2009. november 3., kedd

FlashForward

Igaz kicsit megkésve, de írok az idei sorozatszezon másik újoncáról is amit az NCIS:LA mellett nézek. Illetve ezt jóval inkább mint azt, mert mind a hat eddig leadott részt láttam. Ebből már ki is tűnik, hogy nem leszek lesújtó véleménnyel róla. Úgy harangozták be a Flashforward-ot, mint az új Lost-ot. Nem az. Hogy ez jó, vagy rossz, azt döntse el mindenki saját ízlése szerint, én pl soha nem szerettem egy-két hasonló húzás, vagy stílusjegy miatt azonnal egybemosni két különböző filmet, vagy sorozatot. Itt is ez a helyzet, van egy hatalmas rejtély és sokat foglalkozunk a szereplők lelki életével, de ezen kívül maximum a nagy költségvetés miatt lehet összevetni a két szériát. Ezért én inkább meg sem teszem.

Az alapötlet frenetikus a maga egyszerűségében: az egész világon mindenki egyszerre veszíti el az eszméletét és mindenki pontosan 137 másodpercre. Ezen idő alatt betekintést nyernek a fél évvel későbbi jövőjükbe. Itt nem nagy dolgokra kell gondolni, pontosan ugyanazt az időpontot látják a saját szempontjukból, nem az elkövetkező fél év történéseit. Ha épp abban az időpontban egy dugó közepén áll az autójával, akkor nem tud meg túl sokat a jövőjéről. A széria főhőse persze nem lehet olyasvalaki aki egy baráti sörözést vizionált csak, ő épp nagyon nyomoz valamin fél évvel később, mivel amúgy FBI ügynök. Tehát a 137 másodpercnyi szunya után megkezdik a károk helyreállítását, az FBI meg gyorsan felállít egy nyomozócsoportot, hogy kiderítsék mégis mi a rák volt ez.

Az alapsztori nagy vonalakban ennyi. A sorozat az eddigiekben nagyon jól alakul, mindenképp nézős kategória. Az hogy mégsem vagyok igazán elájulva tőle, az én ízlésemnek nem megfelelő arányoknak köszönhető. A nyomozó szál érdekes és izgalmas, a rejtély furmányos, viszont legalább ugyanannyit törődnek a szereplők lelki világával, ami nekem igazán nem tetszik. Ilyen szempontból a 4. rész volt az abszolút mélypont, ott a történet csak egészen minimálisat haladt előre. Persze olyanok minden szériába becsúsznak. Szóval a lényeg, hogy számomra a "nézős és érdekes" sorozattól a "belehalok ha nem látom most rögtön a következő részt" ez a túlzott lelkizés választja el a szériát. A karakterek egyedisége még nem igazán alakult ki, egyelőre viszonylag sablonosak. Nem vészesen, de tény, hogy az összes nyomozós filmes karakter felvonultatásra kerül. Ami a színészeket illeti, nem igazán tudnék olyat mondani aki akár felfele, akár lefele kilógna a sorból, itt mindenki hozza a jó átlagot. Persze ez is olyan dolog, hogy valaki jobb szereti, ha van egy-két zseniális alakítás a sekélyesek között, de szerintem ez a jobbik verzió.

Számomra a FlashForward az idei év egyik legnagyobb kedvence és ha képesek lesznek kevesebbet foglalkozni az igencsak érdektelen drámázással, akkor lehet akkora durranás, mint tavaly a Fringe volt.
Share/Bookmark

3 megjegyzés:

Ability írta...

Lényegében elmondtál mindent, amit gondolok. Kevesebb magánélet, több nyomozás, és akkor meg se lehet majd unni.
Azt azért hozzátenném, hogy szerencsére sikerült szimpatikus színészgárdát összehozniuk, nálam ez sokat dob a sorozaton.

Giggsy írta...

Igen, a szereplőgárda tényleg szimpatikus, és ez mindenképp pluszpont. Bár sokan támadják Fines-t, hogy szarul alakít, de nem igazán értem az okát, szerintem semmi gond vele. Csak tényleg jobban előtérbe kerülhetne megint a nyomozás...

kevice írta...

Nos, én megmondom őszintén, annyira nem vagyok elájulva ettől a sorozattól és némiképp csodálkozom is ezen a nagy hype-on, ami körülveszi. Jó jó, meg minden, de azért ennyire nem. Vagy lehet, hogy csak engem nem fogott meg. Mindenesetre még maradok pár részig, de könnyen előfordulhat, hogy egyszer csak elhagyom :)

Megjegyzés küldése