2012. május 6., vasárnap

Sniper Elite V2

0 megjegyzés
Ha egy játékban mesterlövész puskával többszáz méterre lévő ellenségre lehet lövöldözni, akkor azt én képtelen vagyok kihagyni. Van, hogy nem ártana.

Igazából ez nem egy komplett kritika, csak egy amolyan első vélemény mivel csak a játék felénél járok még. Sajnos azt kell, hogy mondjam, számomra eddig elég nagy csalódás a Sniper Elite V2. A legnagyobb bajom az vele, hogy rendelkezik gyakorlatilag a Sniper Ghost Warrior összes patch előtti hibájával. Tudom, nem egy a készítő, valahogy mégis sikerült ugyanarra a banánhéjra lépniük. Hogy miről is beszélek? Egyrészt ugyebár ez egy mesterlövészes játék, ahol az elvárás a lopakodás és az ellenfelek távoli megölése lenne, ugye? Na ez az amit a készítőknek rohadtul nem sikerült eltalálniuk. A kisebbik baj, hogy igazán nagy távolságkba nem lövünk, nekem eddig alig 5-6 200 méter feletti killem volt. A nagyobbik gond, hogy a röntgenszemű ellenségek itt is megjelentek. Legnehezebb szinten játszom, így nem tudom, hogy lejjeb hogy van, de itt előfordul hogy éjjel korom sötétben a kerítés tövében árnyékban kúszva észrevesznek 50 méterről. Ugyanez áll arra, mikor fényes nappal egy sötét épületben járunk. Hiába vakít kint a fény, az ellenség meglátja, ahogy a tök sötét épületben lopakodunk. Aztán az is zavaró, hogy szuperképzett mesterlövészünknek az amerikai hadsereg valamiért stepcipőket adott a küldetéshez, hogy az ellenség jó messziről meghallja a lépteinket, hacsak nem 3 méter per óra sebességgel araszolunk. Ez különösen akkor vicces, mikor egy épületben mászkálunk, miközben odakint zajlik Berlin bombázása, de az épülettől húsz méterre álló németek még így is meghallják a lépteinket. Persze azt gondolhatnánk, hogy na jó, de hát akkor el kell őket kerülni jó messziről. Ugye? Na ez az, amit nem lehet. Merthogy a Sniper Elite V2 bizony Call of Duty szinten csőjáték. Botrányosan sok korlátozásba futunk bele, gyakorlatilag már annak is örülhetünk, ha egy célt két irányból is meg lehet közelíteni. Apró kis dombok áthatolhatatlan akadályt képeznek, ötven centi alacsonyan lévő ablakokon nem lehet bemászni (máshol két méteres falakra is enged) ahogy az egyszerű sorompókat sem lehet megkerülni. Ha már egy épületben vagyunk, akkor legalább lehet az ablakokat lőrésnek használni, de kizárólag, ha egyik ablakszárny sincs már meg! Valamiért ha az ablakszárnyok fent vannak az ablakon, már nem lehet kilőni onnan. A környezet pusztítására nem hogy BF, de még CoD szinten SINCS lehetőség, még az üveget sem lehet szétlőni!
Az ellenfelek mesterséges intelligenciája abszolút kiszámíthatatlan. Pl ha a háztetőn sunyizó mesterlövész észrevesz minket és lőni kezd ránk, attól még az utcaszinten állók tudomást sem vesznek rólunk, amíg ők maguk is meg nem látnak. De viszont ha mi lövünk egyet, akkor már mindjárt tudják, hogy mesterlövész van a környéken. Ha valamelyiküket sikerül észrevétlenül kilőni (mondjuk a harangzúgás elrejtette a lövés zaját, vagy ilyesmi) akkor nyugtázzák, hogy a társuk halott, kiabálnak, hogy gond van, de fedezékbe nem kezdenek bújni, csak ha a lövésünk zaját is hallják. A fedezékbe bújás is viccesen megy náluk, mert ha egy fedezék mögött ott fekszik három bajtársuk hullája, ők akkor is vígan bevetik magukat oda, mintha fel sem fognák, hogy azt a pontot a mesterlövész elég jól belőtte magának. Szintén vicces, hogy egy adott checkpoint előtti és utáni ellenségek között semmi kommunikáció nincs. Teszem azt elindulunk az utca elejéről, hatalmas tűzpárbajban kinyírunk 8-10 német vagy orosz katonát; belépünk az épületbe ami célnak lett megadva és a bent lévőknek fogalmuk sincs arról, hogy bármi is történt odakint az utcán. Az sem igazán világos, hogy ha elvonjuk valaki figyelmét egy eldobott kővel, akkor honnét a rossebből tudja azonnal, hogy ellenség jár a környéken?
Aztán ott vannak a logikátlanságok. Főhősünk behatol egy titkos német fegyvergyártó létesítménybe, de az eszébe sem jut, hogy valamely megölt német katona egyenruháját magára öltse. Nem. Neki a sima saját ruhájában kell glasszálnia, mert az úgy tökös. Az sem igazán világos előttem, hogy a következő hogyan alakulhatott ki: adva van egy feladat, fel kell robbantani egy hidat, hogy az oroszok lassabban vegyék be Berlint és így maradjon idő előttük megtalálni a tudósokat. Az utca tele van oroszokkal, a háztetőkön két oldalról mesterlövészek (orosz mindkettő) és most jön a csavar: mikor az egyik épületbe behatolunk, ott már csak németek vannak! Az egyik orosz mesterlövész egy olyan épület tetején strázsál a legnagyobb nyugalomban, ami tömve van német katonákkal! Szintén zavaró dolog, hogy az első lövés után (már ha a hangja nem lett elrejtve) az ellenség MINDIG tudja, hogy honnan lőttünk. MINDIG. Még ha egy sötét épület egyik belső szobájából, kétszáz méter távolságról, az ellenség akkor is rögtön tudja, hogy pontosan honnan lőttünk. Ne feledjük, itt elméletben Berlin lakóépületei között akciózunk, márpedig az emeletes házak között a visszhang miatt elsőre tuti senki nem tudná megállapítani a lövész pontos helyét. Továbbmegyek: vannak esetek, mikor egy telepített C4-es töltetet kell szétlőni és olyankor is hiába a robbanás, az ellenség tudja a helyzetünket.
A küldetések eddig egytől-egyig ugyanúgy épülnek fel. Az elején lopakodni kell (illetve nem kell, de ildomos) aztán amint teljesítettük a feladatunkat menekülni. Ez eddig rendben is lenne, csak két probléma akad. Az egyik, hogy a küldetések többségében minden ellenséget meg kell ölni. Nem válogathatunk, alig-alig akad olyan ellen, akit igazán csendben meg lehet kerülni. Persze ki lehet őket csalogatni kövek hajigálásával, meg satöbbi, de azzal valójában csak annyit érünk el, hogy ha addig nem is sejtették, hogy ott vagyunk, immár biztosan tudják, és aktívan keresni is kezdenek, hisz egy koppanás valami távolabbi helyen csak azt jelentheti, hogy egy mesterlövész ólálkodik a környéken. A másik gond, hogy még ha valami csoda folytán olyan ügyesek is voltunk, hogy ninja módra észrevétlenül végeztük el a kijelölt célfeladatot, akkor is egy egész sereggel kell szembenéznünk, mert amint a feladatunkkal megvagyunk (még akkor is, ha az csak egy csomag megszerzése volt) az ellenség AZONNAL tudja, hogy a helyszínen vagyunk, sőt, többnyire azt is, hogy pontosan hol.
Ami engem illet a mesterlövészkedős résszel sem vagyok megelégedve. Például nem értem, hogy az az átkozott puska miért imbolyog úgy az emberünk kezében, mintha részeg lenne. De most komolyan, egy száz méterre álló célon normálra lassított szívverés mellett simán kileng a lövészünk keze vagy másfél méternyit. Máshol ezt ugyebár egy légzésvisszafolytó gombbal lehet csökkenteni, csakhogy itt a légzésvisszafolytó gomb még az időt is belassítja, ami kezdő szinten nem rossz, azonban ami engem illet, már túl nagy segítségnek tartom. A lövedéknek van ballisztikája, ami szép dolog, van bullet cam, ami igen érzékletesen mutatja be a lövéseink okozta sérüléseket és ez eleinte tényleg érdekes tud lenni, de hamar zavaró plusszá válik (ki lehet kapcsolni)
És akkor még ezek mellé jön, hogy én pl a szétbombázott Berlinbe azért lakosságot is képzelnék. Itt csak katonák vannak, magyarán ami mozog, azt meg lehet ölni. Itt azért egy többmilliós világvárosról beszélünk, ami a játékban abszolút mentes a civilektől.
A grafika nem rossz, bár nem is a legjobb. Az emberek haja mintha műanyagból lenne, de ezt leszámítva okés. Ami viszont már nem, hogy rettenetesen optimalizálatlan a motor, így egy olyan gépen ami maxra húzva szaggatás nélkül viszi a BF: Bad Company 2-t, ez simán élvezhetetlenre lassul néha. Az ilyesmit a BF3-nak elnézi az ember, vagy a Crysis 2-nek, de itt azért közel sem olyan szép a látvány. Különösen úgy, hogy a temérdek bug miatt a textúrák néha nem töltődnek be rendesen, vagy betöltődnek, csak nem minden szögből jelennek meg, stb.
Ami engem illet a Sniper Elite V2 mindenben alul marad a várakozásoknak. Egyszerűen felsorolni nem lehet, hogy mennyi hiba és ésszerűtlenség van benne. Ezek egyrésze egy patch-csel orvosolható lesz (mint tették az a Sniper Ghost Warrior-nál) de a botrányosan lineárisra tervezett pályákon már nem lehet változtatni. Ennél sokkal többre lett volna szükség, hogy a játék ne tűnjön el pillanatok alatt a süllyesztőben...
Share/Bookmark

Act of Valor

0 megjegyzés
Az Act of Valor pár hónapja még a forgatása idején keltette fel a figyelmemet. Egy film, amit valódi SEALs kommandósok közreműködésével, sőt főszereplésével készítenek? Ezt látni kell!


Nos, a minap végre sikerült megnéznem, ami némiképp árnyalta a képet. Az Act of Valor egy kétarcú film. Egyrészt ott vannak az akciójelenetek, amik eszméletlen profin vannak kivitelezve. Itt most senki ne Avangers szintű látványorgiára gondoljon, hanem igazi valóságszagú akciókra. A filmről csak úgy süt, hogy itt nem szimplán egy katonai tanácsadó működött közre, akit időről időre lehurrogtak, mikor egy akciójelenet látványos megkomponálásához sutba kellett dobni az életszerű megvalósítást. Itt nincsenek bénán tartott fegyverek, mint a Battle: Los Angeles-ben, itt nincsenek kifogyhatatlan tárak, mint bármely Schwarzi filmben, itt tényleges valós realizmus van. Igazán szakértőnek sem kell lenni, hogy valaki meglássa a különbséget az Act of Valor főszereplőinek mozgása, fegyverhasználata és egy találomra kiválasztott akciófilm színészeinek mozgása között. Adva van tehát egy csomó realisztikus akciójelenet, ami miatt érdemes megnézni a filmet. A gond, hogy vannak itt nem akcióval foglalkozó jelenetek is, amik hát...
Egyrészt amennyire a színészek nem tudnak igazán hitelesen katonáskodni, annyira nem tudnak a katonák hitelesen színészkedni. Ez komoly. Bárki aki Seagal-t, Van Damme-ot, Statham-et, vagy Worthington-t rossz színésznek mondja, nem látta még, hogy az Act of Valor-ban miket művelnek a srácok. Komolyan rettenetes. Ezen tovább ront, hogy a párbeszédek valami csapnivalóan lettek megírva. Az akciójelenetekben semmi baj, de mikor két karakter beszélgetni kezd attól az ég óvjon meg mindenkit. Amilyen életszagú az akció, olyan hiteltelen a párbeszéd. A kommandósokon kívül mindenki színész, de ez sokat nem dob a helyzeten. Viszont Roselyn Sanchez miatt mindenképp piros pont jár a készítőknek, kár hogy olyan keveset szerepel.
Az alaptörténet (és lehet, hogy igazából ezzel kellett volna kezdenem) annyi, hogy egy SEALs szakaszt egy elrabolt CIA ügynöknő kiszabadításával bíznak meg, de a szabadító akció hamar az USA-ba beszivárogni akaró öngyilkos merénylők hajszolásába torkollik. Szóval a sztori olyan mint az Orbán kormány ígért adóbevallása: egy szalvétán elfér. Attől még lehetne jó, de sajnos nem az. Egyrészt ott van az, hogy dramaturgiailag hihetetlen pocsék módon van összerakva a film. Egyszerűen nem áll össze egy kerek egésszé. Azt hogy mi a következő lépés a terroristák üldözésében, néha a pocsék párbeszédek során elejtett félmondatokból kell kiolvasni, magyarázatot a miértre (mármint hogy miből jutottak erre, vagy arra a következtetésre) van, hogy nem is kapunk. A karaktereket nem igazán ismerjük meg, bár van erre egy egyfajta törekvés, de nem túl sikeres. A készítők talán azt gondolták, hogy a film elején sebtiben név és specialitás szerint bemutatott karaktereket meg lehet jegyezni, de sajnos nem így van. A rosszfiúknak van még valami papírvastagságú mélységük, a film hőseinek a SEALs kommandósoknak azonban még annyi sem. A két főszereplőt még úgy ahogy megismerjük, az egység többi tagja azonban az akció jeleneteken kívül csak díszletnek van a sztoriban. Ez így nagyon kevés. Emiatt a drámai jelenetek sem ütnek annyira, mint kellene. Pedig mindent megtettek ezirányban is, hisz egy ilyen film nem maradhat hősi pózolás nélkül, csakhogy az előkészítettség hiánya miatt ez inkább csak émelyítően hat.
Attól függetlenül, hogy játékfilmként értékelhetetlenül szar az Act of Valor, dokumentumfilmnek egyáltalán nem rossz. Ha a filmet alkotó SEALs-esek legalább csak egy embert a sztori közelébe engedtek volna aki ért a forgatóköny íráshoz (tudom én, hogy Tom Clancy neve feltűnik a film végén, de aki azt gondolja, hogy akárcsak egy sort is írt a sztorihoz, az sürgősen nézzen magába), ez egy kifejezetten jó film is lehetett volna. Szerencsére a nagyjából 100 perc több mint fele megy el akciójelenetekkel, így nagyobb részt jó, mint rossz, de a történettel foglalkozó részek még így is nagyon sokat rontanak az összképen. Olyanoknak mindenképp ajánlanám, akik kíváncsiak, hogy hogyan is néz ki a valóságban egy SEALs-es hadművelet (már amennyit nyilvánosan ebből be lehet mutatni), bárki másnak nem.
Share/Bookmark