Számomra minden kalandjáték alfája és omegája a Tomb Raider, még akkor is, ha egyébként mai fejjel már inkább akciónak számít mert kalandjátéknak az úgy nevezett RPG-ket hívjuk. Mostanában ez a játéktípus hódít a legjobban a világon, köszönhetően az on-line játékok királyának a World of Warcraft-nak. Valahogy nekem az, csakúgy mint bármiféle (MMO)RPG teljesen kimaradt az életemből egészen addig amig a Tacsko hipermarketben a kezembe nem akadt a Fable - The Lost Chapters. Valamikor már hallottam róla, mégpedig igen jókat és ezért úgy éreztem, hogy most jött el az ideje megkezdeni a kalandjátékok világával való ismerkedést. Lehet hiba volt, mert a Sims-hez hasonlóan megvan az a rossz szokása, hogy berántja az embert és úgy telik az idő, hogy észre sem venni.
Az alaptörténet annyi, hogy a középkori Albion-ban van egy ifjú parasztgyerek, akinek egy csapat bandita lerohanja a faluját, megöli az apját és elhurcolja a nővérét meg az anyját. Ezután felkarolja őt egy szervezet amit a Hősök céhének hívnak. Felnevelik és fokozatosan kiképzik, mígnem felnőttként kikerülve az égiszük alól, már nagy harcosnak számít. Bár a fiút eddig is mi irányítottuk, a játék lényegi része tulajdonképp itt kezdődik. Amint kilép a céh ajtaján megindul az útja, ami a legendás hősségig, vagy a rettegett gonoszságig vezet attól függően, hogy a játék során milyen döntéseket hozunk. Nincs összehasonlítási alapom, ezért kérem senki ne hülyézzen le, ha amik miatt így örvendezek azok minden RPG játékban általánosak. Nagyon tetszik, hogy milyen nagy szabadsága van az embernek. Minden, te tényleg minden rajtunk múlik. A karakterünk nem alapvetően jó, vagy rossz, a cselekedeteink teszik azokká. Ha jó dolgokat teszünk, mindenhol hősként ünnepelnek majd és szeretnek az emberek, ha rosszakat, akkor félnek tőlünk. Ezek szerint alakulnak karakterünk fizikai vonásai is (ha jó dolgokat teszünk, szimpatikus megnyerő arcú emberré válunk, ha rosszakat, akkor ellenszenves, sötét alakká) A külsőre hatással van emberünk kedvenc harcmodora is. Akik a közelharcot részesítik előnyben nagydarab izomemberré válhatnak, az íjászok izmosak lesznek, de inkább az inas fajtából, a mágusok pedig határozottan soványak maradnak. Hogy a karakterünk mennyire lesz fejlett és hogy milyen irányba terelgetjük, tényleg csak rajtunk múlik. Minden legyőzött (na jó, megölt) ellenség után kapunk tapasztalati pontokat, amelynek egy része bármilyen képesség fejlesztésére elkölthető, másrésze viszont csak arra amellyel végeztünk az adott gonosszal(vagy jóval, ha rosszakká akarunk válni) A játéknak van egy fő küldetés vonala amelyen kötelező végigjárni HA végig akarjuk vinni a játékot. Azonban a világban van egy csomó más apróbb küldetés is, amiket teljesíteni lehet, tehát ha nem akarunk, nem muszáj foglalkoznunk a fő szállal. Ha úgy tartja kedvünk barangolhatunk a kis világban faluról falura, apríthatjuk az ellent, megházosodhatunk, lehet saját házunk vagy akár fogadónk is. A saját házat egyébként bérbe is lehet adni, vagy akár el is adhatjuk, ha már nincs rá szükségünk. A játéknak erre a hétköznapi életként szolgáló részére is kihatással van, hogy pozitív, vagy negatív karakterekké fejlődünk, hisz pozitívként körberajonganak minket az emberek és jószerivel minden szembejövő nő szerelmes belénk. Óriási szabadságot ad a játék szinte minden szempontból, hiszen tényleg minden rajtunk múlik. Ha ez még nem lenne elég, még olyan apróságok is megjelennek, mint a nappalok és éjszakák váltakozása (a küldetéseinkre például hatással van, hogy melyik napszakban vágunk neki) időjárás változások(van eső, vihar, köd) vagy hogy a kocsmában leihatjuk magunkat a sárga földig, ha úgy tetszik. Ha már az ivó szóba jött, ott lehetőségünk van fogaadni az ivócimborákkal különböző kocsmai játékokban. A küldetések során is megvannak az efféle finomságok. Ha például éjjel hatolunk be a banditák táborába, a bentiek nagytöbbsége a tűz körül ücsörögve iszogat, vagy fetreng részegen a padlón. A grafika elképesztően szép, még mai szemmel is (a játék azt hiszem 2005-ös) Nem igazán törekedtek arra, hogy fotóminőségű kép táruljon elénk (ez érvényes a figurákra is), de mindemellett is csodálatos a látványvilág. Gyönyörű látni a napfelkeltét, vagy ahogy délután a halovány fény átszűrődik az erdő fái között. A játék tele van ilyen apróságokkal amik nagyon feldobják a hangulatot.
Fable - The Lost Chapters
