Angyalbőrben
Tehát kiképzés. Hat hétben, ezt hívják úgy a katonai terminológiában, hogy KVNR. A jelentését nem részletezném, azt szokták rá mondani, hogy rövidített alapkiképzés, amely során ugyanazt a tudást kapja meg az ember, mint a három hónaposon. Ezt a valóságban úgy kell érteni, hogy ha a három hónaposoknak 25 kilométer a menetgyakorlat, a KVNR-eseknek 12, ha a három hónaposok 4 füzetet megtöltenek az órákon, a KVNR-esek 2-t. Szóval én egy ilyenre kerültem be. Ez a kiképzés amúgy már rohadtul nem az, amit az egykori sorkatonák beszámolói alapján az ember elképzel. Részint persze igen, de igazából szinte csak a jó részéről beszélek. Én így ebben a formában ezt kifejezetten élveztem. Persze szar volt távol lenni itthonról, de a szakasz amibe kerültem nagyon jó volt, így tényleg bulinak mondanám a nagy részét.
Akadtak persze akik nem így gondolták, például rögtön az elején egy hölgy kiképzendő elpicsogta a főnökének (egy ezredesnek) hogy itt állat módjára bánnak az emberekkel, meg megalázó parancsokat hajtatnak velük végre. Ennek mondjuk a valóságtartalma úgy nulla és zéró közé tehető (legalábbis a KVNR esetében), de az igazán vicces az volt, hogy ennek folyományaként az ezt követően pár napon méginkább hímestojásként bántak az állománnyal. Mi azon viccelődtünk, hogy egyes idekerülők lehet azt várják el, hogy két szavas parancsok helyett, szép, bonyolult kérő hangnemű körmondatokban kapják az utasítást.
A régi időkből meséltek néhányan olyat, hogy meleg vízzel legfeljebb tea formájában találkoztak. Na mostanra ez is másképp van. A forró tea hőfok stimmel, de nálunk a zuhanyzóból is az folyt és kizárólag az, mert a hőfokon állítani nem lehetett. Oké, hogy egyik másik srácnak a hátán is jeti szintű szőr honolt, de azért hagyhatták volna, hogy erről ők maguk gondoskodjanak.
Voltak persze bulik is, persze csak amolyan szolid szintűek, mert nem úgy megy ám az, hogy az ember hajnali kettőkor olyan részegen esik be a laktanyába, hogy a mobiltelefonjával akarja becsippantani a mágneskaput... vagyis izé, ezt pont az egyik körlettársam megtette, de neeem ez volt a jellemző. Egyébként ezt nem tőlem hallottátok, ahogy az sem én voltam aki gondoskodott róla, hogy másnap az egész szakasz tudjon az esetről...
A mi századunkban egyébként három szakasz volt és elég rendes rivalizálás ment a különböző szakaszok között, főleg az első és a második között. Ebbe beletartozott az is, hogy éjjel kettőkor a mieink megpróbálták a másik szakasz hangadóját ágyastul kicipelni a folyosóra, az apró szépséghiba az volt, hogy az alkohol az ember fizikumára is hatást gyakorol, nem csak az ítélőképességére, így pár méter cipelés után kudarcba fulladt a kísérletezés. Innentől persze mindenki zárta a körletek ajtaját, hisz ki akarna teszem azt kibokszolt arccal ébredni?
Ha már a boksz szóba került én még életemben nem bokszoltam annyit a bakancsaimat, mint az elmúlt pár hétben. Persze tudom azt, hogy én tettem rosszul, de pl a két éve vásárolt cipőkrémet ezt megelőzően összesen kétszer használtam, ehhez képest a kiképzés ideje alatt teljesen elfogyott. Mondjuk akadt mikor naponta kellett a fullra leharcolt méteres agyagréteg alatt megbújó bakancsból újra csillogó feketét csinálni, na de hát ez mégiscsak a katonaság, szóval ilyesmin nem problémázunk.
Persze nem arról szólt ez a hat hét, hogy egész nap csak a sárban kúsztunk másztunk, illetve olyan igazi kúszás mászás nem is volt sok, de nem is ez a lényeg. Szóval az első két hétben csak tantermi foglalkozásaink voltak, és ilyenek később is akadtak. Ez nagyon jól is jött, mert így legalább az állomány férfi felének (na meg pár csajnak is) volt hol kialudnia az esti... izé... nem ivászatra gondolok... szóval az esti laktanyán kívüli különfoglalkozásokat. Még jó hogy akadt aki megfogadta, hogy kilenc év italmentességet nem fog feladni csak a kiképzési bulik kedvéért. Mondjuk ezt már az első bulin bebukta... Igazából az italozásból nem nagyon volt kellemetlen pillanat, leszámítva talán azt, mikor a laktanyaügyeletes ránk nyitott a klubhelyiségben. Mondjuk inni nem látott minket, de az asztalon sorakozó karton sörből nem lehetett túl nehéz következtetést levonnia.
Persze ahol ennyi ember összejön, különösen olyankor, ha a szóban forgók kétharmada nő, akkor kihagyhatatlan, hogy romantikus kapcsolatok szövődjenek. Az ilyesmiről persze csak pletyka szintjén hall az ember, az egyik kézzelfogható eset szemtanúja sem igazán tudott neveket említeni, csak annyiról számolt be, hogy látott valakiket szexelni a szolgálati asztalon hajnali háromkor. Mondjuk ha hozzávesszük, hogy a szemtanú matt részeg volt az eset idején, akkor máris nem annyira biztos, hogy igaz az eset... Volt ezen kívül még amiről hallottam, arról ugyan elsőkézből, de mivel egy srác mesélt arról, hogy matt részeg állapotában az egyik csaj lekapta... nem a száját, úgy hatvan centivel lejjebb, ez sem biztosabban igaz mint egy átlag vadász vagy horgásztörténet.
Amúgy ha már horgásztörténetek és italozás. A vizsgát követő bulin volt egy kisebb összeütközés. Amennyire sikerült összerakni az esetet, pár a kiképzésen frissen túl lévő középsulis srác igen ittas állapotban kicsit túlzott erőszakossággal nyomult a mi századunkból a csajokra és az egyik kiképzőnk (szegény elég hálátlan fizikumúnak számít) szólt nekik, hogy ezt így nem annyira kellene. Ők ezt zokon vették és elcsattant egy pofon is, mire rögtön az egész század a kiképző segítségére sietett. Az ifjoncok egy kicsit arcon lettek legyintve, de mivel csak hárman-négyen csinálták a balhét, bunyó nem lett belőle. És hogy ebben mi a horgásztörténet? Másnap délután már középiskolás hordák szétveréséről ment a pletyka és az egész szórakozóhelyet ripityára törő tömegverekedésről...
Egyébként tényleg nem csak italozásból állt ez a hat hét, mert azért a vége felé tényleg elég rendesen meghajtották a társaságot. Nem túlságosan, épp csak annyira, hogy a sok eü-s, meg személyügyis (a társaság 90%-a ebbe a kategóriába tartozott) érezze, hogy mivel jár az, ha katonai rendfokozata van.
Amúgy ha már itt tartunk, szeretnék eloszlatni egy tévhitet, azt, hogy a katonaságnál szar a koszt, különösen mikor kint terepen kell étkezni. Badarság. A rossz koszt ehetőséget takar, de amit kint kaptunk harcászaton azt jobb helyeken kóbor kutyáknak nem adnák oda. Először is egész biztos, hogy a honvédségi beszerző furcsa vonzalmat érez a hüvelyesek iránt. Ezzel persze minden férfi így van, de csak abban az esetben a az a hüvely egy csajhoz van csatlakoztatva, nem pedig egy növényhez. Az eredménye is meglett a dolognak persze. Még szerencse, hogy a körletek kellőképpen nagyok, különben az éjszakai alvás vegyvédelmi foglalkozás is lett volna egyben. Azért még néha így is elég nehéz volt megmaradni abban a légtérben. Az ilyesmi egyébként kint a gyakorlatokon is eredményezett vicces helyzeteket, például mikor az egyik srác lövéshez felkészülve durrantott egyet épp ahogy az egyik kiképzőnk elhaladt mögötte. Naná, hogy rögtön figyelmeztetve lett, hogy még nem kapott tűzparancsot... Mondjuk az sem volt semmi, mikor a páromnak meséltem telefonon, hogy milyen nagyon finom kaját kaptunk kint harcászaton, a körlettársam úgy nézett rám, hogy azt hittem mindjárt hív két kedves fehér ruhás embert akik etetnek velem egy kis Torazint, aztán átköltöztetnek egy puha falú körletbe.
Sajnos akadtak kihullók is a kiképzésről. Olyan mondjuk nem volt, akit a hozzáállása miatt tettek volna ki (persze más lett volna a helyzet, ha hallják, hogy a csajok mit zúgolódnak a kiképzők háta mögött) de a sérülés és betegség sajnos itt is elérte a társaságot. Nálunk például a 28 emberből 3-an is kidőltek. Mondjuk az igazán durva, hogy közülük kettőnek még az arcára sem emlékszem...
A kiképzőink is nagyon jó fejek voltak. Mármint velünk. Más kiképzési fajták esetén nem ilyenek, de mi abból nem sokat kaptunk. Mikor az egész buli végén mindenkinek kellett mondania pozitív és negatív jelzőt a kiképzésről, az egyik csaj azt mondta pozitívnak, hogy "humánus kiképzők" viszont ezt a szakasz parancsnoka nem volt hajlandó beírni a pozitív jelzők közé... Persze mosolygott közben. A lényeg, hogy elég nagy részük volt abban, hogy a társaság ilyen jól összeállt és gyakorlatilag a mi szakaszunk volt az egyetlen, amelyikből mindenki ott volt a kiképzést lezáró bulin, a többinek a fele az első adandó alkalommal elillant.
Ha már a záróbuli szóba került, nekem sikerült annyit innom, mint még soha életemben. Annyira azért nem lettem matt, hogy ne emlékezzek az este többségére, de elég érdekesen nézhettem ki, mert másnap mindenki elismételte nekem az este megbeszélt dolgokat, meg mikor először futottam össze a szakaszparancsnokommal, megkérdezte, hogy hol töltöttem az éjszakát és a válasz megadása után szemtanúkat kért rá... Mondjuk végülis nem tudom elítélni érte, mert a körletünk folyosójára lépést követően már homály fedi, hogy hogyan keveredtem az ágyamba, de az biztos, hogy abban ébredtem. Ráadásul nem is annyira nagyon józanul, persze négy és fél óra alvás nem tud csodákat tenni.
Szóval összefoglalva tényleg jó bulinak mondanám ezt a hat hetet. Azt persze nem állítom, hogy szívesen lennék ismét távol itthonról ennyi ideig (pláne nem tovább) de ahhoz képest, hogy úgy mentem oda először, mintha a fogamat húznák, tényleg FERGE... most figyeljetek... TEGES volt az egész.
2 megjegyzés:
Örülök, hogy épp bőrrel megúsztad a dolgot és annak meg pláne, hogy javarészt pozitív élményekkel gazdagodtál. Kiváncsi lennék, hogy én hogy bírnék egy ilyet, de azt hiszem ez a kérdés elméleti marad :)
Tuti bírtad volna. Akadtak itt 40-45 körüli személyügyes, meg eü-s csajok akik végigcsinálták, innentől kezdve nem kétséges, hogy neked is sikerülne. De gondolom nem tervezel ilyen karriert :)
Megjegyzés küldése