Venetica

"Ki velem szembeszáll halál lánya"

És tényleg... A Venetica főszereplője ugyanis magának a nagybetűs Halálnak a lánya. Bár ezzel eleinte ő maga van a legkevésbé tisztában, boldogan tengeti életét egyszerű parasztlányként egy hegyi faluban, mikor is a rosszfiúk megtámadják otthonát és igen sok emberrel végeznek, utolsóként épp Scarlett (merthogy így hívják főszereplőnket) szerelmével. Szegény srác a lány életét mentve veszti el a sajátját, de mint később kiderül teljesen feleslegesen igyekezett, főhősnőnk számára ugyanis a halál mint olyan valójában csak amolyan átmeneti állapot, amiből akkor tér vissza amikor csak akar, tehát rendszerint az elhalálozás után öt-tíz másodperccel. Persze eleinte a származásához hasonlóan ezzel sincs tisztában szegény, akinek egyetlen vágya a békés élet volt szerelme oldalán, ehelyett hamarosan a szörnyek és halhatatlan démonok gyilkolászása lesz a rendes napi rutinja. A sorsa a középkori Velencébe vezeti, ahol a korrupció és az Élőholt arkhón nevű csoport az úr. A csoport mint a neve is mutatja élőholtakból áll, öten egy kiskaput kihasználva kijátszották a Halál-t és a túlvilági dolgok ügyeiért felelős tanácsot és örökéletűként a Földön maradt zsarnokoskodni. Ezek után világos, hogy egy csak egy leány lesz talpon a vidéken aki berombol Velencébe és megmutatja, hogy élőholtnak lenni még nem azonos magával a halhatatlansággal. A legnagyobb baj persze az arkhón vezetőjével van, akit nem kisebb cél hajt, mint átvenni a Halál helyét, amihez egy nem evilági könyvre lenne szüksége, amit elméletben már elpusztítottak, de vajon valóban így van-e... Scarlett dolga ezt kideríteni, legyőzni az arkhónt, segíteni a céh feladatainak ellátásában amibe belépett és állandó jelleggel megmenteni a szellemi fogyatékos öccsét a bajból amibe keveri magát. Lám milyen nehéz volt e középkorban egy rejtélyes származású harcos parasztlány élete...

A Venetica egy akció RPG, amelyben inkább az akció dominál. Legjobban talán a Fable-höz lehetne hasonlítani, de azért legtöbb tekintetben elmarad tőle. Egyértelműen az ellentétek játéka. Egyrészről a sztori ugyebár igen korrektül van kitalálva, és szépen is van felépítve a történetvezetés, de apróságok tekintetében néhol mégis akkora logikai hibák vannak benne, hogy az ember sírógörcsöt kap tőle. Példa: Scarlett-nek találkája van egy fickóval aki segítene neki. Emberünk ajtaja előtt egy őr strázsál, akivel Scarlett befelé menet találkozik, csakhogy az említett őrt a tárgyalás során kinyírják a rosszfiúk és a holttestét ott hagyják az ajtó előtt. Ehhez képest főhősnőnk kifelé menet még csak meg sem rökönyödik a hullát látván, úgy sétál át fölötte, mintha tök természetes lenne, hogy a fickó torka két perc alatt spontán jelleggel elvágódott. Hasonló a helyzet a grafikával is, hisz igen tetszetősre sikerült, de... Szóval a középkori Velence és a karakterek többsége szépen lett kivitelezve a maga enyhén meseszerű karikatúrisztikus módján, a főszereplő Scarlett igazán eyecandy külsőt kapott, de és ez egy nagyon nagy DE, a grafika tele van hibákkal. És nem is kicsikről beszélek. Már az is durva, hogy az 1.02-es patch használata nélkül a grafikai megjelenítés nem 2009 végét (amikor is kiadták), hanem a 2000-es évek elejét idézi. Ehhez jön még hozzá, hogy Scarlett néhol átsétál tárgyakon (asztal, szék) néhol viszont megakad egy bokamagasságú kavicsban. Van hogy sétál! a víz felszínén, van hogy térdig érőben még úszik. És akkor még nem említettem, hogy kínosan kevés animáció került a játékba. Kínosan kevés. Például nincs külön animáció a lépcsőn sétálásra, így viszont Scarlett fokonként huppan egyet ami egy hosszú lépcsőn ideges rángatózásra kényszeríti a kamerát. Hasonlóan nincs animáció a tárgyak átadására sem, így mikor Scarlett kap valamit valakitől, halljuk hogy beszélnek az átadásról, de SEMMI nem történik, még csak egy mozdulat sem, ami imitálná az átadást, a tárgy egyszer csak ott van az inventory-ban. De ilyen dolog például a fegyver elővétele-elrakása, ami állóhelyzetben korrektül meg lett valósítva, menet közben azonban egyszerűen ott terem hősnőnk kezében, illetve az oldalán az aktuálisan használt ellenségaprító szerszám. Scarlett néhol a levegőben áll (láthatunk olyat is, hogy valaki a levegőben ül), de akad olyan hely is, ahol egy létrára felmászás helyett átmegy a falon és Velence utcái felett sétál. Akad azért egyéb bug és hiba is. Némely beszélgetéseknél Scarlett egészen mást mond, mint amire mi utasítást adunk neki, de ezzel szemben a válaszok az általunk választott lehetőségre érkeznek. A beszélgetésekkel amúgy is akadnak gondok, mert egyik-másik NPC egy vele kapcsolatosan teljesített (nem általa adott, csak olyan ami őt is érinti) küldetés után is ugyanazt magyarázza, mint előtte, mivel a készítők arra a helyzetre már nem gondoltak, hogy az ember akkor is megpróbál velük csevegni, mikor igazán már nem szükséges. De ezt leszámítva is a beszélgetős rész inkább a régebbi szerepjátékok szintjét idézi amilyen pl az Oblivion is, (leszámítva, hogy itt a főszereplő is kapott hangot, nem csak az NPC-k), nincs a BioWare műveihez hasonlóan részletesen kidolgozva. Ha a térképünkön bejelöljük az egyik küldetésünket, akkor lehetőségünk van, hogy egy holló előttünk repülve elvezessen oda minket. Ez így szép és jó... lenne, ha a holló nem repülne át mindenen. Ha egy domb van előttünk akkor lazán belerepül a dombba és a túlsó végén jelenik csak meg. Ehhez képest már csak apróság, hogy akármerre járunk a városban, az NPC-k mindenhol ugyanazt a két! mondatot ismételgetik amikor nem velük társalgunk: "Hm... don't know" és "That looks good" Ennyi. Ezt millió hangon (legalább nem ugyanazt a két mintát használták) amelyek egy része kifejezetten bántja az ember fülét. Ha bemegyünk egy kocsmába, vagy végigsétálunk a piactéren, van hogy ezt a két mondatot tízszer is halljuk. A grafika szép, de nem túl jól optimalizált, hisz annyira azért nem sikerült jól, hogy legyen mi indokolja a gépigényt. Egy 2,93-as Core2Duo-n 9800-as Geforce-szal még simán beszaggat, ha az ember ráereszti az élsimítást (anélkül azért fut szépen), holott egy lényegesen jobban kidolgozott Tomb Raider Underworld esetében ez nem jelent gondot. A környezet fizikája sem jelenthet indokot a gépigényre, hisz például simán bele lehet ütközni amúgy nem statikus dolgokba (egy függöny például azonos tömörséggel bír, mint egy kőfal) egyedül az utolsó helyszínen a palotában találkozhatunk lobogókkal amik reagálnak arra, ha nekikmegyünk. Tehát az egész játék olyan, mintha olyan béta állapot környékén került volna a boltokba, ami igazán nagy kár, mert...



Mert látszik a potenciál, hogy mi is lehetett volna ebből egy kicsit nagyobb odafigyeléssel. A harci rendszer például meglehetősen egyszerűre sikerült, ez mégsem megy a változatosság kárára. Gyakorlatilag már egyetlen gomb használatával is igazán szép kombókat lehet kivitelezni, amelyek végét a játék a látvány kedvéért még ki is lassítja nekünk erősítve a filmes hatást. De a speciális cselekedetekhez sem kell a lábujjainkkal is a billentyűzetet nyomkodni, tehát az irányítás korrekt és jól kigondolt. A felszedhető fegyverek sokrétűek, az egyedüli érthetetlen dolog, hogy távolsági nem került a játékba! Sem íj, sem íjpuska, se semmi egyéb amivel távolról lehetne csapást mérni az ellenségre, amiből szerencsére azért igen sokféle van. Az egyetlen kritikám az irányítást illetően az lenne, hogy ez tipikusan az a játék, amit az átlag RPG-ktől eltérően sokkal jobban lehetne gamepad-del játszani, mint a billentyűzet+egér kombinációval, a lehetőséget mégsem építették be, illetve igen, de kizárólagossá téve az Xbox 360 kontroller használatát, egyebet fel sem ismer. Lehet persze trükköket bevetni, de ez így ebben a formában akkor sem korrekt dolog. A karakter fejlődése is szépen lett felépítve, érdekesség, hogy nem kizárólag a küldetések teljesítéséért és az ellen gyilkolászásáért, hanem a területek felfedezéséért is kapunk tapasztalati pontokat, amiket aztán a szokott módon Scarlett erősítésére, és új képességek elsajátítására használhatunk. Ez is olyasmi amiért jár a piros pont, hisz nem úgy megy ám az, hogy bármit megtanulhatunk csak úgy magunktól, meg kell találnunk a megfelelő embereket, akik segítenek elsajátítani a képességeket. Scarlett származásának köszönhetően rendelkezik az árnyékvilágba lépés képességével, tehát nem feltétlenül kell meghalnia ahhoz, hogy eltávozzon a földi síkról. Az árnyékvilágnak több előnye is van. Megnyílnak amúgy láthatatlan portálok, simán el lehet osonni az ellenfelek mellett (vagy hátbatámadni őket),  hisz nekik oda nincs betekintésük, lehet beszélni szellemekkel, a segítségüket kérni, vagy épp a földi javaikat, amiket légnemű életformájukban már úgy sem tudnak használni... szóval megannyi nyalánkság. Ehhez hasonlóra én igazából a Soul Reaver óta nem is emlékszem, de az sem volt teljesen ilyen. Az árnyékvilágba lépés azon eredeti húzások közé tartozik, amik kiemelik a Venetica-t a szürke RPG-k közül, persze enélkül is élvezhető lenne, de sokat dob rajta, az tény. Az ellenfeleknél, küldetések helyén, stb talált, illetve a házakból, kastélyokból lopott holmik értékesítése is okosan lett megoldva, hisz bármit el tudunk adni bárhol, de ha teszem azt a prémeket a prémkereskedőnek adjuk el, kétszer annyit kapunk érte, mint mondjuk a péknél. Az ilyesmi persze azért többé kevésbé elvárás egy RPG-től. A karakterfejlesztés egyedüli rákfenéje, hogy a választott út a fő szálra az égegyadta világon semmilyen kihatással nincs. Lényegesen érzékelhető hatása szinte nincs is annak, hogy bosszúszomjas kemény válaszokat adunk és aszerint cselekszünk, vagy mindent azért teszünk mert az a helyes. Ebből a szempontból igen szűk térre van beszorítva a játékos, ezen is dolgozhattak volna egy kicsit. Ami a karakter jellegét illeti a szokott módon három irányba lehet elindulni attól függően, hogy melyik céhbe lépünk be a városba érkezvén. Vannak a harcosok, tolvajok és fekete mágusok. Igazából egyik céh sem az a haj de nagyon szimpatikus társaság. A fekete mágusok mondanom sem kell miért, a tolvajok abszolút immorálisok a harcosok pedig dühöngő fanatikusok, akik legszívesebben az egyszerű zsebtolvajokat is nyakazással büntetnék. Minden céh rendelkezik a maga küldetéseivel, más képességek elsajátítását teszik lehetővé, de igazából a történetre nagy befolyással nincs, hogy melyiküket választjuk.

A játék igazán nagy ereje a hangulatában rejlik, hisz az ami miatt az ember hajlamos elnézni neki azokat a hibákat, amik miatt egy másik játék korongját már az ablakon hajítaná ki. A középkori Velence szép, élettel teli, nappal tele van sétáló polgárokkal, kereskedőkkel (azért a boltok az éjszaka közepén is nyitva tartanak...) éjjel javíthatjuk a közbiztonságot a ránk támadó banditák elhaláloztatásával, a napszakok dinamikusan változnak, bármelyik házba bemehetünk (betörhetünk) szóval csodás (persze a lakatok-zárak feltöréséhez kialakított minijáték elég hamar unalmassá válik, a Fallout 3-ban pl sokkal jobban lett megoldva). Scarlett karaktere csinos és élő, nem az a szokásosan eltúlzott cicababa. A küldetések kellőképp változatosak és sok van belőlük, hisz a játékon végig lehet rohanni nyolc-kilenc óra alatt is, de akár húsz-huszonöt órára is lehet ezt nyújtani a mellékküldetésekkel. Itt azonban megint csak jelentkezik a játék kidolgozatlansága. Ugyanis kizárólag a főszálon haladva nyújt kihívást, de ha valaki teljesíti az apróbb mellékszálakat is, a karakter olyan fejlett lesz, hogy gyakorlatilag a bossfight-ok elhalálozás nélkül abszolválhatóak 5-10 perc alatt, arra már nem gondoltak, hogy legalább a főellenségeket igazítani kéne a játékos szintjéhez. Hasonló a helyzet a felszedhető tárgyakkal is, hisz ha mindent teljesítünk, felveszünk, akkor a végén már akkora vagyonunk lesz amit a szó szoros értelmében nem lesz mire elkölteni. A legdrágább tárgy egy gyűrű ami 12.000-be kerül, de találni is lehet belőle többet is, ehhez képest nekem a játék végére a vagyonom 45.000 volt, úgy hogy mindenféle fegyverből, gyógyfőzetből a legerősebbel rendelkeztem. Egyszerűen nem volt mire költeni. Amit még kicsit sajnáltam, hogy a játék végigvitele után nem lehet visszatérni befejezni a félbemaradt mellékküldetéseket, sőt a főellenség legyűrését követően gyakorlatilag még egy amolyan mi történt ezután stílusú videót sem kapunk.

Tudom nagyon negatív kicsengésűre sikerült ez a kritika, pedig összességében nagyon tetszett a Venetica. Minden hibájával együtt igazán szerethető és hosszú órákat el lehet vele tölteni. Az ár/érték aránya is nagyszerű, hisz ennyiért (3.500 Ft-tól kezdődően) csak több éves jó, illetve új, de gyenge minőségű játékokat lehet kapni. Amennyire én tudom hazánkon kívül azért ismertebb, Németországban a fejlesztő hazájában az Év játéka díjára jelöltek között is volt több helyen, így talán reménykedhetünk egy folytatásban is, amit a sztori magában is rejt, hisz akadtak nem száz százalékosan lezárt szálak, amin el lehetne indítani egy következő részt. Az biztos, hogy én nagyon szívesen játszanék a folytatással is, csak javítsák ki az első rész gyermekbetegségeit, mert még egyszer nem biztos, hogy tudnék ilyen elnéző lenni velük.

Venetica