A játék ördöge

Mivel mostanában ismét rákaptam a kosárlabdára úgy döntöttem, hogy végre bepótolok egy régi kosarasfilm elmaradást és megnézem Spike Lee alkotását, a Játék ördögét. Az alaptörténetet ismertem, de így sem azt kaptam amit vártam. A film arról szól, hogy az apuka Jake (Denzel Washington) sokéves börtönbüntetését tölti, közben a fia Jesus (Ray Allen, a Boston Celtics sztárja, aki a film készültekor még igencsak újonc fiúcska volt az NBA-ben) Amerika legnagyobb középiskolás kosarassztárjává cseperedik, akiért az összes nagy egyetem és profi klub versenyez. Az állam kormányzója hatalmas kosárlabdarajongó és nagy támogatója a régi alma mater-ének, amit ezúttal a nagy tinisztár odacsábításával akar prezentálni. Mindezt úgy kívánja megvalósítani, hogy kiengedi pár napra a börtönből Jake-et, hogy rábeszélje a fiát válassza azt az egyetemet és ha sikerrel jár, jelentősen mérséklik a büntetését. Kívülről könnyebnek tűnik a dolog, mint megvalósítani, hisz Jesus szívből gyűlöli az apját amiért az anyja halálát okozta.



Bármennyire is tűnjék úgy, ez nem kosárlabda, de még csak nem is sportfilm. Ez egy komoly dráma. Jesus lehetne akár zenész, színész vagy akármi más is. Persze van benne kosarasjelenet is rendesen, de az mégis inkább csak a háttere a filmnek és nem a lényege. A játék ördöge arról szól, hogy egy emberre aki sikeressé válik milyen módon akaszkodnak rá a kevésbé sikeres ismerősei piócaként. Jesus-tól mindenki akar valamit, igazából a húgán, a nagynénjén és talán még az unokatestvérén kívül senki nincs aki ne számításból lenne a fiú mellett. Az apja ebbe a miliőbe csöppen bele és valójában ő is akar valamit tőle, de az elsősorban nem is a szabadság, hanem a megbocsájtás.

Spike Lee ezúttal is kiváló érzékkel mutatja be a szegénynegyedek nyomorát, csak tőle látható hitelességgel vezet minket végig a bűn mélységein és gyakorol igen durva társadalomkritikát nem csak a feketékkel, hanem úgy általában mindenkivel szemben. Mindezek ellenére, vagy éppen ezért én nem tudtam igazán szeretni ezt a filmet. Lehet, hogy csak rossz hangulatban láttam, hisz vitathatatlan, hogy értékes alkotás, de a lassú történetvezetése miatt engem most nem tudott igazán lekötni.

Ami a színészeket illeti csupa nagy (vagy később azzá váló) nevet sikerült ismét összetrombitálnia Lee-nek, hisz a főszereplő Denzel Washington és Ray Allen mellet ott van még Milla Jovovich, Rosario Dawson, Hill Harper (CSI: NY) és epizódszerepben feltűnik John Turturro illetve a Lakers-szel bajnoki címet szerző Rick Fox is. Ők mind feledhetetlen alakítást nyújtanak és teszik ezt úgy, hogy az ember még azokkal is együtt tud érezni valahol, akik csak kihasználnák Jesus tehetségét.

És ha nem elég az igazán nagy név, akkor említsük még meg, hogy a kilencvenes évek végének megannyi kosaras sztárja teszi tiszteletét egy-egy hosszabb-rövidebb jelenet erejéig. A teljesség igénye nélkül egy lista: Michael Jordan, Shaquile O'Neal, Scottie Pippen, Reggie Miller, Charles Barkley; illetve a kor nagy edzői is megjelennek: George Karl, Dean Smith, Rick Pitino, stb.

Összegzésképp ez egy igencsak kiváló dráma, de sportfilmként nem igazán állja meg a helyét. Nem szokványos történet és nem szokványos történetvezetés az biztos, de aki szórakozni és nem elgondolkodni akar egy filmen, annak nem ajánlanám.

A játék ördöge