2010. január 29., péntek

Dragon Age: Origins

Az elmúlt hetekben igen keveset foglalkoztam a bloggal. Ennek igazából egyetlen oka van: az, hogy amikor a gépnél ülök, akkor az időm 99%-át a Dragon Age: Vérvonalak című játék előtt töltöm. Ritka az a játék, ami ilyen jellegű függőséget képes okozni, de ennek sikerült.

dragon-age-origins

Hogy miről is van szó? A Dragon Age, egy szerepjáték, mégpedig a jobb fajtából való. Az elmúlt évben a videójátékokkal kapcsolatos szavazásokon gyakorlatilag fej-fej mellett hozta el a díjakat a Call of Duty: Modern Warfare 2-vel, és ez bizony nem is véletlen. Az alapsztori és a játék teljes világa hihetetlen részletesen lett kidolgozva, nagyon látszik, hogy erre nem pár hónapot áldoztak csak... A történet amúgy tipikus fantasy, de nem az a fajta ami egy Uwe Boll agyából pattanna ki. Igazán újat nem hoz, de az ismert elemeket nagyszerűen ötvözi és már önmagában ez is képes órákra a képernyő elé ragasztani az embert. A játék egy középkor szerű fantáziavilágban játszódik, ahol vannak még varázslók, sárkányok, elfek, törpék, griffek (illetve ők már nem, mert a játék jelenére kihaltak) és egy csomó olyan lény is akivel az ember nem csak egy kihalt sikátorban nem akarna találkozni. Több évszázadonként egy vezérdémonnak sikerül feljönnie az alvilágból és a mélység teremtményeinek az "éjfattyaknak" az élére állva a világ elpusztítására tör, ezt a köznyelv "Veszedelemnek" hívja. Van egy lovagrend, a "Szürke kamarások" amely elsődleges feladata, hogy ezt megakadályozza. Mivel a történet kezdetekor már nagyon sok évszázad telt el az utolsó Veszedelem óta, a Szürke kamarások lassan megfogyatkoznak és a köznép úgy tartja, már csak a múltjukból élnek. Azonban közeleg az új Veszedelem és a Szürke kamarások embereket toboroznak a harchoz. Mi itt csatlakozunk bele a játékba, hogy milyen faj sarjaként, azt mi dönthetjük el. Lehetünk elfek, törpék, és természetesen emberek, de azokon belül is több háttérsztorival vághatunk neki a játéknak. Besoroznak minket a Szürke kamarások közé és rögtön a dolgok sűrűjében találjuk magunkat. A király serege elpusztul egy magas rangú hadúr hataloméhes árulása miatt, de a dolgot mégis ránk, azaz a Szürke kamarásokra kenik. Innentől kezdve az a feladatunk, hogy a kicsiny csapatunk élén végigkalandozzuk Ferelden országát, sereget toborozzunk az éjfattyak és az áruló hadúr ellen, valamint bizonyítsuk saját ártatlanságunkat. Nem kis feladat tekintetbe véve, hogy a Szürke kamarásokkal kölcsönös segítségnyújtási szerződést kötő elfek, mágusok, törpék és az egyetlen szóba jöhető emberi nemes úr éppen hatalmas kulimászban van, amiből ki kell húznunk őket ahhoz, hogy segítségünkre lehessenek. A történet nagy vonalakban ennyi, de rengeteg mellék küldetés is van, amik teljesítése nem kötelező, ellenben nagyon hasznos a karakterünk, illetve a csapatunk tagjainak fejlesztése és pénzszerzési szempontból. Akad például olyan küldetés, aminek teljesítésével új útitársra tehetünk szert. Új útitársak egyébként döntéseinktől függően is csatlakozhatnak hozzánk. Az egyetlen problémánk csak az lehet, hogy akárhány társat szedünk is össze, egyszerre csak hármat vihetünk magunkkal. Én szinte teljesen kezdő vagyok RPG szempontból, így igen nehezen boldogultam eleinte, de hamar bele lehet tanulni a négy ember irányításába.

Nagy szerep jut a játék során a hozott döntéseinknek. Nem csak hasznos társak esetleg muníció, pénz vagy ehhez hasonló szerzése függhet a helyes út választásától, de akaratunkon kívül akár egy kényes szituációban a rossz mellé is állhatunk, ha nem megfontoltan döntünk. Ezek nagy része persze nem olyasmi, ami józan paraszti ésszel megoldhatatlan lenne, de mégis tetszetős az, hogy mi alakíthatjuk a történet folyását és nem csupán a szereplők pályákon való végigrugdosása a feladatunk és akad azért olyan döntés is, ami valamely karakter halálát eredményezheti és nem olyan egyszerű megítélni, hogy végülis az-e a rossz... A rengeteg lehetőségnek köszönhetően, ha a fő vonalakat figyelmen kívül is hagyjuk, rengeteg olyan apróbb történetszál van, amit kibogozhatunk, ilyenek a csapatunk tagjainak háttértörténetei például. Ha már a csapat tagjairól beszélünk, bizony itt az sem mindegy ám, hogy milyen viszonyt alakítunk ki velük. Ki ügyességgel magunkba bolondíthatjuk őket, de adott esetben ha szemetek vagyunk velük, még akár az életünkre is törhetnek. Ezek megint csak olyan finomságok, amik rengeteget tesznek hozzá a játék összképéhez.

Ferelden világa és történelme hihetetlen részletességgel van kialakítva, még külön mitológiát és vallásokat is kidolgoztak hozzá. Ezek nagy részére megintcsak nem túl nagy szükség van, ha valaki csak végig akar rohanni  a játékon, ellenben ha igazán bele akarjuk élni magunkat a történetbe, akkor rengeteget segít benne. Aztán persze olyanok is akadnak, amiknek a játék szempontjából tényleg nincs sok jelentősége. Ilyen például az, hogy mint említettem, szerelmi viszonyba kezdhetünk a csapatunk tagjaival (már ha szeretnénk) sőt akár le is lehet velük feküdni, olyankor láthatunk is róluk egy kis laza szoft erotikus szexjelenetet. Ez még csak hagyján! Ha azt szeretnénk, hogy a karakterünk izéljen egy jót, de semmi kedvünk valamely társunk megfűzésével fáradozni (akad persze akit nem nehéz, de van olyan is akit szinte lehetetlen), akkor befáradhatunk Ferelden fővárosában a helyi kupiba, ahol 40 ezüst leperkálása után... szóval tudjátok. Sok értelme ennek a történet szempontjából nincs, (vagy legalábbis én nem jöttem rá) de valahogy valóságosabbá teszi a játékot. Persze a kizárólag 18 éven felülieknek besorolást az alsóneműs szexjelenetek nélkül is megkapta volna a játék, mert a harcok ábrázolásánál nem igazán spóroltak a vérrel. Sőt... Egyik másik harc után a szó szoros értelmében úgy tűnik, mintha az ellenség vérében fürödtek volna a harcosok. Ha már a csata szóba került: na az valami hihetetlenül látványos néhol, főleg ha a nagyobb ellenfelek kivégzéseit nézzük. Egy hatalmas sárkány, vagy gólem megölése olyan látványosan van kivitelezve, hogy Michael Bay és megnyalná tíz úját egy ilyen jelenet láttán.

Igazán ritkán érzem azt, hogy egy játék valóban magával ragad, de a Dragon Ages-nek bizony sikerült és nem is akárhogy. Azt kell, mondjam, hogy elszoktam attól, hogy egy videojáték ennyire lekössön. Persze-persze ott van a Tomb Raider, amivel a megjelenések után napi szinten még többet is játszottam, mint a jelenleg szóban forgó Dragon Age-el, csakhogy ott azokat a napi 3-4 óra játékkal legfeljebb 3-4 nap alatt végig is toltam. Nem kell nagy matekzseninek lenni, ez tíz óra körüli időt jelent. Na már most, Dragon Age hasonló körültekintéssel játszva ötször ennyi ideig tartott... Nem ismerem az RPG-k világát, de ha más játékokat veszek, akkor ez nem kevés időnek tűnik.

Azért persze semmi sem tökéletes, hibák itt is akadnak. Kezdeném a legnagyobbal, ami engem valami hihetetlenül zavart: a karakterünk néma. Már nem az orvosi értelemben véve, képes beszélni, épp csak az interaktív csevegések alatt marad kussban végig. Mond valamit valamelyik útitársunk, vagy bármely egyéb karakter, megjelennek a válaszlehetőségek, kiválasztjuk, hogy mit felelünk rá, de a karakterünk nem mondja ki a választ csak egyszerűen érkezik rá a felelet a beszélgetőtárstól. Ez rettenetesen irritáló. Gyakorlatilag minden karakternek halljuk a hangját, egyedül a miénk az, aki csak a harc közben ordibál néha. Nagyon hangulatromboló, nem is tudom elképzelni, hogy mire gondolhattak (szerencsére a Bioware-nél is ráérezhettek, hogy ez így nem jó, mert a Mass Effect 2-ben például már ténylegesen beszél is a karakterünk). Számomra az is zavaró volt kicsit, hogy egyik-másik küldetés (a főszálhoz kötődőek) iszonyatosan hosszúra nyúlik. Mikor például a varázslók tornyát tisztítjuk meg a gonosztól, az legalább 7-8 játékóra, de lehet, hogy még több is (persze lehet ez csak a kezdőségemnek betudható, de azért nem haltam meg én ott olyan sokszor). Nekem ez már azért kicsit sok, de nem olyan hatalmas probléma. Talán a pályák is lehetnének kicsit kevésbé lineárisak, mert így a harcos részek alapjában véve tényleg csak az ellen aprításáról szólnak. Ez még nem is baj, de akad olyan hely, ahol a pályát nem kőfal, folyó, vagy ilyesmi határolja, hanem teszem azt egy fél méter magas szikla, amit az ember egy szökkenéssel átugrana, itt azonban áthatolhatatlan akadályt képez. Még rosszabb az, ahol nincs akadály, egyszerűen a levegőbe ütközünk, de tovább menni nem lehet. Nem vészesen nagy problémák, de kicsit illúziórombolók. És még egy utolsó... hát nem is tudom, probléma? Szóval a végső ütközet a jó és rossz között kicsit rövid lett és a korábbi maratoni hosszúságú küldetésekhez képest brutálisan könnyű is. A főellenséget például anélkül öltem meg, hogy akár a saját karakterem, akár bárki a csapatomból akárcsak egyszer is meghalt volna. Azért nem erre számítottam volna. De ez mondjuk szintén nem egy véresen nagy gond. Amit a végére hagytam, az nem a játék készítőinek hibája, hanem, kizárólag a magyar lokalizációért felelős emberek lelkén szárad: a magyar felirat valami brutálisan szar lett. De komolyan, kritikán aluli munka. Elhiszem, hogy nem kevés meló volt vele, de az, hogy néhol archaikusan beszélnek, máshol meg mintha két gettós tini csevejét hallanám... szóval arra nincs mentség. Ráadásul egyik-másik párbeszédnél az is nyilvánvaló, hogy nem tesztelték le vele a játékot, mert annyira idegen a szövegkörnyezettől némelyik felkínált válaszlehetőség. Akadnak benne félrefordítások is, szóval nem valami jó munka. Viszont azt kell, hogy mondjam, hogy még így is szükség van rá... Már ha valaki nem beszéli anyanyelvi szinten az angolt, vagy bármely olyan nyelvet, amelyen készült szinkron is a játékhoz. Hiába tudok elég jól angolul, próbáltam angol felirattal is a játékot és elvesztem a párbeszédekben. Tehát nagy szükség van a magyar feliratra... csak az a kár, hogy ennyire slendrián munka lett.

Összegezve azonban a jó és rossz tulajdonságokat egyértelműen az előbbi kerül ki győztesen a harcból, méghozzá nem is kis előnnyel. A Dragon Age az elmúlt évek egyik legkiforrottabb játéka nem csak a játékmenetet, grafikát és irányítást tekintve, hanem a kerettörténet, sztorivezetés, karakterépítés szempontjából is. Egy blog terjedelmét nézve képtelenség olyan cikket írni, amely minden olyan apróságra kitérne, hogy mitől olyan zseniális ez a játék. Ráadásul a szavatossági ideje sem rövid, hisz több különböző életutat járhatunk végig (ráadásul mindet férfi és női karaktert irányítva is), amelyek persze a főszálon nem változtatnak lényegesen, de mégis a mellékszálakkal és a csapatunk tagjainak háttértörténetének kibogozásával együtt elegendő motivációt adnak, hogy az ember újra, meg újra belevágjon ebbe a nagyszerű játékba.
Share/Bookmark

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése