kiadni a kezéből egy olyan játékot aminek színvonalát bárki meg tudja majd közelíteni. Addig is az első két epizód kötelező jellegű nem csak az RPG, vagy akció játékok rajongóinak, de a science fiction szerelmeseinek is.Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/03914800604000216753noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4050012812598049624.post-34465997341070986042010-04-21T19:56:00.000+02:002012-07-23T12:27:09.449+02:00A titánok harcaLegendás klasszikus feldolgozása + Sam Worthington + nagy költségvetésű hollywood-i produkció + 3D hatás: kell-e még valami ahhoz, hogy az egyszeri filmrajongó rohanjon a mozipénztárhoz jegyet váltani? Hát nem. És hogy hibát követ-e el, mikor így tesz? Nem. Bár nem fog egy filmtörténelmi alapmű élményével gazdagodni, de a jó szórakozás garantált.<br/><br/><a href="http://giggsy.hu/blog/wp-content/uploads/2010/04/cott_poszter.jpg"><img class="aligncenter size-medium wp-image-1483" title="cott_poszter" src="http://giggsy.hu/blog/wp-content/uploads/2010/04/cott_poszter.jpg" alt="" width="205" height="300" /></a><br/><br/>A titánok harcának alapja a görög mitológia és az azt igen szabad elvűen kezelő 1981-es Titánok harca, amelynek Harry Hamlin és Laurence Olivier voltak a főszereplői. A 2010-es változat ha lehet még jobban eltávolodott az eredettől, hisz bevonnak olyan karaktert is akinek semmi köze nincs a történethez, ráadásul ebben a formában soha nem is létezett, de az ilyesmit egy amcsi filmnek már fel sem rójuk...<br/><br/>A sztori röviden annyi, hogy a baba Perseus-t (Sam Worthington) egy halász találja meg egy tengerbe vetett koporsóban az anyja holteste mellett. Felcseperedvén a halászok békés életét éli, amikor is vétlen módon belekeveredik az emberek az istenek ellen folytatott háborújába amiben az egész nevelőcsaládja szörnyethal. Sokáig nincs ideje merengeni ezen, hisz katonák (számomra érthetetlen okból) foglyul ejtik és Argos-ba hurcolják. A város polgárai az istenek felett aratott sikerüket ünneplik (meghalt egy csomó ember és egyedül egy Zeusz szobor ledöntését tudják felmutatni ezzel szemben, a katonai tankönyvek az ilyesmit valóban nagy sikerként értelmezik...) amin megjelenik Hádész (Ralph Finnes) aki nem igazán kultiválja, hogy az istenek úgy kompletten hülyének vannak nézve, úgyhogy igazi partygyilkos módjára kicsinál egy nagyobb adag helyi lakost, majd közli a megmaradottakkal, hogy az egész város pusztulni fog a titánok gyilkosának a krakennek kezei(csápjai-szája-stb) által, hacsak fel nem áldozzák a királylányt Andromédát (Alexa Davalos - Riddck: A Sötétség krónikja) Mivel kéznél van egy félisten Perseus (hogy honnan a rákból tudja mindenki, hogy Perseus félisten, mikor ő maga sem volt tisztában a dologgal, azt örök homály fedi) a király rögtön egy csapat élére is rakja, hogy keljenek útra megoldást találni az apró Kraken jelentette problémára ami lehetőleg mellőzi Androméda halálát. A csapat argoszi katonákból és vezetőjükből Draco-ból (Mads Mikkelsen) valamint a hozzájuk csapódó soha nem öregedő istenszakértő Io-ból (Gemma Arterton - A Quantum csendje) áll. A feladat pedig nem egyszerű hisz mitológiai szörnyek legyőzésén keresztül vezet az út az üdvösséghez, márpedig azok nem adják egykönnyen a bőrüket.<br/><br/>Az alapsztori tehát magába foglalja az izgalmakat és a látványos jelenetek lehetőségét, amit a készítők tökéletesen ki is aknáznak. 2D-s szinten. Merthogy a Titánok harcát hagyományos filmtechnikával forgatták, és utólag szoftveresen konvertálták 3D-ssé, ami sajnos a végterméken igen durván meglátszik. Szép-szép a 3D, de igazából alig érzékelni, nagyon kevés jelenet van, ami igazán kiaknázza a 3 dimenzióban rejlő lehetőségeket. Ez nem egy Avatar, ahol a látványvilág direkt erre lett felépítve. Egy szóval aki teheti ne fizessen több pénzt a 3D-s változatért. Azért persze moziban nézős film a Titánok harca, mert nagyon látványos és akciódús, a trükkök pedig varázslatosak.<br/><br/>A történet kidolgozottsága megfelelő, de azért tény, hogy nem az a film legerősebb pontja. Mindamellett ahhoz épp elég, hogy szórakoztatóan kösse össze a látványos akciókat, különösebb logikai baki nélkül. Azt hiszem egy ilyen stílusú film esetében ennyivel már bőven megelégedhetünk. Meglepő módon a Perseus-Androméda szerelmi szálat teljesen kihagyták, ahogy bármi egyéb romantikázás sem került be a film közel két órájába. Ez azért szokatlan, hisz a görög mitológia egyik mozgatórugója épp a szerelem volt. Mondjuk ez még így mindig a jobbik megoldás mint belerakni valami erőltetett kidolgozatlan romantikus szálat, de még így is érdekesnek tekinthető.<br/><br/>Ami a színészeket illeti Sam Worthington jól hozza a kemény legény karaktert. Mondjuk az izomzatán kívül másra nem is igazán volt szüksége, hisz Perseus egy teljesen alap hőstípus különösebb mélységek nélkül. Esetében azt sem mondhatni, hogy nagy elődöt kellett volna lepipálnia, hisz Harry Hamlin annyira volt hős alkat, mint Scooby Doo... Ralph Finnes félelmetesen jól alakítja a rosszfiút, bár ha őszinték akarunk lenni a Hádész-a 99% Voldemortot tartalmaz. Liam Neeson tökéletes választásnak bizonyult Zeusz szerepére, hisz bár keveset van képernyőn, akkor uralja a vásznat. Ami a többieket illeti mindenki jól hozza a maga karakterét, egyedül csak talán a női szereplőkre lehet egy kis panasz, hisz kibontakozásra esélyt azt nem igazán kaptak. Hogy ez az ő hibájuk-e azt nem merném kijelenteni, de tény, hogy azért egy erőteljesebb (nem fizikai értelemben véve, kell a francnak még egy Xena...) női karakter azért nem ártott volna.<br/><br/>Összességében véve a Titánok harca egy nagyszerű moziélmény, kiváló szórakozást nyújt arra a két órára, de a világot nem váltja meg, nem ez lesz az a film amiről évek múlva is ódákat fogunk zengeni,Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/03914800604000216753noreply@blogger.com1