2012. szeptember 11., kedd
Alvilági játszma - Második fejezet
Címkék:
Alvilági játszma,
Saját regény
0
megjegyzés
Ez lenne az Alvilági játszma második fejezete. Feltűnik benne két főbb szereplő is és a cselekmény is lassan kezd körvonalazódni.
2012. szeptember 9., vasárnap
Alvilági játszma - Első fejezet
Címkék:
Alvilági játszma,
Saját regény
0
megjegyzés
Ez a készülő saját regényem első fejezete. Nem mondom, hogy feltétlenül hibátlan lenne, de reményeim szerint azért a stílus feledtetni tudja a kisebb-nagyobb hiányosságokat.
2012. május 6., vasárnap
Sniper Elite V2
Címkék:
Videójáték
0
megjegyzés
Ha egy játékban mesterlövész puskával többszáz méterre lévő ellenségre lehet lövöldözni, akkor azt én képtelen vagyok kihagyni. Van, hogy nem ártana.
Igazából ez nem egy komplett kritika, csak egy amolyan első vélemény mivel csak a játék felénél járok még. Sajnos azt kell, hogy mondjam, számomra eddig elég nagy csalódás a Sniper Elite V2. A legnagyobb bajom az vele, hogy rendelkezik gyakorlatilag a Sniper Ghost Warrior összes patch előtti hibájával. Tudom, nem egy a készítő, valahogy mégis sikerült ugyanarra a banánhéjra lépniük. Hogy miről is beszélek? Egyrészt ugyebár ez egy mesterlövészes játék, ahol az elvárás a lopakodás és az ellenfelek távoli megölése lenne, ugye? Na ez az amit a készítőknek rohadtul nem sikerült eltalálniuk. A kisebbik baj, hogy igazán nagy távolságkba nem lövünk, nekem eddig alig 5-6 200 méter feletti killem volt. A nagyobbik gond, hogy a röntgenszemű ellenségek itt is megjelentek. Legnehezebb szinten játszom, így nem tudom, hogy lejjeb hogy van, de itt előfordul hogy éjjel korom sötétben a kerítés tövében árnyékban kúszva észrevesznek 50 méterről. Ugyanez áll arra, mikor fényes nappal egy sötét épületben járunk. Hiába vakít kint a fény, az ellenség meglátja, ahogy a tök sötét épületben lopakodunk. Aztán az is zavaró, hogy szuperképzett mesterlövészünknek az amerikai hadsereg valamiért stepcipőket adott a küldetéshez, hogy az ellenség jó messziről meghallja a lépteinket, hacsak nem 3 méter per óra sebességgel araszolunk. Ez különösen akkor vicces, mikor egy épületben mászkálunk, miközben odakint zajlik Berlin bombázása, de az épülettől húsz méterre álló németek még így is meghallják a lépteinket. Persze azt gondolhatnánk, hogy na jó, de hát akkor el kell őket kerülni jó messziről. Ugye? Na ez az, amit nem lehet. Merthogy a Sniper Elite V2 bizony Call of Duty szinten csőjáték. Botrányosan sok korlátozásba futunk bele, gyakorlatilag már annak is örülhetünk, ha egy célt két irányból is meg lehet közelíteni. Apró kis dombok áthatolhatatlan akadályt képeznek, ötven centi alacsonyan lévő ablakokon nem lehet bemászni (máshol két méteres falakra is enged) ahogy az egyszerű sorompókat sem lehet megkerülni. Ha már egy épületben vagyunk, akkor legalább lehet az ablakokat lőrésnek használni, de kizárólag, ha egyik ablakszárny sincs már meg! Valamiért ha az ablakszárnyok fent vannak az ablakon, már nem lehet kilőni onnan. A környezet pusztítására nem hogy BF, de még CoD szinten SINCS lehetőség, még az üveget sem lehet szétlőni!
Az ellenfelek mesterséges intelligenciája abszolút kiszámíthatatlan. Pl ha a háztetőn sunyizó mesterlövész észrevesz minket és lőni kezd ránk, attól még az utcaszinten állók tudomást sem vesznek rólunk, amíg ők maguk is meg nem látnak. De viszont ha mi lövünk egyet, akkor már mindjárt tudják, hogy mesterlövész van a környéken. Ha valamelyiküket sikerül észrevétlenül kilőni (mondjuk a harangzúgás elrejtette a lövés zaját, vagy ilyesmi) akkor nyugtázzák, hogy a társuk halott, kiabálnak, hogy gond van, de fedezékbe nem kezdenek bújni, csak ha a lövésünk zaját is hallják. A fedezékbe bújás is viccesen megy náluk, mert ha egy fedezék mögött ott fekszik három bajtársuk hullája, ők akkor is vígan bevetik magukat oda, mintha fel sem fognák, hogy azt a pontot a mesterlövész elég jól belőtte magának. Szintén vicces, hogy egy adott checkpoint előtti és utáni ellenségek között semmi kommunikáció nincs. Teszem azt elindulunk az utca elejéről, hatalmas tűzpárbajban kinyírunk 8-10 német vagy orosz katonát; belépünk az épületbe ami célnak lett megadva és a bent lévőknek fogalmuk sincs arról, hogy bármi is történt odakint az utcán. Az sem igazán világos, hogy ha elvonjuk valaki figyelmét egy eldobott kővel, akkor honnét a rossebből tudja azonnal, hogy ellenség jár a környéken?
Aztán ott vannak a logikátlanságok. Főhősünk behatol egy titkos német fegyvergyártó létesítménybe, de az eszébe sem jut, hogy valamely megölt német katona egyenruháját magára öltse. Nem. Neki a sima saját ruhájában kell glasszálnia, mert az úgy tökös. Az sem igazán világos előttem, hogy a következő hogyan alakulhatott ki: adva van egy feladat, fel kell robbantani egy hidat, hogy az oroszok lassabban vegyék be Berlint és így maradjon idő előttük megtalálni a tudósokat. Az utca tele van oroszokkal, a háztetőkön két oldalról mesterlövészek (orosz mindkettő) és most jön a csavar: mikor az egyik épületbe behatolunk, ott már csak németek vannak! Az egyik orosz mesterlövész egy olyan épület tetején strázsál a legnagyobb nyugalomban, ami tömve van német katonákkal! Szintén zavaró dolog, hogy az első lövés után (már ha a hangja nem lett elrejtve) az ellenség MINDIG tudja, hogy honnan lőttünk. MINDIG. Még ha egy sötét épület egyik belső szobájából, kétszáz méter távolságról, az ellenség akkor is rögtön tudja, hogy pontosan honnan lőttünk. Ne feledjük, itt elméletben Berlin lakóépületei között akciózunk, márpedig az emeletes házak között a visszhang miatt elsőre tuti senki nem tudná megállapítani a lövész pontos helyét. Továbbmegyek: vannak esetek, mikor egy telepített C4-es töltetet kell szétlőni és olyankor is hiába a robbanás, az ellenség tudja a helyzetünket.
A küldetések eddig egytől-egyig ugyanúgy épülnek fel. Az elején lopakodni kell (illetve nem kell, de ildomos) aztán amint teljesítettük a feladatunkat menekülni. Ez eddig rendben is lenne, csak két probléma akad. Az egyik, hogy a küldetések többségében minden ellenséget meg kell ölni. Nem válogathatunk, alig-alig akad olyan ellen, akit igazán csendben meg lehet kerülni. Persze ki lehet őket csalogatni kövek hajigálásával, meg satöbbi, de azzal valójában csak annyit érünk el, hogy ha addig nem is sejtették, hogy ott vagyunk, immár biztosan tudják, és aktívan keresni is kezdenek, hisz egy koppanás valami távolabbi helyen csak azt jelentheti, hogy egy mesterlövész ólálkodik a környéken. A másik gond, hogy még ha valami csoda folytán olyan ügyesek is voltunk, hogy ninja módra észrevétlenül végeztük el a kijelölt célfeladatot, akkor is egy egész sereggel kell szembenéznünk, mert amint a feladatunkkal megvagyunk (még akkor is, ha az csak egy csomag megszerzése volt) az ellenség AZONNAL tudja, hogy a helyszínen vagyunk, sőt, többnyire azt is, hogy pontosan hol.
Ami engem illet a mesterlövészkedős résszel sem vagyok megelégedve. Például nem értem, hogy az az átkozott puska miért imbolyog úgy az emberünk kezében, mintha részeg lenne. De most komolyan, egy száz méterre álló célon normálra lassított szívverés mellett simán kileng a lövészünk keze vagy másfél méternyit. Máshol ezt ugyebár egy légzésvisszafolytó gombbal lehet csökkenteni, csakhogy itt a légzésvisszafolytó gomb még az időt is belassítja, ami kezdő szinten nem rossz, azonban ami engem illet, már túl nagy segítségnek tartom. A lövedéknek van ballisztikája, ami szép dolog, van bullet cam, ami igen érzékletesen mutatja be a lövéseink okozta sérüléseket és ez eleinte tényleg érdekes tud lenni, de hamar zavaró plusszá válik (ki lehet kapcsolni)
És akkor még ezek mellé jön, hogy én pl a szétbombázott Berlinbe azért lakosságot is képzelnék. Itt csak katonák vannak, magyarán ami mozog, azt meg lehet ölni. Itt azért egy többmilliós világvárosról beszélünk, ami a játékban abszolút mentes a civilektől.
A grafika nem rossz, bár nem is a legjobb. Az emberek haja mintha műanyagból lenne, de ezt leszámítva okés. Ami viszont már nem, hogy rettenetesen optimalizálatlan a motor, így egy olyan gépen ami maxra húzva szaggatás nélkül viszi a BF: Bad Company 2-t, ez simán élvezhetetlenre lassul néha. Az ilyesmit a BF3-nak elnézi az ember, vagy a Crysis 2-nek, de itt azért közel sem olyan szép a látvány. Különösen úgy, hogy a temérdek bug miatt a textúrák néha nem töltődnek be rendesen, vagy betöltődnek, csak nem minden szögből jelennek meg, stb.
Ami engem illet a Sniper Elite V2 mindenben alul marad a várakozásoknak. Egyszerűen felsorolni nem lehet, hogy mennyi hiba és ésszerűtlenség van benne. Ezek egyrésze egy patch-csel orvosolható lesz (mint tették az a Sniper Ghost Warrior-nál) de a botrányosan lineárisra tervezett pályákon már nem lehet változtatni. Ennél sokkal többre lett volna szükség, hogy a játék ne tűnjön el pillanatok alatt a süllyesztőben...
Igazából ez nem egy komplett kritika, csak egy amolyan első vélemény mivel csak a játék felénél járok még. Sajnos azt kell, hogy mondjam, számomra eddig elég nagy csalódás a Sniper Elite V2. A legnagyobb bajom az vele, hogy rendelkezik gyakorlatilag a Sniper Ghost Warrior összes patch előtti hibájával. Tudom, nem egy a készítő, valahogy mégis sikerült ugyanarra a banánhéjra lépniük. Hogy miről is beszélek? Egyrészt ugyebár ez egy mesterlövészes játék, ahol az elvárás a lopakodás és az ellenfelek távoli megölése lenne, ugye? Na ez az amit a készítőknek rohadtul nem sikerült eltalálniuk. A kisebbik baj, hogy igazán nagy távolságkba nem lövünk, nekem eddig alig 5-6 200 méter feletti killem volt. A nagyobbik gond, hogy a röntgenszemű ellenségek itt is megjelentek. Legnehezebb szinten játszom, így nem tudom, hogy lejjeb hogy van, de itt előfordul hogy éjjel korom sötétben a kerítés tövében árnyékban kúszva észrevesznek 50 méterről. Ugyanez áll arra, mikor fényes nappal egy sötét épületben járunk. Hiába vakít kint a fény, az ellenség meglátja, ahogy a tök sötét épületben lopakodunk. Aztán az is zavaró, hogy szuperképzett mesterlövészünknek az amerikai hadsereg valamiért stepcipőket adott a küldetéshez, hogy az ellenség jó messziről meghallja a lépteinket, hacsak nem 3 méter per óra sebességgel araszolunk. Ez különösen akkor vicces, mikor egy épületben mászkálunk, miközben odakint zajlik Berlin bombázása, de az épülettől húsz méterre álló németek még így is meghallják a lépteinket. Persze azt gondolhatnánk, hogy na jó, de hát akkor el kell őket kerülni jó messziről. Ugye? Na ez az, amit nem lehet. Merthogy a Sniper Elite V2 bizony Call of Duty szinten csőjáték. Botrányosan sok korlátozásba futunk bele, gyakorlatilag már annak is örülhetünk, ha egy célt két irányból is meg lehet közelíteni. Apró kis dombok áthatolhatatlan akadályt képeznek, ötven centi alacsonyan lévő ablakokon nem lehet bemászni (máshol két méteres falakra is enged) ahogy az egyszerű sorompókat sem lehet megkerülni. Ha már egy épületben vagyunk, akkor legalább lehet az ablakokat lőrésnek használni, de kizárólag, ha egyik ablakszárny sincs már meg! Valamiért ha az ablakszárnyok fent vannak az ablakon, már nem lehet kilőni onnan. A környezet pusztítására nem hogy BF, de még CoD szinten SINCS lehetőség, még az üveget sem lehet szétlőni!
Az ellenfelek mesterséges intelligenciája abszolút kiszámíthatatlan. Pl ha a háztetőn sunyizó mesterlövész észrevesz minket és lőni kezd ránk, attól még az utcaszinten állók tudomást sem vesznek rólunk, amíg ők maguk is meg nem látnak. De viszont ha mi lövünk egyet, akkor már mindjárt tudják, hogy mesterlövész van a környéken. Ha valamelyiküket sikerül észrevétlenül kilőni (mondjuk a harangzúgás elrejtette a lövés zaját, vagy ilyesmi) akkor nyugtázzák, hogy a társuk halott, kiabálnak, hogy gond van, de fedezékbe nem kezdenek bújni, csak ha a lövésünk zaját is hallják. A fedezékbe bújás is viccesen megy náluk, mert ha egy fedezék mögött ott fekszik három bajtársuk hullája, ők akkor is vígan bevetik magukat oda, mintha fel sem fognák, hogy azt a pontot a mesterlövész elég jól belőtte magának. Szintén vicces, hogy egy adott checkpoint előtti és utáni ellenségek között semmi kommunikáció nincs. Teszem azt elindulunk az utca elejéről, hatalmas tűzpárbajban kinyírunk 8-10 német vagy orosz katonát; belépünk az épületbe ami célnak lett megadva és a bent lévőknek fogalmuk sincs arról, hogy bármi is történt odakint az utcán. Az sem igazán világos, hogy ha elvonjuk valaki figyelmét egy eldobott kővel, akkor honnét a rossebből tudja azonnal, hogy ellenség jár a környéken?
Aztán ott vannak a logikátlanságok. Főhősünk behatol egy titkos német fegyvergyártó létesítménybe, de az eszébe sem jut, hogy valamely megölt német katona egyenruháját magára öltse. Nem. Neki a sima saját ruhájában kell glasszálnia, mert az úgy tökös. Az sem igazán világos előttem, hogy a következő hogyan alakulhatott ki: adva van egy feladat, fel kell robbantani egy hidat, hogy az oroszok lassabban vegyék be Berlint és így maradjon idő előttük megtalálni a tudósokat. Az utca tele van oroszokkal, a háztetőkön két oldalról mesterlövészek (orosz mindkettő) és most jön a csavar: mikor az egyik épületbe behatolunk, ott már csak németek vannak! Az egyik orosz mesterlövész egy olyan épület tetején strázsál a legnagyobb nyugalomban, ami tömve van német katonákkal! Szintén zavaró dolog, hogy az első lövés után (már ha a hangja nem lett elrejtve) az ellenség MINDIG tudja, hogy honnan lőttünk. MINDIG. Még ha egy sötét épület egyik belső szobájából, kétszáz méter távolságról, az ellenség akkor is rögtön tudja, hogy pontosan honnan lőttünk. Ne feledjük, itt elméletben Berlin lakóépületei között akciózunk, márpedig az emeletes házak között a visszhang miatt elsőre tuti senki nem tudná megállapítani a lövész pontos helyét. Továbbmegyek: vannak esetek, mikor egy telepített C4-es töltetet kell szétlőni és olyankor is hiába a robbanás, az ellenség tudja a helyzetünket.
A küldetések eddig egytől-egyig ugyanúgy épülnek fel. Az elején lopakodni kell (illetve nem kell, de ildomos) aztán amint teljesítettük a feladatunkat menekülni. Ez eddig rendben is lenne, csak két probléma akad. Az egyik, hogy a küldetések többségében minden ellenséget meg kell ölni. Nem válogathatunk, alig-alig akad olyan ellen, akit igazán csendben meg lehet kerülni. Persze ki lehet őket csalogatni kövek hajigálásával, meg satöbbi, de azzal valójában csak annyit érünk el, hogy ha addig nem is sejtették, hogy ott vagyunk, immár biztosan tudják, és aktívan keresni is kezdenek, hisz egy koppanás valami távolabbi helyen csak azt jelentheti, hogy egy mesterlövész ólálkodik a környéken. A másik gond, hogy még ha valami csoda folytán olyan ügyesek is voltunk, hogy ninja módra észrevétlenül végeztük el a kijelölt célfeladatot, akkor is egy egész sereggel kell szembenéznünk, mert amint a feladatunkkal megvagyunk (még akkor is, ha az csak egy csomag megszerzése volt) az ellenség AZONNAL tudja, hogy a helyszínen vagyunk, sőt, többnyire azt is, hogy pontosan hol.
Ami engem illet a mesterlövészkedős résszel sem vagyok megelégedve. Például nem értem, hogy az az átkozott puska miért imbolyog úgy az emberünk kezében, mintha részeg lenne. De most komolyan, egy száz méterre álló célon normálra lassított szívverés mellett simán kileng a lövészünk keze vagy másfél méternyit. Máshol ezt ugyebár egy légzésvisszafolytó gombbal lehet csökkenteni, csakhogy itt a légzésvisszafolytó gomb még az időt is belassítja, ami kezdő szinten nem rossz, azonban ami engem illet, már túl nagy segítségnek tartom. A lövedéknek van ballisztikája, ami szép dolog, van bullet cam, ami igen érzékletesen mutatja be a lövéseink okozta sérüléseket és ez eleinte tényleg érdekes tud lenni, de hamar zavaró plusszá válik (ki lehet kapcsolni)
És akkor még ezek mellé jön, hogy én pl a szétbombázott Berlinbe azért lakosságot is képzelnék. Itt csak katonák vannak, magyarán ami mozog, azt meg lehet ölni. Itt azért egy többmilliós világvárosról beszélünk, ami a játékban abszolút mentes a civilektől.
A grafika nem rossz, bár nem is a legjobb. Az emberek haja mintha műanyagból lenne, de ezt leszámítva okés. Ami viszont már nem, hogy rettenetesen optimalizálatlan a motor, így egy olyan gépen ami maxra húzva szaggatás nélkül viszi a BF: Bad Company 2-t, ez simán élvezhetetlenre lassul néha. Az ilyesmit a BF3-nak elnézi az ember, vagy a Crysis 2-nek, de itt azért közel sem olyan szép a látvány. Különösen úgy, hogy a temérdek bug miatt a textúrák néha nem töltődnek be rendesen, vagy betöltődnek, csak nem minden szögből jelennek meg, stb.
Ami engem illet a Sniper Elite V2 mindenben alul marad a várakozásoknak. Egyszerűen felsorolni nem lehet, hogy mennyi hiba és ésszerűtlenség van benne. Ezek egyrésze egy patch-csel orvosolható lesz (mint tették az a Sniper Ghost Warrior-nál) de a botrányosan lineárisra tervezett pályákon már nem lehet változtatni. Ennél sokkal többre lett volna szükség, hogy a játék ne tűnjön el pillanatok alatt a süllyesztőben...
Act of Valor
Címkék:
Filmek
0
megjegyzés
Az Act of Valor pár hónapja még a forgatása idején keltette fel a figyelmemet. Egy film, amit valódi SEALs kommandósok közreműködésével, sőt főszereplésével készítenek? Ezt látni kell!
Nos, a minap végre sikerült megnéznem, ami némiképp árnyalta a képet. Az Act of Valor egy kétarcú film. Egyrészt ott vannak az akciójelenetek, amik eszméletlen profin vannak kivitelezve. Itt most senki ne Avangers szintű látványorgiára gondoljon, hanem igazi valóságszagú akciókra. A filmről csak úgy süt, hogy itt nem szimplán egy katonai tanácsadó működött közre, akit időről időre lehurrogtak, mikor egy akciójelenet látványos megkomponálásához sutba kellett dobni az életszerű megvalósítást. Itt nincsenek bénán tartott fegyverek, mint a Battle: Los Angeles-ben, itt nincsenek kifogyhatatlan tárak, mint bármely Schwarzi filmben, itt tényleges valós realizmus van. Igazán szakértőnek sem kell lenni, hogy valaki meglássa a különbséget az Act of Valor főszereplőinek mozgása, fegyverhasználata és egy találomra kiválasztott akciófilm színészeinek mozgása között. Adva van tehát egy csomó realisztikus akciójelenet, ami miatt érdemes megnézni a filmet. A gond, hogy vannak itt nem akcióval foglalkozó jelenetek is, amik hát...
Egyrészt amennyire a színészek nem tudnak igazán hitelesen katonáskodni, annyira nem tudnak a katonák hitelesen színészkedni. Ez komoly. Bárki aki Seagal-t, Van Damme-ot, Statham-et, vagy Worthington-t rossz színésznek mondja, nem látta még, hogy az Act of Valor-ban miket művelnek a srácok. Komolyan rettenetes. Ezen tovább ront, hogy a párbeszédek valami csapnivalóan lettek megírva. Az akciójelenetekben semmi baj, de mikor két karakter beszélgetni kezd attól az ég óvjon meg mindenkit. Amilyen életszagú az akció, olyan hiteltelen a párbeszéd. A kommandósokon kívül mindenki színész, de ez sokat nem dob a helyzeten. Viszont Roselyn Sanchez miatt mindenképp piros pont jár a készítőknek, kár hogy olyan keveset szerepel.
Az alaptörténet (és lehet, hogy igazából ezzel kellett volna kezdenem) annyi, hogy egy SEALs szakaszt egy elrabolt CIA ügynöknő kiszabadításával bíznak meg, de a szabadító akció hamar az USA-ba beszivárogni akaró öngyilkos merénylők hajszolásába torkollik. Szóval a sztori olyan mint az Orbán kormány ígért adóbevallása: egy szalvétán elfér. Attől még lehetne jó, de sajnos nem az. Egyrészt ott van az, hogy dramaturgiailag hihetetlen pocsék módon van összerakva a film. Egyszerűen nem áll össze egy kerek egésszé. Azt hogy mi a következő lépés a terroristák üldözésében, néha a pocsék párbeszédek során elejtett félmondatokból kell kiolvasni, magyarázatot a miértre (mármint hogy miből jutottak erre, vagy arra a következtetésre) van, hogy nem is kapunk. A karaktereket nem igazán ismerjük meg, bár van erre egy egyfajta törekvés, de nem túl sikeres. A készítők talán azt gondolták, hogy a film elején sebtiben név és specialitás szerint bemutatott karaktereket meg lehet jegyezni, de sajnos nem így van. A rosszfiúknak van még valami papírvastagságú mélységük, a film hőseinek a SEALs kommandósoknak azonban még annyi sem. A két főszereplőt még úgy ahogy megismerjük, az egység többi tagja azonban az akció jeleneteken kívül csak díszletnek van a sztoriban. Ez így nagyon kevés. Emiatt a drámai jelenetek sem ütnek annyira, mint kellene. Pedig mindent megtettek ezirányban is, hisz egy ilyen film nem maradhat hősi pózolás nélkül, csakhogy az előkészítettség hiánya miatt ez inkább csak émelyítően hat.
Attól függetlenül, hogy játékfilmként értékelhetetlenül szar az Act of Valor, dokumentumfilmnek egyáltalán nem rossz. Ha a filmet alkotó SEALs-esek legalább csak egy embert a sztori közelébe engedtek volna aki ért a forgatóköny íráshoz (tudom én, hogy Tom Clancy neve feltűnik a film végén, de aki azt gondolja, hogy akárcsak egy sort is írt a sztorihoz, az sürgősen nézzen magába), ez egy kifejezetten jó film is lehetett volna. Szerencsére a nagyjából 100 perc több mint fele megy el akciójelenetekkel, így nagyobb részt jó, mint rossz, de a történettel foglalkozó részek még így is nagyon sokat rontanak az összképen. Olyanoknak mindenképp ajánlanám, akik kíváncsiak, hogy hogyan is néz ki a valóságban egy SEALs-es hadművelet (már amennyit nyilvánosan ebből be lehet mutatni), bárki másnak nem.
Nos, a minap végre sikerült megnéznem, ami némiképp árnyalta a képet. Az Act of Valor egy kétarcú film. Egyrészt ott vannak az akciójelenetek, amik eszméletlen profin vannak kivitelezve. Itt most senki ne Avangers szintű látványorgiára gondoljon, hanem igazi valóságszagú akciókra. A filmről csak úgy süt, hogy itt nem szimplán egy katonai tanácsadó működött közre, akit időről időre lehurrogtak, mikor egy akciójelenet látványos megkomponálásához sutba kellett dobni az életszerű megvalósítást. Itt nincsenek bénán tartott fegyverek, mint a Battle: Los Angeles-ben, itt nincsenek kifogyhatatlan tárak, mint bármely Schwarzi filmben, itt tényleges valós realizmus van. Igazán szakértőnek sem kell lenni, hogy valaki meglássa a különbséget az Act of Valor főszereplőinek mozgása, fegyverhasználata és egy találomra kiválasztott akciófilm színészeinek mozgása között. Adva van tehát egy csomó realisztikus akciójelenet, ami miatt érdemes megnézni a filmet. A gond, hogy vannak itt nem akcióval foglalkozó jelenetek is, amik hát...
Egyrészt amennyire a színészek nem tudnak igazán hitelesen katonáskodni, annyira nem tudnak a katonák hitelesen színészkedni. Ez komoly. Bárki aki Seagal-t, Van Damme-ot, Statham-et, vagy Worthington-t rossz színésznek mondja, nem látta még, hogy az Act of Valor-ban miket művelnek a srácok. Komolyan rettenetes. Ezen tovább ront, hogy a párbeszédek valami csapnivalóan lettek megírva. Az akciójelenetekben semmi baj, de mikor két karakter beszélgetni kezd attól az ég óvjon meg mindenkit. Amilyen életszagú az akció, olyan hiteltelen a párbeszéd. A kommandósokon kívül mindenki színész, de ez sokat nem dob a helyzeten. Viszont Roselyn Sanchez miatt mindenképp piros pont jár a készítőknek, kár hogy olyan keveset szerepel.
Az alaptörténet (és lehet, hogy igazából ezzel kellett volna kezdenem) annyi, hogy egy SEALs szakaszt egy elrabolt CIA ügynöknő kiszabadításával bíznak meg, de a szabadító akció hamar az USA-ba beszivárogni akaró öngyilkos merénylők hajszolásába torkollik. Szóval a sztori olyan mint az Orbán kormány ígért adóbevallása: egy szalvétán elfér. Attől még lehetne jó, de sajnos nem az. Egyrészt ott van az, hogy dramaturgiailag hihetetlen pocsék módon van összerakva a film. Egyszerűen nem áll össze egy kerek egésszé. Azt hogy mi a következő lépés a terroristák üldözésében, néha a pocsék párbeszédek során elejtett félmondatokból kell kiolvasni, magyarázatot a miértre (mármint hogy miből jutottak erre, vagy arra a következtetésre) van, hogy nem is kapunk. A karaktereket nem igazán ismerjük meg, bár van erre egy egyfajta törekvés, de nem túl sikeres. A készítők talán azt gondolták, hogy a film elején sebtiben név és specialitás szerint bemutatott karaktereket meg lehet jegyezni, de sajnos nem így van. A rosszfiúknak van még valami papírvastagságú mélységük, a film hőseinek a SEALs kommandósoknak azonban még annyi sem. A két főszereplőt még úgy ahogy megismerjük, az egység többi tagja azonban az akció jeleneteken kívül csak díszletnek van a sztoriban. Ez így nagyon kevés. Emiatt a drámai jelenetek sem ütnek annyira, mint kellene. Pedig mindent megtettek ezirányban is, hisz egy ilyen film nem maradhat hősi pózolás nélkül, csakhogy az előkészítettség hiánya miatt ez inkább csak émelyítően hat.
Attól függetlenül, hogy játékfilmként értékelhetetlenül szar az Act of Valor, dokumentumfilmnek egyáltalán nem rossz. Ha a filmet alkotó SEALs-esek legalább csak egy embert a sztori közelébe engedtek volna aki ért a forgatóköny íráshoz (tudom én, hogy Tom Clancy neve feltűnik a film végén, de aki azt gondolja, hogy akárcsak egy sort is írt a sztorihoz, az sürgősen nézzen magába), ez egy kifejezetten jó film is lehetett volna. Szerencsére a nagyjából 100 perc több mint fele megy el akciójelenetekkel, így nagyobb részt jó, mint rossz, de a történettel foglalkozó részek még így is nagyon sokat rontanak az összképen. Olyanoknak mindenképp ajánlanám, akik kíváncsiak, hogy hogyan is néz ki a valóságban egy SEALs-es hadművelet (már amennyit nyilvánosan ebből be lehet mutatni), bárki másnak nem.
2012. március 11., vasárnap
Mass Effect 3 gyorsteszt
Címkék:
Videójáték
0
megjegyzés
A lezárást érintő rész DURVÁN SPOILERES lesz, addig nem.
Először is kezdeném azzal, hogy a Mass Effect 3 egy eszméletlen jó játék. Az első perctől kezdve magába ránt és nem enged. Ahol kell ott érzelmes, ahol kell adrenalinnal dús. Végig ott érezzük az egész galaxis súlyát a vállunkon, minden döntésnél érezzük, hogy milliárdok sorsa múlhat rajtunk. Végig ott lebegnek a szemünk előtt a morálisan helyes, illetve a reaper-ek legyőzését elősegítő lehetőségek.
A főszál tele van egészen elképesztő epikus harcokkal és intrikákkal. Mindezt tökéletes pontossággal adagolják a készítők, hogy egy pillanatra se lankadjon a figyelmünk. A karakterek közötti interakciók is rengeteget javultak. Akár a Normandián, akár a Fellegvárban vagyunk sokkal élőbbnek érezzük a környezetet mint eddig bármikor. A Fellegvár legkülönbözőbb helyein futhatunk össze a társainkkal, akik a Normandián is csevegnek egymással, meglátogatják egymást a száláshelyeiken, stb. Minden küldetés után lehet velük beszélgetni egy-két szót, szóval nagyon élő az egész. Persze az igaz, hogy a beszélgetésnél a beavatkozási lehetőségek leszűkültek. Igen. De cserébe sokkal többet lehet velük csevegni, mint eddig. Én ezt elfogadható kompromisszumnak tartom. Szerencsére minden karakter visszatér a korábbi játékokból (már amennyiben túlélték őket) és mindegyikükhöz tartozik egy hosszabb-rövidebb sztoriszál. A legnépszerűbbek ráadásul ismét részesei lesznek a csapatunknak.
A harc nem alakult át jelentősen, ami változott, az szerintem előnyére. Az ellenfelek mesterséges intelligenciája jó, a csaták pörgősek és izgalmasak, de kellőképp taktikusak is. Az RPG elemek némiképp visszatértek, így valahol az első és második rész közötti szinten állnak. Az inventory-val való szüttyögés nem tért vissza, a fegyverek tuningolása viszont igen. Az elsajátítható képességeknél is erőteljes különbségek vannak attól függően, hogy merre kívánjuk fejleszteni a karakterünket. Persze senki ne gondoljon itt keményvonalas RPG-be illő skill tree-re, de a Mass Effect-be tökéletesen megfelel ennyi. Én úgy gondolom, hogy a széria során most találták el legjobban az RPG-akció arányt. Az előrehaladásunkat kiválóan nyomon tudjuk követni egy konzolon, ahol láthatjuk, hogy eddig kiket és milyen mélyen sikerült bevonnunk a Reaper-ök elleni háborúba. Ez egyébkánt a játék legellentmondásosabb része (lenne, ha... de erre kitérek később) mivel NEM igaz a Bioware azon állítása, hogy a multi nélkül is el lehet érni minden befejezést. Kétfajta pontot kapunk ugyanis a háborúra való készültségi állapotunkról. Az egyik a teljes haderőnk, a másik pedig az effektív. Na már most az effektív az a multi nélkül fele a teljesnek. Ez még nem is lenne gond, de az összes végeredmény megismeréséhez 5000 effektív pontot kellene elérni, ami konkrétan lehetetlen. Már 3000 fölé jutni is szép teljesítmény, mert ahhoz konkrétan minden piszlicsáré mellékküldetést teljesíteni kell. A mellékküldetések többsége persze érdekes, de akad jónéhány amihez végig kell scannelgetni a naprendszereket. Ez szerencsére nem annyira unalmas, mint a második rész ásványkeresése volt, de attól még ez a játék szükséges unalmas része. A minijátékok végre teljesen eltűntek és ha őszinte akarok lenni, nekem a legkevésbé sem hiányoznak, mert mindig a játék leggyengébb részének tartottam (nem, nem úgy általában véve a minijátékokkal van bajom, csak a Mass Effect-ben nem igazán találták el őket)
A játék grafikailag elfogadható. Nem mondom, hogy a legszebbek közé tartozik, de a mag szintjén bőven az elmegy kategória. Az animációkat illetően azonban vannak néhol bugok, illetve slendrián megoldások (Shepard például fegyver nélkül rettenetes idétlenül sétál illetve fut)
Összességében a Mass Effect nálam 9.5/10... a játék utolsó tíz percéig.
Na és akkor innentől a SPOILERÁRADAT:
Bizony, sajnos a játékot külön kell értékelni a lezárástól, mert az rettenetes. Konkrétan beleszartak a három epizódon keresztül sütögetett palacsintába, méghozzá minden elképzelhető módon. Egyrészt ugyebár ott van az, hogy a lezárással anulálnak MINDEN döntést, amit valaha hoztunk a játék során. Nem túlzás, MINDET! Eltörölték bárminemű folytatás lehetőségét. Most komolyan ki az akit bármelyik verzió szerinti jövőben érdekelne egy folytatás? Aztán ott van az, hogy lerombolták a hosszú ideje épített illúziót. A Mass Effect a komolysága ellenére sem volt soha az a Mátrix féle sztori, amiről tudtuk, hogy nem lehet igazán pozitív, vagy mindent megmagyarázó vége, ennek ellenére a játék lezárása talán ahhoz hasonlít a legjobban. Nincs igazán pozitív, sem végletesen negatív lezárása a játéknak, ami óriási hiba. Ez a kettő minimális elvárás lett volna, de egyiket sem kapjuk meg. Bocsásson meg a világ, de ha végigküzdök három játékot (egy karakterrel több mint száz órát töltve), megcsinálok minden piszlicsáré küldetést, meghozom a jó (nehéz) döntéseket, szükséges áldozatokat, minimum elvárnám, hogy legyen egy olyan lezárás amiben a Reaper-ök legyőzetnek a Föld megmenekül és Shepard boldogan él amíg meg nem hal választott szerelmével. Reális? Nem. Kit érdekel, ez egy játék. Amit kapunk ezzel szemben az egy elkent semmire sem jó megoldás. A végére a kalapból előkapnak egy nyulat, miközben még a kalap létezéséről sem volt szó korábban. Ez még nem is lenne baj, hogyha az úgymond lezárás több magyarázatot adna, mint amennyi kérdést hoz magával, illetve ha koherensen illeszkedne a játékba, de nem teszi.
Lássuk: a Bioware ugyebár azt állította, hogy 17 féle lezárása van a játéknak, ami egy konkrét hazugság. Valójában három befejezés van és ezek vannak variálgatva. Lényegileg különbség amúgy csak annyi, hogy a Föld megmarad-e, illetve, hogy Shepard és Anderson túléli-e az utolsó akciót, a háború mindenképp végetér és a Reaper-ök semmiképp sem győznek. Ráadásul a befejezésre KIZÁRÓLAG a harmadik epizódban összegyűjtött effektív harcerőnk van befolyással, semmi más (na jó, annyi még, hogy ha a Begyűjtő bázist átadtad a Cerberus-nak, akkor magasabb érték kell a Föld megmentéséhez, de az nem nagy különbség) A végén, ha korrekten végigvittük a játékot van ugyebár három választási lehetőségünk:
1. Shepard irányítja a Reaper-öket (és meghal közben)
2. Shepard elpusztítja a Reaper-öket, de ezzel együtt minden szintetikus életformát és technikai vívmányt. (ha elég magas az effektív haderő érték, akkor ezt TALÁN túléli - látunk egy N7 páncélt a végén megmozdulni)
3. Shepard fizikailag egyesíti a szintetikus és organikus lényeket (és meghal közben)
Bármit teszünk, a háború véget ér és a térközrelék ELPUSZTULNAK! Mind. És ez még nem elég, bármit teszünk a záró animáció nagyjából 90%-ban teljesen ugyanaz, a különbség csak annyi, hogy milyen színű energiahullám fut végig a galaxison, hogy közvetítse a döntésünket.
Ráadásul a záró képsor olyan, mintha direktbe le akarták volna járatni magukat. Egyrészt a Normandia menekül valahova egy térközrelén keresztül. MIÉRT? Zajlik a csata a Föld körül, miért hagyott hátra mindenkit Joker? Hogyan kerültek a Normandia fedélzetére olyanok, akik a Földön zajló harcban vettek részt? Űrsikló nem volt, hogy felvegye őket, a Normandia pedig a Londonban erős Reaper jelenlét miatt nem szálhatott le felvenni őket.
És ha ezek felett elsiklunk még mindig ott vannak a következők: a Reaper-ök irányítója mindig is a Fellegvárban volt, akkor mégis hogy működhetett a proteán vírus ami megakadályozta, hogy a Reaper-ök átvegyék az irányítást a Fellegvár fölött? Egy térközrelé pusztulása magával ránt egy egész naprendszert, akkor az ÖSSZES térközrelé pusztulása nem hozná magával, hogy az összes nagyobb civilizációs csomópont elpusztul? Na és mi a helyzet a Fellegvárral? Az maga is egy cseszett nagy térközrelé, a robbanása nem kellett volna elpusztítsa a Földet? Egyáltalán miért pusztulnak el a térközrelék?
És ha ez még nem lenne elég, akármit is döntünk a végén, SEMMI, ismétlem SEMMI visszajelzést nem kapunk arról, hogy mi történt ezt követően. Száz óra feletti játékidő után azért minimum elvárnék némi infót, arról, hogy mi történt később.
Komolyan el nem tudom képzelni, hogy mit gondolhattak a készítők, mikor ezt a lezárást kitalálták. Kompletten kicsinálták vele a szériát, ellehetetlenítettek bármi féle folytatást ebben az univerzumban. Ez a lezárás bár nem komplett vereség, de nagyon közel áll ahhoz. Ami engem illet 3/10-nél többet nem adnék érte. Azt is csak azért kapja, mert végülis az elképzelés nem lenne rossz, ha kicsit is illeszkedne a játék szellemiségébe, csakhogy nem teszi.
Nem reprezentatív felmérés szerint a játékosok 87%-a utálja a lezárást, 10%-nak csak annyi kellene, hogy a Normandy ne tűnjön fel értelmetlenül egy másik galaxisban, és csak 3% van teljesen megelégedve ezzel a lezárással, szóval nem tudom mire olyan fene büszkék a Bioware-nél rá.
Persze nem biztos, hogy lesz bármi foganatja, de indultak petíciók, hogy egy DLC keretében írják át a lezárást. Ami engem illet azért reménykedem benne, hogy a rajongói nyomásra belátják, hogy mennyire rossz ez így. Nem áll még egyik sem túl jól, de reméljük ez változni fog. Akinek nem tetszett a lezárás az annyit szerintem megtehet érte, hogy ezeket aláírja/kitölti.
http://www.facebook.com/DemandABetterEndingToMassEffect3
http://www.change.org/petitions/mass-effect-3-ending-dlc-we-want-a-dlc-that-changes-the-last-minutes-of-the-game
https://docs.google.com/spreadsheet/viewform?formkey=dENPQVdqdE9LcWhNc3htRjRfZEVnQ2c6MQ
http://social.bioware.com/633606/polls/28989
Először is kezdeném azzal, hogy a Mass Effect 3 egy eszméletlen jó játék. Az első perctől kezdve magába ránt és nem enged. Ahol kell ott érzelmes, ahol kell adrenalinnal dús. Végig ott érezzük az egész galaxis súlyát a vállunkon, minden döntésnél érezzük, hogy milliárdok sorsa múlhat rajtunk. Végig ott lebegnek a szemünk előtt a morálisan helyes, illetve a reaper-ek legyőzését elősegítő lehetőségek.
A főszál tele van egészen elképesztő epikus harcokkal és intrikákkal. Mindezt tökéletes pontossággal adagolják a készítők, hogy egy pillanatra se lankadjon a figyelmünk. A karakterek közötti interakciók is rengeteget javultak. Akár a Normandián, akár a Fellegvárban vagyunk sokkal élőbbnek érezzük a környezetet mint eddig bármikor. A Fellegvár legkülönbözőbb helyein futhatunk össze a társainkkal, akik a Normandián is csevegnek egymással, meglátogatják egymást a száláshelyeiken, stb. Minden küldetés után lehet velük beszélgetni egy-két szót, szóval nagyon élő az egész. Persze az igaz, hogy a beszélgetésnél a beavatkozási lehetőségek leszűkültek. Igen. De cserébe sokkal többet lehet velük csevegni, mint eddig. Én ezt elfogadható kompromisszumnak tartom. Szerencsére minden karakter visszatér a korábbi játékokból (már amennyiben túlélték őket) és mindegyikükhöz tartozik egy hosszabb-rövidebb sztoriszál. A legnépszerűbbek ráadásul ismét részesei lesznek a csapatunknak.
A harc nem alakult át jelentősen, ami változott, az szerintem előnyére. Az ellenfelek mesterséges intelligenciája jó, a csaták pörgősek és izgalmasak, de kellőképp taktikusak is. Az RPG elemek némiképp visszatértek, így valahol az első és második rész közötti szinten állnak. Az inventory-val való szüttyögés nem tért vissza, a fegyverek tuningolása viszont igen. Az elsajátítható képességeknél is erőteljes különbségek vannak attól függően, hogy merre kívánjuk fejleszteni a karakterünket. Persze senki ne gondoljon itt keményvonalas RPG-be illő skill tree-re, de a Mass Effect-be tökéletesen megfelel ennyi. Én úgy gondolom, hogy a széria során most találták el legjobban az RPG-akció arányt. Az előrehaladásunkat kiválóan nyomon tudjuk követni egy konzolon, ahol láthatjuk, hogy eddig kiket és milyen mélyen sikerült bevonnunk a Reaper-ök elleni háborúba. Ez egyébkánt a játék legellentmondásosabb része (lenne, ha... de erre kitérek később) mivel NEM igaz a Bioware azon állítása, hogy a multi nélkül is el lehet érni minden befejezést. Kétfajta pontot kapunk ugyanis a háborúra való készültségi állapotunkról. Az egyik a teljes haderőnk, a másik pedig az effektív. Na már most az effektív az a multi nélkül fele a teljesnek. Ez még nem is lenne gond, de az összes végeredmény megismeréséhez 5000 effektív pontot kellene elérni, ami konkrétan lehetetlen. Már 3000 fölé jutni is szép teljesítmény, mert ahhoz konkrétan minden piszlicsáré mellékküldetést teljesíteni kell. A mellékküldetések többsége persze érdekes, de akad jónéhány amihez végig kell scannelgetni a naprendszereket. Ez szerencsére nem annyira unalmas, mint a második rész ásványkeresése volt, de attól még ez a játék szükséges unalmas része. A minijátékok végre teljesen eltűntek és ha őszinte akarok lenni, nekem a legkevésbé sem hiányoznak, mert mindig a játék leggyengébb részének tartottam (nem, nem úgy általában véve a minijátékokkal van bajom, csak a Mass Effect-ben nem igazán találták el őket)
A játék grafikailag elfogadható. Nem mondom, hogy a legszebbek közé tartozik, de a mag szintjén bőven az elmegy kategória. Az animációkat illetően azonban vannak néhol bugok, illetve slendrián megoldások (Shepard például fegyver nélkül rettenetes idétlenül sétál illetve fut)
Összességében a Mass Effect nálam 9.5/10... a játék utolsó tíz percéig.
Na és akkor innentől a SPOILERÁRADAT:
Bizony, sajnos a játékot külön kell értékelni a lezárástól, mert az rettenetes. Konkrétan beleszartak a három epizódon keresztül sütögetett palacsintába, méghozzá minden elképzelhető módon. Egyrészt ugyebár ott van az, hogy a lezárással anulálnak MINDEN döntést, amit valaha hoztunk a játék során. Nem túlzás, MINDET! Eltörölték bárminemű folytatás lehetőségét. Most komolyan ki az akit bármelyik verzió szerinti jövőben érdekelne egy folytatás? Aztán ott van az, hogy lerombolták a hosszú ideje épített illúziót. A Mass Effect a komolysága ellenére sem volt soha az a Mátrix féle sztori, amiről tudtuk, hogy nem lehet igazán pozitív, vagy mindent megmagyarázó vége, ennek ellenére a játék lezárása talán ahhoz hasonlít a legjobban. Nincs igazán pozitív, sem végletesen negatív lezárása a játéknak, ami óriási hiba. Ez a kettő minimális elvárás lett volna, de egyiket sem kapjuk meg. Bocsásson meg a világ, de ha végigküzdök három játékot (egy karakterrel több mint száz órát töltve), megcsinálok minden piszlicsáré küldetést, meghozom a jó (nehéz) döntéseket, szükséges áldozatokat, minimum elvárnám, hogy legyen egy olyan lezárás amiben a Reaper-ök legyőzetnek a Föld megmenekül és Shepard boldogan él amíg meg nem hal választott szerelmével. Reális? Nem. Kit érdekel, ez egy játék. Amit kapunk ezzel szemben az egy elkent semmire sem jó megoldás. A végére a kalapból előkapnak egy nyulat, miközben még a kalap létezéséről sem volt szó korábban. Ez még nem is lenne baj, hogyha az úgymond lezárás több magyarázatot adna, mint amennyi kérdést hoz magával, illetve ha koherensen illeszkedne a játékba, de nem teszi.
Lássuk: a Bioware ugyebár azt állította, hogy 17 féle lezárása van a játéknak, ami egy konkrét hazugság. Valójában három befejezés van és ezek vannak variálgatva. Lényegileg különbség amúgy csak annyi, hogy a Föld megmarad-e, illetve, hogy Shepard és Anderson túléli-e az utolsó akciót, a háború mindenképp végetér és a Reaper-ök semmiképp sem győznek. Ráadásul a befejezésre KIZÁRÓLAG a harmadik epizódban összegyűjtött effektív harcerőnk van befolyással, semmi más (na jó, annyi még, hogy ha a Begyűjtő bázist átadtad a Cerberus-nak, akkor magasabb érték kell a Föld megmentéséhez, de az nem nagy különbség) A végén, ha korrekten végigvittük a játékot van ugyebár három választási lehetőségünk:
1. Shepard irányítja a Reaper-öket (és meghal közben)
2. Shepard elpusztítja a Reaper-öket, de ezzel együtt minden szintetikus életformát és technikai vívmányt. (ha elég magas az effektív haderő érték, akkor ezt TALÁN túléli - látunk egy N7 páncélt a végén megmozdulni)
3. Shepard fizikailag egyesíti a szintetikus és organikus lényeket (és meghal közben)
Bármit teszünk, a háború véget ér és a térközrelék ELPUSZTULNAK! Mind. És ez még nem elég, bármit teszünk a záró animáció nagyjából 90%-ban teljesen ugyanaz, a különbség csak annyi, hogy milyen színű energiahullám fut végig a galaxison, hogy közvetítse a döntésünket.
Ráadásul a záró képsor olyan, mintha direktbe le akarták volna járatni magukat. Egyrészt a Normandia menekül valahova egy térközrelén keresztül. MIÉRT? Zajlik a csata a Föld körül, miért hagyott hátra mindenkit Joker? Hogyan kerültek a Normandia fedélzetére olyanok, akik a Földön zajló harcban vettek részt? Űrsikló nem volt, hogy felvegye őket, a Normandia pedig a Londonban erős Reaper jelenlét miatt nem szálhatott le felvenni őket.
És ha ezek felett elsiklunk még mindig ott vannak a következők: a Reaper-ök irányítója mindig is a Fellegvárban volt, akkor mégis hogy működhetett a proteán vírus ami megakadályozta, hogy a Reaper-ök átvegyék az irányítást a Fellegvár fölött? Egy térközrelé pusztulása magával ránt egy egész naprendszert, akkor az ÖSSZES térközrelé pusztulása nem hozná magával, hogy az összes nagyobb civilizációs csomópont elpusztul? Na és mi a helyzet a Fellegvárral? Az maga is egy cseszett nagy térközrelé, a robbanása nem kellett volna elpusztítsa a Földet? Egyáltalán miért pusztulnak el a térközrelék?
És ha ez még nem lenne elég, akármit is döntünk a végén, SEMMI, ismétlem SEMMI visszajelzést nem kapunk arról, hogy mi történt ezt követően. Száz óra feletti játékidő után azért minimum elvárnék némi infót, arról, hogy mi történt később.
Komolyan el nem tudom képzelni, hogy mit gondolhattak a készítők, mikor ezt a lezárást kitalálták. Kompletten kicsinálták vele a szériát, ellehetetlenítettek bármi féle folytatást ebben az univerzumban. Ez a lezárás bár nem komplett vereség, de nagyon közel áll ahhoz. Ami engem illet 3/10-nél többet nem adnék érte. Azt is csak azért kapja, mert végülis az elképzelés nem lenne rossz, ha kicsit is illeszkedne a játék szellemiségébe, csakhogy nem teszi.
Nem reprezentatív felmérés szerint a játékosok 87%-a utálja a lezárást, 10%-nak csak annyi kellene, hogy a Normandy ne tűnjön fel értelmetlenül egy másik galaxisban, és csak 3% van teljesen megelégedve ezzel a lezárással, szóval nem tudom mire olyan fene büszkék a Bioware-nél rá.
Persze nem biztos, hogy lesz bármi foganatja, de indultak petíciók, hogy egy DLC keretében írják át a lezárást. Ami engem illet azért reménykedem benne, hogy a rajongói nyomásra belátják, hogy mennyire rossz ez így. Nem áll még egyik sem túl jól, de reméljük ez változni fog. Akinek nem tetszett a lezárás az annyit szerintem megtehet érte, hogy ezeket aláírja/kitölti.
http://www.facebook.com/DemandABetterEndingToMassEffect3
http://www.change.org/petitions/mass-effect-3-ending-dlc-we-want-a-dlc-that-changes-the-last-minutes-of-the-game
https://docs.google.com/spreadsheet/viewform?formkey=dENPQVdqdE9LcWhNc3htRjRfZEVnQ2c6MQ
http://social.bioware.com/633606/polls/28989
2011. november 9., szerda
FPS-ek háborúja
Címkék:
Videójáték
0
megjegyzés
A szokásos ősz közepi-végi FPS adag megjelenése kapcsán ismét parázs viták alakultak ki a CoD és az aktuálisan ellene induló EA-s nagyágyú (most épp a BF3) hívei közt. Mivel ez már évek óta így megy, ezen sajnos semmi meglepő nincs.
Épp ezért is én most nem a hosszú ideje húzódó sárdobálós vitát akarom szítani, hanem arra keresem a választ, hogy milyen lenne az a játék, ami olyan single-t tudna nyújtani, hogy komoly alternatívája lehessen a mai modern katonai FPS-eknek.
Aki akárcsak egy kis fantáziával is rendelkezik, az biztos elgondolkodott már rajta, hogy mégis miket rakna egy játékba, ha valaha is olyan helyzetbe kerülne, hogy beleszólása van egy FPS fejlesztésébe. Azért csak a single-ről beszélek, mert a multi a maga nemében minden mai címnél jó, és távolról sem szorul olyan komoly fejlesztésre, mint a kampány.
Vannak alapvető dolgok, amiket többé-kevésbé mindenki elvár egy mai modern címtől. Az nem is vitás, hogy az ütős, látványos, és drámákkal teletűzdelt sztori ezek közé tartozik. Ami engem illet, a mai FPS-ek kicsit talán túlságosan is nagyszabásúak akarnak lenni. Lehetne jó a sztori a harmadik VH meglebegtetése nélkül is, de végülis ezzel nincs olyan nagy baj. Ahogy egy akciófilmnél, úgy egy FPS játéknál sem a történet eredetisége a legfőbb szempont.
Szerintem üdítő újítás lenne több választható játszható karakter (és nem a karakterek közötti ugrálás, ahogy azt már megszoktuk a három nagytól), akár egy karaktergenerálóval megspékelve. Igen tudom ilyesmi előfordul a némi RPG-vel megbolondított FPS-ekben, de a keményvonalas military FPS-ekben nincs. Be lehetne hozni a single-be is a különböző karakterosztályokat, így ugyanazt a sztorit több aspektusból is végig lehetne vinni. Ehhez persze úgy is kellene felépíteni a küldetéseket. Mondjuk lenne assault, recon (nem mesterlövész, hanem konkrétan felderítő), és sniper (csak egy tipp, nem kötelező pont ez a három) Az assault erőből menne neki a küldetéseknek nagyobb csapat tagjaként, a recon sunyizva próbálna behatolni kisebb egységben, a sniper meg egy spotterrel kettesben lopakodna és végezne magányos küldetéseket. A lista tetszés szerint bővíthető, senki ne ebbe kössön bele. Lennének mindegyik osztálynak olyan küldetései amiket csak velük lehetne végigcsinálni, de a többi küldetés olyan hadművelet lenne, amelyből kettő, vagy akár mindhárom kivenné a maga részét. Így akár egy 4-5 órás kampány is kitartana 12-15 órát magas újrajátszhatósági rátával (ez ami ugyebár a CoD-BF-MoH vonalon most alulról súrolja a nullát).
A scrpitelt dolgokon is lehetne finomítani úgy, hogy ne feltétlen jelenjenek meg. Teszem azt a scriptben meg van írva, hogy az egyik sarok mögül ránk ugrik egy ellenség. Azonban ha valamilyen okból az adott ellenséget már meghalt korábban (mit tudom én, co-opban játszuk egy haverral, aki lesniperkedte mire mi odaértünk) akkor az egész nem történne meg. Vagy visz minket egy helikopter és mi ülünk a gépágyúnál, megjelenik az egyik háztetőn egy figura egy RPG-vel. Ha nem reagálunk elég gyorsan, lelövi a gépünket és kapunk egy látványos és drámai bevágást, ami után nehezebb helyzetből vágunk neki a küldetésnek, ha azonban sikerül végeznünk vele mielőtt tüzelne, akkor menne a játék a saját medrében. Tudom kicsit sandbox-ra hajaznak amiket írok, de igazából azért nem beszélek olyan mértékű szabadságról, szimplán csak apróságokról, amik azt érzékeltetik, hogy valóban részesei vagyunk az eseményeknek és nem egy előre megírt vonalon haladunk végig kötelező jelleggel. Ennek lehetne pl az is a része, hogy a feladatok végrehajtásában kapnánk némi szabad kezet. Pl mikor előre látszik, hogy egy helyre behatolva kereszttűzbe kerülünk, ki lehetne azt a helyzetet védeni azzal, hogy másik útvonalat választunk (ahol szintén várhatna ránk meglepetés, mondjuk random módon beépítve, hogy az újbóli végigjátszásnál se lehessünk biztosak a dolgunkban) Igazából ha a normál cső FPS megoldás helyett a játék két csőből állna, már az is nagy előrelépés lenne a mostaniakhoz képest.
Az sem lenne egy rossz húzás, ha hozzánk hasonlóan a csapattársaink is halandóak lennének. Durva azért, hogy bármelyik nagy névre az elmúlt évekből jellemző az, hogy a küldetések során minket megölhetnek, de a társaink akkor sem halnak meg, ha negyven ellenség veszi tűz alá őket (kivéve persze, ha a script-ben az van megírva nekik). Sokkal eredetibb lenne, ha ők is meghalhatnának, és a helyüket a következő küldetésben valaki más venné át. Ez megintcsak azt erősítené, hogy valóban részesei vagyunk a történéseknek, nem csak nézői.
Az is eredeti ötlet lenne, hogy ha a fegyverválaszték nem az "amilyet csak akarsz" illetve a "használj bármit amit találsz" elve szerint működne, hanem teszem azt a játék elején ki lehetne választani, hogy mely ország katonájaként szeretnénk játszani és aszerint kapnánk meg a fegyvereket, felszereléseket. Ez megint csak nem egy olyan nehezen megvalósítható dolog, hisz szinte csak az egyenruhák textúráját kéne lecserélni országonként, de ez a kis munka sokat dobna az élményen, mert végre nem csak amerikai, illetve nagy ritkán angol katonákat irányíthatnánk. Nem beszélve arról, hogy az igazán fanatikusok számára ez megintcsak növelné az újrajátszhatóságot. A történeten nem kellene nagyon variálni, elég lenne ha olyan sztorit írnának a játékhoz, amelybe mondjuk bármely NATO ország beleilleszthető. Mondjuk a MoH példájával élve egy afganisztáni hadműveletet végig lehetne vinni bármely ország hadseregével amely jelen van a térségben. Akár a mienkkel is :) Persze ez csak vicc, hisz mi túl kis pont vagyunk egy játékkiadó vállalatnak, de mondjuk a németek már nem azok...
Az ellenfelek elhelyezésébe is lehetne némi fantáziát vinni. Először is meghatározni előre, hogy hány ellenség lesz az adott pályán (persze ezt nem hozni a játékos tudtára) és azzal a számmal operálni. Ne legyenek újratermelődő, vagy a semmiből előtűnő ellenségek, mert durván komolytalanná teszik a játékot. Ami pedig az elhelyezésüket illeti nem lenne az sem nagy meló, ha ahelyett, hogy minden ellenfél minden végigvitelnél ugyanott van, lennének előre meghatározott pontok ahova a játék leteheti őket és betöltésenként random módon pakolgatná őket hol az egyik, hol a másik helyre.
MI. Ez megintcsak olyan dolog, amit illene jobban megcsinálni. Nem baj ha a játék easy szinten egy hentelde, de hard-on azért már gondolkodjanak is az NPC-k. Tényleg nem nagy dolgokról beszélek: fedezzék egymást, rendesen bújjanak fedezékbe, próbálkozzanak bekerítéssel, stb, szóval magyarán alkalmazkodjanak a mi tetteinkhez. Érdekes módon kismillió játékban működnek az ilyesmik, épp csak a modern katonai FPS-ekben nem látjuk nyomát sem. Persze az ArmA-ban igen, de az túlzottan komoly szimuláció, én itt a pörgős és arcade-osabb FPS-ekre gondolok. Attól még, hogy az ellenfél nem agyaggalamb, a játékmenet lehetne pörgős és izgalmas.
És igen, tudom, hogy a többség a multi miatt veszi az FPS-eket, és igen tudom, hogy az általam felsorolt fícsörök rendesen megdobnák a fejlesztési időt, de attól még ötletnek nem lenne rossz az ilyen megvalósítás. Elég csak belegondolni, hogy milyen lenne végigvinni így egy kampányt co-op-ban. Nem egymás mellett haladni és ölni az ellent, hanem szélesebb összefogásban működni együtt. Mondjuk a recon csapat leszed pár kulcsfontosságú őrhelyet, és így az assault-ok dolga könnyebb az egyenes harcnál. És még sorolhatnám. Ezek olyasmik amikhez hasonló dolgok komoly multis partikban működnek, de az alkalmi játékosok ebből nem kapnak, mert vagy nem ölnek elég időt a multiba, hogy igazán jók legyenek és felvegyék őket egy komoly klánba, vagy egyáltalán nem érdekli őket az online küzdelem, mert annyira nem akarnak elmerülni a játékban.
Tudom, hogy amiket leírtam kicsit talán RPG-be illő dolgok, de annyira nem komolyan, hogy ne lehetne őket gond nélkül beilleszteni egy olyan arcade lövöldébe, mint a BF, a CoD, vagy a MoH. Arra persze nem sok esélyt látok, hogy bármelyiket is viszontlátom mostanában egy kiadott játékban, hisz akkor nem lehetne ilyen rövid idővel dobálni piacra az újabb és újabb epizódokat, így anyagilag nem érné meg a kiadóknak. Egyáltalán érdekelnének a fent felsorolt dolgok mást is egy játékban, vagy csak én vagyok küllönc...?
Épp ezért is én most nem a hosszú ideje húzódó sárdobálós vitát akarom szítani, hanem arra keresem a választ, hogy milyen lenne az a játék, ami olyan single-t tudna nyújtani, hogy komoly alternatívája lehessen a mai modern katonai FPS-eknek.
Aki akárcsak egy kis fantáziával is rendelkezik, az biztos elgondolkodott már rajta, hogy mégis miket rakna egy játékba, ha valaha is olyan helyzetbe kerülne, hogy beleszólása van egy FPS fejlesztésébe. Azért csak a single-ről beszélek, mert a multi a maga nemében minden mai címnél jó, és távolról sem szorul olyan komoly fejlesztésre, mint a kampány.
Vannak alapvető dolgok, amiket többé-kevésbé mindenki elvár egy mai modern címtől. Az nem is vitás, hogy az ütős, látványos, és drámákkal teletűzdelt sztori ezek közé tartozik. Ami engem illet, a mai FPS-ek kicsit talán túlságosan is nagyszabásúak akarnak lenni. Lehetne jó a sztori a harmadik VH meglebegtetése nélkül is, de végülis ezzel nincs olyan nagy baj. Ahogy egy akciófilmnél, úgy egy FPS játéknál sem a történet eredetisége a legfőbb szempont.
Szerintem üdítő újítás lenne több választható játszható karakter (és nem a karakterek közötti ugrálás, ahogy azt már megszoktuk a három nagytól), akár egy karaktergenerálóval megspékelve. Igen tudom ilyesmi előfordul a némi RPG-vel megbolondított FPS-ekben, de a keményvonalas military FPS-ekben nincs. Be lehetne hozni a single-be is a különböző karakterosztályokat, így ugyanazt a sztorit több aspektusból is végig lehetne vinni. Ehhez persze úgy is kellene felépíteni a küldetéseket. Mondjuk lenne assault, recon (nem mesterlövész, hanem konkrétan felderítő), és sniper (csak egy tipp, nem kötelező pont ez a három) Az assault erőből menne neki a küldetéseknek nagyobb csapat tagjaként, a recon sunyizva próbálna behatolni kisebb egységben, a sniper meg egy spotterrel kettesben lopakodna és végezne magányos küldetéseket. A lista tetszés szerint bővíthető, senki ne ebbe kössön bele. Lennének mindegyik osztálynak olyan küldetései amiket csak velük lehetne végigcsinálni, de a többi küldetés olyan hadművelet lenne, amelyből kettő, vagy akár mindhárom kivenné a maga részét. Így akár egy 4-5 órás kampány is kitartana 12-15 órát magas újrajátszhatósági rátával (ez ami ugyebár a CoD-BF-MoH vonalon most alulról súrolja a nullát).
A scrpitelt dolgokon is lehetne finomítani úgy, hogy ne feltétlen jelenjenek meg. Teszem azt a scriptben meg van írva, hogy az egyik sarok mögül ránk ugrik egy ellenség. Azonban ha valamilyen okból az adott ellenséget már meghalt korábban (mit tudom én, co-opban játszuk egy haverral, aki lesniperkedte mire mi odaértünk) akkor az egész nem történne meg. Vagy visz minket egy helikopter és mi ülünk a gépágyúnál, megjelenik az egyik háztetőn egy figura egy RPG-vel. Ha nem reagálunk elég gyorsan, lelövi a gépünket és kapunk egy látványos és drámai bevágást, ami után nehezebb helyzetből vágunk neki a küldetésnek, ha azonban sikerül végeznünk vele mielőtt tüzelne, akkor menne a játék a saját medrében. Tudom kicsit sandbox-ra hajaznak amiket írok, de igazából azért nem beszélek olyan mértékű szabadságról, szimplán csak apróságokról, amik azt érzékeltetik, hogy valóban részesei vagyunk az eseményeknek és nem egy előre megírt vonalon haladunk végig kötelező jelleggel. Ennek lehetne pl az is a része, hogy a feladatok végrehajtásában kapnánk némi szabad kezet. Pl mikor előre látszik, hogy egy helyre behatolva kereszttűzbe kerülünk, ki lehetne azt a helyzetet védeni azzal, hogy másik útvonalat választunk (ahol szintén várhatna ránk meglepetés, mondjuk random módon beépítve, hogy az újbóli végigjátszásnál se lehessünk biztosak a dolgunkban) Igazából ha a normál cső FPS megoldás helyett a játék két csőből állna, már az is nagy előrelépés lenne a mostaniakhoz képest.
Az sem lenne egy rossz húzás, ha hozzánk hasonlóan a csapattársaink is halandóak lennének. Durva azért, hogy bármelyik nagy névre az elmúlt évekből jellemző az, hogy a küldetések során minket megölhetnek, de a társaink akkor sem halnak meg, ha negyven ellenség veszi tűz alá őket (kivéve persze, ha a script-ben az van megírva nekik). Sokkal eredetibb lenne, ha ők is meghalhatnának, és a helyüket a következő küldetésben valaki más venné át. Ez megintcsak azt erősítené, hogy valóban részesei vagyunk a történéseknek, nem csak nézői.
Az is eredeti ötlet lenne, hogy ha a fegyverválaszték nem az "amilyet csak akarsz" illetve a "használj bármit amit találsz" elve szerint működne, hanem teszem azt a játék elején ki lehetne választani, hogy mely ország katonájaként szeretnénk játszani és aszerint kapnánk meg a fegyvereket, felszereléseket. Ez megint csak nem egy olyan nehezen megvalósítható dolog, hisz szinte csak az egyenruhák textúráját kéne lecserélni országonként, de ez a kis munka sokat dobna az élményen, mert végre nem csak amerikai, illetve nagy ritkán angol katonákat irányíthatnánk. Nem beszélve arról, hogy az igazán fanatikusok számára ez megintcsak növelné az újrajátszhatóságot. A történeten nem kellene nagyon variálni, elég lenne ha olyan sztorit írnának a játékhoz, amelybe mondjuk bármely NATO ország beleilleszthető. Mondjuk a MoH példájával élve egy afganisztáni hadműveletet végig lehetne vinni bármely ország hadseregével amely jelen van a térségben. Akár a mienkkel is :) Persze ez csak vicc, hisz mi túl kis pont vagyunk egy játékkiadó vállalatnak, de mondjuk a németek már nem azok...
Az ellenfelek elhelyezésébe is lehetne némi fantáziát vinni. Először is meghatározni előre, hogy hány ellenség lesz az adott pályán (persze ezt nem hozni a játékos tudtára) és azzal a számmal operálni. Ne legyenek újratermelődő, vagy a semmiből előtűnő ellenségek, mert durván komolytalanná teszik a játékot. Ami pedig az elhelyezésüket illeti nem lenne az sem nagy meló, ha ahelyett, hogy minden ellenfél minden végigvitelnél ugyanott van, lennének előre meghatározott pontok ahova a játék leteheti őket és betöltésenként random módon pakolgatná őket hol az egyik, hol a másik helyre.
MI. Ez megintcsak olyan dolog, amit illene jobban megcsinálni. Nem baj ha a játék easy szinten egy hentelde, de hard-on azért már gondolkodjanak is az NPC-k. Tényleg nem nagy dolgokról beszélek: fedezzék egymást, rendesen bújjanak fedezékbe, próbálkozzanak bekerítéssel, stb, szóval magyarán alkalmazkodjanak a mi tetteinkhez. Érdekes módon kismillió játékban működnek az ilyesmik, épp csak a modern katonai FPS-ekben nem látjuk nyomát sem. Persze az ArmA-ban igen, de az túlzottan komoly szimuláció, én itt a pörgős és arcade-osabb FPS-ekre gondolok. Attól még, hogy az ellenfél nem agyaggalamb, a játékmenet lehetne pörgős és izgalmas.
És igen, tudom, hogy a többség a multi miatt veszi az FPS-eket, és igen tudom, hogy az általam felsorolt fícsörök rendesen megdobnák a fejlesztési időt, de attól még ötletnek nem lenne rossz az ilyen megvalósítás. Elég csak belegondolni, hogy milyen lenne végigvinni így egy kampányt co-op-ban. Nem egymás mellett haladni és ölni az ellent, hanem szélesebb összefogásban működni együtt. Mondjuk a recon csapat leszed pár kulcsfontosságú őrhelyet, és így az assault-ok dolga könnyebb az egyenes harcnál. És még sorolhatnám. Ezek olyasmik amikhez hasonló dolgok komoly multis partikban működnek, de az alkalmi játékosok ebből nem kapnak, mert vagy nem ölnek elég időt a multiba, hogy igazán jók legyenek és felvegyék őket egy komoly klánba, vagy egyáltalán nem érdekli őket az online küzdelem, mert annyira nem akarnak elmerülni a játékban.
Tudom, hogy amiket leírtam kicsit talán RPG-be illő dolgok, de annyira nem komolyan, hogy ne lehetne őket gond nélkül beilleszteni egy olyan arcade lövöldébe, mint a BF, a CoD, vagy a MoH. Arra persze nem sok esélyt látok, hogy bármelyiket is viszontlátom mostanában egy kiadott játékban, hisz akkor nem lehetne ilyen rövid idővel dobálni piacra az újabb és újabb epizódokat, így anyagilag nem érné meg a kiadóknak. Egyáltalán érdekelnének a fent felsorolt dolgok mást is egy játékban, vagy csak én vagyok küllönc...?
2011. október 30., vasárnap
Battlefield 3
Címkék:
Videójáték
0
megjegyzés
Másokhoz hasonlóan én is nagyon vártam a Battlefield 3 megjelenését. Igazán hangzatos ígéretek hangzottak el, amik végül csak részben teljesültek...
Az elmúlt időkben az évnek ez a szakasza valamiért az FPS-ek időszaka lett. CoD, MoH, BF mind ezeken az ősz közepi borongós napokon kerültek a boltok polcaira. A minőség persze ingadozó, de az emberek rendületlenül veszik mindegyiket. Egykor ez a három cím markánsan megkülönböztethető volt, mára azonban a határok kezdenek eltűnni. Sokan azt várták, hogy az új BF ezen talán változtat, azonban ha lehet bizonyos szempontból csak rontott a helyzeten. Hogy azt állítom-e, hogy a BF3 rossz lett? Nem. Határozottan nem. A multija olyan fantasztikusan sikerült, hogy hosszú ideig lehet majd etalonként mutogatni a próbálkozóknak: lám, így kell egy mai modern háborús FPS-nek működnie, kinéznie. És mindez a Back to Karkarand csomag megjelenésével csak mégjobb lesz majd, hisz Karkarand MoH-ot, CoD-ot, BF-et véve a legjobb multis pálya amit valaha készítettek (CS-sel soha nem játszottam, ezért írtam csak a fenti hármat) Tehát a multi etalon lett. Ha csak azt pontoznám, a játék abszolút 10/10-es, még úgy is, hogy aki a Battlelog-ot kitalálta azt Chappi-vel bekent f@sszal dobnám kiéhezett koborkutyákkal teli verembe... csakhogy...
Csakhogy a Battlefield 3-ba került egy egyjátékos kampány is, ami messze alulmúlta a várakozásokat. Ahelyett, hogy kicsit visszább kanyarodtak volna az útról, amin a Bad Company címekkel elindultak, egy huszáros vágással eltűntettek minden különbséget ami a BF és a CoD között valaha létezett. Aki szereti a másik szériát orgazmikus örömöket fog átélni a BF3 egyszemélyes kampányának végigvitele során, mindenki más keserű szájízzel fogja átélni, mikor a játék után megjelenik a stáblista. Van itt kérem minden, ami miatt a játékosközösség évek óta oltja a CoD aktuális részeit. Van? Az nem kifejezés! Hatványozottan került bele a kampányba. Scriptelt jelenetek? Rengeteg! Pályánként 2-3, de néhol még több. Buta AI? Naná. Sem a társaink, sem az ellenség nem gondolkodik, csak megy az előre beprogramozott úton. Ha pl mi bent állunk egy fedezékben és a társunk a script szerint oda kell rohanjon, akkor simán kilök minket a tűzvonalba. De adott esetben azt is vígan végignézi, hogy kinyírnak minket anélkül, hogy megpróbálna közbeavatkozni. Az ellenségek nagyon gyakran reagálnak lassan, vagy teljességgel értelmetlenül. Tényleg szinte csak agyaggalambnak kerültek a játékba. Nem taktikáznak, csak mennek, fedezékbe bújnak, lőnek, aztán megint mennek. És akkor még arról nem beszéltem, hogy egyéb ordas hibák is vannak a játék során, mint mikor az egyik küldetésben egy őrjárat úgy masírozik végig egy főutcán, hogy a kersztutcákba be sem pillantanak... Vannak itt még újratermelődő ellenségek, akik addig tudnak jönni, amíg az ember nem a megfelelő helyen tartózkodva öli meg őket, vagy egyéb más előírt script szerint nem cselekszik...
A küldetések többsége sablonos és még arra sem alkalmas, hogy a játék legújabb lehetőségeit bemutassa. Ott van pl a letámasztható géppuska, illetve mesterlövész puska, ami így elmondva szép és jó, csakhogy fizikailag nincs olyan küldetés, ahol ezeket ki lehetne használni (jó a géppuskát egyszer lehet...) Ahhoz képest, hogy a játék mennyi taktikázási lehetőséget biztosít a multiban, a single kampány ijesztően buta lett. Checkpointról checkpointra haladunk, és közben megölünk mindenkit akin nem USMC feliratú egyenruha van. A történet FPS szinten elmegy, de amúgy faék egyszerűségű temérdek logikai buktatóval tömve.
SPOILER:
Ugyebár ott van mindjárt az F18-as fegyverzetkezelő, akit úgy hoznak be a történetbe, mintha lenne bármi szerepe, holott később még említés szinten sem tűnik fel. Ahogy annak sincs jelentősége, hogy a karakter maga nő, hisz az arcát ugyebár a játék típusából adódóan nem láthatjuk, meg meg egyszer sem szólal, ami nettó baromság, hisz a fegyverzetkezelőnek kommunikálnia KELL a pilótával. Az sem világos, hogy a főhősnek, Blackburn-nek miért kellett megölnie a saját szakszparancsnokát. Ott áll az orosz ügynökkel, aki megadta magát, ott van a halott fegyverkereskedő, erre a hadnagy úgy ront be az ajtón, mintha vészhelyzet lenne és felszólítja megadásra Blackburnt!. Mégis miért akarta volna megölni a saját emberét (amit ugye meg is tesz, ha nem avatkozunk közbe) illetve az orosz ügynököt, aki az utolsó akiből bárminemű információt esélyük lenne kiszedni? Az bár nem logikai buktató, de mégsem világos, hogy a játék miért kötelez minket munkájukat végző párizsi rendőrök lemészárlására. Ez mégis mire volt jó? Ugyanannyira értelmetlen és dramaturgiailag fölösleges dolog, mint a Modern Warfare 2 reptéri mészárlása volt. A játék vége is sántít erősen, hisz semmi normális indokot nem kapunk arra, hogy Solomon végülis miért tette amit tett.
SPOILER VÉGE
Az egyjátékos mód ilyen formában nagyon lapos lett, bár az tény, hogy pörgős egy adrenalinbomba. Akinek csak ennyi kell, annak biztos, hogy tetszeni fog, aki azonban egy kis mélységet is szeretett volna látni, annak hatalmas csalódás lesz.
A játék grafikailag valami fantasztikus, de ahhoz, hogy ezt élvezhessük, kell alá vas rendesen. Összehasonlításképpen nálam a Bad Company 2 full HD-ben max grafikával fut (multiban is) a Battlefield 3 viszont csak mediumon, (néhány dolog high-ra húzásával) 720p-ben. A fegyverek nagyszerűen vannak lemodellezve mind külsőleg, mind működésüket tekintve. Már szemem előtt látom azt a néhány marhát aki majd siránkozik, hogy nem valós a visszarúgás, de az ilyenek pont azok akik még csak filmen láttak gépfegyvert... A hangok brutálisan jók, egyszerűen betesznek minket a harctér közepére. A rombolhatóság fejlődött némiképp a Bad Company 2-höz képest (legalábbis a multiban, a single-ben maradt ahogy volt) de az már eddig is jó volt, és ugyebár erre az ellenfél nem tud alternatívát felmutatni... A karakteranimációk szépek és gördülékenyek, ráadásul nagyszerűen kerültek lemodellezésre. Igaz, hogy az AI vezéreltek ostoba módon viseklednek, de legalább profinak tetsző mozgással teszik azt.
Ahogy az várható volt, a Battlefield 3-at a multi fogja elvinni a hátán, de az viszont jó messzire. Hihetetlen, hogy milyen kontraszt van a két játékmód között, hisz amíg a multi mint már említettem abszolút 10/10, addig a single a legjobb szándékkal sem érdemel 7/10-nél többet, és azt is csak azért, mert a körítés (grafika, animációk, hangzás) miatt kapott egy pluszpontot. A sztori olyan, mintha egy tízéves írta volna, a harci szimuláció a béka seggét 80 emeletes felhőkarcolónak látja, a küldetések sablonosak akár bármely CoD-ban, az újrajátszási faktor pedig nulla. Ahelyett, hogy a DICE azt mutatta volna meg, miben lehet jobb kampányt csinálni, mint az aktuális CoD fejlesztő, lesüllyedt az ő szintjükre és ez a tendencia sajnos nagyon elkeserítő...
Az elmúlt időkben az évnek ez a szakasza valamiért az FPS-ek időszaka lett. CoD, MoH, BF mind ezeken az ősz közepi borongós napokon kerültek a boltok polcaira. A minőség persze ingadozó, de az emberek rendületlenül veszik mindegyiket. Egykor ez a három cím markánsan megkülönböztethető volt, mára azonban a határok kezdenek eltűnni. Sokan azt várták, hogy az új BF ezen talán változtat, azonban ha lehet bizonyos szempontból csak rontott a helyzeten. Hogy azt állítom-e, hogy a BF3 rossz lett? Nem. Határozottan nem. A multija olyan fantasztikusan sikerült, hogy hosszú ideig lehet majd etalonként mutogatni a próbálkozóknak: lám, így kell egy mai modern háborús FPS-nek működnie, kinéznie. És mindez a Back to Karkarand csomag megjelenésével csak mégjobb lesz majd, hisz Karkarand MoH-ot, CoD-ot, BF-et véve a legjobb multis pálya amit valaha készítettek (CS-sel soha nem játszottam, ezért írtam csak a fenti hármat) Tehát a multi etalon lett. Ha csak azt pontoznám, a játék abszolút 10/10-es, még úgy is, hogy aki a Battlelog-ot kitalálta azt Chappi-vel bekent f@sszal dobnám kiéhezett koborkutyákkal teli verembe... csakhogy...
Csakhogy a Battlefield 3-ba került egy egyjátékos kampány is, ami messze alulmúlta a várakozásokat. Ahelyett, hogy kicsit visszább kanyarodtak volna az útról, amin a Bad Company címekkel elindultak, egy huszáros vágással eltűntettek minden különbséget ami a BF és a CoD között valaha létezett. Aki szereti a másik szériát orgazmikus örömöket fog átélni a BF3 egyszemélyes kampányának végigvitele során, mindenki más keserű szájízzel fogja átélni, mikor a játék után megjelenik a stáblista. Van itt kérem minden, ami miatt a játékosközösség évek óta oltja a CoD aktuális részeit. Van? Az nem kifejezés! Hatványozottan került bele a kampányba. Scriptelt jelenetek? Rengeteg! Pályánként 2-3, de néhol még több. Buta AI? Naná. Sem a társaink, sem az ellenség nem gondolkodik, csak megy az előre beprogramozott úton. Ha pl mi bent állunk egy fedezékben és a társunk a script szerint oda kell rohanjon, akkor simán kilök minket a tűzvonalba. De adott esetben azt is vígan végignézi, hogy kinyírnak minket anélkül, hogy megpróbálna közbeavatkozni. Az ellenségek nagyon gyakran reagálnak lassan, vagy teljességgel értelmetlenül. Tényleg szinte csak agyaggalambnak kerültek a játékba. Nem taktikáznak, csak mennek, fedezékbe bújnak, lőnek, aztán megint mennek. És akkor még arról nem beszéltem, hogy egyéb ordas hibák is vannak a játék során, mint mikor az egyik küldetésben egy őrjárat úgy masírozik végig egy főutcán, hogy a kersztutcákba be sem pillantanak... Vannak itt még újratermelődő ellenségek, akik addig tudnak jönni, amíg az ember nem a megfelelő helyen tartózkodva öli meg őket, vagy egyéb más előírt script szerint nem cselekszik...
A küldetések többsége sablonos és még arra sem alkalmas, hogy a játék legújabb lehetőségeit bemutassa. Ott van pl a letámasztható géppuska, illetve mesterlövész puska, ami így elmondva szép és jó, csakhogy fizikailag nincs olyan küldetés, ahol ezeket ki lehetne használni (jó a géppuskát egyszer lehet...) Ahhoz képest, hogy a játék mennyi taktikázási lehetőséget biztosít a multiban, a single kampány ijesztően buta lett. Checkpointról checkpointra haladunk, és közben megölünk mindenkit akin nem USMC feliratú egyenruha van. A történet FPS szinten elmegy, de amúgy faék egyszerűségű temérdek logikai buktatóval tömve.
SPOILER:
Ugyebár ott van mindjárt az F18-as fegyverzetkezelő, akit úgy hoznak be a történetbe, mintha lenne bármi szerepe, holott később még említés szinten sem tűnik fel. Ahogy annak sincs jelentősége, hogy a karakter maga nő, hisz az arcát ugyebár a játék típusából adódóan nem láthatjuk, meg meg egyszer sem szólal, ami nettó baromság, hisz a fegyverzetkezelőnek kommunikálnia KELL a pilótával. Az sem világos, hogy a főhősnek, Blackburn-nek miért kellett megölnie a saját szakszparancsnokát. Ott áll az orosz ügynökkel, aki megadta magát, ott van a halott fegyverkereskedő, erre a hadnagy úgy ront be az ajtón, mintha vészhelyzet lenne és felszólítja megadásra Blackburnt!. Mégis miért akarta volna megölni a saját emberét (amit ugye meg is tesz, ha nem avatkozunk közbe) illetve az orosz ügynököt, aki az utolsó akiből bárminemű információt esélyük lenne kiszedni? Az bár nem logikai buktató, de mégsem világos, hogy a játék miért kötelez minket munkájukat végző párizsi rendőrök lemészárlására. Ez mégis mire volt jó? Ugyanannyira értelmetlen és dramaturgiailag fölösleges dolog, mint a Modern Warfare 2 reptéri mészárlása volt. A játék vége is sántít erősen, hisz semmi normális indokot nem kapunk arra, hogy Solomon végülis miért tette amit tett.
SPOILER VÉGE
Az egyjátékos mód ilyen formában nagyon lapos lett, bár az tény, hogy pörgős egy adrenalinbomba. Akinek csak ennyi kell, annak biztos, hogy tetszeni fog, aki azonban egy kis mélységet is szeretett volna látni, annak hatalmas csalódás lesz.
A játék grafikailag valami fantasztikus, de ahhoz, hogy ezt élvezhessük, kell alá vas rendesen. Összehasonlításképpen nálam a Bad Company 2 full HD-ben max grafikával fut (multiban is) a Battlefield 3 viszont csak mediumon, (néhány dolog high-ra húzásával) 720p-ben. A fegyverek nagyszerűen vannak lemodellezve mind külsőleg, mind működésüket tekintve. Már szemem előtt látom azt a néhány marhát aki majd siránkozik, hogy nem valós a visszarúgás, de az ilyenek pont azok akik még csak filmen láttak gépfegyvert... A hangok brutálisan jók, egyszerűen betesznek minket a harctér közepére. A rombolhatóság fejlődött némiképp a Bad Company 2-höz képest (legalábbis a multiban, a single-ben maradt ahogy volt) de az már eddig is jó volt, és ugyebár erre az ellenfél nem tud alternatívát felmutatni... A karakteranimációk szépek és gördülékenyek, ráadásul nagyszerűen kerültek lemodellezésre. Igaz, hogy az AI vezéreltek ostoba módon viseklednek, de legalább profinak tetsző mozgással teszik azt.
Ahogy az várható volt, a Battlefield 3-at a multi fogja elvinni a hátán, de az viszont jó messzire. Hihetetlen, hogy milyen kontraszt van a két játékmód között, hisz amíg a multi mint már említettem abszolút 10/10, addig a single a legjobb szándékkal sem érdemel 7/10-nél többet, és azt is csak azért, mert a körítés (grafika, animációk, hangzás) miatt kapott egy pluszpontot. A sztori olyan, mintha egy tízéves írta volna, a harci szimuláció a béka seggét 80 emeletes felhőkarcolónak látja, a küldetések sablonosak akár bármely CoD-ban, az újrajátszási faktor pedig nulla. Ahelyett, hogy a DICE azt mutatta volna meg, miben lehet jobb kampányt csinálni, mint az aktuális CoD fejlesztő, lesüllyedt az ő szintjükre és ez a tendencia sajnos nagyon elkeserítő...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)