Macska... jaj!

Ha az embernek állata van, az soha nem lehet unalmas. Egy kutya vagy egy macska, de még akár egy aranyhörcsög is bármikor képes izgalmakat kelteni, legyenek azok akár pozitívak, akár negatívak. Mondjuk a macskáknak elég jó képességeik vannak mindkettőhöz.

Nálunk például a lakáson eszközölt legutóbbi módosításra a macskák, illetve az csak egyikük miatt volt szükség. Az ugyebár mindenki előtt nyilvánvaló tény, hogy legyen az akár házi, akár a vadonban vadászó fajta, a macskák imádnak magas helyekről letekinteni a világra ezzel is bizonyítva az ő intellektuális és ügyessébeli fölényüket. Csakhogy néha ez bizony visszafelé is el tud sülni, ahogy történt az a mi fekete macskánkkal kétszer is. A második emelt erkélyének korlátján ücsörögve kacagva lehet szemlélni a sok forgolódó embert, akik nyilvánvalóan mind az ő kiszolgálására teremtettek, még azok is akik nem is ismerik. Ez mind szép és jó, de egyszer a fekete macskát is utolérheti a sors és nagyon könnyen a padlón találhatja magát. Ezesetben szó szerint. És bizony nem az erkély padlójáról beszélek, hanem a szomszéd kocsibejárójának padlójáról. Utólag persze nevet az ember az ilyenen, de azért nem volt vicces. Oké, hogy a macskák talpra esnek, (mint a mellékelt példa bizonyítja 7 méter magasból is) de azért ez mégsem tűnik annyira egészségesnek. Mindegy, a lényeg, hogy nem lett baja, csonttörés és bajt okozó belső sérülés nélkül túlélte, este már rohangászott is, mint máskor.

Na de nem ő lenne, ha egy ilyen pofára esés szemernyit is csökkentene a bátorságán/hülyeségén. Alig fél évvel később megint képes volt leesni a korlátról, de úgy... Szóval az első esetnél egyszerű volt a képlet, leesett, a földszinten landolt, oké. Na de hogy arra hogyan volt képes, hogy beessen az alattunk lakó erkélyére és vigye magával a kiterített takarónkat is, azt már el sem tudom képzelni. Bezzeg az ilyenekről soha nem készül videó.

A lényeg a lényeg, hogy azóta az erkély ajtaja kétféle állásban lehetett: csukva; nyitva, de úgy hogy az asztallal el volt torlaszolva. A macskák persze az utóbbit kedvelték kevésbé, hisz nem kicsit csípte a nem létező csőrüket, hogy az ajtó nyitva, ők mégsem mehetnek ki rajta. Nyáron azonban ez így nem mehet, amúgy is dögmeleg van, az erkély a felfordított asztal miatt enyhén minősíthetetlenül fest és még a levegő sem járhat a lakásban. Első javaslatom a korlát megemelése volt, hogy a macskák még véletlenül se ugorhassanak föl rá, de ez leszavazásra került (a páromnak sem tetszett és bár nem nyilatkoztak, de a két macska is nyilván ellene volt) úgyhogy az jutott az eszembe, hogy ha kiszélesítjük a korlátot egy falappal, akkor a két macska nagyobb valószínűséggel lesz képes megtartani az egyensúlyát a tetején. Azért a biztonságot növelendő vettünk polctartó vasakat is, hogy arra ki tudjunk feszíteni egy hálót ami aztán végképp megvédi cicáinkat a mélybe hullástól. Oké, hogy az egyiküknek még kilenc a másiknak meg hét élete még megvan, de azért nem kellen elvesztegetni, nem?

Szóval beszereztük az alapanyagot ami gyorsan meglett, fúrós embert szerezni azonban persze nem volt olyan egyszerű. Azért az is sikerült (a sógor jött el) felraktuk szépen a lapokat és láttuk, hogy ez így jó. És örültünk. És gondoltuk, hogy mivel este van, a folytatás ráér másnap. És nem néztünk időjárásjelentést, mert akkor tudtuk volna, hogy másnap nagyjából 24 órán keresztül esni fog az eső. Egy szempontból persze nem volt ez baj, hisz így tesztelhettük, hogy a szerzett falapok mennyire vízállóak. (semennyire) A tegnapom nagyrésze tehát ezután a háló felapplikálásával telt (nem igazán méretre igazított hálóval volt dolgom) De sikerült minden, az asztal elkerült az erkélyajtóból, a macskák letesztelték az új korlátot és minden szuper. Lentről is jól fest a dolog, idefentről is, az ajtó is nyitva lehet, szóval tök happy minden. Csak tudjátok mit? A macskák azóta le se szarják az erkélyt...

Macska... jaj!