Szóval az Angyalok és démonok könyvfeldolgozásként pocsék, igencsak keveset vett át a könyv hangulatából, karaktereiből és úgy összeségében az egészből. Csak bizonyos sarokkövek maradtak meg Dan Brown könyvéből, de ahhoz épp elég, hogy azok által keletkezzen egy-két hiba és kissé értelmetlennek tűnő dolog. Ha a könyvet kivonjuk a képből, akkor már más a helyzet. A hibák nem tűnnek el persze, de a film megvalósítása egész szépen elfedi azokat. A látványvilág gyönyörű és már ez is elég lenne ahhoz, hogy az ember végignézze azt a két órát, de emellett a színészi alakítások is elég meggyőzőek ahhoz, hogy szimpatizálni lehessen az összes pozitív karakterrel. Tom Hanks az most is Tom Hanks, még akkor is, ha Robert Langdon eljátszása nem lehetett olyan nehéz, mint mondjuk Forrest Gump-é. Ewan McGregor szintén jó alakítást nyújt, bár tőle én továbbra sem vagyok elájulva. Az ő karaktere izgalmasabb, mint Hanks-é és tudom, hogy sokan ajnározzák, hogy micsoda teljesítményt nyújtott itt, de én nem osztom ezt a véleményt. Tudom, hogy a könyvadaptáció során sok minden elveszhet, de az az igazság, hogy a camerlengo karaktere SOKKAL erősebb volt a könyvben, mint a filmben, így én őt a jó alakítása ellenére is inkább a film negatívumai közé tenném. A női főszereplő Ayalet Zurer szintén jól játsza a szerepét, bár elég kevés teret kapott. Az ő kiválasztása azért is érdekes, mert a karaktere szinte ordított Monica Bellucci-ért, de ennek ellenére is képes volt felnőni a feladathoz és feledtetni ezt az érzést. Stellan Skarsgard a film negyedik főszereplője és talán ő nyújtja a legnagyobb alakítást. Kellőképp antipatikus tud maradni végig ahhoz, hogy az ember pozitív és negatív alaknak is el tudja képzelni, márpedig az ő fő feladata ebben a filmben az.
Ez nem egy akciómozi, ha valaki arra számítana. Nem. Ez sokkal inkább egy kalandfilm, mint mondjuk a Nemzet aranya, csak sokkal komolyabb kiadásban. Itt nincs poénkodás, csak dráma van. Abból viszont rendesen. Érdemes izgulni minden karakterért, mert bizony a 24 stílusában mindenki gyanús és mindenki életveszélyben van egyszerre. A 24-es hasonlat egyébként a realtime szerűség miatt is megállja a helyét, hisz a film két órájából másfél egy négyórás időszakot ölel fel, tehát ha nem is robban bomba minden percben és nem is lőnek annyit, mint egy átlag Alias első húsz percében, a tempó mégis kellően feszes tud maradni. A filmvégi csavar így is képes kellő meglepetést okozni, tehát minden egyben van egy jó kis szombat esti mozizáshoz. Azt nem mondom, hogy maradandó élmény, de egy egyszeri szórakozásra tökéletes.
Na akkor ennyit a könyvvel való összehasonlítgatás nélkül, a tovább után SPOILERESEN kivesézem az ordas nagy változásokat.

