2009. július 11., szombat

NBA 2K9 - avagy Na ki a király?!

1608pt3ee9bec

Ez a történet, csakúgy mint Ted Mosbey találkozásának ismertetése a feleségével, az óceánban megjelenő első egysejtűek kialakulásától kezdve indul. Történt még úgy 94-95 tájékán, hogy igazán komolyan elkezdtem érdeklődni a kosárlabda iránt. Nekem akkoriban nem Nintendo-m volt, mint megannyi gyereknek, hanem ilyen 2-3000 Ft-ért vehető játékgépem, amihez szintén volt Super Mario, meg ilyenek, de összességében egy elég buta valami volt. Eneek ellenére azért így sikerült kosaras játékot szerezni hozzá. Na az volt az első csalódásom a világ egyik legszebb sportjának videójáték adaptációjával kapcsolatban. Ezt követte az NBA 89 PC-s változata (jó ez mondjuk igazságtalan, hisz azzal 1997-ben találkoztam) amitől ráadásul olyan vírust kaptam, hogy az egész gép elszállt. Azután jött az NBA 96 amihez megdupláztam a gépem memóriáját (Egy 386DX 4 Mega RAM-ját 8 Megára! :) ), de még úgy sem volt képes elindulni. Ezt követően a Playstation megjelenésével végre a kipróbálásnál tovább jutottam egy játékkal (NBA Live 98) és végre valóban önmagáért csalódhattam óriásit egy kosaras programban. Robotszerű darabos mozgás (mikor a focisjátékok már akkor is tele voltak gyönyörű folyamatos animációkkal) ráadásul kevés is, hisz a megannyi kosaras cselből össz-vissz kettőt lehetett megvalósítani, azokat is iskolatechnikával, nem úgy ahogy az igazán nagyok teszik. A legviccesebb mégis a zsákolások megvalósítása volt, hisz leginkább a kínai kung-fu filmek repülései jutottak az ember eszébe róluk. A legközelebbi próbálkozásom az NBA Live 2001 volt, még szintén PSX-re de a csalódás ugyanakkora volt. A játékosok kidolgozottsága valamivel jobb volt, de a mozgás darabossága és gyér száma megmaradt. Ezután már csak PC-n ismerkedtem az EA Sports (az egyedüli fellelhető kosaras játék gyártója) NBA kiadásaival. Először az NBA Live 2005-tel. Két napnyi próbálkozás után annyira megutáltam, hogy még a DVD-t is kihajítottam amire írva volt. Egyszerűen hihetetlen, hogy mintha a mozgások animációjával foglalkozó csapat, 98 óta nem is dolgozott volna semmit. Oké bekerült pár új csel, de még mindig rettentő darabosan voltak összekötve a mozdulatok. A játékmenet még csak nyomokban sem emlékeztetett egy valódi kosármeccsre, a védők buták voltak, a fizika pocsék. Az irányítást ráadásul megterhelték olyan fölösleges dolgokkal, mint hogy egy látványos passzért három gombot kellett egyszerre nyomni és csak bizonyos játékosok voltak képesek rájuk. Szintén a passzokhoz kötődött, hogy ha az ember futás közben próbálkozott eggyel, akkor a játékos megállt, két kézbe vette a labdát és csak úgy volt hajlandó passzolni. Na és a grafika... Mikor a Pro Evo Soccer aktuális kiadásában fotografikus minőségű arca volt a játékosoknak, az NBA Live-ban mintha gumiból lett volna mindenkinek. Élettelen beesett szemek, valószínűtlen bőr. Szóval egyszerűen rettenetes. És akkor még nem is beszéltünk az EA Sports játékok (ez érvényes a FIFA-ra, NHL-re és Madden NFL-re, de lehet, hogy a többire is, de én csak ezekkel játszottam) talán legérthetetlenebb, legelcseszettebb funkciójáról: a saját játékos létrehozásáról. Lehet ugyan állítgatni egy csomó mindent, de életszerű arcot létrehozni akkora eséllyel lehet, mint Albacomp-pal NBA-t nyerni. Ráadásul néhány az arcot nagyban meghatározó dologból igen gyér a lista. Hét-nyolc féle hajstílust választhatunk, de még véletlenül sem olyanokat, amilyen embereknek lenni szokott, ráadásul úgy festenek, mintha egy műanyag kalapot raktak volna a játékos fejére, az életszerűségnek még a látszatát is mellőzve. Az arcszőrzettel is hasonló volt a helyzet, kiegészítve azzal, hogy valami érthetetlen okból az EA-nél úgy gondolják, hogy a férfiak képtelenek szimmetrikusan nyírni a szakállukat. Oké, hogy tökéletesen egyenletesre nyírni a szakállat képtelenség, de az azért túlzás, hogy a szakáll egyik oldalának már az állcsúcson vége van, a másik meg szinte a barkóig ér. Jelzem ez is olyasmi, amit a Pro Evo Soccer-ben érdekes módon jól meg tudtak csinálni (Mármint a játékos arc testreszabást. Ott képes voltam megcsinálni a saját arcomat egész élethűen, itt csak Fred Flinstone sikerült). Számomra számítógépes anomália, hogy ott 22 életszerű embert tud a pályán mozgatni a program, itt meg csak 10 gumibábút.

A legutolsó próbám az utolsó PC-re kiadott NBA Live volt, a 2008-as változat, de mivel az égegyadta világon semmi lényegi változás nem történt a 2005-öshöz képest (garfikailag alig több mint a nulla, mozgásokat, játékintelligenciát, játékosépítési funkciót tekintve még az az "alig több mint" jelző is eltűnhet a nulla elől) arról nem írok külön. Illetve csak annyit, hogy egy teljes 4x12 perces meccset játszottam vele összesen, teljesen alapbeállításon (Magic vs Lakers) a legkönnyebb szinten és 174-171 lett a végeredmény. Oké soha nem játszottam sokat NBA játékokkal, de azért ez mégis kicsit durva... A tovább után folytatom már az NBA 2K9 leírásával.

Így érkeztünk el az írásom témájához. Már évek óta hallottam, hogy van egy riválisa az NBA Live szériának, az NBA 2K, de mivel az csak konzolra jelent meg, sajnos nem  tudtam megismerkedni vele. Ez azonban már csak múltidő, hisz a 2009-es évadra az NBA 2K9 az ami PC-n is megjelent, a Live meg szépen elköltözött onnan. Hú de mennyire nem fog hiányozni...

Igazából szemétségnek tűnhetne összehasonlítani egy 2007-ben gyártott játékot (Live 08) egy 2008-ban készítettel (2k9) de lévén, hogy az EA évek óta nem fordít semmi energiát a fejlesztésre, nem hiszem, hogy nagy eretnekséget követek el vele.

Miután feltelepítettem a NBA 2k9-et (9 Giga helyet foglal, ez mondjuk mínusz pont a Live-val szemben) és elindítottam, rögtön egy gyorsmeccs lejátszásával kezdtem. Itt egy igen komoly pofon ért. Láttam én a durva gépigényét, és hogy a mienk (P4 2,4 Ghz, 1,5 Giga RAM, 256 Mega videókártya) csak alsó hangon felel meg neki, de reméltem, hogy az, mint általában a megadott adatok, kicsit el van túlozva. Hát nem. Szóval mielőtt a játék igazi kipróbálásának nekifutottam volna el kellett szöszölnöm kicsit a grafikai beállításokkal, végül a nyertes a teljesen lebutított grafika lett 1024x768-as felbontásban. Az első nagy pofont itt kapja az NBA Live 08: a 2k9 még így is magasan veri grafikailag. A következő taslit a játékosok mozgása adja: semmi ideges rángatózás irányváltásnál, látványos cselek óriási repertoárja, még olyasmire is figyeltek, hogy az irányító a labda felhozatalakor mutatja a játszandó figurát. És ezek még csak azok, amik az embert az első pár percben nyűgözik le. Kicsit tovább játszva bizony kiderül, hogy a játékmenet is magasan veri az EA játékáét. A csapattagok nem össze-vissza rohangálnak a pályán, még olyankor sem, ha nem játszatunk velük figurát. Az NBA Live-val játszva nem ritka, hogy az ellenfél felhozza a labdát, aztán az irányító tíz másodpercig csak üresjáratban pattogtatja és gyakorlatilag a többiek sem mozognak semmit. Na ilyennel itt nem találkozunk. Az ellenfél járatja a labdát és keresi a réseket. Sőt, tovább megyek, elemzi a játékunkat és az alapján határozza meg a saját taktikáját. Nem lehet tehát begyakorolni egy figurát és azzal hülyére verni az ellenfelet. A labdaszerzés sem olyan könnyű, mint az Live esetében, nagyon meg kell fontolnunk, hogy mikor próbáljuk meg kiütni a támadó kezéből a labdát, mert ha nem sikerül, már csak a hátát láthatjuk, amint a gyűrű felé tör és kosarat dob. Igazából én még csak a játékban rejlő lehetőségek felszínét kapargatom, de így is látom, hogy mennyi minden van még benne. Tényleg nem akarok most bővebben kitérni, hogy milyen jó taktikailag a játék, legyen elég annyi, hogy ha valakinek NBA elvonási tünetei vannak így a holtszezonban, elég ha bekapcsolja a 2k9-et és beállítja, hogy magától játszon. Szinte tényleg olyan, mintha valódi meccset néznénk. Az NBA Live-nál ha az ember ilyennel próbálkozott, elunta az életét.

A grafikai megvalósítást említettem, de erre még külön megéri kitérni. Már csak azért is, mert ilyen részletesen kidolgozott sportjátékkal még az életben nem találkoztam. Abszolút buta grafikán is jó, de egyenként kipróbáltam, hogy milyen ha az ember felhúzza bizonyos elemek részletességét. Például a nézőközönség sem papírlapokból álló valami, van mélységük is és abszolút együtt élnek a játékkal. Büntetődobásnál remegtetik a lufikat, ilyesmi. A pálya szélén fotósok tömege áll, a csapatok kabaláival együtt, akik játék közben is mozognak, hogy szórakoztassák azokat akik nem a meccsre figyelnek. A játékosok olyan szinten ki vannak dolgozva, hogy még a mezük varrása is látszik. Az arcok is igazán élethűek, semmi gumiefektus, semmi beesett szem, tényleg olyan, mintha a TV közvetítést látnánk.

A körítés is NBA-hez méltó. A meccs elején láthatjuk ahogy a két kommentátor a pálya szélén tárgyalja, hogy mi várható, sőt nem egyszer még olyan is van, hogy Cheryl Miller mérkőzés közben bejelentkezik és beszél arról, hogy mit nyilatkozott neki egyik, vagy másik edző. A nézőközönség és a stadion hangjai is csodálatosak, tényleg olyan a hangulat, mint egy valódi mérkőzés közben. Gyakran láthatunk rövid bevágásokat, ahogy a kispadon ülők ünnepelnek egy kosarat, vagy ahogy a játékosok bosszankodnak egy elrontott dobás után. Mikor áll a játék gyakran kapunk rövid összeállítást a meccsen történtekről (az NBA Live-ban csak azonnali visszajátszás volt, az sem túl jó) és nem csak a kosarakról. Ha például a csapat irányítójáról beszélnek a kommentátorok, akkor látjuk a látványos passzait, ha a center védekező képességeiről, akkor a hatalmas blokkjairól mutatnak összeállítást. Ezek mind alapvető dolgok, hogy megteremtsék a hangulatot, az NBA Live-ban ennek ellenére mégsem törődtek ezekkel.

A mozgásokra visszatérve: már említettem, hogy nagyszerűen meg vannak valósítva, de ez még semmi. A sztárjátékosok, sőt még a kevésbé sztárjátékosok egyedi mozdulatai is bekerültek a játékba. Nem mindenki ugyanolyan technikával dob, cselez, zsákol, hanem megvannak az egészen egyedi mozdulataik is. Pau Gasol érdekes büntetődobási technikája, vagy Kobe Bryant félig elemelt lábbal dobott tempói ugyanúgy megtalálhatóak a játékban, mint Vince Carter könyékig gyűrűbe nyúló zsákolása.

Az NBA Live széria esetében gyakran a kiváló zenei felhozatalt szokták elővenni. Hát az NBA 2k9 sem sokkal marad el tőle. Igaz, hogy igazán nagy sztár nem sok van a soundtrack-en, a hangulat még így is biztosított.

A menürendszer is lényegesen szebben, látványosabban van megvalósítva, mint a Live-nál, azonban itt kap a játék egy mínuszpontot is az elsőre átláthatatlan megoldásokért. Meg lehet tanulni, hogy hogyan lehet eligazodni a menük labirintusában, de azért lehetett volna ezt egyszerűbben is. Ha azonban az ember már megszokta, nem vészes a dolog.

A játékoskészítési mód sajnos itt sem sokkal jobb, mint a Live-ban. Igaz, itt nem csak faarcú zombikat tudunk készíteni, de ezzel együtt is csak szerencsével sikerülhet olyan arcot alkotni amilyet szeretnénk. Ennek az oka, hogy viszonylag kevés dolgot módosíthatunk és azok nagyrésze olyan amik kevésbé befolyásolják az összképet (a tarkó hosszúsága, a fej csúcsossága, a homlok domborúsága) ezekkel szemben olyanokat nem módosíthatunk amik alapvetően fontosak lennének (szem formája, szemek táskássága, szemöldök formája, íve, távolsága, magassága) De ezzel ki is merül a játék minden negatívuma.

Az hogy végigjátszhatunk egy teljes szezont, nem forradalmi újdonság egy NBA játékban. Az hogy menedzselhetjük a csapatot, szintén, de ennyi beállítási lehetőség egy kosármenedzser programnak is becsületére válna. Szerencsére az ilyen funkciókat automatizálhatják azok akik csak a játékra akarnának koncentrálni. Külön jó, hogy a szezon módban egy képzeletbeli NBA.COM website-ot is találunk, ahol interjúkat olvashatunk a játékosokkal, edzőkkel, de megtalálhatjuk a legújabb átigazolási pletykákat is. Ezek mind-mind rengeteget dobnak a játék hangulatán.

Abszolút nem lenne lényeges elvárás számomra, de itt is kapunk egy street módot, ami a Live-ban is megtalálható már egy ideje. Játszhatunk utcai kosármeccseket AND1 stílusban, ezen kívül zsákoló- és hárompontosdobó bajnokságot is. Utóbbi elég egyszerű, úgy működik, mint az NBA Live-ban is, a zsákolóbajnokság azonban külön nagy szám. Egyrészről talán az összes valaha látott zsákolást megvalósíthatjuk, másrészt relatív könnyű őket elsajátítani. Kell hozzá egy kis gyakorlás (szerencsére arra is van módunk) de fél, max egy órányi gyakorlás után eséllyel vághatunk neki ennek a megmérettetésnek, amelynek a körítése szintén az NBA színvonalát idézi.

A cselek elsajátítása is kis időbe telik, hisz annyifélét pakoltak be a készítők, hogy azt felsorolni is nehéz lenne. Mindenképp ajánlatos a tutorial móddal kezdeni a játékot, mert különben nagyon sokmindenről maradhatunk le amiről kár lenne.

Az egyedüli mód amit én egy kicsit hiányoltam a játékból, az a FIFA 09-ben (rosszul) és a PES 2009-ben (nagyszerűen) megvalósított karrier játékmód, amelyben egy játékost a fiatal korától kezdve fejleszthetünk és navigálhatunk el a szupersztárságig. Én általában a kosaras játékokat rögzített játékossal szoktam játszani, mert úgy sokkal jobban bele tudom magam élni a meccsbe, mintha az egész csapatot irányítanám. Ehhez nagyon jól jönne egy ilyen mód.

Igazán nem tudnék komoly negatívumot írni erről a játékról. Kell egy kis idő amíg az ember minden apróságot elsajátít, nade ha ez nem így lenne, akkor valószínűleg rövid időn belül rá lehetne unni. A pozitívumokat nem sorolom fel újra, mert igen hosszú a lista. Végre valahára megjelent az első jó kosárprogram PC-re, ami ráadásul mind az alkalmi játékosok, mind a profi kosárlabdatudorok igényeit kielégíti.

Go Magic, Go!
Share/Bookmark

2 megjegyzés:

Spawn írta...

Tényleg az NBA Live 09-et már ki sem adták PC-re. Ez most jutott eszembe így post-ot olvasva :D

Amúgy ki próbálnám ezt az NBA2K9-et, mert a leírás alapján jónak tűnik, de erős a gyanúm, hogy az én gépemen nem futna el. (Úgyis mondhatnám, hogy biztos vagyok benne)

Giggsy írta...

Nem tudom. Azt hiszem a proci igénye pont ez a 2.4 Ghz, a memória talán 768 Mega a videókártya 128 Mega. De tekintve, hogy nálunk majdnem a lehető legbutább felbontásban fut... Mondjuk 640x480-ban biztos futna egy gyengébb gépen is. Én próbáltam egy ideig 800x600-ban kicsit feljebb húzott részletességgel, de az LCD monitorok nagy betegsége (homályos lesz, ha az ember a natív felbontásnál kissebbre veszi) nagyon előjött, így köztes megoldást kellett választanom. De így is nagyon megéri :)

Megjegyzés küldése