Adva van egy első látásra közepesnek tűnő sztori, adva van egy relatíve ismeretlen színész főszereplőnek és adva van mellé egy rakás pénz... ez még ugye nem tűnik feltétlenül egy jó filmreceptnek, de ha hozzávesszük, hogy a rendező a Mídász királyhoz hasonlatosan érintésével bármit arannyá változtató James Cameron, akkor az ember már elgondolkodik és magasra teszi a lécet. Talán túlzottan is magasra, amit lehetetlen megugrani. Nos... lehetetlen? Kezdem azt hinni, hogy James Cameron számára ez a szó nem létezik, hisz nem csak hogy megugrotta a lécet, de olyan magasan, mintha katapultból lőtték volna ki. Ki merem jelenteni, hogy az Avatar talán az elmúlt tíz év legjobb filmje. Én hosszú évek óta mondogatom, hogy a mai világban már képtelenség olyan filmet gyártani, ami után az ember azt érzi, amit az elmúlt évtizedben a Jurassic Park, a Függetlenség napja, vagy a Mátrix megtekintését követően. Azok monumentális nagyszerű és a maguk nemében újító alkotások voltak, de azt követően olyan dömping jött a hasonlókból, hogy egy újabb és újabb már képtelen felidézni azt az érzést. De ez már csak a múlt, az Avatar visszaröpít minket azokba az időkbe, mikor még nem évi tíz kétszázmilliós költségvetésű film készült...

A sztori nagyjából annyi, hogy 2154-ben, a naprendszer egy távoli zugában egy Pandora nevű bolygón egy gazdag társaság egy ritka ásványt bányászik, ami kizárólag két nehézségbe ütközik: az egyik a gyönyörű planéta rettenetesen veszélyes élővilága, a másik pedig a Na'vi nevű őslakos humanoid faj, akik voltak olyan tirpák bunkók, hogy már évszázadok óta a bolygó legnagyobb ásványlelőhelye fölött laknak, költözni meg nem kívánnak. Ebbe a helyzetbe csöppen be az egykori tengerészgyalogos Jake Sully, aki kizárólag ikertestvére halálának "köszönheti" hogy a bolygóra vitték. A feladata az, hogy agyi hullámaival vezessen egy félig ember, félig na'vi génekkel rendelkező lényt, javítsa a kapcsolatokat az őslakos fajjal és segítsen a bolygó tanulmányozásában. Ezekhez a cégnek csak érintőlegesen van köze, a kutatás vezetője egy nagynevű tudósnő. Mivel Jake katona volt a bénulása előtt és mivel a bolygó veszélyei miatt jelen lévő zsoldosok vezetője katona, nagyon hamar azon kapja magát, hogy kutatás helyett a Na'vik közötti kémkedés válik az első számú feladatává, csakhogy ahogy egyre jobban megismeri ezt a csodálatos bolygót és a Na'vi népet, már nem annyira érzi a dolgot helyesnek...
Spoilermentesen nagyjából ennyi a sztori. Mondom tulajdonképp nem túl bonyolult és meglepetésekkel sincs teli, de erre az ember inkább csak a film megtekintése után jön rá, mert azalatt a közel három óra alatt annyira berántja a a vásznon megjelenő világ hangulata, hogy az egyik ámulatból a másikba esik. A látvány egész egyszerűen elképesztő, tényleg nem igazán lehet rá szavakat találni. Bocsásson meg mindenki, hogy ilyen durván fogalmazok, de ritka nagy hülyének kell lenni, hogy valaki ezt a filmet moziban kamerával felvett videón nézze meg. A film persze van olyan jó, hogy így is élvezni lehessen, de olyan látványorgiát von el magától aki megteszi, hogy örök életére sajnálni fogja. Különösen csodás ez a látványvilág 3D-ben. Az egész bolygó, még a legapróbb falevél is él, lélegzik, tényleg csodálatos az egész. És ha ez még nem lenne elég, olyan varázslatos, mégis természetesnek ható dolgokat kreáltak a CGI részlegnél, hogy az ember csak ámul. Elég csak a lebegő sziklákat említeni, amikről vízesés ömlik az óceánba, vagy a fát, ami vagy háromszáz méter átérőjű... Alig várom, hogy kipróbálhassam a filmből készült játékot, mert ha csak fele ilyen gyönyörű lett, máris megéri kipróbálni.
A filmhez összegyűjtött színészek tökéletesen helyt állnak. A két főszereplőről 2009 előtt valószínűleg kis túlzással a szomszédjuk sem tudta, hogy kicsoda, idén viszont két igazi abszolút "A" kategóriás mozival mind Sam Worthington (T4) mind Zoe Saldana (Star Trek) a legnagyobb hollywood-i sztárok közé katapultálta magát. Nem is érdemtelenül. Kettejük közül mondjuk utóbbinak nem adatik meg, hogy emberi valójában is lássuk a filmvásznon, de az semmit nem von le a színészi teljesítményéből. A többieket illetően: ott van ugyebár Sigourney Weaver, Michelle Rodriguez (mi más lenne, mint a már megszokott kemény csaj?), vagy Giovanni Ribisi, akik azért letettek már valamit az asztalra. Ami engem illett, az utóbbit kicsit rossz választásnak érzem, hisz általában béna lúzereket, meg hülyegyerekeket alakít és legyünk őszinték, neki az áll jól. Itt nem igazán éreztem hitelesnek (nem a színészi játéka miatt) a multimilliárdos vállalat helyi kiskirályának szerepében. Aki még ismerősebb lehet a filmvásznon az Stephen Lang (a Szökevény sorozatból) aki kiválóan alakítja a betonagyú katonát, és nagyon jól lehet utálni ezért, valamint CCH Ponder, akit emberi formában Zoe Saldana-hoz hasonlóan nem láthatunk.
Az Avatar vitathatatlanul az elmúlt évek egyik legjobb filmje. Ilyen újítást évek óta nem láttunk és szerintem talán még jó sokáig nem is fogunk. Egyértelműen a tökéletes közelében jár, közelebb, mint mostanában bármely más film. A nagy kérdés csak az, hogy James Cameron tervezi-e folytatni. Ez egy kész univerzum és az ilyesmit nem szokták kiaknázatlanul hagyni. A potenciál meglenne egy fantasztikus második részhez, akár még egy sokadikhoz is, de kérdés, hogy vajon sikerülne megismételni azt, ami most számomra örökre megismételhetetlennek tűnik...

Avatar