Az alapsztori dióhéjban annyi lenne, hogy van egy kevéssé sikeres srác aki stand up humorista szeretne lenni, de annyira nem megy neki, hogy még a barátait is csak komoly könyörgéssel tudja rávenni, hogy megjelenjenek az előadásán. Aztán van a legendás humorista megannyi sikerfilmmel a háta mögött, aki kiégett és épp meghalni készül, mivel a leukémia egy igen ritka fajtájában szenved. Egyedül él, mert nagyjából mindenkit elidegenített maga mellől. A kettejük sorsa egy stand up előadáson fonódik össze ahol a feltörekvő ifjonc produkciója megtetszik a nagymenőnek és maga mellé veszi szövegíró/titkárnak. Ebből persze barátság lesz, ami akkor is fennmarad, mikor egyikük vagy másikuk seggfej módjára viselkedik. Közben persze az ifjú srác is egész jó stand up-ossá válik. Aztán vannak mellékszereplők is a filmben: a feltörekvő srác lakótársai/barátai, barátnő jelöltje, a kiégett sztár exnője, annak férje és a gyerekeik.
A film sajátossága próbál lenni, hogy betekintést nyer a stand up comedy világába és mellette kis Entourage-os beütéssel a filmesek életébe is rengeteg sztár cameojával. Így láthatjuk itt a saját magát játszó Eminem-et, Sarah Silverman-t, Ray Romano-t, Andy Dick-et és még sorolhatnám.
A sztori kicsit sablonos, egye fene, de attól még lehetne jó a film. A gond nem itt van, hanem ott, hogy amíg a drámai vonal egészen jól ki van dolgozva, addig a humor elhanyagolható mértékben működik a filmben. Egyszerűen néhány tényleg jól eltalált poént leszámítva minden vicc, vagy viccesnek szánt dolog erőltetett és/vagy undorító, de nevetni azt nem igazán lehet rajta. A másik problémát a film hossza adja, ugyanis Apatow-nak 150 percesre sikerült nyújtania azt a témát ami max 100 percre lett volna elég. Külön zavaró, hogy a 80-90. perc tájékán mikor már kezd az amúgy sem erős film még jobban leülni, úgy tűnik, hogy mindjárt vége, de ehelyett egy addig éppen csak érintett szál kibontásának még csak akkor kezdenek neki... Tényleg nem akarom ezt jobban kifejteni, hisz csak elspoilerezném vele a filmet, nem mintha ez az a fajta film lenne amit a fordulatokért lehet (lehet?) szeretni.
Tulajdonképp a legnagyobb gond az első perctől kezdve a méla unalom. A történet folyása sem valami pörgős, de a karakterek még azt is képesek űberelni unalom tekintetében. Hogy a színészek unták-e ennyire a dolgot, vagy eleve így lett megírva a forgatókönyv azt nem tudom, de attól még tény, mindenki olyan, mintha kurvára lenne jobb dolga is mint ebben a filmben szerepelni. Persze amennyiben így van, igazat adok nekik... A karakterek végtelenül unalmasak, nem hogy különleges nincs bennük semmi, de még csak nem is szórakoztatóak, így az emberben meg sincs a vágy, hogy szimpatizáljon bármelyikükkel is.
A rendező-író Judd Apatow keze alól kikerült már jó néhány szórakoztató film (pl.: 40 éves szűz, Superbad, Felkoppintva) amelyeknek nem mindegyike volt frenetikus, de egy megnézésre jók voltak. Hasonló statisztikával rendelkeznek a főszereplők: Adam Sandler (tőle nem írok filmeket, kétlem van olyan aki nem ismerné) és Seth Rogen (Superbad, Ananász expressz, Fanboys) is. De feltűnik itt még pl Jonah Hill is a Superbad folyton kanos kövérfiúja, ő játsza Seth Rogan egyik barátját. Amit végkép nem értettem meg, hogy az örökös keményfiú Eric Bana mit keresett itt. Mármint tudom, van neki humoros oldala is, de itt még csak nem is azt mutatták be.
Szóval a Funny people nem több mint egy tanmese arról, hogy ha nem jól bánunk a minket körülvevő emberekkel, akkor egyedül maradunk az életben és lehet már későn kezdünk bánkódni az elszalasztott lehetőségeken. A mondandó szép, de nem lett volna muszáj ezt ilyen unalmas köntösbe öltöztetni, mert így a néző aki egy keserédes komédiára számított egy óra után már csak a keserűséget érez, komédiát csak akkor ha a film után megnéz egy Showder klubot.
1 megjegyzés:
Másodszorra sikerült végignéznem, hát...
Régen láttam már ennyire sz** filmet.
Megjegyzés küldése