2010. április 28., szerda

Dark Angel premier az AXN SCIFI-n

1 megjegyzés
Végre hosszas várakoztatás után az AXN kitűzte a Sötét angyal premierjét! A nagy nap május 13-a lesz, akkor fog este tízkor az AXN SCIFI-n hosszú idő után először magyarul megszólalni Max, a genetikailag tökéletesített kick ass girl. Kétlem, hogy lenne olyan a blogomon, aki ne tudná, hogy mi is volt ez a sorozat, de ha valaki abszolút fogalmatlan lenne: ez hozta meg Jessica Alba számára a világsikert, de a Tony DiNozzo-t játszó Michael Weatherly is itt szerzett magának nevet, ahogy a második évadban feltűnő Jensen Ackles is. Szóval nem kispályás sorozat, olyan, amit vétek kihagyni annak a szűk körnek, akik rendelkeznek az AXN tematikus csatornájával.
Share/Bookmark

Ultra-giga-mega trailer

1 megjegyzés
A következő trailer az idei nyár legnagyobb durranását mutatja be. Részben. Az is a bemutatottak között van. Vagy nincs. Ki tudja mi lesz az. A lényeg, hogy valaki(k) összedobta/dobták az idén nyáron várható összes blockbuster film bemutatóit (bár ahogy én nézem, mintha a Prince of Persia kimaradt volna...) és csináltak belőle egy két és fél perces trailert. Elég sűrű néznivaló, főleg ha valaki célul tűzi ki magának az összes film beazonosítását. Azért merészebbek próbálkozzanak csak :)







Share/Bookmark

2010. április 27., kedd

Venetica

0 megjegyzés

"Ki velem szembeszáll halál lánya"













És tényleg... A Venetica főszereplője ugyanis magának a nagybetűs Halálnak a lánya. Bár ezzel eleinte ő maga van a legkevésbé tisztában, boldogan tengeti életét egyszerű parasztlányként egy hegyi faluban, mikor is a rosszfiúk megtámadják otthonát és igen sok emberrel végeznek, utolsóként épp Scarlett (merthogy így hívják főszereplőnket) szerelmével. Szegény srác a lány életét mentve veszti el a sajátját, de mint később kiderül teljesen feleslegesen igyekezett, főhősnőnk számára ugyanis a halál mint olyan valójában csak amolyan átmeneti állapot, amiből akkor tér vissza amikor csak akar, tehát rendszerint az elhalálozás után öt-tíz másodperccel. Persze eleinte a származásához hasonlóan ezzel sincs tisztában szegény, akinek egyetlen vágya a békés élet volt szerelme oldalán, ehelyett hamarosan a szörnyek és halhatatlan démonok gyilkolászása lesz a rendes napi rutinja. A sorsa a középkori Velencébe vezeti, ahol a korrupció és az Élőholt arkhón nevű csoport az úr. A csoport mint a neve is mutatja élőholtakból áll, öten egy kiskaput kihasználva kijátszották a Halál-t és a túlvilági dolgok ügyeiért felelős tanácsot és örökéletűként a Földön maradt zsarnokoskodni. Ezek után világos, hogy egy csak egy leány lesz talpon a vidéken aki berombol Velencébe és megmutatja, hogy élőholtnak lenni még nem azonos magával a halhatatlansággal. A legnagyobb baj persze az arkhón vezetőjével van, akit nem kisebb cél hajt, mint átvenni a Halál helyét, amihez egy nem evilági könyvre lenne szüksége, amit elméletben már elpusztítottak, de vajon valóban így van-e... Scarlett dolga ezt kideríteni, legyőzni az arkhónt, segíteni a céh feladatainak ellátásában amibe belépett és állandó jelleggel megmenteni a szellemi fogyatékos öccsét a bajból amibe keveri magát. Lám milyen nehéz volt e középkorban egy rejtélyes származású harcos parasztlány élete...

A Venetica egy akció RPG, amelyben inkább az akció dominál. Legjobban talán a Fable-höz lehetne hasonlítani, de azért legtöbb tekintetben elmarad tőle. Egyértelműen az ellentétek játéka. Egyrészről a sztori ugyebár igen korrektül van kitalálva, és szépen is van felépítve a történetvezetés, de apróságok tekintetében néhol mégis akkora logikai hibák vannak benne, hogy az ember sírógörcsöt kap tőle. Példa: Scarlett-nek találkája van egy fickóval aki segítene neki. Emberünk ajtaja előtt egy őr strázsál, akivel Scarlett befelé menet találkozik, csakhogy az említett őrt a tárgyalás során kinyírják a rosszfiúk és a holttestét ott hagyják az ajtó előtt. Ehhez képest főhősnőnk kifelé menet még csak meg sem rökönyödik a hullát látván, úgy sétál át fölötte, mintha tök természetes lenne, hogy a fickó torka két perc alatt spontán jelleggel elvágódott. Hasonló a helyzet a grafikával is, hisz igen tetszetősre sikerült, de... Szóval a középkori Velence és a karakterek többsége szépen lett kivitelezve a maga enyhén meseszerű karikatúrisztikus módján, a főszereplő Scarlett igazán eyecandy külsőt kapott, de és ez egy nagyon nagy DE, a grafika tele van hibákkal. És nem is kicsikről beszélek. Már az is durva, hogy az 1.02-es patch használata nélkül a grafikai megjelenítés nem 2009 végét (amikor is kiadták), hanem a 2000-es évek elejét idézi. Ehhez jön még hozzá, hogy Scarlett néhol átsétál tárgyakon (asztal, szék) néhol viszont megakad egy bokamagasságú kavicsban. Van hogy sétál! a víz felszínén, van hogy térdig érőben még úszik. És akkor még nem említettem, hogy kínosan kevés animáció került a játékba. Kínosan kevés. Például nincs külön animáció a lépcsőn sétálásra, így viszont Scarlett fokonként huppan egyet ami egy hosszú lépcsőn ideges rángatózásra kényszeríti a kamerát. Hasonlóan nincs animáció a tárgyak átadására sem, így mikor Scarlett kap valamit valakitől, halljuk hogy beszélnek az átadásról, de SEMMI nem történik, még csak egy mozdulat sem, ami imitálná az átadást, a tárgy egyszer csak ott van az inventory-ban. De ilyen dolog például a fegyver elővétele-elrakása, ami állóhelyzetben korrektül meg lett valósítva, menet közben azonban egyszerűen ott terem hősnőnk kezében, illetve az oldalán az aktuálisan használt ellenségaprító szerszám. Scarlett néhol a levegőben áll (láthatunk olyat is, hogy valaki a levegőben ül), de akad olyan hely is, ahol egy létrára felmászás helyett átmegy a falon és Velence utcái felett sétál. Akad azért egyéb bug és hiba is. Némely beszélgetéseknél Scarlett egészen mást mond, mint amire mi utasítást adunk neki, de ezzel szemben a válaszok az általunk választott lehetőségre érkeznek. A beszélgetésekkel amúgy is akadnak gondok, mert egyik-másik NPC egy vele kapcsolatosan teljesített (nem általa adott, csak olyan ami őt is érinti) küldetés után is ugyanazt magyarázza, mint előtte, mivel a készítők arra a helyzetre már nem gondoltak, hogy az ember akkor is megpróbál velük csevegni, mikor igazán már nem szükséges. De ezt leszámítva is a beszélgetős rész inkább a régebbi szerepjátékok szintjét idézi amilyen pl az Oblivion is, (leszámítva, hogy itt a főszereplő is kapott hangot, nem csak az NPC-k), nincs a BioWare műveihez hasonlóan részletesen kidolgozva. Ha a térképünkön bejelöljük az egyik küldetésünket, akkor lehetőségünk van, hogy egy holló előttünk repülve elvezessen oda minket. Ez így szép és jó... lenne, ha a holló nem repülne át mindenen. Ha egy domb van előttünk akkor lazán belerepül a dombba és a túlsó végén jelenik csak meg. Ehhez képest már csak apróság, hogy akármerre járunk a városban, az NPC-k mindenhol ugyanazt a két! mondatot ismételgetik amikor nem velük társalgunk: "Hm... don't know" és "That looks good" Ennyi. Ezt millió hangon (legalább nem ugyanazt a két mintát használták) amelyek egy része kifejezetten bántja az ember fülét. Ha bemegyünk egy kocsmába, vagy végigsétálunk a piactéren, van hogy ezt a két mondatot tízszer is halljuk. A grafika szép, de nem túl jól optimalizált, hisz annyira azért nem sikerült jól, hogy legyen mi indokolja a gépigényt. Egy 2,93-as Core2Duo-n 9800-as Geforce-szal még simán beszaggat, ha az ember ráereszti az élsimítást (anélkül azért fut szépen), holott egy lényegesen jobban kidolgozott Tomb Raider Underworld esetében ez nem jelent gondot. A környezet fizikája sem jelenthet indokot a gépigényre, hisz például simán bele lehet ütközni amúgy nem statikus dolgokba (egy függöny például azonos tömörséggel bír, mint egy kőfal) egyedül az utolsó helyszínen a palotában találkozhatunk lobogókkal amik reagálnak arra, ha nekikmegyünk. Tehát az egész játék olyan, mintha olyan béta állapot környékén került volna a boltokba, ami igazán nagy kár, mert...


Share/Bookmark

Comedy blama

5 megjegyzés
Elkúrták. Nem kicsit, nagyon. A Comedy Central az új How I Met évad örömére teljesen megzavarodott és sikerült mindent eltolniuk, amit csak lehetett. Először nem adták le az első rész második felét, majd zokszó nélkül felcserélték a harmadik és a negyedik részt ami más helyzetben talán nem is lett volna feltűnő, de a negyedik részben elég sok visszautalás van az előzőre. Nagyjából másfél éve húzták a rajongók idegeit a folytatással, erre így térnek vissza. Gratula Comedy Central...
Share/Bookmark

2010. április 26., hétfő

How I Met the Comedy Central

2 megjegyzés

SÜRGŐS HÍR!!!


Ma este 20:20 Comedy Central,

Így jártam anyátokkal... NEGYEDIK ÉVAD!


Rögtön négy résszel folytatódik Ted anya keresése. Szóval aki esetleg nem tudta volna, mert nem nézi a csatornát, esetleg nézi, csak megunta már negyvenedszerre is látni az első három évad részeit az most készüljön fel, hisz este végre folytatódik a széria!

NÉZÉSRE FEL!


Share/Bookmark

2010. április 25., vasárnap

Ta-da-tadaaa Ta-da-tadaaa

2 megjegyzés
Bár eddig ilyen témákkal nem foglalkoztam itt, de végülis mire való egy blog, ha nem erre:

Eddig igen komoly élettársi kapcsolatban éltem a párommal, amit egy váratlannak tűnő, ámbár általam jó előre kitervelt manőverrel jegyben járássá alakítottam. Ehhez persze fel kellett tenni a NAGY kérdést, amire (mint az eredményből ki lehet találni) a válasz IGEN volt.

Érdekes helyzet volt, hisz az ember azt hinné, hogy ha együtt jár valakivel négy éve (napra pontosan) akkor már nem jöhet zavarba bármi lesz is (nem számítva egy esetleges in flagranti helyzetet, ami viszont egy önérzetes ember esetében a kapcsolat azonnali végét jelenti...) de nekem (sőt mindkettőnknek) ez sikerült. Nekem a kérdés feltétele előtt, páromnak (illetve most már menyasszonyomnak) pedig a gyűrűsdoboz megpillantásának pillanatában. Nem indult azért olyan egyszerűen az este, hisz a páromnak nem igazán volt kedve vacsorázni menni, de apró rábeszéléssel sikerült meggyőznöm az itthon maradás nem megfelelő mivoltát illetően. Ez egyrészt azért is volt jó, mert az eljegyzési gyűrűt leszámítva nem készültem neki más évfordulós ajándékkal, másrészről pedig azért, mert így az este nem lett a legendás mackónadrágos leánykérés estéje (azesetben nem tudom, hogy a válasz "nem" lett volna, vagy csak egy "ezt ugye ebben a formában nem gondoltad komolyan?", de ugyebár ez olyasmi amit épeszű ember nem tervez megkockáztatni - persze van aki már a házasság tényéről magáról is ezzel a véleménnyel van). Szóval legyen bármennyire is klisés dolog étteremben vacsoránál megkérni egy lány kezét, én mégis megtettem, épp csak a letérdelés maradt ki. Azóta már lassacskán fáj az arcunk a sok mosolygástól, fogadtuk a gratulációkat a családtól, csak egyetlen kérdés motoszkál mindenkiben: mégis hogyan voltam képes a tervemet ennyire titokban tartani mindenki előtt. Ezt már én sem tudom, de tény, hogy mikor a gyűrűvásárlás napján hazajött a párom, igen erősen kellett tartanom magam, hogy le ne rohanjam a kéréssel.

De persze mindez már csak történelem, amit az unokák már úgy fognak majd ismerni, hogy egy fehér lovas hintón elutaztunk Párizsba ahol az Eiffel-torony tetején egy 25 karátos gyémántgyűrűvel kértem meg a nagyi kezét, miközben a háttérmuzsikát a Bécsi Filharmonikusok biztosították és Michael Bublé a Feeling Good-ot énekelte...
Share/Bookmark

2010. április 23., péntek

Mass Effect 1-2

0 megjegyzés
Gyakorlatilag szinte még el sem kezdődött az idei év, máris a boltokba került az a játék aminek sokan már előre odaadnák az év játéka címet: a Mass Effect 2. Annak idején az első rész nem kis rajongótábort szedett össze magának és a hibái ellenére ez bizony nem is volt véletlen. A klasszikus szerepjáték elemek Sci-Fi környezetbe ültetése ugyan nem volt teljesen új ötlet, a megvalósítás azonban egészen egyedülállóra sikerült. Most végre elérkezett az idő, hogy Shepard parancsnok újra színre lépjen és ismét megmentse a galaxist a hatalmas űrrobotok fenyegetésétől. Hogy milyen lett a Mass Effect 2? Fantasztikusan jó. Hogy ajánlom-e bárkinek is, hogy az első rész végigjátszása nélkül belevágjon? Nem. Határozottan nem. Egyrészről azért mert olyan sokat nem törődnek a készítők azzal, hogy az abszolút nulláról indulókkal megismertessék a helyzetet. Van egy enciklopédia a játékban, abból megismerhetjük az előzményeket, de semmi több. Az első rész beható ismerete nélkül eleinte csak bután fogjuk bámulni a képernyőt anélkül, hogy tudnánk mi folyik. De ez még elfogadható, sőt hozzá is lehet szokni viszonylag hamar. Ami ennél lényegesen fontosabb, az az, hogy ha valaki végigviszi az első részt, nem abszolút nulláról kezdi a másodikat. És itt ezt ne úgy tessék érteni, hogy egyszerűen fejlettebb a karakter, vagy több a készpénz az elején... Az első részben megannyi döntéssel szembesültünk és ezek a második részre is kihatással vannak, akad olyasmi is, ami igazán komoly kihatással, ami lehet pozitív, de negatív is. Épp ezért döntöttem úgy, hogy rendhagyó módon egy cikkben foglalkozom majd mind a két epizóddal és reménykedem benne, hogy a trilógia befejező része minél hamarabb a boltokba kerül. Az esetleges spoilereket próbálom kerülni, de mivel a második rész alapsztoriját is körül írom, így az első részből óhatatlanul lelövök poénokat.
Share/Bookmark

2010. április 21., szerda

A titánok harca

1 megjegyzés
Legendás klasszikus feldolgozása + Sam Worthington + nagy költségvetésű hollywood-i produkció + 3D hatás: kell-e még valami ahhoz, hogy az egyszeri filmrajongó rohanjon a mozipénztárhoz jegyet váltani? Hát nem. És hogy hibát követ-e el, mikor így tesz? Nem. Bár nem fog egy filmtörténelmi alapmű élményével gazdagodni, de a jó szórakozás garantált.



A titánok harcának alapja a görög mitológia és az azt igen szabad elvűen kezelő 1981-es Titánok harca, amelynek Harry Hamlin és Laurence Olivier voltak a főszereplői. A 2010-es változat ha lehet még jobban eltávolodott az eredettől, hisz bevonnak olyan karaktert is akinek semmi köze nincs a történethez, ráadásul ebben a formában soha nem is létezett, de az ilyesmit egy amcsi filmnek már fel sem rójuk...

A sztori röviden annyi, hogy a baba Perseus-t (Sam Worthington) egy halász találja meg egy tengerbe vetett koporsóban az anyja holteste mellett. Felcseperedvén a halászok békés életét éli, amikor is vétlen módon belekeveredik az emberek az istenek ellen folytatott háborújába amiben az egész nevelőcsaládja szörnyethal. Sokáig nincs ideje merengeni ezen, hisz katonák (számomra érthetetlen okból) foglyul ejtik és Argos-ba hurcolják. A város polgárai az istenek felett aratott sikerüket ünneplik (meghalt egy csomó ember és egyedül egy Zeusz szobor ledöntését tudják felmutatni ezzel szemben, a katonai tankönyvek az ilyesmit valóban nagy sikerként értelmezik...) amin megjelenik Hádész (Ralph Finnes) aki nem igazán kultiválja, hogy az istenek úgy kompletten hülyének vannak nézve, úgyhogy igazi partygyilkos módjára kicsinál egy nagyobb adag helyi lakost, majd közli a megmaradottakkal, hogy az egész város pusztulni fog a titánok gyilkosának a krakennek kezei(csápjai-szája-stb) által, hacsak fel nem áldozzák a királylányt Andromédát (Alexa Davalos - Riddck: A Sötétség krónikja) Mivel kéznél van egy félisten Perseus (hogy honnan a rákból tudja mindenki, hogy Perseus félisten, mikor ő maga sem volt tisztában a dologgal, azt örök homály fedi) a király rögtön egy csapat élére is rakja, hogy keljenek útra megoldást találni az apró Kraken jelentette problémára ami lehetőleg mellőzi Androméda halálát. A csapat argoszi katonákból és vezetőjükből Draco-ból (Mads Mikkelsen) valamint a hozzájuk csapódó soha nem öregedő istenszakértő Io-ból (Gemma Arterton - A Quantum csendje) áll. A feladat pedig nem egyszerű hisz mitológiai szörnyek legyőzésén keresztül vezet az út az üdvösséghez, márpedig azok nem adják egykönnyen a bőrüket.

Az alapsztori tehát magába foglalja az izgalmakat és a látványos jelenetek lehetőségét, amit a készítők tökéletesen ki is aknáznak. 2D-s szinten. Merthogy a Titánok harcát hagyományos filmtechnikával forgatták, és utólag szoftveresen konvertálták 3D-ssé, ami sajnos a végterméken igen durván meglátszik. Szép-szép a 3D, de igazából alig érzékelni, nagyon kevés jelenet van, ami igazán kiaknázza a 3 dimenzióban rejlő lehetőségeket. Ez nem egy Avatar, ahol a látványvilág direkt erre lett felépítve. Egy szóval aki teheti ne fizessen több pénzt a 3D-s változatért. Azért persze moziban nézős film a Titánok harca, mert nagyon látványos és akciódús, a trükkök pedig varázslatosak.

A történet kidolgozottsága megfelelő, de azért tény, hogy nem az a film legerősebb pontja. Mindamellett ahhoz épp elég, hogy szórakoztatóan kösse össze a látványos akciókat, különösebb logikai baki nélkül. Azt hiszem egy ilyen stílusú film esetében ennyivel már bőven megelégedhetünk. Meglepő módon a Perseus-Androméda szerelmi szálat teljesen kihagyták, ahogy bármi egyéb romantikázás sem került be a film közel két órájába. Ez azért szokatlan, hisz a görög mitológia egyik mozgatórugója épp a szerelem volt. Mondjuk ez még így mindig a jobbik megoldás mint belerakni valami erőltetett kidolgozatlan romantikus szálat, de még így is érdekesnek tekinthető.

Ami a színészeket illeti Sam Worthington jól hozza a kemény legény karaktert. Mondjuk az izomzatán kívül másra nem is igazán volt szüksége, hisz Perseus egy teljesen alap hőstípus különösebb mélységek nélkül. Esetében azt sem mondhatni, hogy nagy elődöt kellett volna lepipálnia, hisz Harry Hamlin annyira volt hős alkat, mint Scooby Doo... Ralph Finnes félelmetesen jól alakítja a rosszfiút, bár ha őszinték akarunk lenni a Hádész-a 99% Voldemortot tartalmaz. Liam Neeson tökéletes választásnak bizonyult Zeusz szerepére, hisz bár keveset van képernyőn, akkor uralja a vásznat. Ami a többieket illeti mindenki jól hozza a maga karakterét, egyedül csak talán a női szereplőkre lehet egy kis panasz, hisz kibontakozásra esélyt azt nem igazán kaptak. Hogy ez az ő hibájuk-e azt nem merném kijelenteni, de tény, hogy azért egy erőteljesebb (nem fizikai értelemben véve, kell a francnak még egy Xena...) női karakter azért nem ártott volna.

Összességében véve a Titánok harca egy nagyszerű moziélmény, kiváló szórakozást nyújt arra a két órára, de a világot nem váltja meg, nem ez lesz az a film amiről évek múlva is ódákat fogunk zengeni,
Share/Bookmark

2010. április 9., péntek

Heti szenvedés

5 megjegyzés
Valahogy nem igazán szoktam a blogot magán jellegű írásokkal telepakolni, aminek általában az az oka, hogy olyan apróságokkal amikben semmi érdekes, vagy tanulságos nincs, nem kívánom teleszemetelni a blogot. (Történnek persze érdekes dolgok, amikről érdemes lenne írni, de jelenleg nem érzem szükségét új munkát keresni :D )

A lényeg a lényeg, hogy az elmúlt hét nagyrészét az ágyban fekve töltöttem, mert a húsvét vasárnapi étkezés kicsit túl jól sikerült. Történt ugyanis, hogy hétfőre be lettem osztva szolgálatba, így a húsvéti családlátogatósdit egy nappal korábbra kellett hoznunk. Ez magában foglalt egy laza 260 kilométeres Kecskemét-Budapest-Jászfényszaru-Nagykőrös-Kecskemét körutat. Jártunk a nagymamámnál (reggeli + nasi + ebéd), keresztanyámnál, anyámnál (nasi + vacsora), párom nővérénél (nasi). Haza már fájós hassal érkeztünk, de az még szerencsére elmúlt másnap reggelre. Alapozásnak azért egy masszív epegörcshöz azért pont jó volt. Másnap szolgálatban az ebéd aztán megadta az utolsó lökést, amitől aztán az epém azt mondta, hogy oké, akkor ezt most untam meg. Én persze kitartó akartam lenni, de aztán a többiek erőszakkal eljuttattak a gyengélkedőre, ahol is megállapították, hogy az ember bőrszínének rendszerint sötétebb tónusúnak kell lennie mint a meszelt falnak és mivel ez nálam nem teljesült, emellett az enyhe sörpocakom gyomor magasságban olyan keménységet mutatott, mint egy kigyúrt edzőteremhuszáré, azonnali hatállyal továbbítottak a megyei kórház ügyeletére. Annyira komoly persze nem volt a gond, de azért út közben egy telefonnal jól ráhoztam a frászt a páromra, aki elsőre nem a legvidámabban reagált a készülj fel, hogy be kell nézned a kórházba felszólításra. Egy igen kellemetlen helyre adott injekció után már engedtek is haza pár napos pihenés javaslatával.

  • Pár napos pihenés - Pipa

  • Hétfő reggeltől csütörtök reggelig öt kiló mínusz - Pipa

  • A húsvétra felhalmozott, plusz a családtól kapott sok finomság elfogyasztása - Pipa (na persze, a pogácsa egy részét most kellett kidobnunk, mert szegény párom nem bír egyedül annyit enni, hogy minden elfogyjon mielőtt megromlana)

  • Teljes felépülés - Pipa... lesz majd vagy egy hét múlva.


Szóval most itt tartok. Az epém még mindig fáj egy kicsit, de legalább már görnyedés nélkül tudok járni. Mondjuk futni két métert sem bírnék és a lépcső megmászása úgy kifullasztott, mint egy TBC-s láncdohányost, de javulok. Ez ahhoz képest, hogy mikor hétfőn kivettek a szolgálatból, azt gondoltam, hogy másnapra már kutya bajom sem lesz...

És mi ebből a tanulság? Ha valakinek epeköve van kezeltesse mielőtt bajt csinál (akár még komolyabbat is, mint amit most én kaptam), illetve ha valaki fogyni akar, állítson elő magának masszív epegörcsöt, mert attól csak úgy repülnek lefelé a kilók és ehhez csak azt a jófajta gyomorszájon vágtak könyékkel érzést kell elviselni pár napig, éhség érzetet nem, mert az ember napokig nem kívánja a kaját ilyenkor.
Share/Bookmark

2010. április 4., vasárnap

Nem szerepelt benne

1 megjegyzés
Gondolom mindenki volt már úgy, hogy égető szükséget érzett megtudni kedvenc színészéről, hogy eddig milyen nagy lehetőségeket mulasztott el karrierje során. Nem? Na mindegy, a lényeg, hogy néhány pihent agyú arra gondolt megosztja ezeket a létfontosságú információkat a nagyvilággal és elindították a NotStarring.com-ot. Végül is mi lenne velünk, ha nem tudhatnánk meg sehonnan, hogy akár Chevy Chase is lehetett volna Forrest Gump?

Az oldal maga elég részletes, kereshetünk benne színészre, filmre, listáztathatjuk a filmeket évekre lebontva és sok ehhez hasonló finomság. Sok gyakorlati értelme nincs az egésznek, mégis tipikusan az a fajta dolog ami előtt az ember akár egy órára is képes leragadni. Filmrajongóknak kötelező.
Share/Bookmark