2009. augusztus 4., kedd

Kosárlabda

Az elmúlt néhány évem sajnálatos módon a folyamatos tunyulás jegyében telt. Na jó ez így nem igaz, sokat futottam (busz után, villamos után, hév után, a csajok után csak azért nem, mert már van egy) de a szervezett sport valahogy egy ideje kimaradt az életemből. Eleinte azért, mert a barátnőmmel csak hétvégenként tudtam találkozni és épp akkor lettek volna a meccsek is a haverokkal, később a munka miatt (nem nézték jó szemmel, hogy szerdánként négy órával korábban be akartam zárni a boltot, hogy mehessek a bérelt terembe játszani), legutóbb meg azért, mert napi négy órát ingáztam otthonról a melóba és a hétvégén egyszerűen kedvem sem volt megmozdulni. Mióta munkanélküli lettem, időm és kedvem ugyan lett volna mozogni épp csak nem ismertem senkit itt Kecskeméten, szóval megintcsak meg lett lőve a dolog. De ez már szerencsére csak múltidő, ugyanis rátaláltam a kecskeméti amatőr kosárlabdabajnokság oldalára és gyorsan el is határoztam, hogy nekem oda csatlakoznom kell. Persze jelenleg olyan erőben vagyok, hogy még az öt kilós macskánk is lenyomna szkanderben és az elmúlt négy év során csak annyit volt kosárlabda a kezemben, hogy a labda ujjamon pörgetését gyakoroltam, szóval szükségem van egy kis edzésre. Szerencsére ez is megoldódott, a bajnokság oldalán egy srác ajánlott egy helyet, ahova el lehet menni gyakorolni, szóval tegnap ki is mentem arra a pályára. Mondjuk az első 10 dobásomból 7 a gyűrűt sem találta el (4 még a háló alját sem súrolta, olyan rövid lett), de ennek ellenére azért a későbbiekben lassan elkezdtek emlékezni a kezeim a helyes mozgásra (öt évi kosárlabdázás azért nem múlik el nyomtalanul) azonban a lábaimról ugyanez már nem mondható el. Illetve a mozgás helyessége az megvolt, épp csak a sebességet, meg kitartást  illetően akadnak hiányosságok... Mire befejeztem az elvégzett munka alapján abszolút lazának számító két és fél órás gyakorlást olyan érzésem volt, hogy jó eséllyel még egy járókeretes nagyi is odaverne százméteres sífutásban. A ma reggeli ébredés is tartogatott kellemes meglepetéseket, hisz most még olyan izmaim is fájnak amelyek létezéséről nem is tudtam, illetve ha igen, akkor már elfelejtkeztem róluk.  Eszembe is jutott, hogy ha ilyen formában akárcsak csereként is beférnék bármelyik csapatba ebben a bajnokságban, akkor inkább nem is kérnék az egészből. Persze az új évad szerveződéséig még hátra van jó egy hónap, sokat lehet addig fejlődni, de hogy fizikailag utol tudom érni magam, az egyenlőre igencsak esélytelennek tűnik. És ilyenkor már csak abba ijesztő belegondolni, hogy ha nem készültem volna idén egy teljes hónapon keresztül a katonai alkalmasságira, akkor milyen erőben lennék...
Share/Bookmark

10 megjegyzés:

Spawn írta...

A sporttól sajnos én is nagyon elszoktam. Pedig jó lenne... Szívem szerint fociznék, de haverokkal nem nagyon tudok, idegenekkel meg nem szeretek, mert arra semmi szükségem, hogy percenként leordítsanak, ha valamit elrontok. Mozgás pedig kell, mert már a szevezetem is jelezte, hogy bizony igény van rá. Arról nem is beszélve, hogy a monitor meg "taccsra" tette a szememet, így gép előtt sem tudok annyit ülni. (De a probléma orvoslása már folyamatban van)
Úgyhogy mostanában én biciklizek mindenfelé a városban, órákon keresztül.

Giggsy írta...

Miért nem tudsz a haverokkal? Nem indultatok annó valamilyen bajnokságban? Vagy az már nincs? Emlékszem, kicsit mindig irigyeltelek, hogy te tudsz menni a haverokkal sportolni.
Az amúgy tényleg nagyon el tudja venni az ember kedvét mindentől ha kiabálnak vele. Emlékszem mikor én 16 évesen elkezdtem focizni kapusként, akkor sajnos egy olyan csapatba kerültem ami tele volt bunkókkal és az első perctől kezdve szidtak a beszedett potyák miatt. Oké, akadtak köztük ronda hibák is, de azért nem a második-harmadik edzés után kellett volna a nyakamnak ugrani. Olyan rendesen elvették az önbizalmam (ami ugyebár egy kapusnál még fontosabb is, mint egy mezőnyjátékosnál) hogy nagypályán soha nem voltam képes megtanulni védeni...
A biciklizés amúgy nem rossz, de azért nem ugyanaz, mint a csapatsport.

Spawn írta...

Valóban indultunk a főiskolai kispályás focibajnokságban. Sőt, egyik éven szponzorunk és mezünk is volt, és abban az évben meg is nyertük 2. osztály küzdelmeit. Viszont abból a csapatból sokan abban az évben befejezték a főiskolát, köztük az a barátom is, akivel középsuli óta nagyon jóban vagyok. Ő szervezte az egész csapatot, és miután ő távozott, már énrám sem volt szükség. (Nem vagyok ugyanis egy labdazsonglőr. Ráadásul feljutottunk az 1. osztályba, ahol azért keményebb meccsek voltak.) De a lényeg, hogy van egy aranyérmem, amit futball-esemény megnyeréséért kaptam, és erre régen nem sok esélyt adtam volna :) (Az már kicsit fájó dolog, hogy az egész szezonban pont a döntő volt az egyetlen meccs, amin nem játszottam.)
Sajnos itt a lakóhelyemen nincs sok haverom (még kevesebb barátom) akikkel focizhatnék, így ez egyelőre ugrott.
Úgyhogy valóban jó dolog a csapatsport, de ahhoz előbb kellene egy csapat is...

Mr. Bro írta...

"hogy ha nem készültem volna idén egy teljes hónapon keresztül a katonai alkalmasságira" - honvédség? és fel is vettek vagy mi? :D

Giggsy írta...

Aha, honvédség, és fel is vettek. Szóval kiérdemlem majd a tesók tiszteletét :D Amúgy erről is írok majd bejegyzést, mert érdekes dolog.

kevice írta...

Először is gratulálok a sikeres felvételihez! :) Már jársz is rendesen melóba meg minden? (Bár nem tudom, igazából ez hogy is működik ott.)
Az erőnlétedért meg ne aggódj, vissza fog az jönni, csak elő kell csalogatni sok gyakorlással :)
Mondjuk az enyém szerintem sosem fog visszatérni, mivel mindent abbahagyok. Hiába, nincs kitartásom :( Most megint belevágtam valamibe, remélem, ez tovább tart, mint a többi. Csak nálam is az a baj, hogy nem nagyon van partner, aki jönne velem és ösztönözne. Egyedül az ember meg előbb-utóbb elunja magát, aztán azt mondja, hogy inkább hagyjuk. Persze én nem csapatsportokkal próbálkozom. Most így belegondolva nem is nagyon vettem ilyenbe részt tesiórán kívül. Valahogy kimaradt.

Giggsy írta...

Köszi a gratulációt. Nem járok még dolgozni, mert nem úgy megy ám az! Majd csak szeptembertől.
Sejtem én, hogy vissza fog jönni az erőnlétem, de egyelőre szenvedek még :)
Amúgy mibe vágtál bele, már ha szabad megkérdezni?
Egyedül amúgy tényleg nagyon unalmas minden. Ahova lejárok gyakorolni, ott én is egyedül vagyok és azért egy-két óra egyedül kosárradobálás unalmas tud lenni. Persze elméletben holnap lesz ott egy kis társaság, csak akkor meg attól tartok, hogy a jelenlegi erőmben égni fogok, mint a Reichstag...

Spawn írta...

A felvételihez én is gratulálok természetesen.

kevice írta...

Nos, elkezdtem konditerembe járni. Eddig általában hamar ráuntam a dologra, de talán most majd másképp lesz. Bár kétlem, de még lelkes vagyok :)
Az elmúlt két hónapban meg futni jártam, de a társam lesérült, meg nagy meleg is volt, úgyhogy volt kifogás, hogy miért ne menjek.
Uh, egyedül dobálgatni, hát én kb két alkalom után mondtam volna, hogy akkor inkább hagyjuk. És hogy sikerült a játék tegnap?

Giggsy írta...

Tegnap? Sehogy. Tegnap nem volt lent senki, ma viszont akadtak jópáran :) Nem ment rosszul a játék, bár lehettem volna jobb, de kezdésnek azt hiszem ennél jobbat nem várhattam el magamtól.
Futás, konditerem? Úgy látom ezek szerint te is rákaptál az egészséges életmódra :) Mostanság a párom is edzeget :)
A lelkesedésed ne lankadjon, mert megéri a mozgás. Szóval szólj, ha nem akarsz menni és majd én rád pirítok :D

Megjegyzés küldése