"Ki velem szembeszáll halál lánya"
|

|
|
|
|
És tényleg... A Venetica főszereplője ugyanis magának a nagybetűs Halálnak a lánya. Bár ezzel eleinte ő maga van a legkevésbé tisztában, boldogan tengeti életét egyszerű parasztlányként egy hegyi faluban, mikor is a rosszfiúk megtámadják otthonát és igen sok emberrel végeznek, utolsóként épp Scarlett (merthogy így hívják főszereplőnket) szerelmével. Szegény srác a lány életét mentve veszti el a sajátját, de mint később kiderül teljesen feleslegesen igyekezett, főhősnőnk számára ugyanis a halál mint olyan valójában csak amolyan átmeneti állapot, amiből akkor tér vissza amikor csak akar, tehát rendszerint az elhalálozás után öt-tíz másodperccel. Persze eleinte a származásához hasonlóan ezzel sincs tisztában szegény, akinek egyetlen vágya a békés élet volt szerelme oldalán, ehelyett hamarosan a szörnyek és halhatatlan démonok gyilkolászása lesz a rendes napi rutinja. A sorsa a középkori Velencébe vezeti, ahol a korrupció és az Élőholt arkhón nevű csoport az úr. A csoport mint a neve is mutatja élőholtakból áll, öten egy kiskaput kihasználva kijátszották a Halál-t és a túlvilági dolgok ügyeiért felelős tanácsot és örökéletűként a Földön maradt zsarnokoskodni. Ezek után világos, hogy egy csak egy leány lesz talpon a vidéken aki berombol Velencébe és megmutatja, hogy élőholtnak lenni még nem azonos magával a halhatatlansággal. A legnagyobb baj persze az arkhón vezetőjével van, akit nem kisebb cél hajt, mint átvenni a Halál helyét, amihez egy nem evilági könyvre lenne szüksége, amit elméletben már elpusztítottak, de vajon valóban így van-e... Scarlett dolga ezt kideríteni, legyőzni az arkhónt, segíteni a céh feladatainak ellátásában amibe belépett és állandó jelleggel megmenteni a szellemi fogyatékos öccsét a bajból amibe keveri magát. Lám milyen nehéz volt e középkorban egy rejtélyes származású harcos parasztlány élete...
A Venetica egy akció RPG, amelyben inkább az akció dominál. Legjobban talán a Fable-höz lehetne hasonlítani, de azért legtöbb tekintetben elmarad tőle. Egyértelműen az ellentétek játéka. Egyrészről a sztori ugyebár igen korrektül van kitalálva, és szépen is van felépítve a történetvezetés, de apróságok tekintetében néhol mégis akkora logikai hibák vannak benne, hogy az ember sírógörcsöt kap tőle. Példa: Scarlett-nek találkája van egy fickóval aki segítene neki. Emberünk ajtaja előtt egy őr strázsál, akivel Scarlett befelé menet találkozik, csakhogy az említett őrt a tárgyalás során kinyírják a rosszfiúk és a holttestét ott hagyják az ajtó előtt. Ehhez képest főhősnőnk kifelé menet még csak meg sem rökönyödik a hullát látván, úgy sétál át fölötte, mintha tök természetes lenne, hogy a fickó torka két perc alatt spontán jelleggel elvágódott. Hasonló a helyzet a grafikával is, hisz igen tetszetősre sikerült, de... Szóval a középkori Velence és a karakterek többsége szépen lett kivitelezve a maga enyhén meseszerű karikatúrisztikus módján, a főszereplő Scarlett igazán eyecandy külsőt kapott, de és ez egy nagyon nagy DE, a grafika tele van hibákkal. És nem is kicsikről beszélek. Már az is durva, hogy az 1.02-es patch használata nélkül a grafikai megjelenítés nem 2009 végét (amikor is kiadták), hanem a 2000-es évek elejét idézi. Ehhez jön még hozzá, hogy Scarlett néhol átsétál tárgyakon (asztal, szék) néhol viszont megakad egy bokamagasságú kavicsban. Van hogy sétál! a víz felszínén, van hogy térdig érőben még úszik. És akkor még nem említettem, hogy kínosan kevés animáció került a játékba. Kínosan kevés. Például nincs külön animáció a lépcsőn sétálásra, így viszont Scarlett fokonként huppan egyet ami egy hosszú lépcsőn ideges rángatózásra kényszeríti a kamerát. Hasonlóan nincs animáció a tárgyak átadására sem, így mikor Scarlett kap valamit valakitől, halljuk hogy beszélnek az átadásról, de SEMMI nem történik, még csak egy mozdulat sem, ami imitálná az átadást, a tárgy egyszer csak ott van az inventory-ban. De ilyen dolog például a fegyver elővétele-elrakása, ami állóhelyzetben korrektül meg lett valósítva, menet közben azonban egyszerűen ott terem hősnőnk kezében, illetve az oldalán az aktuálisan használt ellenségaprító szerszám. Scarlett néhol a levegőben áll (láthatunk olyat is, hogy valaki a levegőben ül), de akad olyan hely is, ahol egy létrára felmászás helyett átmegy a falon és Velence utcái felett sétál. Akad azért egyéb bug és hiba is. Némely beszélgetéseknél Scarlett egészen mást mond, mint amire mi utasítást adunk neki, de ezzel szemben a válaszok az általunk választott lehetőségre érkeznek. A beszélgetésekkel amúgy is akadnak gondok, mert egyik-másik NPC egy vele kapcsolatosan teljesített (nem általa adott, csak olyan ami őt is érinti) küldetés után is ugyanazt magyarázza, mint előtte, mivel a készítők arra a helyzetre már nem gondoltak, hogy az ember akkor is megpróbál velük csevegni, mikor igazán már nem szükséges. De ezt leszámítva is a beszélgetős rész inkább a régebbi szerepjátékok szintjét idézi amilyen pl az Oblivion is, (leszámítva, hogy itt a főszereplő is kapott hangot, nem csak az NPC-k), nincs a BioWare műveihez hasonlóan részletesen kidolgozva. Ha a térképünkön bejelöljük az egyik küldetésünket, akkor lehetőségünk van, hogy egy holló előttünk repülve elvezessen oda minket. Ez így szép és jó... lenne, ha a holló nem repülne át mindenen. Ha egy domb van előttünk akkor lazán belerepül a dombba és a túlsó végén jelenik csak meg. Ehhez képest már csak apróság, hogy akármerre járunk a városban, az NPC-k mindenhol ugyanazt a két! mondatot ismételgetik amikor nem velük társalgunk: "Hm... don't know" és "That looks good" Ennyi. Ezt millió hangon (legalább nem ugyanazt a két mintát használták) amelyek egy része kifejezetten bántja az ember fülét. Ha bemegyünk egy kocsmába, vagy végigsétálunk a piactéren, van hogy ezt a két mondatot tízszer is halljuk. A grafika szép, de nem túl jól optimalizált, hisz annyira azért nem sikerült jól, hogy legyen mi indokolja a gépigényt. Egy 2,93-as Core2Duo-n 9800-as Geforce-szal még simán beszaggat, ha az ember ráereszti az élsimítást (anélkül azért fut szépen), holott egy lényegesen jobban kidolgozott Tomb Raider Underworld esetében ez nem jelent gondot. A környezet fizikája sem jelenthet indokot a gépigényre, hisz például simán bele lehet ütközni amúgy nem statikus dolgokba (egy függöny például azonos tömörséggel bír, mint egy kőfal) egyedül az utolsó helyszínen a palotában találkozhatunk lobogókkal amik reagálnak arra, ha nekikmegyünk. Tehát az egész játék olyan, mintha olyan béta állapot környékén került volna a boltokba, ami igazán nagy kár, mert...

Venetica