Néha nem értem magamat. Kapok egy pofont, aztán egy másodikat, mégis vigyorgó képpel vagyok képes belenézni a harmadikba. De azt hiszem ebből már tanultam, soha többé Pókember, amíg akár Sam Raimi, akár Tobey Maguire neve megjelenik a stáblistán.
Persze tudom én, hogy az én elvárásaim nagyok és túlságosan ragaszkodom mindenben az eredetihez, de azért képesek filmkészítők olyat alkotni, amellyel feledtetni tudják velem, hogy mennyi mindent átdolgoztak. Pl a Buorne trilógia, de Fantasztikus négyes is tetszett meg a Tomb Raider, hogy a Harry Potter feldolgozásokól már ne is beszéljünk, azok egytől egyig szenzációsak, egyedül csak az utóbbival akadtak bajaim, mert azért abban már kicsit túlságosan elővették az ollót forgatókönyv írás közben. Szóval nem vagyok túlságosan vaskalapos, de azért néhány dologhoz ragaszkodnék. Egy-két sarokkő megtartásához és ez már az első Pókember óta böki a csőröm, de nagyon. És itt most nem olyasmiről beszélek, mint amin rengeteg rajongó kiakadt, hogy a képregények szerint Pókember nem saját képessége volt a hálószövés, hanem csak a maga által kifejlesztett kütyü tette képessé rá. Egy ilyen átírás alaposan kiveri a biztosítékot a hardcore rajongóknál, akik Dr Octopusnak öltözve mennek képregénytalálkozóra, de egy átlag rajongónál (moá) ez csak egy erős, "ejnye-bejnye, ezt meg minek kellet?" A problémám gyökerét a Pókember képregények szellemiségének figyelmen kívül hagyása adja. Ha Sam Raimi valóban Pókember rajongó lenne, ahogy állítja, akkor valamivel többet vitt volna vászonra az eredetiből, mint a karakterek neve. És nem Tobey Maguire-t választotta volna ki a címszerepre. Nekem mondjuk Kirsten Dunst személyével is bajom van, de az ő esetében ezen még túl tudnék lépni. A harmadik részre majd egy kicsit lejjebb térek rá, előbb az alapokon dühöngöm ki magam. Átírások. Most beleköthetnék abba, hogy gyakorlatilag még csak momentumok sem akarnak emlékeztetni arra, hogy mi hogy volt a képregényekben, de ezen túllépek. Duzzogok, csapkodom az asztalt, de túllépek rajta. Azon viszont már nem tudok, hogy a képregénybeli magánéleti problémákkal küszködő, nem túl sok szerencsés csillagzat alatt született, de élelmes és kellő humorral megáldott, Peter Parker-ből egy picsogó balféket csináltak, aki gyakorlatilag a piros-kék ruha nélkül két lépést sem tud tenni anélkül, hogy a saját cipőfűzőjében megbotlana (a piros-kék ruha kábé hárommal megtoldja a lépések számát). Persze itt is halljuk róla, hogy fizikazseni, meg ilyenek, de gyakorlatilag ebből nem sok jön le. Humor? Sam Raimi biztos úgy gondolja, hogy a csata közbeni szarkasztikus beszólásokat, amiket Pókember a képregényben még akkor sem hagyott ki, ha több volt a törött csontja mint az ép, pótolni lehet azzal a szerencsétlenkedéssel amit Maguire művel. NEM! Ez a Pókember nem az a karakter, akit mind szerettünk és tiszteltünk mióta először kezünkbe vettük Stan Lee keze munkáját. Még egyszer mondom nem a háttértörténetben végzett módosításokkal van bajom, hanem azzal, hogy a karakter ennyire más lett. Csak a nevében Pókember és a film ezzel már el is vágta magát. Talán ha nem a létező legalkalmatlanabb embert, Tobey Maguire-t választották volna a szerepre, még lenne némi remény, vele azonban az is elvész. Egyrészt ő nem egy kimagasló színész, márpedig itt szükség lenne a jó alakításra, hisz Peter Parker nem egy egydimenziós karakter. Legalábbis eredetileg, neki azonban a rendezővel karöltve elég jól sikerült azzá tennie. Na oké, de akkor miért rá esett a választás? Merthogy nem a külseje miatt az fix. Peter Parker egy nagyjából átlagos pali, vagy annál valamivel talán jobb képű, aki megférfiasodik az évek során, na de Maguire! Egyszerűen már a fizikai adottságai sincsenek meg a szerep eljátszásához. Márpedig színészi kvalitások hiánya + külső adottságok meg nem léte = rossz választás a szerepre. Na de akkor hátha a többiek. Aha, na azzal is gondok vannak. Mary Jane Watson sem épp az a talpraesett, vagány, pimasz csaj akit annyira kedvelni lehet, sokkal inkább az a vidéki parasztlány típus, aki azért megy Hollywood-ba, hogy ha nagyon muszáj leszopjon valakit egy szerepért, de aztán csak odáig jut, hogy maga a szopás lesz a szerep amit kap. Kirsten Dunst mondjuk ennek a karakternek az eljátszására alkalmas is, de az eredeti MJ Watson tüzének nyoma sincs benne. Most nem vesézek ki mindenkit egyesével, legyen elég, hogy alig akad olyan karakter aki legalább csak nyomokban felidézi az emberben a képregényben látottakat. Pozitív példaként egyedül a Hírharsona főszerkesztőjét JJJ-t és May nénit tudnám felhozni, egyedül ők azok akik olyanok amilyennek az ember a képregény alapján elképzelte. A tovább után folytatom
Pókember 3.
