2010. március 29., hétfő

Dead Like Me - Life After Death

Mindenki meghal. Ez már csak így megy. Legyen az ember, állat, növény, vagy akár egy sorozat, amit a csatornája ideje korán küld a halálba. Hasonlóan járt annó a Dead Like Me hősnője is, akinek földi pályafutása mindössze 18 évig tartott, de aztán megadatott az a kiváltság (amit a háta közepére sem kívánt) hogy a halála után új életet kezdhessen. Ő hozzá hasonlóan a sorozata is megkapta a második lehetőséget azután, hogy eljött érte a Kaszás: pár évvel a végét követően az alkotók úgy döntöttek, hogy összetrombitálják az eredeti szereplőgárda fellelhető színészeit és leforgatják a széria folytatását, így született meg a Dead Like Me:  Life After Death. Aki esetleg nem tudná, hogy mi is volt ez a sorozat annak itt egy rövid ismertető róla.



A filmet azért sikerült úgy elkészíteniük az alkotóknak, hogy azok is megértsék akik a sorozatról még csak nem is hallottak. Az alapszituáció ugyebár annyi volt, hogy Georgia Lass-t élete első munkanapján telibetrafálja egy űrből lezuhanó WC-ülőke. Élete utolsó napja egyben halál utáni élete első napja is lesz, mert ahelyett hogy békében belépne a túlvilág felé tartó fénybe, itt kell maradnia kaszáskodni, hogy mások lelkének átsegítésében segédkezzen. Mivel a munkát mint olyat alapból sem szerette, ez meg határozottan olyasmi amit ő aztán nem akart, valahogy nincs igazán elragadtatva a dologtól. Egy kaszáscsapat tagja lesz, amely a legdurvább halálesetek áldozatainak segít az átlépésben, de emellett még kénytelen egy polgári állást is keríteni, mivel az alap foglalkozása nem épp olyasmi amiért fizetne neki bárki is.

Ugyebár ez volt az alapszitu évekkel ezelőtt. A sztori onnan folytatódik (A CIKK INNENTŐL BÖSZEME NAGY SPOILER A SOROZAT VÉGÉT NEM LÁTÓKNAK) hogy a csapat éléről távozik Rube, helyére új vezető érkezik Cameron Kane személyében, akinek a felfogása kicsit eltér elődjétől a kaszáskodást illetően. Modernizál, illetve mindent megtesz, hogy a csapat összes tagját lekenyerezze. Közben George húga Regie épp a szokásos "népszerűtlen tini" krízisen megy át, amit csak tetéz szerelmének balesete, akinek lelkét épp George-nak kellett volna elvennie... A sztori röviden ennyi, ennél többet nem tudok anélkül írni, hogy bele ne mennék a film poénjainak lelövésébe.

Szóval igen, eltelt néhány év, sokan változtak, az őskurvázié Daisy Adair például olyannyira, hogy az arca Laura Harris-ből Sarah Wynter-ré változott (szerintem óriási poén, hogy ez a két színésznő annó a 24 második évadában testvérpárt alakított). Ez sajnos a karakter esetében más változásokat is hozott. Sarah Wynter hiába nem rossz színésznő, képtelen jól hozni a karaktert. Az ő kisugárzásában nincs meg az a nyers és valahol mélyről érkező ribancosság, ami Laura Harris-ben megvolt, ezért a hiányt rettenetes túljátszással próbálja pótolni. Az eredmény egy hisztis ripacs színésznő lesz, nem az az elsőre sekélyesnek tűnő, de belül mégis érző karakter, ami korábban volt. A többiek karaktere nem változott semmit, ellenben Rube hiánya sajnos az eredeti Daisy-éhez hasonlóan érződik. Az új vezetőt a Lost-ból ismert Hanry Ian Cusick játsza, remekül, a gond inkább azzal van, hogy nem egy ilyen karakter kellett volna ide. Az ő személye hozza a legfőbb konfliktusokat, és bár a film maga jó, én mégis rossz döntésnek tartom a behozását. A többi színész és karaktereik igazából nem sokat változtak: a főszereplő Ellen Muth továbbra is fantasztikus, az igazán nagy rejtély számomra továbbra is az, hogy hogyan hagyhatnak parlagon heverni egy ilyen jó színésznőt. Való igaz, hogy nem egy klasszikus értelemben vett bombanő, de nagyon eredeti személyiség és hihetetlenül tehetséges abban amit csinál. Gyakorlatilag már az első perctől kezdve képes volt szerethetővé tenni ezt a lányt, pedig eleinte nem igazán tett szimpatikus dolgokat a karakter. Ezt a tulajdonságát a Life After Death forgatására sem vesztette el, szívesen megnézném őt más filmekben is. A régi kaszáscsapatból megmaradó két másik eredeti színész Jasmine Guy és Callum Blue még mindig vicces, ahogy megszokhattuk tőlük (már az első párbeszédükön dőlni lehet a nevetéstől) A George főnökasszonyát alakító Christine Willes még mindig irritáló kissé, de sokkal inkább szerethető, ami nagyon valóságossá teszi a karakterét. Cynthia Stevenson aki George anyját játsza, gyakorlatilag évekkel ezelőtt is ilyen volt, a karaktere tálán csak annyiban változott, hogy kicsit talán szelídült a kisebbik lányával való veszekedésekkel tarkított viszonya, bár békésnek továbbra sem mondható. Ha már felmerült George kishúga, igazából ő nagy változásokon ment át. Nem cserélték le, mint Daisy-t, csak az őt alakító Brit McKillip időközben felnőtt és bár kislányként is látszott rajta, hogy nem csúnya ő, csak szándékosan csúfítottak rajta, mostanra igazán szép fiatal lánnyá érett. A karaktere is sokat lépett előre, bár még mindig az az egész világgal hadban álló tini, de már nem az a durván csodabogár akinek az elején megismertük.

Szóval rengeteg változáson ment át a Dead Like Me a sorozat befejezése óta, ezek nem mindegyike tekinthető túlzottan pozitívnek. Az eredeti humor és morbid módon vicces halálok megmaradtak és ez azért kárpótol Daisy lecseréléséért, valamint Rube kiírásáért, valamint az új főnökkel érkező némiképp talán mesterkélt konfliktusokért. Azt sajnos már soha nem tudjuk meg, hogy ha annó a csatorna nem hozza azt a teljességgel érthetetlen döntést, hogy lelövi az egyik legnézettebb szériáját, ami ráadásul arányait tekintve a kezdetektől fogva alig vesztett nézőket... szóval akkor hová fejlődött volna a Dead Like Me. Nekem a Life After Death igazán tetszett, bár igazából akadtak benne hiányosságok és nem is tekinthető sorozat lezárónak, mint annak idején a Firefly számára a Serenity. Arra mindenképp jó volt, hogy felidézze minden idők egyik legeredetibb sorozatának hangulatát, de még emellett is kicsit érthetetlen, hogy a készítőknek egész pontosan mi volt vele a céljuk. Sokkal inkább volt ez egy sorozat duplaepizódja, mint egy teljesen különálló film. Mindezek ellenére is annak aki szerette a Dead Like Me-t, ez egy kötelező darab, igazán nagyot nem hiszem hogy csalódhat benne.
Share/Bookmark

7 megjegyzés:

ge.nom írta...

Hány évad lett a sorozatból. Megnéztem de csak kettőt találtam. Ott kaszálták el?

Spawn írta...

@ge.nom: Én úgy tudom, hogy 2 Évad volt.

Amúgy én meg ezzel a sorozattal vagyok úgy, hogy többen áradoztak nekem róla, de nekem valahogy mégsem jött be annyira. Nem azt mondom, hogy rossz volt, de valahogy nem váltam tűkön ülve a folytatást hétről-hétre. (TV-ben néztem) Így pár részt láttam csak egyelőre, de majd egyszer lehet, hogy bepótolom a többit is...

Giggsy írta...

Akkor ott van a hiba. Furcsa, hogy pont ezt nézted magyarul, miközben amennyire én tudom szinte minden sorozatot eredetiben nézel. Szóval a magyar szinkron nem lett az igazi. George hangja az egyetlen jó döntés, minden más el lett cseszve. Kevés sorozat esetében veszett el ennyi poén fordításban... Próbáld ki eredetiben. ha úgy sem jön be, akkor ez tényleg nem a te sorozatod.

Spawn írta...

Sok sorozatot nézek eredetiben az igaz, de elég sokat nézek magyarul is.
Vagyok úgy sorozatokkal, hogy TV-ben megnézem, de azért annyira nem érdekel, hogy Torrentovics bácsitól elkérjem. (Pl. NCIS, Született Feleségek, TBBT, Chuck, hogy pár példát mondjak csak így hirtelen)
Engem teljesen hidegen hagy ez az "eredeti hang vs. szinkron" dolog, sosem kaszáltam egy sorozatot csak azért, mert nem volt jó a szinkronja.
Ha valami bejön, akkor bejön, ha nem nem. Ennek nálam semmi köze ahhoz, hogy milyen nyelven nézem.
A "Dead Like Me" pont nem fogott meg annyira. Azért majd lehet adok neki még egy esélyt valamikor...

Giggsy írta...

Nem ilyen egyszerű a helyzet. Nekem pl a Veronica Mars szinkronnal egyáltalán nem tetszett. Végigszenvedtem vagy tíz részt vele, aztán később eredeti nyelven belevágtam és onnan dara lett belőle. A DLM esetében is hasonló a helyzet. A szinkronra kiválasztott színészek jó része második vonalbeli, vagy pedig képtelen visszaadni az eredeti karakter stílusát. Ami pedig a szöveget illeti, durván finomítottak rajta. Nem azt mondom, hogy orrba-szájba káromkodni kell, de egy wha'da'fuck stílusú káromkodást mégsem kéne teringettét szintűre finomítani. A fordítás során nem csak a lefordíthatatlan nyelvi poénok vesztek el (pl az, hogy Delores Herbig úgy mutatkozik be, hogy Herbig, and her big brown eyes; amit aztán George később úgy fejel meg, hogy Herbig and her big fat ass) szóval nem csak az ilyenek vesznek el, hanem sok apró finomság is amitől igazán élvezhetővé válik a sorozat.
Ezzel együtt persze semmi garancia arra, hogy eredeti nyelven tetszene, de én a helyedben legközelebb (már ha lesz olyan) úgy tennék próbát.

Spawn írta...

Ja igen, azt nem mondta, hogy ha közeljövőben esetleg még egyszer nekifutok, akkor valószínű eredeti nyelven teszem. :)

ge.nom írta...

Most fejeztem be a két évadot, a filmet pedig elkezdtem letölteni.

Nagyon szimpatikus kis sorozat volt ez! Szívesen néztem volna még néhány évadon keresztül.

Megjegyzés küldése