Renault Mégane Coupé 2.0

Na ez a most következő bejegyzés tipikusan az amiről meg nem tudnám magyarázni, hogy eddig miért nem született meg. Annó a blog írásába részint pont az ilyenek miatt vágtam bele, eltelik közel egy év és még mindig nincs bejegyzés arról a tárgyról, ami egyértelműen a legközelebb áll a szívemhez... már a tárgyak közül persze.

Nagyjából két évvel ezelőtt, mikor még az előző munkahelyemen dolgoztam, olyan feladataim voltak, amikhez szükségem volt autóra. Az állás persze nem fizetett rosszul, úgy festett, hogy sokáig megmarad, ezért úgy döntöttem belevágok az autóvásárlásba. A párom is akkoriban tervezgette az autóvásárlást (ez még az összeköltözésünk előtt volt) így együtt vágtunk neki az autókereskedések zord világának. A párom nagyon körültekintően válogatott, rengeteg autótípust átnézett, kilistázta ami tetszett neki és ellátogattunk az olyan kereskedőkhöz, ahol lehetett olyan kocsit kapni. Én ennél kevésbé voltam megfontolt, két típust néztem ki, az egyik az eredeti, minden ráncfelvarrás előtti, tehát nem a hülye kacsaseggű Mégane Coupé, a másik pedig a Mitshubishi Lancer. Számomra megfizethető áron mindössze az előbbiből találtam autót a neten, szám szerint egyetlen egyet. A kocsivásárlás nem mehet durrbelebalázs módjára, az embernek jól meg kell vizsgálnia a kínálatot, mielőtt valamire kicsengetne súlyos százezreket. Igen. Ez a helyes módszer. Aztán van az, ahogy én vásároltam autót: megláttam élőben, a kereskedő beindította a motorját, anyám élettársa (kamionsofőr, ex-autószerelő) azt mondta jó állapotúnak tűnik és én már indultam is aláírni a szerződést.

És akkor itt kezdődjék a cikk elemzés része. Előre leszögezem, nem vagyok autószerelő és kábé annyit tudok az autók belsejéről, hogy a motorban dugattyúk vannak és nem benzinen élő törpék tekergetik a főtengelyt... Eleinte aggódtam a kocsim olcsó ára miatt (575 ezer volt, mikor általában a típus 700-nál kezdődött) de aztán az ebbéli félelmeim alaptalannak bizonyultak. Persze nem mondom, hogy makulátlan állapotban volt, mikor megvásároltam, de a francia autók átlagos híréhez képest azt hiszem nagyon jól szolgál azóta. Hogy milyen vezetni és ehhez hasonlók, arra később térek ki, előbb kezdem a megbízhatósági kérdéssel, hisz talán mégis ez a legfontosabb egy autónál.

Megbízhatóság/szervíz

Igen, ez egy francia autó esetében erősen sarkalatos pont. Az elektronika egy fos, de ha elromlik, akkor legalább drága szervizelni. Ezzel sajnos nem tudok vitába szállni, az én autóm esetében sincs másképp. Azonban a saját autómat meg kell védenem, mert amit szerelőnél eddig költenem kellett rá, az két kivétellel olyan problémák miatt volt, amikkel együtt vettem a kocsit, lám azért megvan miért volt olyan olcsó. A hátsó ablakok nyitása-csukása nem működik, ki nem szarja le, hátul úgy sem utazik senki (magyarázat később) A napfénytető nem nyílik (amúgy sem használtam volna soha). Ezek megjavítására nem is költöttem egy fillért sem. Ennél sarkalatosabb kérdés volt a fűtőmotor bekrepálása, amiről kiderült, hogy igazából nem a motorral volt gond, hanem a kapcsoló ellenállásával. Nem hangzik nagy gondnak, ugye? Egy ellenállás. Nos egy ilyen ellenállás Renault-éknál 15 ezer Forintba kerül... Az egyetlen elektronikai probléma ami már nálam jött elő, a motorvezérlő elektronikájával volt. Valami apróságot kellett benne cserélni, az egy tízesbe fájt. Szóval valóban nem olcsó ha már hozzá kell nyúlni az elektronikához, de két év alatt ennyi probléma igazán nem számít soknak. Ami az autó más területeit érinti: kipufogó: komplett csere (az előző gazda gányolt szart építtetett a gyári helyére); vízcső (gyári alkatrész 21 ezer Forint, nem gyári nem létezik hozzá...); fékpofa; vezérműszíj; olajszűrő; légszűrő; olajcsere; na meg egy eltömődött esőelvezető megreparálása ami miatt az esővíz egyenesen az utastérbe folyt. És ennyi. Az autó 14 éves, tehát azt hiszem a felsorolt lista nem számít túl hosszúnak, két év alatt ennyi szerviz bőven az elviselhető szinten belül van. Az össz szervízköltség nagyjából 150 ezer Forint ami igen barátságosnak mondható.

Biztonság

Méretes erős tárcsafékek, a kilencvenes évek közepén gyártott középkategóriás autók messze legmegbízhatóbb karosszériája vezető és (opcionálisan) utasoldali légzsák... kell ennél több?

Kényelem

Na igen, valakinek ez is szempont. A Mégane Coupé egy igazán kényelmes autó. Két személynek. Esetleg négynek is, ha a sofőr és a másik elöl ülő legfeljebb 170 centi és a maradék két fő akkora, hogy egy Lamborgini-be is csak sámliról tudna beszállni. Ez bizony kőkeményen két emberre lett tervezve, a hátsó ülés inkább csak amolyan dísznek van beépítve és épp ezért is nem zavar, hogy a hátsó ablakok nem nyílnak ki. Az elől ülők ellenben minden kényelmi berendezést megkapnak, ami az autó gyártásának idején elvárás volt. Az ülések körülölelik az embert, még egy sportosabb kanyarvétel esetén sem csapódunk az ajtónak/ülünk az útitársunk ölébe. A kocsi alja közelebb van az úthoz és keményebbek a rugói, mint a négy illetve öt ajtós kivitelűeknek, ami a sportosságnak jót tesz, de ennek köszönhetően centire pontosan meg tudjuk mondani, hogy milyen mély kátyún hajtottunk át. A sportosságnak van még egy hátránya kényelmi szempontból: a hangerő. Rövid távon brutálisan jó, de egy hosszú út esetén a motorhangra kevésbé izgulók (magyarra fordítva: a csajok) valószínűleg már más véleményt mondanának róla. A kormány és az ülések pozíciója annyiféleképp állítható, hogy gyakorlatilag bárki megtalálja a számára kényelmes vezetési pozíciót. A középkonzol vezérlőelemei logikusan vannak megtervezve, különösebb odanézés nélkül is használhatjuk őket. A kormány mellett két bajuszkapcsolót helyeztek el, amikkel az összes igazán fontos funkciót elérhetjük. Erről vezérelhetjük a fedélzeti computert is, aminek mondjuk sok funkciója nincs, mégis igazán hasznos tud lenni, ha nem fejben kell kiszámolnunk, hogy mekkora az autó fogyasztása, vagy hogy kábé meddig jutunk el a jelenlegi benzin mennyiséggel. A csomagtartó nemcsak kupéhoz képes kellemesen nagy, egy családi autóban is elférne ekkora.

Design

A design a kornak megfelelő módon lett kialakítva. Semmi extra, mindenhol műanyag, szövet és némi műbőr borítás. Nem a legdrágább minőség, de az idő próbáját megfelelően kiállja és látványnak sem zavarja az ember szemét. Az ergonómikus elrendezésnek és barátságos beltérnek köszönhetően az ember otthonosan érzi magát az autóban ülve, amit a sportos műszerfal igazán feldob. Ennél nagyobb elvárás részemről nincs is egy kocsi belsejével szemben. És ami a külsőt illeti: szerintem ilyen szép autóhátsót azóta sem láthattunk középkategóriás autón (ez a kitétel kizárólagosan a Coupé-ra vonatkozik, a négy és öt ajtós verziók itt semmiben nem különböznek az átlagtól) szégyen, hogy a francia designerek pont ezt a rész tervezték át, az újabb verzióban... Kívülről a kocsi úgy fest, mintha a tervezőktől az összes vonalzót elvették volna, így minden idom megrajzolásához körzőt kellett volna használniuk. A sok lekerekített forma könnyen mehetne a sportos külső kárára, valahogy mégis az ellenkező hatást éri el: a kocsi robosztus és kecses is egyben. Már ránézésből is az az érzése az embernek, hogy ez a kocsi tapad az útra. Ezt a hatást a motor beindítása csak erősíti. Bár nem a külső designhoz tartozik, de a motor tervezői valami fantasztikus munkát végeztek az erőforrás hangjának kalibrálásakor. Ez a kocsi megszólalásig sportos, vajon utána is...?

Vezetési élmény

Igen. Ez az a rész, ami miatt azt mondtam: ez az a tárgy ami a legközelebb áll hozzám. Már a motor beindításánál elönti az embert az érzés, hogy "Padlógázzal irány a versenypálya!" aztán ahogy a kocsi megindul ez csak fokozódik. Csodálatosan gyorsul (10 másodperc alatt van százon, ez ahhoz képest, hogy csak sportOS autó és nem ténylegesen sportkocsi, határozottan jó), szinte bármennyire alacsony sebességről, bármely fokozatban képes már az első gázfröccsre ugrani. Nagyszerű úttartása van és a rövid tengelytávnak köszönhetően hihetetlenül kicsi a fordulóköre. A futómű kiválóan van kalibrálva, az ember az út minden rezdülését érzi. Persze az már, hogy ez jó vagy rossz, már mindenkinek egyéni ízlése, egy kupé esetében én mindenképpen a pozitív kategóriába sorolnám. A sportos hatásba egyetlen egy dolog rondít csak bele: a váltó. Sajnos jó francia autóhoz méltón a váltó hosszú úton jár és kissé nyúlós hatást kelt. Ezzel nincs is gond egy családi autóban, de egy kupéba sportosabb váltó kellene. Szerencsére azonban annyira nem rossz azért ez a váltó, hogy lerontsa az autó nagyon jó összképét. Igazán sportos persze hátsókerék hajtással lenne, de ezt gyakorlatilag már az első kanyar után képes feledtetni az emberrel. A Mégane Coupé nem az az autó ami egyszerűen eljuttat A pontból B pontba. A Mégane Coupé az az autó ahol magát az utat élvezi igazán az ember.

Összegzés

A Mégane Coupé egy nagyszerű autó a maga nemében. Ezen az áron ilyen vezetési élményt nem sok kocsi nyújt. Mindemellett kifinomult szép formája és biztonságos kivitelezése bárki számára jó alternatívává teheti, aki szereti a sportos autókat, de a sebesség mellett egyéb elvárásai is vannak. A fogyasztása 2 literes autóhoz képest meglepően barátságos, országúton akár 7 liter alatt is lehet tartani, de óvatos vezetéssel városban sem sokkal több 9 liternél. Egyedüli ellenérvként az igen drága alkatrészeket és a nem túl megbízható elektronikát mondhatnám, de ezek olyan gondok, amik azért a tíz évnél öregebb nem német autók kilencven százalékára ugyanúgy igazak.