Tudom, hogy sokan imádják ezt a filmet, meg kultképregény az alapja, meg minden, de szerintem csak egy unalmas szar, amiben a látványvilágon kívül semmi értékelhető dolog nincs. Pedig úgy ültem én le nézni, hogy szeretni akartam, nagyon szeretni, de untam, a szó szoros értelmében untam azt a két és fél órát, amit elvesztegettem rá. Félreértés ne essék, nem egy tirpák paraszt vagyok aki nem érti a film alapvető mondanivalóját, hisz van neki olyan, ez kétségtelen, de attól még végigunatkoztam az első perctől az utolsóig. Nem tudom milyen lehet a képregény, de ha az is ilyen lassú víz partot mos, akkor végképp nem értem, hogy miért imádják. Sokan írták fórumokon, hogy képtelenség volt belegyömöszölni a 12 képregényfüzet tartalmát egyetlen filmbe, de kérdem én, ha megtették volna, lehetett volna ez még ennél is unalmasabb? Szerintem az egész film egy órával rövidebben is érthető lett volna. A sztori, legalábbis a főszál egyszerű mint a faék: egy alternatív 1985-ben vagyunk, az USA megnyerte Vietnam-ot, Nixon már az ötödik ciklusát tölti a Fehér házban, küszöbön áll az amerikaiak és a velejéig romlott mocskos szemét komcsi oroszok közti atomháború, amit csak az USA szuperfegyvereként működő szinte mindenható dr. Manhattan akadályoz meg. Ha ő nem lenne, a csúnya komcsibácsik már lőnék is a rakétáikat az USA-ra... A hősöket egy rendelettel betiltották, nincs többé álarcos bűnüldözés, mert az rossz. Megölik az egyik régi hőst (hőst? A figura akkora köcsög, hogy ha Batman ebben a filmben lenne, előbb csapná agyon, mint a Joker-t) aztán ezzel kapcsolatban el kezd nyomozni a hősök utolsó maradványa, aki nem hajlandó levenni a maszkját. És ennyi az alapsztori, ebből még akár jó is kisülhetne, de nem fog... A film nagyrésze lassú előkészítése az abszolút kiszámítható végnek. Na jó, a végkifejlett kicsit talán tud váratlan lenni, de a nagy rejtély, amit megpróbálnak kinyomozni a hőseink abban a kábé tíz percben amikor ténylegesen a főszállal törődnek, az abszolút kiszámítható. A főgonoszon már az első percben, amint megjelenik látszik, hogy ő lesz az. És itt nem amolyan Angyalok és démonok, vagy Harper's Island szintű kiszámíthatóságról beszélek, hanem konkrétan látni a figurán, hogy "Na ő lesz az" És ha ez nem lenne elég, egy csomó apró jelet is hagynak nekünk, hogy még akkor is rájöjjünk, ha annó általánosban megbuktunk osztályfőnökiből. De ez nem is fontos, hisz a film kétharmadában a szereplők mást sem tesznek, mint moralizálnak: az ember alapvetőleg egy állat; a szerelem jó dolog; az igazságnak minden körülmények között ki kell derülnie; néha jobb, ha az igazság nem derül ki; az emberiség léte, vagy nem léte mit számít az univerzumnak; ha valaki képes továbblátni az emberi életnél akkor vajon el is veszti az emberségét; stb... Értem én a mondanivalót, csak ne azzal menne a film kétharmada, hogy ezt a szánkbagyömöszölik. Tudom sokan ezért a mondanivalóért már okos filmnek tartják, de nem az. Okos film, ha magad jössz rá a lényegre, vagy finoman próbálnak meg rávezetni, és úgy érted meg, ebben viszont csak álfilozofikus blabla van, amitől egyesek akik fogékonyak az ilyenekre okosnak képzelhetik magukat. Sokrétű a film, peeersze. Meg bonyolult a mondanivaló, amit a pórnép agya nem fog fel. Ja. Véletlenül sem arról van szó, hogy dögunalom az egész, amin a közönség fele bealszik egy óra után és azért veszti el a fonalat. Már ha van olyan aki elveszti a fonalat, hisz mondom a filmben nem sok minden történik... És nem azért mondom, hogy a filmben nem sok minden történik, mert nem egy első perctől az utolsóig tartó adrenalinlöket az egész, hanem azért, mert igazából egy percig nem figyelnek arra, hogy előremozdítsák a történetet. Az akciók nagyrésze amúgy csak öncélúan odavágott valami. Látványos, de igazából szükség nincs rá a történet szempontjából. A film főszálával az egyetlen igazán jól kitalált karakter Rorschach-ot leszámítva a kutya nem törődik. A többiek méláznak a régmúlton, meg szakítás szélén vannak, meg próbálják megőrizni az emberségük utolsó morzsáját (illetve ez csak az egyikükre igaz), miközben nagyon nagy szavakat használva próbálják a film mondandóját és az elgondolkodtatónak szánt kérdéseket a fejünkbe verni. A film vége is inkább röhejes, nem lehet valaki annyira naív, hogy ezt megoldásnak találja, miközben a történelem már bizonyította, hogy hosszútávon ez semmit nem old meg. SPOILER!!! Második világháború, hahó! Kb öt évig volt utána olyan nagyjából béke. Egy emberiségre mért csapás nem hozza össze hosszútávon a nemzeteket. Amint kicsit is helyreáll a helyzet megy tovább a gyűlölködés. Amúgy már eleve az is abszurd elképzelés (már így a távlatokból visszanézve) hogy komoly esélye volt valaha egy atomháborúnak. Mindkét fél tudta, hogy amint valamelyikük kilő egy rakétát, mindketten elpusztulnak. Amúgy ezek szerint Hitler is csak azért indította a világháborút, hogy megóvja az emberiséget a kipusztulástól? Ez persze kifacsarása a film mondandójának... Megölünk egy csomó embert, hogy ne haljanak meg még többen. DE AMÚGY SEM HALTAK VOLNA MEG, MERT OLYAN HÜLYE EGYIK FÉL SEM LETT VOLNA, HOGY ATOMHÁBORÚT INDÍTSON!!!!! SPOILER VÉGE
A karakterek is rettenetesek szerintem. Rorschach mondjuk frenetikus mint üldözési mániás, kissé őrült igazságharcos, de a többiek... Ott van a kék ember Dr. Manhattan akibe kábé annyi emberség vegyült, hogy hozzá képest Mr Spock egy szentimentális, érzelgős sírópicsogó. Aztán van neki az a nője, aki egy komolyabb balhé után már rohan is más karjaiba. A csajnak van egy anyja aki (na jó, ez legyen akármennyire is szánalmas és előrelátható dolog, de akkor is SPOILER!!!!! képes volt lefeküdni önszántából egy olyan alakkal, aki pár évvel korábban meg próbálta megerőszakolni, aztán jól össze is rugdosta. Aztán persze kiderül, hogy az erőszakos barom a csaj apja, hát ez is egy meglepő fordulat volt, mondhatom SPOILER VÉGE) Aztán ott van az a bizonyos "hős" akinek a halálával a film indul. Akkor még sajnáltam, hogy Sam és Dean Winchester apját itt ilyen gyorsan kicsinálják, de ez az érzés igen hamar elszállt mikor kiderült, hogy nőket erőszakolt, embereket gyilkolt (ártatlanokat is, mint pl a vietnami csaj, akinek egyetlen bűne az volt, hogy berágott rá amiért felcsinálta aztán hagyta volna ott ebek harmincadján) szemrebbenés nélkül és egyéb ilyen nyalánkságok. Tette mindezt olyan álarc mögé bújva, hogy az emberek állatok és én ezt milyen jól tudom példázni. Most komolyan az ő halálát kéne sajnálni? A többi hős meg barátja tudott lenni, egy ilyen állatnak akinél kisebb szemétládákat is szigszalagozott már a bonctálcára Dexter Morgan? És akkor még ott van a hősből lett selyemfiú milliomos, akinek olyan tenyérbemászó a képe, hogy én minden különösebb indok nélkül szájba tudnám verni. Utolsó főszereplőnk pedig a tesze-tosza muja hős, aki tipikusan egy olyan alak, hogy azt sem hiszem el róla, hogy a főnökének meg merné mondani a véleményét, nem hogy az életét kockáztassa másért.
A színészi játékokra mondjuk nem lehet panasz, de hát nem is lettek a színészek (legalábbis a többségük) olyan megoldhatatlan feladat elé állítva.
Ha a filmben van olyasmi amit jó pontnak mondhatok az a látványvilág, az tényleg nagyon jól el lett találva. Az akciójelenetek nagyon ütősek, de talán azzal együtt túlságosan is brutálisak, én kicsit öncélúnak találtam a rengeteg elhasznált vért. Mondjuk érződik, hogy ugyanaz a rendező aki a 300-nál is volt, mert rengeteg megoldást onnan emelt át. Azok működnek is. Van sok szép és okos megoldás a filmben, pl a mosdós jelenet a börtönben, de annyira azért nincs eltalálva a látványvilág, hogy megérje miatta végigszenvedni a két és fél órát.
A zene abszolút a film mélypontja. És nem azért mert rossz zenék lennének benne (aki Jimmy Hendrix-re rosszat mond, velem gyűlik meg a baja) hanem mert abszolút nem illenek oda. Olvastam én a neten, hogy miért került be pl a 99 luftballons, de hiába a mondanivaló, ha maga a zene hangulata rohadtul nem illik oda. Ugyanez a helyzet azzal a rettenetes Hallelujah feldolgozással is ami abban a teljesen felesleges szexjelenetben van. Ezért a feldolgozásért amúgy külön járna a f@szkorbács a kedves készítőknek, mert a számomra talán legszebb érzelmes dalból valami olyan ótvar szart kutyultak össze, hogy az rettenetes.
Szóval elfogadom, hogy sokan sokrétűnek gondolják ezt a filmet, meg kimagaslónak, de ez inkább egyfajta sznobizmus ami abból ered, hogy az egyszerű filmnéző felettinek gondolják magukat. Ez nem egy bonyolult film, a feszegetett kérdések pedig megtalálhatóak voltak már megannyi alkotásban érdekesebb és emészthetőbb formában is. Nem azt mondom, hogy nem láttam idén rosszabb filmet (a Pókember 3 pl lazán alulmúlja ezt) de attól még nem jó. Lehet a képregény ismeretével jobban tetszett volna, de ez így nagy szar volt fiúk-lányok.
8 megjegyzés:
Nekem tetszett a film, pedig a képregényt még végig sem olvastam. :) Zack Snyder amennyire tudott próbált hű maradni a képregényhez, ez látszott is a filmen. Sok jelenet egy az egyben visszaköszönt. A film vége viszont (állítólag) más mint a képregényé, de mivel mint mondtam utóbbinak még nem jutottam a végére (a 12. szám még hátra van), így nem tudom, mennyiben.
De nem az a tipikus szuperhősös film, nekem éppen ezért tetszett.
Azóta pedig volt szerencsém a Rendezői Változathoz is, ami 3 órás, de az is teljesen le tudott kötni. (Még a szinkronos verzióra vagyok kíváncsi, milyen lett, valamikor azt is megnézem, csak nem tudom mikor jelenik meg.)
Nekem nem azzal volt bajom, hogy nem tipikus szuperhősös film, hanem azzal, hogy a sztori nulla előrehaladást produkál. Egyszerűen SEMMI nem történik benne, ha épp Rorsach nincs a színen. A nyomozós szál meg szánalmasan gyér, mert mint írtam, már az első pillanatban látni, hogy ki áll a háttérben. Ha nem írnám a blogot, valószínű másfél óra után félbehagytam volna a filmet, annyira untam.
De most komolyan, mi volt ebben a filmben az érdekes ami lekötött?
Engem lekötött az egésznek az atmoszférája, vagy hogy fogalmazzam ezt meg. Igazából valahogy tetszik az egész. Eddig kb. háromszor láttam, de mindig olyan gyorsan elrepült az két és fél óra (illetve egyszer három a Rendezői Változatnál), hogy észre sem vettem.
Amúgy valóban nem egy pörgős film, de én egyáltalán nem éreztem, hogy unalmas lenne, meg azt sem, hogy nem történik semmi.
Akkor úgy tűnik ebben nagyon nem értünk egyet :) Nekem ez ugyanolyan unalmas trágya volt, mint az előző adaptáció ettől a képregényszerzőtől (V, mint vendetta) Én mindkét esetben csak azt érzem, hogy nagyon mély mondanivalót akar sugallni, csak épp a történetvezetésről feledkezik meg közben.
Valóban nem, de nem baj :)
Ha már a képregényszerző szóba került: Alan Moore-ról van szó. Nos, ő kifejezetten nem rajong azért, hogy megfilmesítik a képregényeit, eddig minden filmnél levetette a nevét a stáblistáról, és saját állítása szerint egyiket sem látta. Amúgy az ő nevéhez fűződik még "A Pokolból", melyből Johnny Depp főszereplésével csináltak filmet, illetve "A Szövetség", melynek filmváltozatában Sean Connery játszott. Nekem tetszettek ezek a filmek. (Ja, és a "V, mint Vérbosszú is :) )
A Pokolból, meg a Szövetség nekem is tetszett, azokat azért is nem említettem. Ellenben a V, mint Vérbosszú, ugyanez a fiktív világba helyezett vontatott történetvezetésű moralizálós valami volt, mint a Watchmen.
Igazából ha megnézzük, a kettő közül egyikben sem történik semmi.
SPOILER!
A Watchman főszála pl annyi, hogy megölik a Komédiást, Rorsach látja, figyelmezteti a azt a mulya majmot, aztán eltemetik Komédiást, az ő temetésén Rorsach meglátja azt a régi rosszfiút. A temetés után ráront és megtudja tőle, hogy a Komédiás pár nappal korábban felkereste őt. Aztán hosszú ideig csak a szereplők lelkivilágával foglalkozunk és akkor megint történik valami ami előreviszi a történetet: megtámadják azt a selyemfiú képű exhőst. Rorsach elmegy a támadó törzshelyére, megtudja, hogy ki volt a faszi megbízója, és összeköti a régi rosszfiúval aki ott volt a Komédiás temetésén. Felkeresi a faszit, de az már halott, az egész csak egy csapda volt. Elkapják lesittelik. Ekkor megint hosszú ideig tartó szenvedés, míg a kék ember nője, meg a mulya majom el nem határozzák, hogy kihozzák Rorsach-ot a sittről. (addig nyolcszor megölhették volna...) Kihozzák, elmennek a selyemfiúhoz, ott megtudják, hogy ő a főköcsög. Ennyi a nyomozós szál és ennél még a Halálos iram nyomozós szála is összetettebb volt. Gyakorlatilag teljesen lineáris az egész. Oké, hogy sokmindent megtudunk közben a szereplők háttértörténetéről, de azoknak a sztorihoz sok közük nincs, ez nem egy Lost, ahol a sok apró infó fontosnak bizonyul később. Egy csomót moralizálnak közben (a legidegesítőbb a kék ember, tényleg érezni, hogy már nem is ebben a világban él, de ez inkább idegeísítő, ha ő a vásznon volt, legszívesebben tekertem volna tovább a filmet a következő jelenetig) felvetnek az élet szempontjából fontosnak tűnő kérdéseket, de igazából csak szenvednek végig.
Ha már hasonló stílusú filmet kéne jót mondani, akkor ott van a Dark City. Az végig képes fenntartani a feszültséget, a szereplő végig valóban azzal törődik, hogy akkor mi a fene is van. Ellenben a Watchmen-ben Rorsach-ot leszámítva az első két órában a kutya nem törődik azzal, hogy ki és miért ölte meg a Komédiást. A küszöbön álló atomháború meg nem csak most tűnik elrugaszkodott gondolatnak, hanem már 85-ben is az volt, szóval egy percig nem vehető komolyan a dolog. Ahogy a helyzet megoldása sem. Kábé két-három évre biztosítanák ezzel a világbékét, ha biztosítanák egyáltalán. Mert valljuk be, egy amcsi intézne támadást a világ ellen, csak azért, mert Amerikát is érte egy csapás, még nem szükségszerű, hogy a világ nemzetei nem épp Amerika ellen fognának össze és kezdenének háborút.
Szóval nekem ezért nem jött be ez a film. De a V, mint Vérbosszú dettó ugyanez.
Igen, igen a Watchmen-be minden szereplőnek megvoltak a maga problémái, és ezekkel is foglalkozott a film.
Amúgy meg, persze, hogy nem vehető komolyan a dolog, hiszen ugyebár egy filmről beszélünk :) (Illetve előtte a képregényről)
A Dark City viszont szerintem is jó film volt.
A Dark City nagy kedvencem. Egy esetleges újranézés után lehet írok arról is egy kritikát. Igazi film noir gyöngyszem sci-fi környezetbe oltva és a színészválasztás is hatalmas. Bár lehet mai fejjel fura lenni Jack Bauer-t beszari tudósként látni :)
Megjegyzés küldése