Napjaink, vagy talán a minden idők legsikeresebb könyvadaptáció sorozatának legújabb része végre elérkezett. Ideje volt már, hisz az eredeti tervek szerint tavaly ősszel lett volna a bemutató, csak azt szépen áttették idén nyárra. Ezek után a nagy kérdés, hogy megérte-e várni rá ennyit.
Az én válaszom egyértelmű igen, kiegészítve azzal, hogy ha most rögtön a film után leadták volna az utolsó könyvből készülő két epizódot is, én végigültem volna a moziban azt a maradék négy-öt órácskát. Persze akadtak a filmben hibák is, de olyan igazán komolyat nem tudnék említeni. Spoilerezni kivételesen nem fogok, amikre utalást teszek azok vagy már az eddigiek alapján ismert tények, vagy olyasmik, amiknek megismerése nem rontja a filmélményt, annyira általánosak, vagy előre láthatóak voltak. Szinte röpül az idő a film közben és a Harry Potter világ teljesen magába szippantja az embert. Amiatt azért persze sajnálkoznom kell, hogy mint az első kettőt leszámítva minden részben, ebben is sokmindent átírtak a könyvhöz képest. Akadt amit kivettek, akadt amit beleraktak, (utóbbiak közt egy olyan jelenet is van, aminek ha később nem lesz jelentősége, akkor nem értem miért volt rá szükség) de becsületükre legyen mondva ezt úgy tették, hogy lényegi változásokat nem tettek, tehát a hangulat és a fővonal maradt. A kevés valóban jogos kritika egyik okozója is lehet ez, ugyanis akad egy-két dolog amit az előző részben úgy ahogy van kihagytak (pl Ron és Ginny kvidics csapatba kerülését) itt viszont a könyv történetvonalát követve haladnak tovább, feltételezve, hogy a nézők mindazokkal már tisztában vannak. Nekem ez pl. csak apróbb bosszúság, de olyannak aki nem ismeri a könyvet, zavaró lehet. Nem komoly dolgokról van itt persze szó, de azért nem nem lehet szó nélkül elmenni mellette. Egy másik dolog, hogy Harry és Ginny szerelmét kicsit elkenték, legalábbis szerintem. Egyszerűen azt a szálat nem dolgozták ki megfelelően. Olvastam kritikát, hogy Tuti gimi-t csináltak a filmből, de az baromság, ennyi érzelgősségre szükség volt egy olyan környezetben ami tele van hormonjaikkal harcoló tinikkel.
Abszolút pozitív, hogy került humor is a filmbe, persze nem annyi, hogy vígjáték legyen belőle, de ahhoz épp elég , hogy az ember derüljön egyet a megfelelő pillanatban. Ezzel együtt is, a jelenlegi Harry Potter lényegesen sötétebb, komorabb, mint az első részekben volt. A filmet összességében baljós hangulat lengi körül, ez már nem egy könnyed esti mese alsósoknak. Igazán tetszik az is, hogy mennyi apróbb elrejtett utalás van a majdani végkifejletre. Ezek természetesen olyasmik, amiket az ember csak akkor vesz észre, ha már tudja mi lesz az, de éppen ez bennük a jó. Amit kicsit furcsálltam, különösen, hogy egy ilyen nagy költségvetésű hollywood-i filmről van szó, hogy a könyvvégi óriási harc úgy ahogy van elmaradt. Dramaturgiailag mondjuk nem hiányzik, de igazán látványos lehetett volna. A kimaradásnak persze megvan az oka, de az valószínűleg olyasmi, amit a könyvet ismerők szerintem sejtenek, a nem ismerőknek meg böszme nagy spoiler lenne, szóval nem írom le.
Hogy a színészekkel is foglalkozzak egy kicsit: igazából nem tudok kiemelni komolyabban senkit, hisz a felnőttek fantasztikusak ahogyan tőlük megszoktuk, a gyerekek meg... szintén olyanok amilyennek megszoktuk őket. Daniel Radcliffe ügyesen hozza Harry szerepét. Igazából semmi pluszt nem tesz hozzá a karakterhez, de nem is vesz belőle el és ez számomra fontosabb. Valószínűleg nem belőle lesz a következő generáció Johnny Depp-je, de meggyőzően alakítja a karaktert akivel már szinte egyé nőtt. Rupert Grint esetében kicsit tovább mennék, szerintem ő nem egyszerűen meggyőző, hanem képes kicsit magából is beleadni a karakterbe, ami nagyon jó. Ha valakiből a széria lezárásával is színész lesz, akkor az szerintem ő. Ennek ellentétje sajnos Emma Watson akiből valami rémesen rossz színésznő lett. Szerintem az egyetlen oka, hogy nem tették még ki a produkcióból az, hogy nem találtak olyat aki eléggé hasonlít rá. Egyszerűen rettenetes alakítást nyújt. Ha sír azt még csak-csak el lehet hinni neki, de azon kívül egy őszintének tűnő mozdulata sincs. Tom Felton parádézik Draco Malfoy szerepében, de ő helyzeti előnyben van, hisz a belső harcokkal szabdalt negatív karakter igen nagy teret enged a játékának, becsületére legyen mondva, meg is tölti azt. A többiek hoznak egy jó átlagot, ami nem rí ki semmilyen irányban és ez elég is.
Sajnos az idő szűke miatt néhány nem központi karakter szinte csak percekre látható. Ezt nem igazán tudom a filmnek sem a pozitív, sem a negatív oldalára tenni, hisz lehet, hogy plusz fél óra sokaknak túlzás lett volna, de én el bírtam volna viselni, ha kicsit többet látjuk Lupin-t, Tonks-ot, Neville-t, Luna-t, az ikreket vagy akár a tanári kar tagjait.
Ez egy nagyszerűen összerakott két és fél óra amelynek minden perce kiváló szórakozást nyújt. Az akciók látványosak, a baljós jelenetek elég baljósak, aki pedig az érzelmes részekre bukik, az is megkapja amit vár. Odáig azért nem merészkednék, hogy ez volt az eddigi legjobb Potter film, de mindenképp a legjobbak közé tartozik, amely minden rajongó számára kötelező. A kérdés már csak az, hogy MIKOR LÁTHATJUK MÁR A KÖVETKEZŐ RÉSZT?!?!
Harry Potter és a félvér herceg
